Deutschmeister

A német lovagrend kormányzója. A hivatal csak a német lovagrend szekularizációja után lépett életbe; 1530. nevezte ki a császár az első D.-t, megbizván azt a rend összes ügyeinek vezetésével.

Deutz

(latinul Divitia és Tuitium), régi város a Rajna jobb partján, Kölnnel szemben, amellyel 1888 ápr. 1. egyesítették. L. Köln.

Deutzia

Thunbg. (növ.), l. Gyöngyjázmin.

Deux-Ponts

(ejtsd: dö pon). Zweibrücken francia neve.

Deux-Sevres

(ejtsd: dö szevr), département Franciaország Ny-i részében Vienne, Charente, Charente-Inférieure, Vendée és Maine-et-Loire közt. Meglehetősen szabályos alaku, 6055 km2 területtel, (1891) 354282 lak. Dombok, alacsony fensikok és lapályok alkotják földjét. Legnagyobb magasságát a Terrier de Saint-Martin-du-Fouilloux-ban (272 m.), Niorttól 38 km.-nyire éri el. Kisebb folyók és csatornák nagy számban öntözik; ilyenek a Sevre Nantaise és a Sevre Niortaise, amelyektől a département a nevét kapta; ez utóbbinak mellékvizei a Chambon, Lambon, a Courance és az Autise, egyéb folyói: a Dive de Couhé, a Vonne, az Auzance, a Thouet, amely egyike a leghosszabbaknak (115 km) a Cobronnal, a Thouaretvel, az Argentonnal és a Dive Mirebalaise-zel, a Péruse és a Boutonne. D.-nek csaknem felét, az északi és középső részt ős közetek alkotják; ez a kevésbé termékeny Gatine; a legjobb föld a sikságon (Plaine) van, amely a Boutonne és Sevre Niortaise medencéjének nagyobb részét foglalja magában; végül a Marais, amely kiszárított mocsárokból áll és amelyet számtalan kis csatorna szel át; ez pompás legelőket szolgáltat. Legnagyobb része szántóföld és rét; szőllővel csak 25015 ha. van beültetve. Az évi középtermés egyéb gabonanemeken kivül: 1479107 hl. buza, 115365 hl. rozs, 468249 hl. árpa, 1084944 hl. zab, 104125 hl. kukorica, 1096568 mázsa burgonya, azonkivül igen sok takarmány, cukorrépa és gyümölcs. A bő takarmánytermés lehetővé teszi a virágzó állattenyésztést; az állatállomány körülbelü 40200 ló, 24600 szarvasmarha, 187000 juh, 113000 sertés, 49000 kecske és azonkivül kitünő faju öszvéreket is találni. A lótenyésztés különösen Saint-Maixentben virágzó. Szénbányája van Saint-Laursban (37619 t.); vasérctelepe Sauzé-Vaussaisban és Mairé-Lévescaultban; egyéb érceket nem bányásznak. Ásványvize: a Bilazaisi és Vrérei, Thouars mellett. Legvirágzóbb iparága a posztószövés, különösen Azay-sur-Thouetben, továbbá a bőripar, főképen Niortban, a szeszgyártás, olajpréselés, a keramikus ipar, a papirgyártás stb. A kereskedés középpontjai: Niort, Saint Maixent és Bressuire. Vasuti vonalainak hossza (1890) 463 km. A département-t 1790. Niortais, Thouarsais és Gatineból, továbbá Saintonge és Aunis egyes részeiből alkották; 4 arrondissementra oszlik, ezek: Bressuire, Melle, Niort és Parthenay. Fővárosa: Niort. V. ö. Joanne: Géogr des D. és Lévrier, Hist. des D. 1885.

Dev

a. m. gonosz szellem, ördög. Arimán szolgál a parszok hite szerint. A hét jószellemnek az amsászpendek-nek (zendül Amesa szpenta) megfelelőleg hét fődev van. Ezek a világosság elleni harcban segítik urukat, Arimánt. Az Avesztában daéva a nevük. Nagy a szerepük a persa, török és egyéb keleti népmesékben. A török mesekincsben Dev ánászi, a devasszony, vagyis az ördöganya a legjellemzetesebb szellemi alakok egyike. A világgá bujdosó hősöknek utját állja, és ha azok tisztességtudással szólítják meg, vagyis anyácskámnak nevezik, és két hosszu emlőjéből egyet-egyet szopnak, legott pártfogásába veszi a világgá indulókat és célhoz segíti őket. Rendesen hárman vannak testvérekül, és számtalan fiai a devek, többnyire óriások. A devasszonyok rendesen olyan tündérvárak közelében tartózkodnak, amelyekben tündérek, vagy varázs alatt levő szultán-kisasszonyok laknak és szivesen segíti a bujdosó királyfiakat abban, hogy szerető párjukkal egyesüljenek. Rendesen varázstárgyak birtokában vannak, és szép szóért odaadják a bujdosó szerelmeseknek. A devfiak már jóval kegyetlenebbek; emberhust esznek, embervért isznak, de anyjuk közbenjárásra ők is megsegítik olykor a halandókat

