Desha

(ejtsd: dise), county Arkansas É-amerikai államban, 6125 lak., Napoleon székhellyel.

Deshayes

(ejtsd: dee) Gerard Pál, francia természetbuvár, szül. Nancyban 1795 máj. 13., megh. Boranban (Oise) 1875 junius 9-én. Tanulmányait Straszburgban végezte. Később Párisban telepedett le s paleontologiai tanulmányokra szentelte idejét; különösen a kövült puhányok kutatásával foglalkozott. Több tudományos expedicióban vett részt. Hosszabb időn át a természetrajz tanára volt a párisi muzeumban. Nevezetesebb művei: Description des coquillages fossiles des environs de Paris (Páris 1824-27); Description des coquilles caracteristiques des terrains (Straszburg 1831); Traité élémentaire de conchyliologie (Páris 1834-1858, 3 köt.); Description des animaux sans vertébres découverts dans le bassin de Paris (Páris 1857-65, 5 köt.) stb.

Deshoulieres

(ejtsd: dezuljer) Antonia, leánynevén De Ligier de la Garde, francia költőnő, szül. Párisban 1638 jan. l., megh. 1694 febr. 17. Tudós nevelésben részesült, férjével ki a Fronde idejében menekülni volt kénytelen, Brüsszelben élt, de 1657. spanyol parancsra őt is elfogták és Vilvordeba vitték. Miután fogságából férje csellel kiszabadította, Franciaországba tért vissza, a legelőkelőbb körökben megfordult és a legszellemesebb emberek társaságában élt. Amaryllis név alatt moralizáló, érzelgős idilleket és lirai költeményeket irt, amelyek egy némelyike igazi költői tehetségről tanuskodik. Kortársai «tizedik muzsá»-nak és «francia Kalliopa»-nak nevezték. Drámai munkái nem jók. Költeményei 1688. jelentek meg. II. Frigyes 1777. Berlinben D. költeményeiből egy-egy gyüjteményt nyomtattatott ki. Ujabban (1882) Párisban jelent meg belőlük gyüjtemény. Leánya, Antónia Teréz (szül. Párisban 1662., megh. u. o. 1718); L'éloge de l'établissement de Saint-Cyr cimü költeményét az akadémia pályadijjal koszoruzta. Anyja műveinek 1695-ki kiadásában az ő művei is megvannak. V. ö. Veltour, Les ennemis de Racine (4 kiad., Páris 1884).

Dési

l. Dézsi.

Desideratum

(lat., többessz. desiderata) a. m. kivánatos, hiányzó, amit óhajtunk; désideratio, óhajtás, nélkülözése valaminek.

Desideria

(Desirée) Eugénia Bernhardine, svéd királyné, szül. 1777 nov. 8., megh. 1860 dec. 17. Clary marseillei kereskedő leánya; 1798 aug. 16. Bernadotte Jánoshoz, a későbbi svéd királyhoz ment nőül. D. testvére volt Bonaparte József nejének. 1848 március 8-án özvegyen maradt. V. ö. Hochschild, Désirée reine de Suede et de Norvege (Páris 1888).

Desiderium

(lat.) a. m. kivánság, óhaj; pium d., jámbor óhajtás, mely valószinüen soha nem fog teljesedni.

Desiderius

több magyar főpap neve, l. Dezső.

Desiderius

a longobardok utolsó királya, kit Luitprand király nevezett ki Tuscia hercegévé, IV. István pápa segítségével pedig Aistulf halála után a longobardok királya lett. (757). De midőn a pápának tett igéreteit be nem váltotta, sőt az egyházi állam függetlenségét is veszélyeztette: elkeseredett harc támadt közte és a pápák között. A pápák Nagy Károlyhoz fordultak segítségért, aki István pápa sürgetésére nejét, Desideratát (l. o.), D. leányát, rövid házasság után elkergette magától. D. erre bosszujában Karlmannnak, Nagy Károly testvérének fiait fogadta oltalmába s azt követelte, hogy a pápa azokat frank királyokká avassa föl. Miután a pápa ettől idegenkedett, D. haddal termett Róma alatt (773). A pápa erre ujból Nagy Károlyt hivta segélyül, ki sietve átkelt az Alpokon s a menekült longobard királyt Páviában megadásra kényszerítette (774) és azután Franciaországba foglyul vitte, ahol az meg is halt. D. fia Adalgis, aki Konstantinápolyba menekült, több izben tett kisérletet trónja visszafoglalására, törekvése azonban nem sikerült s számkivetésben kellett életét befejeznie. Megemlítendő, hogy D. körül egész mondakör támadt. V. ö. Abel Sigurd: Untergang des Longobardenreichs in Italien (Götting. 1859). Abel-Simson, Jahrbücher d. fränk. Reichs unter Karl d. Gross. 2 köt. 2 kiad.

Desiertas

l. Kanári-szigetek.


Kezdőlap

˙