Difficultas

(lat.) a. m. nehézség.

Diffidatio

(lat.) a. m. hadüzenet, kihivás.

Diffluens

(lat.) a. m. szétfolyó.

Difformitas

(lat.) a. m. alaktalanság, rutság.

Diffrakció

(lat. a fény elhajlása v. inflexiója). Igy neveztetnek azok az interferenciával egybekötött optikai jelenségek, melyek akkor keletkeznek, ha a fény valamely átlátszatlan test széle mellett halad el, és onnan erednek, hogy a fény nem terjed mindig egyenesen, hanem a tér minden pontja, a hova a fény jut, megint uj fényforrásként müködik. Ha p. egy igen távol levő pontból jövő fény valamely szük nyiláson át egy vele szemben levő ernyőre (falra) esik, akkor a nyilás szélének árnyéka elmosódott és csíkos. E jelenség Grimaldinak tünt fel először s Később Fresnel és Frauenhofer tanulmányozták.

[ÁBRA] 1. ábra

Legyen a nyilás egyszeüség kedvéért egy keskeny (b szélességü) hasadék (l. 1. ábra) s az ernyő álljon tőle az aránylag igen jelentékeny d távloságra. Az ernyő megvilágítása olyan lesz, mintha a hasadék minden pontja oly fényforrás volna, melyből minden irányban egyaránt sugárzik a fény. A hasadék közepével szemben levő helyre csak igen csekély utkülömbséggel ér nek a nyilás különböző pontjából jövő sugarak s azért egymás fényét erősítik. Ha azonban az ernyőn a-val távozunk s oly helyre térünk át, hogy a hasadék két széléről oda jövő sugarak utkülömbsége épen l hullámhosszal egyenlő, akkor e hely sötét, mert a hasadék egyik feléről jövő fény a másik feléről jövőt hatásában megsemmisíti. Ha a hasadékon át jövő fény vörös és b = 1 mm., d = 10 m. = 10000 mm., akkor a = 7 mm., tehát a l: b = a: d proporcióból a vörös fény hullámhossza [ÁBRA]

A jelenség vizsgálatát folytatva, azt találjuk, hogy az ernyőn a mintegy 14 mm. szélességü középső fényes sáv mindkét oldalán 7-7 mm. szélességü halaványabb és halaványabb sávok sorakoznak, melyeket egymástól sötét sávok választanak el. Sárga-, zöld-, kék- és ibolyafény esetében az egész kép rendre szükebb és szükebb; ibolyafény esetében már csak fele oly szélesek a sávok, mintha a fény vörös. Fehér fényt használva, az egyes szineknek megfelelő világítás összetételéből a középen fehér sáv keletkezik s két oldalán oly spektrumok (D.-spektrumok), melyekben az ibolya van befelé.

Sokkal szebb a jelenség, ha ahelyett, hogy a fényt ernyőn fognók fel, a nyilást akromatikus távcső objektivje elé állítjuk s a távcsövön át figyeljük meg a fényt. A 2. ábra egy keskeny hasadéknak D.-képét mutatja, a 3. és 4. ábra az o rombus-alaku-, illetőleg egy kör alaku nyilásét. Igen figyelemre méltó D.-jelenségek keletkeznek továbbá egy vékony drót árnyékában, melybe a fény elhajlása folytán szintén behatol, vagy egy lemez élének árnyéka körül. D.-jelenségek továbbá a Bishp-féle gyürü (l. o.), a pókháló szinjátéka a napfényben s több hasonló tünemény.

[ÁBRA] 2. ábra.

[ÁBRA] 3. ábra.

[ÁBRA] 4. ábra.

Igen figyelemre méltó D.-jelenségek keletkeznek ha nem egy, hanem számos, egymás mellett egyenletesen sorakozó hasadékon át jő a fény. Különösen rendkivül finom fényátbocsátó hasadékok sorát, u. n. rácsot nyerünk az üveglemezen, ha azt egymást sürün követő vonásokkal (több száz egy milliméterre) bekarcoljuk. Ha az ily lemezen napfény esik át, a keletkező D.-jelenség közepén fehér sáv van, mellette mindkét oldalt egy-egy sötét sáv, azután igen tiszta spektrum következik, melyben a Frauenhofer-féle vonalak is láthatók, stb. E rácsok szolgáltak a Frauenhoferéle vonalaknak megfelelő hullámhosszak meghatározására. Ily rácsokat Frauenhofer és Norbert készítettek először. Hazánkban a szabadságharc idejében történt, hogy Jedlik Ányos, ki nappal a Pestet védő sáncok felépítésében vett részt, éjjel laboratoriumába visszavonulva ily rácsok előállítására alkalmas osztógépén dolgozott. Rácsai különösen az osztóvonalak mélysége által tünnek ki, s azért szinjátékuk majdnem páratlan a maga nemében. Gépét a hatvanas években egy vándor mekanikus javítás és tisztítás végett szétszedte s azután megszökött. Jelenleg a gép Pannonhalmán van, hol Palatin Gergely ujból összeállította s annyira tökéletesítette, hogy vele igen sürü beosztást is képes csinálni.