Déva

(Diemrich), rend. tan. város, Hunyad vármegyében, a Maros balpartján, termékeny völgyben fekszik. A Maros középső völgyének legélénkebb s legfejlettebb városa, a vármegye törvényhatóságának, a D.-i járási szolgabirói hivatalnak, kir. tanfelügyelőségnek, törvényszéknek, járásbiróságnak, telekkönyvi hatóságnak, kir. ügyészségnek, pénzügyigazgatóságnak és pénzügyőrségnek, kir. közjegyzőnek, államépítészeti hivatalnak, kir. erdőfelügyelőségnek, honvédzászlóalj és csendőrségi szárparancsnokságnak székhelye. Van internátussal kapcsolatos állami főreáliskolája, állami tanítóképző intézete, állami polgári leányiskolája, alsófoku ipariskolája, több elemi iskolája, kisdedóvója, takarékpénztára, előlegező szövetkezete, 2 könyvnyomdája. Számos egyesülete közül a Hunyadmegyei történelmi és régészeti társulat, a gazdasági egyesület, a nemzeti kaszinó, az EMKE fiókválasztmánya említendő. A város (1891) 816 házból áll s lak. száma 4657, közte 2187 magyar, 415 német, 1996 oláh. Déva többi középületei közül legfigyelemreméltóbb a Bethlen Gábortól származó nagy udvar (Magna Curia), melynek kerti lépcsőzete, diszes kandallója, erkélye kül. szép. Kapubejárata 1621-ből Bethlen cimerével s Az Ur megoerizze az te bemeneteledet és kijöveteledet mostantól fogva mindörökké Dávid CXXI. zsoltárával köszönti az érkezőket. A város legrébibb épülete a Hunyadiak korából származó, kezdetben a Szt.-Miklósnak szentelt s 1545-1550 óta, mikor a hivek tordai Sándor András lelkészükkel együtt reformáltak, a reformátusok által használt templom. Szentélyének boltozatán az Anjouk, I. Ulászló, Hunyadi és Szilágyi cimerekkel. Építési idejét 1370-1440 helyezik és pedig a román stilü templomhajóhoz ekkor illeszthették egy már régibb templom átalakítása közben a gót stilü szentélyt. A D.-nak van ipartestülete és gőzmalma, de ipara fejletlen; annál élénkebb kereskedelme, melynek főcikkei nyerstermények, bőrök, élelmi szerek, gyümölcs, szilvaiz. Marhavásárai élénkek. D. az arad-tövisi vasuti vonal egyik legélénkebb állomása, van posta és táviróhivatala. Három ujsága van: Hunyad XVII. évf., szerk. Kun Róbert), Déva és vidéke (I. évf.) és a Kisművész cimü zenelap. D. az ujabb időben nagy lendületet vett, csinosodott s ujabb középületei (megyeháza, főreáliskola, áll. polgári leányiskola, honvédkaszárnya) diszére válnak. A ref. paplakban 1893 jun. 11. leplezték le a Salamon Ferenc emlékét hirdető márványtáblát (nem ebben a házban született, azt 6 év előtt lebontották). Az utcát Salamon Ferenc utcának nevezték el.

D. vidéke már a történelem előtti időben lakva volt; a rómaiak korából sok emlék maradt fenn, neve valószinülag Decidava volt. A mai várhegyet bizonyára megerősítették már a dákok és az ő erősítéseikre emelték a rómaiak a magukét; a kettő romjaiból keletkezett az Árpádok idejétől folyton szereplő rom, melynek romjai a 371 m. magas hegyen ma is megvannak (l. az ábrát)

[ÁBRA] Déva vára.

A nép rege szerint hajdan tündérek lakták a hegyet, némelyek szerint Decebalus dák király építette volna a várat.

