Dolnji Vakuf

helység Boszniában, a Verbász folyó mentén. A travniki kerülethez tartozik. Lakosai (mintegy 2000) legnagyobbrészt mohammedánok. Közigazgatási kirendeltségnek székhelye. Nevezetességei közé tartozik egy, még a török időkből származó régi toronyóra.

Dolo

az ugyanily nevü járás székhelye Velence olasz tartományban, 27 km.-nyire Velencétől, a Brenta mindkét partján, vasut mellett (1881) 3216 lak., igen szép hiddal és malmokkal.

Dolog

mint filozofiai műsző jelenti a magyar nyelvhasználat szerint is mindazt, amit gondolhatunk, azaz a mit a gondolkodásban egynek összefoglalhatunk; a külső valóság tényei is dolgok, a belső életé is. Szükebb értelemben a D. mint valóság, ellentéte a gondolatnak, mely a D.-ra vonatkozik. Igy beszélünk aztán a D.-ról magában. L. Ding an sich- A D.-t megkülönböztetjük továbbá tulajdonságaitól s ez értelemben a dolog annyi mint szubstáncia.

D. (res), jogi értelemben

általában jogtárgy, ellentétben a személlyel, a jogalannyal. Szorosabb értelemben a természetnek emberi hatalom alá hajtható testi darabjai. A D. tágabb fogalmával függ össze a D.-nak felosztása testi (res corporales) és testetlen D.-kra (res incorporales); az előbbiek alatt a szorosabb értelemben vett D.-k, az utóbbiak alatt a többi vagyonjogok, p. követelések értendők. Ezt a - régibb - felfogást követi még az osztr. ált. polg. törvénykönyv, mely szerint jogi értelemben D. mindaz, ami a személytől különbözik és az emberek használatára szolgál, s mely az érzékek alá eső D.-kat testi, az érzékek alá nem eső D.-kat - tehát a jogokat - testtelen D.-nak nevezi. Az ujabb tudomány a D. fogalmát csak a szorosabb értelemben vett D.-ra szorítja. Igy a német javaslat Sachen im Sinne dieses Gesetzes sind nur körperliche Gegenstände. A D.-nak fontosabb jogérdekü minőségei szempontjából a szorosabb értelemben vett D.-k következő felosztásait kell kiemelni: 1. ingatlan és ingó D.-k. Ingatlan a föld, ill. ennek egyes határvonalazott részei, a telkek és ami azokkal szervileg v. gépiesen összefügg (solum et res soli). Más fogalom-meghatározás szerint ingatlan D.-k azok, melyek egy helyről a másikra egyáltalán nem, v. állaguk sérelme nélkül át nem tehetők. A többi D.-k ingók. Csakhogy az ily - természeti - értelemben vett ingó D.-k jogilag ingatlanokká válhatnak, ha a törvény szerint vagy a tulajdonos által adott rendeltetésnél fogva valamely ingatlan D. tartozékát teszik, s mindaddig, mig ez a rendeltetésök tart, p. a ház ajtai és ablakai, a függő gyümölcs, a lábon álló termés, az u. n. fundus instructus. Az oszt. polg. tvk. határozott rendelkezéséhez képest még a halak is a tóban, és a vad az erdőben, csak a kihalászással, ill. elfogatással vagy elejtéssel lesznek ingó D.-kká. Épületeknél pedig ingatlanok nemcsak a földbe vagy falhoz erősített v. szegezett D. - was niet und nagelfest ist - ugymint serfőző üstök, pálinkakazánok s beékelt szekrények, hanem az ingatlan állandó haszonvételére szánt D.-k is, p. kutvedrek, kötelek, láncok, oltó eszközök s effélék. Hazai jogunkban a legalább 50 darabból álló ménes ingatlan D.-nak tekintetik (l. Verbőczy I. R. 100. cim).