Diffuzio

(lat.) folyadékok átszivárgása (l. o., továbbá endozmozis és exozmozis), gázok átömlése (l. o.). D. készülékek (diffuseur), l. Cukor.

Difia-mész

a jura szisztéma felső emeletéhez (malm) tartozó vörös, márványhoz hasonló mészkő, melyben sok a Terebratula diphya. A déltiroli és velencei alpokban nagy tömegekben, de meg van az osztrák és a bajor Alpokban is.

Difteria

v. difteritisz (gör.), ragályos, lázzal lefolyó betegség, mely az esetek legnagyobb számában a torokban (torok-D.) jelentkezik elsőlegesen; a torokkal szomszédos részek, ugymint: orrüreg, gége és légcső stb. többnyire másodlagosan betegednek meg, de itten is, nemkülönben a szervezet egyéb nyákhártya területein, ugymint: hüvely, végbél, hólyag, szemen, bár aránytalanul sokkal ritkábban, felléphet a D. elsőlegesen is. A D.-t már a régiek is ismerték, Galénos igen jellegzetesen irja le; az arabok is ismerték, a középkorban symanche, angina maligna, garotillo név alatt említik. A difteritisz szó Bretameau francia orvostól ered, ki 1821. róla kitünő tanulmányt tett közzé. A D. főként a gyermekkort támadja, de azért felnőttek is megbetegedhetnek benne; különösen a 2-7 évig terjedő korban jelentkezik aránylag gyakran s a gyermekkornak alig van rémesebb ellensége ezen mindenkor sulyos betegségnél. Ugylátszik a D. különösen az utóbbi évtizedekben Európában nagyon elterjedt; a nagyvárosokban állandóan megtelepedett (endemikus) és időről-időre sulyos epidemiák alakjában jelentkezik. Epidemiamentes időben is szórványosan mindenkor előfordul. A D. egyaránt megtámad ép és gyenge szervezetet; de azért tagadhatatlanul létezik egyéni hajlam is; gyenge, vérszegény, görvélyes alkat ugy látszik elősegíti a hajlamot, nemkülönben gyakrabban kiállott toroklob. Némely betegségek után, mint hasi hagymáz, kanyaró stb. a D. hamar jelentkezik, mégpedig gyakran igen sulyos alakban.

A D. lényege sulyos lobos folyamat, melynél a megtámadott szövetek elhalása következik be, ami anyaghiányra, fekélyeződésre vezet. A D. a vele nagy rokonságot mutató crouptól (l. o.) abban különbözik, hogy mig a croupnál a rostonyás kiizzadáson kivül roncsoló folyamat nincsen jelen, tehát a nyákhártya ép marad, a D.-nél a rostonyás izzadmányon kivül a nyákhártya maga is elhal, degenerál. Azonban a két folyamat között az éles határt megvonni nagyon nehéz. A két folyamat egymás mellett egyszerre található, valamint átmenet a crouptól a D.-be is látható. A két folyamat között tehát csak intenzitási különbség van, mit megerősíteni látszik a modern bakteriologiai kutatások azon eredménye is, mely szerint a croupot és D.-t kóroktani tekintetben egy és ugyanazon virus idézi elő. Ma eldöntöttnek tekinthetjük, hogy a D. kórokozója a Löffler által talált és leirt bacillus. Ezen bacillusok megtelepedése a torok nyákhártyán D.-t idéz elő; a bacillusok termelik az álhártyákat és csakis azokban találhatók fel; a vér és az egész szervezet megfertőzése csak azáltal lehetséges, hogy ezen bacillus helybelileg veszedelmes mérget produkál (toxalbumin), melynek felszivódása a test nedveibe a D.-t kisérő sulyos tüneteket idézi elő. A difteritikus helyi megbetegedés tehát az elsőleges folyamat, a D. folyamán fellépő sulyos és vészes tünetek másodlagosak.