D. 1269. említtetik legelőször. 1307. László erd. vajd. birtokában, ki Ottó magyar királyt itt vetette fogságba s itt vette el tőle a magyar koronát. Ettőlfogva három századig állandóan mint a vajda székhelye szerepel, s a hozzátartozó 56 faluval együtt tulajdonkép ily cimen nyerte meg Hunyady János, kinek azonban családjában, az eredetileg királyi vár, örökös magántulajdonná vált. Csak 1504. került ismét a korona birtokába. Fráter György idején császári katonaság szállotta meg. Ekkortájban jó darabig, jóformán állambörtön szerepe jutott D. erős várának. 1556. Izabella királyné itt tartatta «békóban» Dobó Istvánnak, az egri hősnek, nejét és gyermekeit. 1579. Dávid Ferenc unitárius püspök, mint istenkáromló és vallásujító élethossziglani fogságra itéltetvén, ide hozatott tömlöcbe, s itt halt meg börtönében ugyanazon év nov. l5. 1599. Báthori András fivére szenvedett itt rövid ideig tartó fogságot, mert csakhamar idehozatala után malomkövet vetettek a nyakába, s ugy fullasztották a Marosba. 1601 Báthori Zsigmond e várban ütötte föl fejedelmi székét, s ez időtájban a Básta tábornok és Székely Mózes közti küzdelmekben D. vára körül dőlt el Erdély sorsa. 1605. ismét császári csapatok tartják megszállva, midőn Bocskai vezére, Nagy Albert, megadásra birja a német parancsnokot, ki seregével egész hadi tisztességgel vonult ki a várból. 1607. országgyülési végzés mondta ki D. váráról, hogy sohase legyen magánkézben, hanem mindenkor az ország fejedelmének birtokában legyen. Ettőlfogva, csekély kivétellel mindenkor a fejedelem vára gyanánt szerepel D., egész 1687-ig, midőn császári helyőrség telepedett meg benne. II. Rákóczi Ferenc hadai 1705 nov.-től 1706 febr. 22-ig ostromolták, s midőn vége volt a kurucvilágnak, gróf Steinville erdélyi parancsnok 1717-től 1719-ig igen megerősíttette. Steinville maga is többször tartózkodott a várban s itt érte őt a halál 1720. Ujabb javítás vált szükségessé 1752., a mikor is Braun Miksa Ulisszes gr., erdélyi parancsnok erődítette meg, miről a következő kronosztichon tanuskodik:

QVAE TEMPORARA DESTRVXERVNT VLISSIS
TRANSSILVAMIAE GENERALIS SOLERTIA RESTAVRAVIT

Már ez időtájban tisztában kezdenek lenni azzal, hogy az egykor elsőrendü várnak strategiai értéke csupán csak képzeleti. Huszti András ekkoriban irta Dacia mediterranea cimü munkájában, hogy D. vára inkább csak arra való, hogy a föld népét féken tartsa, semmint, hogy az ellenséget feltartóztassa; a szomszéd magaslatokról könnyü megtámadni, s a Maros távol lévén, eleséget vizi uton nem szerezhet. 1773. II. József látogatta meg a várat, melyben akkor helyőrségül félszázad gyalog s néhány tüzér tanyázott. 1784. nagy szolgálatot tett azzal, hogy falai mögé fogadta a Hora és Kloszka vezérelte oláh lázadók elől menekvő nemeseket. A lázadó parasztok hiába rohanták meg a várat, birtokukba nem vehették. Mikor pedig vége volt a lázadásnak, Jankovich Antal gr. elnöksége alatt ide gyült össze a pártütők felett itélő császári bizottság. 1800. Mitrovszki gr. erdélyi hadparancsnok az udvari haditanácshoz felterjesztést intézett, mely szerint kidobott pénz volna a várat továbbra is fentartani. Ennek folytán fel is hatalmazták, hogy a várat üríttesse ki, felszerelését pedig kótyavetyére bocsássa. Pogány Franciska volt a legtöbbet igérő: 150 bankó forintért elhordatta az ajtókat, kapukat, ablakokat stb. s a vár pusztulásnak indult. Mikor azonban 1817. I. Ferenc király nejével, Karolina Augusztával Erdélyt bejárta, D. vára annyira megtetszett neki, hogy rendeletet adott ki helyreállítására. A tatarozás 216000 forintba került s 12 évet vett igénybe, miről bizonyságot tesz a főkapu felett olvasható eme fölirat: «Franciscus I. restauravit NDCCCXXIX.» Legutóbbi szabadságharcunk idején 200 császári katona volt benne egész 1849 máj. 27-ig, amikor is parancsnoka, Kudlich főhadnagy, Forró ezredesnek feladta a várat, oly feltétellel, hogy a helyőrség katonai tisztességgel vonulhasson ki, a betegek ápolás alá vétessenek, a legénység egy havi zsoldot kapjon, s háborítlanul távozhassék Temesvárra. A magyar sereg kezén volt ezentul D. 1849 aug. 19-ig, midőn egy régi tüzakna gondatlanság vagy tán árulás következtében felrobbanván, levegőbe repült a vár, több mint száz honvédet temetve romjai alá.

