Disgrace

(franc., ejtsd: dizgrász) a. m. kegyvesztettség.

Disgregatio

(lat.) a. m. szétszórás; a fizikában szétválasztása valamely test molekuláinak a fokozott hevítés által.

Disgusto

(ol., franc. dégôut), utálat, undor, ellenszenv valami ellen, kéjelmetlenség; diszgusztál, ami undort, ellenszenvet ébreszt, visszatetsző, bosszantó, bántó.

Dish

(ang. ejtsd: dis) a. m. tál, angol mérték, = 1070,52 ang. köbhüvelyk = 17,59 liter, valamivel kevesebb mint a 1/2 régi winchesteri bushel, 9 D. = 1 load = 3 angol hundred-weight = 336 angol kereskedelmi font = 152,407 kg.

Disharmonia

(gör.-lat) a. m. a harmonia hiánya.

Disiecta membra

(lat.) a. m. szétszórt tagok, Horatiusból vett, de nem pontosan idézett szólás; a szatirák I. 4. 62.-ben disiecti membra poëtae áll, s jelenti a költői szavakat, melyeknek versmértékük rossz ugyan, de azért a költő szelleme megismerszik rajtok.

Disis

a kettős kereszt (# ) által két fél, vagyis egy egész hanggal felemelt D.

Disjunctio

(lat.) a. m. szétválasztás, logikai műszó bizonyos meghatározott ellentét jelzésére. D. van 1. fogalmak közt, ha azok egymást kizárják, t. i. egy felsőbb, nemi fogalom (genus) egyes fajai (species) közt; a négyzet, egyenszög, rombus és romboid egymást kizáró, diszjunktiv fogalmak. A D. a fogalmak közt teljes, ha a nem valamennyi faját fölsoroljuk. - 2. Fontosabbak a D. itéletek, melyekben vagy az alany vagy az állítmány diszjunktiv fogalmakból áll. P. Ez a sik háromszög, vagy hegyes- vagy tompa- vagy derékszögü. E pörben (melyben két tanu ellentétesen vallott) ugy az egyik, mint a másik tanu hazudott. A diszjunktiv itéletből, ha helyesen van fölállítva, következik, hogy ha az egyik tagja igaz, a többi nem lehet igaz; viszont, ha valamennyi tagja egynek kivételével nem igaz, ennek az egynek kivételével igaznak kell lennie. Ha a háromszög derékszögü, akkor nem lehet se hegyes, se tompaszögü. Minden azon fordul meg, vajjon a D. teljes-e. Mert ha p. nem teljes, akkor a legnagyobb tévedésnek vagyunk kitéve. Ha p. ezt a nem teljes D.-t állítjuk föl: Ez a kép vagy szép vagy rut, ez az ember vagy bünös vagy ártatlan, ez a rendszer vagy igaz vagy nem igaz, tekintetbe nem véve, hogy szép és rut, bün és ártatlanság, igazság és tévedés közt számtalan az átmenet, akkor a D. ereje csak tévedésbe visz bennünket. Hasonlókép tévedünk, ha egyik eset sem igaz; ha p. azt mondjuk: ezt a verset vagy Petőfi vagy Arany irta, holott egyikük sem irta. A D.-nak teljesnek és olyannak kell lennie, hogy a fajok tényleg hozzátartozzanak a nemhez. D. a botanikában a. m. szétválás. D. a zenében l. Diazeuxis.

Diskant

l. Discantus.

Diskonveniál

(lat.) a. m. nem illik össze, nem illik.


Kezdőlap

˙