Denaisius

Péter, német költő, szül. Strassburgban 1560 máj. 1., megh. mint pfalci tanácsos és dr. juris Heidelbergában 1610 szept. 20. Elveszett lirai költeményeivel azon udvari költők közé tartozott, kik Opitzot megelőzték. Irt egy vitázó verset is Jesuitenlatein c. a. 1607.

Dénar

(lat. denarius), a római ezüstérem, mely pénzegységül szolgált, egyszersmind az első római ezüstpénz. Volt ugyan már Capua, illetőleg Campania elfoglalása után (344 Kr. e.) római ezüstpénz, de ez campaniai veretü volt és 3,5 gr. súllyal birt, megfelelt tehát a féniciai drachmának (l. Drachma) s előlapján jobbra tekintő férfifej, hátsó lapján a két római csecsemőt szoptató nőstényfarkas volt ROMANO aláirással; sőt volt más ezüstpénz, előlapján Janus kettős feje, hátlapján a szárnyas Victoria négyfogatu kocsin állva, ROMA aláirással; ennek a sulya akként volt szabályozva, hogy értéke a római bronzpénz értékéhez ugy viszonylott, mint 250: 1-hez, tehát valamivel könnyebb volt a féniciai drachmánál. A tulajdonképeni római ezüstpénz veretése Kr. e. 269. kezdődött Q. Ogulnius és C. Fabius konzulok indítványára. Ekkor háromféle ezüstérmet bocsátott ki a római állam: a denarius-t, a quinarius-t és a sestertius-t, melyek közül az első 10, a második 5, a harmadik 2 1/2 akkori (trientalis) as-nak felel meg (l. as); a denarius sulya 4,57 és 4,45 gr. között ingadozik, de általában véve a római font (libra) 1/72-ed részének felel meg. Mind a három érem előlapján Róma feje volt sisakkal fedve és jobbra tekintve, a fej mögött, az érem értéke X, V és IIS által jelölve, hátlapján a jobbra nyargaló, dárdát előre szegző Dioscurok (Castor és Pollux), fejeik felett egy-egy csillaggal, alul ROMA aláirással (e két istenség volt a rómaiak segítségére a Regillus tava melletti csatában s azért jutott a képük az ezüstérmekre). Nemsokára azonban a Dioskurok helyett a szárnyas Victoria jutott az érmek hátlapjára, de nem négyes, hanem csak kettes fogaton (biga) ábrázolva, amiért is bigatinak (l. o.) nevezték közönségesen e pénznemet. Tény, hogy ezen legrégibb római ezüstpénz-rendszer a Tarentumban és Syracusaeban megalapított rendszernek utánzása, s a sestertius-nak neve, a nummus, megfelel a syracusaei nummos-nak, mely az attikai kettős drachma tizedrészének felelt meg. Ezen nummus v. sestertius volt a római pénzszámításnak az alapja, nem pedig a denarius.

A második pún háboru okozta pénzzavarok következtében az as értéke felényire leszállíttatott (as sextantarius) és ezzel kapcsolatban a denarius sulya is könnyebb lett, 72 denarius helyett 84-et vertek egy font ezüstből, ugy hogy sulya 3,8 gr. volt és ez igy maradt egészen Nero császárig s ezzel kapcsolatban az ezüstpénz viszonya a bronzpénzhez 140: 1-hez lett. A denárius értéke ujból változott 217-ben Kr. e., amidőn az as ismét fele értékére leszállíttatott; ettől fogva a denarius, habár sulya nem változott, 16 as értékével birt s egyszersmind az eddigi bronzvaluta helyébe az ezüst valuta lépett, ami felért egy állami bankrottal, amidőn t. i. a bronz viszonya az ezüsthöz 1: 112 lett; a denariuson ettől fogva a XVI-os szám állott. Ezen időtől kezdve szokták kitenni a pénzverő hivatalnok, (később triumviri monetales) neveit a pénzeken, eleinte csak kezdőbetüikkel, későbben teljesen, Róma neve pedig lassanként elmaradt, a VII. században (a város alapítása után) pedig egészen elhagyatott s ugyanakkor elmaradt Róma feje is az érmek előlapjáról s helyébe jöttek négy más istenség vagy a pénzverő hivatalnok dicső őseinek a képei. A VI. században a Victoria helyett is más istenségek, különösen Jupiter jutott a denarius hátlapjára és a biga helyett a quadriga, amiért is quadrigati lett a denariusok népszerü neve. A VII. században már sokféle alak került a denariusok hátlapjára. A Marius és Sulla közötti polgárháboru alatt, valamint a reá következő években az ezüstpénznek értéke az által csökkent, hogy az állam bronzbélésü, ezüsttel borított denariusokat veretett; J. Caesar szüntette meg végképen ezen visszaélést és egyszersmind ismét ezüst quinariusokat és sestertiusokat veretett, de már Augustus csak bronz sestertiusokat veretett, Nero pedig 96 drb. denariust veretett egy font ezüstből, Caracalla másfél denarius értékü ezüstérmeket készíttetett, az Argenteus Antoninianus-t. A III. századtól kezdve folyton csökkent a D. ezüsttartalma és értéke, amignem csupán bronzból készült, melyet azonban forrás által megfehérítettek, de már Aurelianus idejében (270-275) teljesen rézpénz lett. Diocletianus idejében a D. egy igen kis bronzpénz volt, melyhez nagyon kevés ezüstöt kevertek.