Deva

1. két folyó Spanyolország É-i részében, az egyik a Picos de Európa lábánál ered, mély hegyszakadékokon tör át és a Caros fölvétele után a Tinamayori-rión (öböl) át az Atlanti-oceánba szakad. A másik D. vizben szegényebb; a Kantabri-hegyekben ered és D. városnál torkollik az Atlanti-oceánba. - 2. város, Guipuzcoa spanyol tartományban, az Anduz-hegy lábánál és a D. folyó torkolatánál (1887) 2884 lak., igen látogatott tengeri fürdővel; közelében a Garagarza intermittens forrás szakad.

Dévai

Endre, mult századbeli magyar iró s Heves- és Külső-Szolnokmegye főispánja. Drexel J. jezsuita után fordítva, ily cimü munkát bocsátott közre: Nap után forgó virág, vagyis mindenféle nyavalya ellen való orvosság (Nagyszombat 1764).

Dévai Biró

Mátyás, a reformációnak legkiválóbb apostola, régi nemes család ivadéka, valószinüleg Déván (Erdélyben Hunyadvm.) született 1500 körül, megh. Debrecenben 1547. Gyermekkoráról és növekedéséről keveset tudunk. Vinsheim és Grinaeus tanítványa volt Budán 1522. A krakkói egyetemen 1523. iratta be magát tanulónak, hol körülbelül két évet töltött. Hazatérvén, igen buzgó róm. kat. pap volt. 1527. káplán lett Boldogkőn Tomori Istvánnál. Majd megragadta őt is a reformáció szelleme s hogy megismerje, 1529. az akkor már világhirü wittenbergai egyetemre ment, hol Luther körül Németország akkori legtudósabb férfiai működtek; itt legfeljebb másfél évig tartózkodott, még pedig többek véleménye szerint mint Luther asztaltársa. 1531 tavaszán már Budán volt; u. a. év őszén Kassán működött mint a város papja és az ő befolyásának sikerült Drágfy Gáspárt és egész Ujhely városát s több helyiséget az ev. hitre téríteni; Kassáról november elején fogságra hurcolták Pekri Lajos huszárai előbb likava várába (Liptó), majd Pozsonyba s onnan Bécsbe. Innen két év mulva kiszabadulván, Budára tért vissza, hol az evangélium buzgó hirdetése miatt ismét fogságba jutott. Buda akkor Zápolya János király uralma alatt volt; Dévai a tömlöcben is térített. Budáról a fogságból kiszabadulván, Sárvárra ment (Vasm.) Nádasdy Tamás birtokára. Itt irta latin műveit. Innen az 1536. év vége felé Vittemberga felé indult, utközben azonban a sok fáradság miatt megbetegedett s egykori tanulótársánál, a nürnbergi papnál, Vitus Theodornál időzött néhány hónapig; az 1537. év tavaszán Wittenbergában találjuk, honnan a helvétekhez is tett kirándulást. Az év vége felé visszatérvén a hazába, Nádasy Tamás védelme alá Sárvárra vonult, akinek Melanchthon F. ajánlotta Sylvester Jánossal együtt. Itt 1538-41. működött s valószinü, hogy akkor járta be a dunai vidékeket, hirdetvén az Isten igéjét mindenfelé, amerre csak járt, ugy, hogy kiérdemelte a «Magyar Luther» disznevet. 1541. kibujdosott a hazából, mert akkor a Ferdinánd-párti Nádasdy birtokkal is ki voltak téve a törökök pusztításainak. Melanchthonhoz menekült, ki őt György brandenburgi határgrófnak. II. Lajos királyunk volt nevelőjének is ajánlotta. Onnét Svájcba ment, hol Baselben nyiltan a helvét irányhoz csatlakozott. 1543., vagyis György határgróf halála után, hazájába visszatérvén, Kálvin értelmében tanított, amiért őt, sőt barátját Melanchthont is bevádolták az eperjesi evangélikusok Luther előtt. Luther nagy megütközéssel vette e hirt. (V. ö. Luther levelét az eperjesiekhez 1544.). Dévai 1544. debreceni ref. pappá és esperessé lőn, s ott azon értelemben tanított, mint a helvéták. Itt szerezte hittani kézikönyvét és énekét is. Művei: Disputatio de statu, in quo sunt beatorum animae post hancvitam ante ultimi judicii diem (Buda 1531, Basileae 1530): De praecipuis articulis christianae doctrinae (Budán 1531. Basilae 1530); Expositio examinis quomodo a Fabro in carcere sit examinatus. Ajánlva Bebek Imre gyulafehérvári prépostnak (Sárváron 1535); Apologia quarumdam propositionum summam doctrinae christianae continentium, contra indoctas censuras indocti franciscani Georgii Szegedinensis per M. Dévay; Ajánlva Bácsi Ferenc szepesi prépostnak. (1535) Óda, magyar nyelven, melyben hitvallását zengi; Minden embert megilleti ezt tudni, kezdettel és Fentemlített hittani kézikönyve, stb.


Kezdőlap

˙