Dolgorukov

Vladimir, herceg, született Moszkvában 1810 jul. 3., megh. 1891 jan. 10. Abból a D. hercegi családból való, mely a Vszevolodovics Mihály csernigovi nagyhercegtől származtatja magát. 1829. mint tiszt a hadseregbe lépett, résztvett 1831-ben a lengyel, 1836-38. a kaukázusi hadjáratokban, 1849. vezérőrnagy és a krimi háboruban főintendáns, 1865. pedig Moszkva főkormányzója lett. Hivatalát patriarkális módon viselte, s teljes mértékben birta nemcsak a nép szeretetét, de a cár bizalmát is. Hivatalának 25 éves évfordulóját 1890 szept. 19. nagyszerüen megünnepelték. A következő évben nyugalomba vonult.

Dolgorukova

Jurievszkája Mihajlovna Katalin, hercegnő, II. Sándor orosz cár szeretője, akit első felesége, Mária halála (1880 julius 31) után feleségül is vett. A cár halála után D. külföldre ment s Victor Laferté álnév alatt a következő c. könyvet adott ki: Alexandre II. Details inédits sur sa vie intime et sa mort (Genf 1882). Egyik leányát, Olgát, Dietrichstein-Mennsdorf Hugó gróf jegyezte el 1892 juliusában.

Dolha

(Dovhoje), kisközség Máramaros vmegye huszti j.-ban, (1891) 2342 rutén, német és tót lak., postahivatallal és postatakarékpénztárral. A D.-Rókamezői vasműben 266 munkás dolgozik s az évi termelés (1891) 9271 q. nyers vas és öntött vas 52935 frt értékben.

Dolhay

-család, Mármaros vmegye egyik legrégibb, kihalt családja; előnevét Dolháról vette; két ágban virágzott, melyek közül az egyik Ruszkováról nevezte magát; másik két ága közül, egészen elhagyva a D. nevet az egyik, mely fiágon kihalt, Leordinay-nak nevezte magát, mig a másik ma is élő Petrovay nevet vett fel. A D.-család rokona az Ilosvay-családnak ma már kihalt Kisfaludy ágával. Közös törzs-ősnek azt az orosz herceget tartják, aki Kijev ostromakor önként csatlakozott a magyarokhoz és kit Árpád azután Munkács táján telepített le. Ettől származtak volna Boris és Ils hercegek; annyi tény, hogy a beregvmegyei Ilosvayak még e század elején is orosz hercegeknek nevezték magukat. Az oklevelekből azonban az tünik ki, hogy a család oláh eredetü lehet, hogy IV. Béla király idejében menekültek az ősei Kunországból hazánkba és Szeneszláv oláh vajda oláhjai közül voltak. A hiteles családfa 1366-tól egészen 1708-ig terjed. V. ö. Petrovay Gy., A D.-család eredete, leszármazása és története. Turul 1893. 2. és 3. füz.

Doli

suly Oroszországban = 0,0444 q.

Doli

v. de dolo malo actio, római jogszerinti kereset, mely az álnokul rászedett felet a csaló s annak a csalás által gazdagodott örökösei ellen megillette.

Doliana

(Dholiana), falu Arkadiának Kinuria nevü kerületében a Peloponnezoszon, 45 km.-nyire Leonidiontól, (1889) 1577 lak. 1821 jun. 4. a görögök itt a törökökön győzelmet arattak.

Dolichokefália

l. Hosszufejüség.

Dolichos

L. (növ.), rizspaszuly, a vitorlás viráguak csoportjában a paszulynak párhuzamos génusza, amelytől nem csavargós bibeszála, valamint az épszög alatt görbülő csónakja különbözteti meg. Heverő füvek v. iszalag félcserjék háromágu levelekkel, magános v. fürtös virágokkal és lapos hüvelygyümölccsel. Mintegy 20 faja leginkább Afrika, Ázsia és Ausztrália melegebb tájain terem. Több faját a paszulyéhoz hasonló és ugyan arra a célra szolgáló hüvelyéért meg a magváért termesztik. A D. sesquipedalis L. (óriásbab, singes v. rőfös paszuly) tropikus-amerikai, 2-21/2 m. magas; hüvelye 30-45 cm. hosszu, világoszöld, főzeléknek kitünő, azért Európa d.-i részén gyakran termesztik. A D. Lubia Forsk. (D. melanophthalmas Pet. Th.; feketeszemü bab), magva Egyiptomban és Sudan vidékein táplálék, a D. bullosus, keletindiai, magvát keményítőgyártásra fordítják.

Dolina

Forgáchfalvához tartozó telep Gömör vmegye rimaszombati j.-ban, üveggyárral.


Kezdőlap

˙