Büntetőjogi szempontból

az ingatlan D. fogalmának ilyetén kiterjesztése helyt nem találhat; a természeti értelemben vett ingó D.-nak jogtalan eltulajdonítási széndékkal másnak birtokából történt elvétele, habár az csak a D.-knak az ingatlantól erőszakos elválasztása mellett volt lehetséges, lopást képez, jóllehet lopás csak ingó D.-kon következő el. Az ingókká tehető tárgyak csak addig ingatlanok, a meddig a szoros összefüggésnél fogva az intatlannak alkatrészeit képezik. Az eltérő felfogás nem csekély büntetőjogi jelentőséggel bir. Igy p. az ablakbeverés ingatlan s nem ingó vagyon rongálásának minősítendő, tehát amennyiben az okozott kár 5 frtot meg nem halad, csak 8 napig terjedhető elzárással büntetendő kihágást képez, holott mint ingó vagyon rongálás a btkv. 418. §.-ába ütköző s 3 évig terjedhető fogházzal és 50-1000 frtig terjedhető pénzbüntetéssel büntetendő vétséget képezne. Viszont aki az ablakot sarkaiból kiemeli és ellopja, lopást követ el. Takarmánynak, terménynek lekaszálása s elvétele lopás, de lelegeltetése nem az, hanem az okozott kárhoz képest a fennemlített kihágás, vagy a btkv. 421. §-ába ütköző vétség. Megfordítva az ingatlan dolog jogilag ingó lehet; igy nevezetesen régibb hazai jogunk szerint a zálogos javak, melyek az örökösödés esetében ingó javakként kerültek osztás alá, amennyiben örök birtokokká nem változtattak; és pedig Verbőczy (I. R. 102. c. 4. §.) szerint azért, minthogy a zálogos javak visszaválthatók, melyek a visszaváltás után pénzzé fordíttatnak: a pénz pedig ingó vagyonok közé számíttatik.

A jogok

(a régibb felfogás szerinti testetlen dolgok) 1. ingók, de ingatlanok annyiban, amennyiben valamely ingatlannak járulékát képezik, igy p. hazai jogunkban a kisebb királyi haszonvételek; továbbá a telekkönyvi bejegyzés tárgyát képező jogok, amennyiben ezekre az ingatlanokra vonatkozó telekkönyvi szabályok megfelelően alkalmazandók. Az ingó D.-knak további felosztása idegen erő által mozdíthatókra (mobiles) és önerejökből mozgókra (se moventia) nem bir nagyobb jogi jelentőséggel. 2. Elhasználható és elhasználhatatlan D.-ok (res consumtibiles és res non consumtibiles). Természetileg ugyan minden D. elhasználható, mert a használat által minden D. többé-kevésbbé fogy és romlik. A jogi ismérv azért nem a használatnak, hanem az egyszeri használatnak a D.-ra való hatásában van, s jelesül elhasználható D.-k azok, melyek már egyszeri használat által kimeríttetnek vagy feltünően megfogynak, az elrontás v. fogyasztás nélkül a szokott hasznot nem nyujtó dolgok (osztr. polg. tkv. 301. §.) azok, amelyeket elhasználás vagy elidegenítés által szokás használni (német jav. 780. §.), tehát p. eleség, tüzelőfa, vetőmag. Az ellenkező tulajdonságu D.-k elhasználhatlanok, p. ruhák, könyvek, butorok, gépek stb. Az oly összdologhoz tartozó D.-k, amelyek rendeltetésszerü használata az egyes D.-k elidegenítésében áll, elhasználható D.-knak tekintetnek. Az elhasználhatóság nem önmagában, hanem jogilag annyiben fontos, amennyiben annak a további felosztásnak képezi alapját, melyet 3. A helyettesíthető és nem helyettesíthető D.-k (res fungibiles és res non fungibiles) fogalma alatt ismerünk. Helyettesíthető D.-k azok, melyek nem az egyed (species), hanem faj (genus) és mennyiség (quantitas) szerint jönnek tekintetbe, melyek szám, suly vagy mérték szerint határoztatnak meg (quae numero, pondere vel mensura constant), amiért az ily D.-k egyedileg meghatározott D. visszaadását célzó jogügyleteknek nem is lehetnek tárgyai. Az elhasználható D.-k rendszerint helyettesíthetők, az elhasználhatlanok nem helyettesíthetők. A feleknek egyezménye folytán azonban az elhasználható s mint ilyen helyettesíthető D. nem helyettesíthető dologgá lehet, p. megszemlélés végett kölcsönzött gyümölcs. A legfungibilisebb D. a pénz, mely habár természetileg elhasználhatlan, rendeltetésének csak kiadás, elidegenítés által felel meg, s ezáltal a kiadóra nézve, aki azt elköltötte, létezni megszünik. A büntetőjogban a fungibilitásnak gyakran nem eléggé méltatott jelentősége van, különösen a sikkasztásnál, melynek tényálladékát néha éppen a dolog fungibilis volta kizárhatja.

