Dinding

kis szigetek csoportja a Malakka-szorosban, az é. sz. 4° 20’ alatt, 130 km.-nyire Penangtól. A legnagyobb a Pulo Dinding, 85 m. magas, erdős gránittömeg; kisebbek: Szambilang és Dsara.

Dindorf

1. Vilmos, német filologus, szül. Lipcsében 1802 jan. 2., megh. u. o. 1883 aug. 1. Egy ideig egyetemi tanár volt szülővárosában. Munkái: Thesaurus linguae graecae (9 kötet, Páris 1831-65, öccsével, D. Lajos Ágosttal együtt); Homéros-kiadása (Lipcse 1824); Démosthenés (l. o.); Aristeidés (Lipcse 1829); Athénaios (u. o. 1827) stb., továbbá kommentárok a három görög tragikushoz és aristophanéshez, és Metra Aeschyli, Sophoclis, Euripidis et Aristophanis (Oxford 1842); Lexicon Sophocleum (Lipcse 1870); Lexicon Aeschyleum (u. o. 1873) stb.

2. D. Lajos Ágoston, szül. 1805 jan. 3., megh. 1871 szept. 6. Xenophón, sziciliai Diodóros, Pausaniás, Polybios, Dio Cassius, Zonarás, Hésiodos és Euripidés stb. kiadása által vált ismeretessé.

Dîner

(franc. ejtsd: diné) a. m. ebéd, melynek ideje Franciaországban délutáni 5-7 óra. D. néven nálunk csak az ünnepélyesebb alkalmakkor adott ebédeket nevezik.

Diner

(Dénes) József, hirlapiró, szül. Liptó-Szent-Miklóson 1857 jun. 27. Tanult Bécsben, Drezdában és Brüsszelben. Utazott Német-, Francia-, Orosz- és Olaszországban, a művészeti és irodalmi viszonyokat tanulmányozva. Itthon majdnem kizárólag a műrégészetnek és klasszikus epigrafiának szentelte magát s enemü dolgozatai az Arch. Értesítőben és külföldi szaklapokban jelentek meg. Majd képzőművészeti és irodalmi cikkeket irt a hazai és külföldi folyóiratokban. Az utolsó években zsurnalisztikai tevékenysége mellett, mely a Pester Lloyd-hoz köti, majdnem kizárólag csak irodalmi és bölcsészeti kérdésekkel foglalkozik. Álnevei: Csereklye Bálint, Domokos Illés, Impressionista.

Dinero

(portugálul Dinheiro), egykori különböző értékü spanyol váltópénznem; a kastiliai D. = 0,0384 kr. Mint ezüstpróbai suly a spanyol Amerikában használatos, = 1/12 marco = 83,3 ezredrész.

Ding

(ó-német, észak-német Thing), a régi germán és skandináv népeknél a népgyülés. Izlandban Thing törvényszéki kerület; Norvégiában Storthing az országgyülés, annak szükebb bizottsága Lagthing, Dániában Landsthing a felső, Folkething az alsóház.

Dinga

Bombayban használt nagyobb vitorlás csónak, egy árbóccal és rajta egy latin vitorlával, mely egyszerüségénél fogva igen könnyen kezelhető.

Ding an sich

(német). Kant adta meg a kifejezésnek azt a bélyeget, mellyel ma közkeletü. «An sich» a németben annyi mint magában, azaz tekintet nélkül másra; pl. azt mondjuk, hogy valami «magában» igaz, de másra való tekintettel nem az, tehát annyi mint föltétlen, abszolut. A dolgokra vonatkoztatva Kant megkülönböztet oly ismeretet, mely a tárgyakat akkép fogja föl, amint nekünk megjelentek, azaz, amint fölfoságunk, (érzékiségünk, értelmünk) formái szerint alakul, tehát nem a dolgot magában ismeri meg, hanem csak ugy, amint a dolgok felfogásuk szerint föltünnek. Ennek az ismeretnek a tárgya tehát nem a dolog magában, hanem csak megjelenése, a jelenség (phaenomen). Igy tehát keletkezik a jelenség fogalmával szemben, véle ellentétben a dolognak magában fogalma, oly dologé, mely független megismerésünk formáitól; ez a Ding an sich fogalma, magyarban a magában való dolog, vagy rövidebben, régi magyar szóval a magánvalo. Erről azt tanítja Kant, hogy megismerhetetlen. L. Noumenon és Kant.