A D. kórképe rendkivül változó; majdnem lehetetlen egységes képet röviden irni róla. Nagyon sok függ a megbetegedés terjedelmétól, helyétől és a folyamat intenzitásától és a komplikációktól. Vannak esetek, melyek kezdettől fogva enyhék s gyorsan meggyógyulnak; máskor enyhéknek igérkező esetek, dacolva minden kezeléssel, mégis halálra vezetnek; viszont meg kezdetben igen sulyosnak igérkező esetek váratlanul gyorsan meggyógyulnak. Enyhe esetekben a difteritikus lepedék csak a mandulákat és legfeljebb még a nyelvcsapot szokta bevonni; a hártyák élénk fehér szinüek, lazán tapadnak. Az orr ürege szabad, legfeljebb nátha van jelen, a hang tiszta. A nyaki nyirkmirigyek alig duzzadtak, a beteg közérzete jó, láz enyhe v. hiányzik is, 6-10 nap alatt a betegség lefolyik, néha észrevétlenül is, és csakis esetleges utóbetegségek (hüdések) utalnak egy szerencsésen kiállított D.-ra. Sulyosabbak azon alakok, ahol a garat hátsó fala is bevont. A gége megbetegedésének veszélye imminens (croup), de ettől eltekintve a halál igy is könnyen beállhat. A rekedtség és hangtalanság azonban nem mindenkor ominozus jelentőségü, némely esetben csak erős hurut van jelen. A D. sulyos eseteiben a folyamat igen kiterjedt, a bűz igen feltünő, az u. n. üszkös alaknál penetráns (hullaszerü), az erőbeli állapot kezdettől fogva csökken, a nyaki nyirkmirigyduzzanat nagyfoku, majdnem mindenkor orr- D. is van jelen. A halál többnyire szivhüdés következtében áll be, ritkábban a gége megbetegedése miatt fulladás utján; a legsulyosabb esetekben vérfertőzés képe alatt folyik le a betegség; a vérzésekkel járó esetek mind halálra vezetnek. A D. utóbetegségei közül gyakoriak a hüdések, melyek többnyire csak a garatra és gégére szoritkoznak; ritka esetekben a végtagok, sőt a test összes izmai is hüdve lehetnek. A gyógyulás azonban még ekkor is be szokott állani. A halál fulladás következtében ugyszólva kivételes. A D. prognozisa mindenkor igen komoly; a kimenetelt biztossággal sohasem lehet előre megmondani. A beteg torka már feltisztulhatott, amikor a folyamat egyszerre csak a gégében jelentkezik; a kis beteg már lábbadozik, amikor hirtelen szivhüdés áll be (ritka). Sőt recidivák is lehetségesek. A lefolyást zavarhatja veselob, tüdőgyuladás stb.

A D. gyógykezelése Löffler felfedezése óta határozottan szilárdabb alapot nyert. De arról, hogy ma már e vészes betegség biztos gyógyszere felő1 rendelkeznénk, még szó sem lehet. Ugynevezett specifikumok nem léteznek s a nagy garral és a nagy reklámmal világnak bocsájtott «biztos szerek» mind mulékony értéküeknek bizonyultak. Aki ma azt meri mondani, hogy a D.-t biztosan meg tudja gyógyítani, az v. nem őszinte v. pedig nincsen a betegség lényege iránt tisztában. A D. elleni egyéni óvintézkedés szempontjából ajánlatos még epidemiamentes időben is a torok öblögetése gyenge antiszeptikumokkal. A már beteg gyermek teljesen elkülönítendő, miáltal igen sok esetben sikerül a család többi tagját a betegségtől megóvni. Azonkivül erélyes dezinfekcióra van szükség (különösen ágynemü, fehérnemü, stb.). A gyógyult egyének még 6-8 hétig is fertőzhetnek egészségeseket. Ezt jó tudni a profilaxis szempontjából. A gyógyszerek, melyek a D.-nél alkalmaztatnak, öblögetések, torokviz, fecskendezés, belső adagolás alakjában használtatnak. Csak a következő szereket említjük: Ecet, benzoësav, bórsav, karbol és citromsav; tejsav, szalicil, mészviz; bróm, jód és higanykészítmények, föképen a korroziv és higanycianid; terpentin, papayotinum, légenysavas ezüst és a ferrum sesquichloratum stb. A kezelésnek oda kell irányulnia, hogy a beteg erőbeli állapota emeltessék; tápláló étrend és bor v. cognac adandók.

Difteritisz

l. Difteria.

Diftongus

(gör.) a. m. kettős hangzó, (l. o).


Kezdőlap

˙