A rómaiaktól a D. legalább a neve, más népekhez és országokba is átment. Francia- és Németországban a karolingok alatt található és akkor egy solidusnak 12-ed részét képezte. Franciaországban ujabb időben veretett a denier réz váltópénz, aztán a kettős denier. A denier tournois 1795-ig 1/12 sou tournois = 1/240 livre tournois volt. A denier d'or (arany denier) vagy liard három denier tournoisnak számegysége volt. A denier után lett Felső-Olaszországban a denaro, mely kezdetben ugy veretett, hogy 12-ed részét képezte egy soldonak. A későbbi tizedes osztás és az olasz lira a denarót egészen eltüntette. A római arany D.-t a bizanciaiaktól átvették az arabok és dinarnak nevezték el. Az araboktól több keleti néphez jutott el, Persiában ma is megvan. Szerbia 1873. törvény alapján a dinart pénzrendszere alapegységeül választá. D. továbbá egy sulymérték neve is. A régi Rómában Papirius denariusa a font 84-ed, Nero alatt a font 96-od része volt. Franciaországban a vásári mértéket, a régi fontot 384 denier v. scrupulere osztották. Olaszországban a font rendesen 288 denarit vagy danarit tartalmazott. 1859-ig a selyemfonal súlya denaróban határoztatott meg Olaszországban és pedig Piemontban 0,05336, Milanóban 0,05099 grammal egyenlő volt 1 D.

A D. Árpád- és vegyes-házbeli királyaink alatt elterjedt váltópénz volt. A mi középkori D.-jaink nagyon különböző értéküek voltak, mert az Árpád-házbeli első királyok alatt minden pénzverő műhelyben különböző számu D.-t vertek egy-egy márka ezüstből. E pénzzavart III. Béla szüntette meg, aki nagyobb és majdnem tiszta szinezüst D.-okat veretett. Béla pénzeinek jóságára később is folyton hivatkoztak, igy p. az aranybulla 23. pontja azt mondja: «A pénz husvéttől husvétig érvényes, a D.-ok olyanok legyenek, mint Béla király idejében voltak.» Az ujra veretéskor azonban megint csak megromlott a pénz, amelyet már a külföld sem fogadott el s ezért 1298. törvénnyé lőn, hogy «két éven át olyan érem legyen, amelynek ötöde nem nemes fém, azon tul pedig olyan, melynek tizede silány érc.» Csakhogy a kamarai nyereség (l. o.) folytán ujra meg ujra megromlott a pénz, ugyhogy a denárok értéke is folytonosan ingadozott. A vegyes-házbeli királyok alatt esztergomi, bánáti, budai, kassai, regensburgi, landshuti stb. denárok voltak forgalomban; ezenkivül volt uj és legujabb, kis és nagy D., amelyek mind más és más fémértékkel birtak. Igy p. egy arany forint ért

[ÁBRA]

A mohácsi vész után Zápolya kezdte meg a rossz D. veretését, s ennek káros következményei nem is maradtak el s ugy a hazai, mint a külföldi kereskedelmünket nagyban akadályozták.