Dingelstad

Hermann, német róm. kat. püspök, szül. Bracht melletti Alstban, a Rajna-tartományban (Kempen járásban) 1835 márc. 2. Egyszerü falusi szülők gyermeke; Gaesdonkban és Münsterben járta középiskoláit; a kat. teologiát az utóbbi helyen tanulta; 1859. pappá szentelték és Gaesdonkban tanítóul alkalmazták. Ő azonban később tovább folytatta tanulásait, 1862-65-ig Bonnban és Münsterben bölcselettel foglalkozott s a miniszteri akadémián doktori szigorlatot is tett a filozofiából. Aztán ismét Gaesdonkban tanítóskodott, majd Gochban volt rektor, később pedig Vechtaban a fiatal Hoensbroich grófnak nevelője lett. 1875. a vechtai gimnáziumban tanított, 1889. münsteri püspökké választották.

Dingelstedt

Ferenc, báró, német költő, szül. Halsdorf hesseni faluban 1814 jun. 30., megh. Bécsben 1881 máj. 15., hol 1867 óta előbb az udvari opera, utóbb a várszinház igazgatója volt. 1831-34. teologiát s filologiát tanult Marburgban s 1836-38. a kasseli gimnázium tanára volt. Innen, néhány szabadelvü verse miatt büntetésből Fuldába helyezték át, mire 1841. lemondott állásáról. Most nagy utazást tett, mire 1843. udvari tanácsos s könyvtárnok lett Stuttgartban, 1850-ben az udvari szinház intendánsa volt Münchenben. A klerikális párt itt 1857-ben kieszközölte elbocsáttatását, mire 1858-ban a weimari udvari szinház indendánsa lett. Innen került Bécsbe, 1876-ban lett báró, 1859-1865. volt a Schiller-alapítvány elnöke, a Shakespeare-társaság megalapítása körül is nagy érdeme van. Már 1838. lépett föl dalokkal s novellákkal, de csak a névtelenül megjelent Lieder eines politischen Nachtwächters (1840) tették nevét ismertté. E forradalmi szellemü dalok a német politikai lira leghatásosabb termékei közé tartoznak s jóval sikerültebbek, mint a következő gyüjtemény (Nacht und Morgen 1851) darabjai. Még értékesebbek eszmékben gazdag költeményei (Gedichte 1845), melyekben sok a szellemes epigramm és a fényes rajz. Regényei s utirajzai éles megfigyeléséről s finom előadási képességéről tanuskodnak: Unter der Erde, regény (1840); Heptameron, novellák (1841); Sieben friedliche Erzählungen (1844); Wanderbuch (1839-43, 2 köt.); Erinnerungen aus Holland (1847); Die Amazone, legjobb regénye, a modern társadalom eleven rajza (1868). Drámái közől legtött hatást tett Das Haus der Barneveldt (1850). Azonfelül Beaumarchais, Moliere, de főleg Shakespeare sok darabját dolgozta át igen tapintatosan és ügyesen a mai szinpad számára. Önéletrajza (Münchener Bilderbogen, 1879) és irodalmi tanulmányai (Eine Faust-Trilogie 1876 és Literarisches Bilderbuch 1880) igen érdekesek. Ő hozta először (Münchenben 1864. és Bécsben 1875) Shakespeare összes történeti drámáit összefüggő ciklusban szinre. Mint igazgató és udvari tanácsos maró gunyja és kiméletlen cinismusa által gyülöltté tette nevét és ifjukori demokrata hajlamait maga tette nevetségessé. Összes munkái (de távolról sem teljes) 1877, 12 köt. V. ö. Rodenberg, Heimaterinnerungen an Franz D. und Fr. Ötker, 1882. Rodenberg, Blätter aus D.-s Nachlass (Berlin 1891).


Kezdőlap

˙