Diván

ülőbutor, mely nyugvó ágynak is szolgál. A nálunk szokásos alaknál van két párnázott kartámlája és háttámlája, mely különböző magasságu lehet. A török divánt az jellemzi, hogy nincs sem rögzített karja sem háttámlája, hanem ezeket puhább vánkosok helyettesítik; különben pedig szőnyeggel - általvetővel - van leborítva. Jellemző még utóbbira, hogy farésze kivül nem látszik, mi aztán határozatlan külsejével alkalmassá teszi, hogy bármely stilü butorzat között helyet foglaljon.

Divánháne

(török), a keleti műizlés szerint épült házak tágas és szellős előszobáinak neve.

Divano

(divani), Abissziniai és arábiai pénz, körülbelül 5 fillér értékü.

Divaricatio

(lat.) a. m. az erek elágazása.

Divat

(ném. Mode, franc. mode, lat. modus, ang. fashion), az élet alakjai, amennyiben azok sem nemzeti hagyomány, sem kényszerü megfontolás, hanem változó mindennapi szeszély által határoztatnak meg. A D. feltétlenül uralkodik a ruházatban, de nincs tér az emberi közéletben, mely a D. alól egészen kivonhatná magát. Az ételek elkészítése és sorrendje, a lakásoknak butorokkal való felszerelése, ünnepélyek rendezése, levelek alakja: mindez a D.-nak alá van vetve. (l. Chic). Sőt még divatos filozofusokról és divatos költőkről is van szó. De a D. akár minő értelemben vett alkalmazása a tudomány és művészet terén mindig valami gáncsot zár magába, mert e téren csakis a biráló észnek és az esztétikai törvénynek szabad kizárólag uralkodnia; ellenben vannak oly terek, melyeken a szeszélyes önkény üzheti játékát, mivel az ész minden beleszólási jogától tartózkodik. Ilyen tér mindenekelőtt a ruházat. Az illem, egészség és kényelem követelményeit figyelmen kivül hagyva, itt az anyag, alak és szin folytonos változása uralkodik. Ami az illem és egészségügy törvényei ellen van, azt mint a D. elfajulását, mint divatkórságot szokták ostorozni. Ezeket nem tekintve, a D. szeszélyeinek nagy játszóterök van, melynek körében jogosultságuk lehet és nemzetgazdasági hasznot hajtanak. Kevésbbé kifejlődött műveltséggel biró népeknél a D. főleg csak a nők cicomáiban nyilvánul. De a társadalom azon osztályaira, melyek szigoruan meghatározott szokáshoz vagy életrendhez vannak kötve, csekélyebb mérvü hatást gyakorolhat a D. Nemzeti viseletek nincsenek alávetve a D.-nak. De a D. mindinkább előre halad, ugy hogy a nemzeti viseletek mindinkább elenyésznek vagy jellegökből veszítenek. A D. szeszélyei eredetileg a haladás után való törekvésből támadtak. Minden egyes ruhadarab, a ruha minden része, a kalap, a harisnya, a nyakravaló, a nadrágtartó, a gomb, folytonosan tökéletesíthető; de minthogy az emberi nem haladása egy téren sem halad egyenes vonalban, hanem kigyózó uton mozog előre, ez különösen nagy mérvben található az öltözködés terén. Nem ritkán a költségesben, bizarban, sőt természetellenesben való kedvtelés utat tör magának és bennünket a haladás pályájáról a hanyatlásra terel. A hosszu fejlődésre való visszapillantás azonban azt bizonyítja, hogy a rosszal csakhamar felszoktak hagyni, mig a jó magában foglalja állandóságának biztosítékát. A D. azon tényezők egyike, melyek a keresletre és ezzel az árra nagy mérvben hatást gyakorolnak. A D. változása tetemes készletet értéktelenít, leszorítja azon áruk értékét, melyeknek hasznavehetősége annak számára, ki magát a D.-nak alá nem veti, változatlanul marad. E szempontból a D.-t a gazdaságra káros elemnek jelezték; másrészt pedig a gyártást emeli és a versenyt elősegíti, ugy hogy a változás okozta kár kiegyenlítődik. A D., mióta az emberiség oly számos osztályaira kiterjeszkedett, a gyártásnak egészen uj irányt adott. A D. gyors változásánál célszerüség mellett olcsóságot is kiván a fogyasztó. S épp a kelendőség ezerszeres kiterjesztése folytán, melyet a D. lehetségessé tesz, az az előny jön létre, hogy a D. lehetségessé tesz, az az előny jön létre, hogy az áruk nagy mennyiségben gyártathatnak s ezzel aztán jövedelmezővé válik teknikai javítások feltalálása és kivitele által. A D. lényegesen hozzájárult a kiadások megtakarításához (Herrmann, Staatswirtschaftliche Untersuchungen, München 1870, 99. l.). Ezelőtt nagyobb figyelmet fordítottak ruhák és eszközök drágaságára; a D. az osztályok egyenlősítése érdekében működött. Szóval a D., változékonysága mellett is manapság az évi jövedelem csekélyebb részét veszi igénybe, mint ezelőtti időkben.