Denarii S. Petri

(lat.) a. m. Péter-fillérek.

Denaturálás

az az eljárás, mely által fogyasztási adó alá eső oly cikkek, melyek nemcsak emberi fogyasztásra, hanem termelésre is szolgálnak, oly módon megváltoztattatnak, hogy fogyasztásra alkalmatlanokká váljanak, mely állapotban fogyasztási adó alá nem esnek. Ily denaturálás előfordul a sónál, a szesznél, a cukornál stb. és áll többnyire oly anyagok hozzávegyítéséből, melyek által az illető cikk emberi fogyasztásra használhatatlanná válik. Különösen a francia adótörvényhozás nagyon részletes intézkedéseket tesz a só, cukor és szesz denaturálására nézve. Nálunk a denaturálás alkalmazást talált azelőtt a sónál, jelenleg főleg a szesznél (l. Sóadó, Szeszadó). A legtöbb államban a denaturálás el van ismerve és különösen érdekes az Angliában követett eljárás a szesz denaturálására. Az Egyesült-Államokban a szesz D.-a nincs elismerve és az adó fizetendő, bármily célokra szolgálna is a szesz.

Denaturalizálás

(lat.) a. m. alattvalói kötelékből elbocsátás.

Denbigh

(ejtsd: dennbi), 1. walesi grófság az Ir-tenger Flint, Shrop, Montgomery, Merioneth és Caernarvon közt, 1720 km2 területtel, (1891) 117950 lak. Nagyobbára kopár, mészkő-halmok takarják. A Conway, a szép völgyben folyó Clwyd, az Elwy és a Ceirioggel erősbödő Dee öntözik. A földművelés és állattenyésztés a lakosság főfoglalkozása; a szén-, vas- és ólomércbányászat szintén fontos kereseti forrás. A városkában posztót és flanellt készítenek. Székhelye: Ruthin. - 2. város az ugyanily nevü grófságban, Ruthintől 11 km.-nyire a Clwyd egy kis mellékvizénél és vasut mellett (1891) 6412 lak., bőrgyártással; I. Eduárd király idejéből való citadella romjaival.

Dencsháza

kisközség Baranya vmegye szentlőrinci j.-ban, (1891) 1073 magyar lak., postahivatallal és postatakarékpénztárral.

Dender

1. 105 km. hosszu mellékfolyója a Scheldének. A K-i és Ny-i D. összefolyásából ered és Termondenál torkollik. Aelsttől a torkolatáig csatornázva van. - 2. Mintegy 400 km. hosszu mellékfolyója a Bahr-el-Azrek vagyis Kék-Nilusnak. Az abissziniai hegyek Ny-i lejtőjén ered és Szennar alatt torkollik.

Dendera

falu Felső-Egyiptomban, egy napi járásnyira Tébától, a Nilus bal partján. E faluban vannak a hajdani Tentyris vagy Tentyra város romjai, köztük az ország egyik legépebb állapotában levő temploma. Tentyrisben, a róla elnevezett Nomos fővárosban különösképpen Hathor (Aphrodite) istennőt tisztelték. Neki volt szentelve az a nagy templom, mely a Bonaparte-vezette francia expedició óta főkép ama két, állatkört ábrázoló képéről lett hiressé, melyeket a templom-mennyezet festményei közt találtak. Az egyiket a franciák 1820. Párisba hozták. A nagy Hathor-templom építése ősrégi időkbe esik; XIII. Ptolemeus Neos Dionisszos, mint az alapépítmény kriptái tanuskodnak, ujjáépítéséhez fogott, amit, az előcsarnok kivételével, Kleopatra uralkodása idején be is fejeztek. Az előcsarnokot Tiberius alatt Kr. u. 32-37. Tentyra lakói építették. Strabon azt állítja, hogy az Aphroditénak szentelt templom mögött az Isis templom, azután pedig a Tifoniáké állott. Mindkét templom még most is elég jó karban van. V. ö. Mariette Ágost: Dendárah, description générale du grand temple de cette ville (Páris 1880).

Dendermonde

l. Termonde.


Kezdőlap

˙