Dodekatémoria

(gör.), egy körnek tizenkettedrésze, különösen az állatövé.

Dodendorf

falu Magdeburg porosz kerületben, vasut mellett, 575 lak. Emlékezetes azon csatáról, amelyet 1809 máj. 5. a Schill-féle önkéntes porosz csapat a vesztfáliai hadakkal vivott és amelyben az előbbi maradt a győztes. A csata helyét emlékszobor mutatja.

Dodge

(ejtsd: dods), több county az Egyesült-Államokban, és pedig Minnesotában 1100 km2 ter., 11344 lak., Mantorville székhellyel; Nebraskában 1550 km2 ter., 11263 lak., Fremont székhellyel; Wisconsinban 2330 km2 ter., 45931 lak., Beaverdam székhellyel.

Dodge

(ejtsd: dods) 1. Mária Abigél; amerikai irónő, ki Gail Hamilton álnéven ismeretes, szül. Hamiltonban (Massachusetts) 1838 körül. 1851. tanítónő volt Hartfordban (Connecticut), 1865-1867. az Our young fokes c. Bostonban megjelent lapot szerkesztette, 1876 óta Washingtonban él. Műveit szatirikus élük jellemzi. Nevezetesebbek: Country living and country thinking (Boston 1862); Gala days (1863); Stumbling blocks (1864); Skirmishes and sketches (1865), Red letter days in Applethorpe (1866); Wool gathering (1867); Woman's worth and worthlessness (1871); Child world (Boston 1872-73, 2 köt.); First love is best (u. o. 1875); What think ye of Christ ? (1876); Divine Guidance, memorial of Allen W. Dodge (New-York 1881); The insuppressible book (Boston 1885).

2. D. Mária Mapes, amerikai irónő, született New-Yorkban 1841. Egyik vezetője volt a Hearth and home c. lapnak s 1873 óta a St. Nicholas c. ifjusági folyóiratot szerkeszti. Művei: Irvington stories (New-York 1864); Hans Brinker, or the silver skates (ujabb képes kiadás 1876, több idegen nyelvre is lefordították); A few friends (Philadelphia 1869); Rhymes and jingles (gyernekdalok, New-York 1874); Theophilu and others (1876); Along the way (költemények, 1879); Donald and Dorothy (Boston 1883) stb.

Dodo

Dudu (Didics L. állat), a galambfélék rendjébe tartozó Dididae családnak egyik neme, ammelynek egyik jó1 ismert faja a tehetetlen D. (D. ineptus L.). Ez a Mauritius szigeteken élt, de csak koponyája, csőre, csontjai, a hollandi hajósok elbeszélése és a british Muzeumban őrzött egy olajfestésü képe után ismerjük (l. az ábrát ). Mindezek után itélve a D. magával jótehetetlen lehetett, teste hattyuformáju volt, de meglehetős nagyságu; szine általában szürke volt, szárnyai sárgásszürkék és tolla általában a strucéhoz hasonlított. Erős, kaparó lábain négy ujja volt és csőre a keselyüekéhez vagy a galambokéhoz hasonlított. Bontekoe 1618. ugyanazt a madarat találta a Bourbon szigeteken s oly kövér volt, hogy alig birt járni. E madár leirását Bontius adta, aki 1627-től kezdve huzamosabb ideig tartózkodott Bataviában mint orvos. Ettő1 az időtől kezdve nyoma veszett s igen valószinü, hogy az illető szigeteken kikötő tengerészek, esetleg a bevándoroltak pusztították ki. Másik szintén kipusztult faja a magános D. (D. solitarius Strick), amelyből Carré a Bourbon szigetekről két példányt hozott Franciaországba; ez kacsanagyságu volt, repülni nem tudott, szine fehér, de szárnyainak és farkának vége fekete volt.

[ÁBRA] Dodo

Dodoens

(ejtsd: dódunsz, latinosítva: Dodonaeus) Rembert, németalföldi botanikus, szül. Mechelnben 1517 jun. 29., megh. Lejdában 1585 aug. 10. Már fiatal korában nagy buzgalommal tanulmányozta a növényeket, aztán több német, francia és olasz egyetemen orvostudományt tanult és csillagászattani, földrajzi, de főkép növénytani tanulmányokkal is foglalkozott. 1574. a király házi orvosa lett 1583-ban, a lejdai egyetem hivta meg orvostanárnak. Legnevezetesebb művei: Cruydebock (Antwerpen 1554 és 1563); Histoire des plantes stb. (u. o. 1557). Latinra D. maga dolgozta át és bővítette ki művét s darabonkint jelent meg: Historia frumentorum, leguminum, palustrium et aquatilium herbarum ac eorum quae eo pertinent (1556); Florum et coronariarum odoratorumque nonnullarum herbarum historia (1568); Purgantium aliarumque eo facientium tum et radicum, convolvulorum ac deleteriarum herbarum historiae libri IV. stb. (1574) és Historia vitis vinique et stirpium nonnullarum aliarum (Köln 1580) cim alatt. Ezek voltak előzői főművének, mely 1583. készült el, de csak halála után jelent meg: Stirpium historiae pemptades VI. sive libri XXX. (Antw. 1616, 1340 rézmetszettel).

Dódola

így nevezik a szerbeknél a személyesített mezei áldás női alakját. Egy egészen meztelen leányt teljesen beburkolnak zöld lombokba, s azután társai énekelve körülvezetik, hogy az égtől esőt imádkozzanak le. Dalmáciában ifjak járják a körmenetet. Ezeket prporuse-nek, a lombokba burkoltat prpacnak nevezik. Bolgárul peperuga, uj-görögül pyrperuna, perperuna, perperina stb. a nevük.

Dódóna

ókori görög város és ősi jóshely Epiruszban, a molottok földjén. A görög tradició szerint a pelaszgok alapították Hellopia nevü területen, hol mindenféle jószágokban bővelkedtek az emberek, hol száz forrás fakadt a hegy oldalában. A jósló papok (a helloi vagy selloi) lakóhelye, kik a szent tölgyfa lombjának suttogásából magyarázták az embereknek az istenek, különösen Zeus akaratát. D. tekintélye fenmaradt a későbbi időkben is, mert a város meg volt erősítve, amint romjai mutatják a Tomaros (m. Olytsika) hegység egyik alacsony kiágazása mellett, Carakoviszta helység határában. Az itt eszközölt ásatások számos fontos régiséget hoztak napfényre. V. ö. Carapanos C., Dodone et ses ruines (2 köt., Páris 1878). Warnsberg báró, Eine Wallfart nach Dodona (Grác 1893).

Dodonaea

L. (növ.), a Sapindaceák génusza, 39 faja Ausztráliában, 1 faja Madagaszkaron, 1 a Szandwich szigeteken és 1 mind a két világrész forró vidékein terem. Ez a D. viscosa L., különösen Amerikában, 2-3 m. magas cserje, levele hosszas, fordított tojásdad, ragadós, jó illatu, fürdővizbe szokás tenni rheumatizmus ellen. Magva ehető, gesztenyeizü.

Dodonaeus

l. Dodoens.


Kezdőlap

˙