4. Az előbbi felosztással összefügg s jobbára összeesik a D.-knak egyedi (species) és fajszerü (genus) D.-kra való felosztása aszerint, amint egyedileg (in specie) vagy csak fajilag (in genere) vannak meghatározva, azaz oly ismérvek által, melyek minden hasonfaju D.-knál találkoznak. P. egy ló és a «Kincsem» ló, fajszerü D.-k csak kötelmi viszonyokban szerepelhetnek, D.-i jogoknak tárgya csak egyedileg meghatározott D. lehet. 5. osztható (res dividuae) és oszthatlan (res individuae) D.-k aszerint, amint lényöknek megváltoztatása s kár nélkül anyagilag feloszthatók v. sem. Igy osztható a föld, mig az ingók rendszerint oszthatlanok (p. állatok, drágakövek), kivévén azokat, amelyeknek lénye és értéke nem az alaktól, hanem csupán a mennyiségtől függ, (folyadékok, gabona). Osztható D.-t a törvény vagy a tulajdonos rendelkezése oszthatlanná tehet. Ilyenek p. a családi hitbizományok, a jobbágytelkek, az épületek, melyeket eldarabolni ugy, hogy p. a földszinti helyiségek A-nak, az első emeletiek B-nek tulajdonát képezzék, a telekkönyvi intézmény életbelépte óta - egyes kivételes helyektől eltekintve - nem lehet. Azelőtt az épületek eldarabolási tilalma az 1836. évi 15. t.-c. 17. §-a szerint csak a sz. kir. városokra s más kiváltságos helyeken létező városokra szorítkozott. A jogi oszthatlanság nem zárja ki azt, hogy az oszthatlan D.-t többen ne birhassák. Ez a közösség (communiu pro indiviso), mely viszont a D.-nak használat céljából való tényleges felosztását nem zárja ki.

6. Fődolgok és mellékdolgok, fődolog (res principalis) két vagy több egymáshoz viszonyló D. közül az, mely valamely jogviszonynak önálló és sajátképeni tárgyát képezi, mig a mellékdolog (accessorium) annak a jogviszonynak csak azért tárgya, mert a fődologhoz bizonyos viszonyban áll. Ennek a viszonynak minősége szerint a mellékdolog vagy a) növedék (accessio) vagyis a fődologgal oly anyagi összeköttetésbe hozott D., hogy önállóságát veszítve, annak - a fődolognak - alkatrészét képezi s amely természeti vagy mesterséges növedék aszerint, amint az összeköttetést a természet ereje vagy emberi tevékenység hozta létre. Az általános szabály itt az: accessio sequitur suum principalem, a növedék a fődolog jogi sorsát osztja; vagy b) tartozék (pertinentia) azaz oly D., mely anélkül, hogy önállóságát teljesen elveszítené, más D.-gal oly viszonyban áll, hogy jogilag ahhoz tartozónak tekintetik, s azért nem mindenben, de rendesen annak jogi sorsát osztja. A tartozéki minőség mindig tényleges viszonynak eredménye, mely abban áll, hogy a tartozék a fődolognak állandó használatára szolgál. Ugy a növedéktől, mint a tartozéktól lényegesen különböznek a gyümölcsök (fructus), amelyek vagy természetiek (fructus naturales), azaz valamely D.-nak oly terményei, melyeknek rendeltetésök az, hogy a termő D.-tól elválasztassanak s önálló egészekké legyenek, v. jogi gyümölcsök (fructus civiles), haszonvételek. A természeti gyümölcsöknél jogi jelentőséggel bir a felosztás: függő (fructi pendentes), azaz a termő D.-tól még el nem választott és elválasztott (fructus separati) és már birtokba is vett gyümölcsökre (fructus percepti). Egy másik felosztás különbséget tesz a még természetben meglevő (fructus extantes) a már elköltött (fructus consumti) gyümölcsök között (l. erről növedék, tartozék, gyümölcs). Megjegyzendő még, hogy hazai jogunkban a tartozék fogalma különösen fekvő javaknál, főkép pedig nemesi jószágoknál az itt adott fogalom meghatározásnál jelentékenyen tágabb.

