Dicsőülés

(eszt), l. Apotéozis.

Dicsvágy

szóról szóra a dicsőség után való vágy; de rendesen inkább az embernek ama vágya, hogy nyilvánosan elismerjék, megbecsüljék s értéke szerint megjutalmazzák. Amily természetes és jogosult ez a kivánság, ép oly természetes, de nem jogosult, hogy sokszor tulcsap a jogos korlátokon, hogy az emberek nem igazi értékük szerint akarnak érvényesülni, hanem aszerint az érték szerint, melyet maguk tulajdonítanak maguknak, de amely a valódinál sokkal nagyobb, s hogy általában nem az a fődolog előttük, hogy belső értékük legyen, hanem hogy belső értéket tulajdonítsanak nekik s aszerint adjanak nekik állást, tisztességet és dicsőséget.

Dicta

l. Dictum.

Dicta et promissa

(lat.), a mondottak és az igértek jogügyleteknél a jogügylet tárgyát képező dolognak szerződésileg biztosított tulajdonságai.

Dicta Gratiani

(lat.), Gratian dekretumának ama részei, melyekben Gratian maga megmagyarázza az egyes kánonokat és a fölvetett kérdés feletti nézeteinek kifejezést ad. Ezeket eredetileg paragraphinak nevezték s később nyerték a dicta megjelölést. Csak a tudományos nézetek jelentőségével birnak. A régibb kiadásokban Gratian megjelöléssel fordulnak elő, az ujabb kiadásokban kurziv nyomás által különböztetik meg a tulajdonképeni kánonoktól. P. o. 1. D. X. Gratianus. Constitutiones vero principum ecclesiasticis constitutionibus non praeminent, sed obsequuntur. Ezt követi maga a kánon.

Dictamnus

L. (növ.), Melius Juhásznál ezerjófü, Clusiusnál szarvasfü; l. Ezerjófü.

Dictando

(lat.) a. m. tollba mondva, diktálva. l. Diktálás.

Dictator

l. Diktator.

Dictatus papae

(lat.). Igy nevezik az egyházi történészek azt a fontos iratot, mely a középkori pápai főhatalom jogait 27 pontban foglalja össze. A D. többi között ezeket mondja: A pápának joga van engedetlen fejedelmeket letenni és alattvalóikat a hűségi eskü alól feloldani; a pápa zsinatok hozzájárulása nélkül is tehet le püspököket; a pápa az egyházi törvényeket önhatalmából megváltoztathatja és azok alól dispenzálhat; a pápa császári jelvényeket viselhet stb. Szóval a D.-ban a pápai teokráciai igények hű kifejezésre jutnak, amint azokat VII. Gergely formulázta először. A D. szövege VII. Gergely pápa oklevelei között található (Jaffé-Löwenfeld, Regesta Pontificum Roman II.) és sokan azt hiszik, hogy maga a pápa mondotta tollba Deusdedit bibornoknak, igy Giesebrecht is (III. 1, 270), szintugy Löwenfeld (Neues Archiv für ält. deutsche Gesch. XVI. 193). Mások ellenben, mint Sackur (Der D. Neues Arch. XVIII. 135) Deusdedit bibornok művének tartják a D.-t. Keletkezési idejét az 1075. évre teszik.

Dictio

l. Dikció.


Kezdőlap

˙