A műipar terén mutatkozó reformmozgalmak részben a D. ellen való harc nyilvánulásai, a divat önkényének a stil törvényei által akarnak korlátot emelni, anélkül hogy ez a feltaláló művész képzeletét gátolná szabad mozgásában. Az ékszergyártásra, a mintáknak, a szövetek szinének összeállítására, stb. való befolyásával ezen irány a D. voltaképeni terére, a viseletre is kihat s remélhető, hogy a műizlés és műértelem általánosabb elterjedése végre is lehetetlenné tesz olyan divatot, mely a testet eltorzítja azzal, hogy kiforgatja azt bölcsen kimért arányaiból és hogy az egyén az uralkodó divatból csak azt fogadja el, ami testi alakjának, bőre és haja színének stb. megfelel. XIV. Lajos óta Franciaország volt a ruhadivat terén hangadó, de nem anélkül, hogy ezen önkényes uralma ellen ne támadt volna alkalmilag ellenszegülés, vagy hogy maga is idegen befolyásnak ne engedett volna, p. a forradalom előtt a Franklin quaker viseletének és az angol D.-nak. A második francia császárság bukása óta főleg Németország igyekszik a francia D. uralma alól magát kivonni. De ezen igyekezet eddigelé csak a férfiviseletre nézve járt némi sikerrel; igy p. a kalapok divatát évente Lipcsében döntik el. Nemzeti viselet létesítésére vagy felélesztésére célzó törekvések (III. Gusztáv svéd király, a német Burschenschaftok, a magyarok stb.) csak mulékony sikerrel jártak; ellenben 1848 óta a férfiak viseletében majdnem teljes fesztelenség állott be s csakis a frakk tartotta magát fenn általánosan elfogadott diszruhaképen.

A D. története egészben véve a művelődéstörténelem nem épen lényegtelen része, főleg a modern Európára nézve, midőn valamely korszak észjárása gyakran jellemző kifejezést nyer a külső élet változó alakjaiban. A feszes spanyol D., a hamrincéves háboru idejekor viselt lengő ruházat, XIV. Lajos diszes, XV. Lajos frivol-csinos, az amerikai szabadságharc egyszerü polgárias öltözéke, egyszersmind megannyi külső megérzékítései azon szellemi áramlatoknak, melyek az egyes korszakokban uralkodtak,. (l. Viselet). A viselet és képzőművészet közti viszonyt a paróka-stilus, copf-stilus kifejezések jelzik. A divat lapok német eredetüek, legrégibb volt a Mode- und Galanteriezeitung (Erfurt 1758); leghosszabb ideig állott fenn a Bertuch és Krauss szerkesztette Journal der Luxus und der Moden (Weimar 1786-1823). Jelenleg majdnem minden nyelven és minden nagyobb városban jelennek meg folyóiratok, melyek a ruhadivaton kivül női kézimunkákkal is foglalkoznak és szépirodalmi résszel is birnak (Die Modenwelt Bazar, Magyar bazár, Divatszalon stb.). V. ö. Hauff, Moden und Trachten, Fragmente zur Geschichte des Kostüms (Stuttgart 1840); Louandre, Les arts somptuaires, histoire du costume et de l’ameublement etc. (Páris 1857-58. 2 köt. szöveg és 2 köt. ábra); Lessing, Der Modeteufel (u. o. 1884); Falke, Geschichte des Geschmacks im Mittelalter (1892); Névy L., Az izlés különössége (Magyar Szalon 1887).

Divatcsarnok

Tudományos, szépirodalmi, művészeti és divatközlöny. 1853 ápr. 3. alapítá Császár Ferenc mint tulajdonos szerkesztő; kiadta Müller Emil. 1855-58-ban Császár Ferenc Pesten. Tartalma: értekezések a történelem és rokon tudományokból, a természettan és természettörténet egész köréből, görög- és római mitologia, nyelvészet, bölcsészet, esztetika, erkölcstan, szépművészetek és ipartan, földirat és statisztika, költemények, elbeszélések stb. Császár F. halála után 1858 aug. 17. a kiadást és szerkesztést ideiglenesen Szilágyi Virgil vette át. 1859 jul. 5-től ideigl. kiadó és szerk. Szabó Richárd; nov. 8-tól kiadta Werfer Károly, 1861-62. Emich Gusztáv, 1863. Noseda Gyula. 1863 jan. 1. Vértesi Arnold vette át szerkesztését; jul. 8. megszünt.

Divatfi

piperkőc, uracs.

Divatkór

a divatnak természet- és észellenes elfajulása, különösen az egészség és illem szabályait figyelmen kivül hagyó öltözködésben, l. Divat.

Divéki

Rudnyánszky Gyula irói álneve.

Divék-nemzetség

1246-1350 között Nyitra- és Trencsén vármegyében virágzott; összesen 25 jószága ismeretes. Belőle vált ki a Bacskády-, Besznák-, Csermendy-, Divéky, Jókuti-, Majthényi-, Motesitzky, Rudnay-, Rudnyánszky-, Divékujfalusy Ujfalusi- és Tőkésujfalusi Ujfalusy-család. V. ö. Wertner, Nemzetségek, 218., 326. és Turul, 1890. 214. l.


Kezdőlap

˙