7. Egyes D.-k és összdolgok vagy helyesebben D.-összeségek (universitas rerum), mely utóbbi alatt, ellentétben az egyes D.-kkal, több külön D.-knak közös névvel jelzett s némely jogi viszonylatokban egységes egésznek tekintett összfoglalatát értjük; p. nyáj, áruraktár, csődtömeg, hagyaték. A régibb elmélet különbséget tett a tényleges D.-összeség (universitas facti) és a jogi D. (universitas juris) között. Amaz legtöbbnyire hasonnemü D.-knak közös néven nevezett s fogalmi egészet képező, emez D.-knak és jogoknak a törvénynél fogva egésznek tekintendő összesége. P. az elsőre nyáj, könyvtár, a másikra hagyaték, csődtömeg. Az a körülmény, hogy a D.-összeségek tartozó D.-k összefoglalt (collectiv) egészet képeznek, több tekintetben jogi fontossággal bir. A D.-összeségtől megkülönböztetendő az összetett D., amely valóságos anyagi egység, p. ház, óra, mig a D. soha sem az. Amiért is a D.-összeséget universitas rerum distantium-nak, különálló D.-k összeségének is nevezik, ellenben az összetett D. (res composita) universitas rerum cohaerentium, összefüggő D.-knak összesége, melynek ellentéte az egyszerü D. (res unita), mely már természeti alkatánál fogva egységes egészet képez, p. az állat. A D.-összeség jogi természete körüli vitás kérdések kikerülhetők azáltal, ha annak felismerésével, hogy a D.-k nem a jog terén, hanem a közéletben képződnek, az ujabb elméletnek azt a tételét tartják szem előtt, hogy mindazon jogügyleteknél, amelyeknél D. jő szóba, a jogviszonynak tárgyát az abban foglalt egyes D.-k képezik, és nem az összeség mint egész.

8. Forgalomban levő és forgalmon kivüli D.-k (res in commercio - res extra commercium) aszerint, amint a magánforgalomnak tárgyai v. nem. A római jog szerint forgalmonkivüliek: a) a res sacrae, az istenség tiszteletére szentelt D.-k; b) a res religiosae, a temetkezési helyek és c) a res sanctae, az állam különös oltalma alatt álló D.-k. A két első együttes neve res divini juris. Hazai jogunk szerint forgalmonkivüliek: 1. az alkotmánynál fogva a koronai jószágok, melyeknek Erdélyben az u. n. tiszta fiscalitások (purae fiscalitates, fiscale bonumok) feleltek meg; 2. Vallási tekinteteknél fogva egyrészt a res sacrae, másrészt az egyházi javadalmakhoz tartozó jószágok, az egyházi és iskolai alapítványok javai; 3. Közigazgatási törvényeknél s rendeleteknél fogva különböző javak, igy p. ország- és községi utak, hajózható folyók, a nagyobb kir. haszonvételek, községi utcák, terek, rendészeti, jelesül közbiztonsági szempontból, a mérgek stb. Az itt említett némely D.-k, minők az utak, utcák, folyók stb. a közönség használatára rendelt dolgok res publicae vagy res omnium communes, ilyen a levegő és a tenger, valamint a tengerpart is.

9. Értékkel biró és értéktelen D.-k, melyek különbséggel, jelentőséggel birnak azért, mert egészen értéktelen D.-k, jognak tárgyai nem lehetnek. Ez a magánjogra kétségtelen, de a jog többi ágaiban, jelesül a büntető jogban is alig vonható kétségbe. Lopást egészen értéktelen D.-n elkövetni nem lehet, s azt még az ellenkező nézetüek is már a jogtalanság tudatának hiányánál fogva kizártnak kénytelenek tekinteni. Az érték szempontjából az osztr. polg. tkv. a D.-kat megbecsülhető és megbecsülhetlen D.-kra osztja aszerint, amint azoknak értéke más D.-kkal való egybehasonlítás által meghatározható vagy nem.

10. A magyar jogban fontos az ősi és a szerzeményi D.-k közötti különbség. Ősi (aviticum) mindaz, ami nemző eleink után törvényes örökösödés utján reánk száll. Ellentéte a szerzeményi (acquisitum). A végrendelet azonban, mely csak a törvényes örökösödést megerősíti vagy rendezi, nem szünteti meg a javaknak ősi voltát (l. még Ősi vagyon). Az ősiségnek az 1848. évi 15. t.-c. s az ősiségi nyilt parancs által történt eltörlése folytán ennek a különbségnek helyébe lépett. 11. Az öröklött és szerzeményi D.-k közti különbség. Öröklött D.-k az örökösödés utján szerzett D.-k alapuljon az örökösödés akár törvényen, akár végrendeleten, akár szerződésen. A különbségnek az örökjogban van fontossága. 12. Az ingatlan javak tekintetében hazai jogunkban fontos a javaknak további felosztása: a) nemesi, polgári és paraszti; b) örökjogu és ideiglenes jogu; c) fi- és leányági javakra.

Dologházak

Részint társadalmi, részint hatósági intézetek, amelyekben némely egyszerübb iparágakkal iparszerüleg ugyan, de mégis oly módon foglalkoznak, hogy az egész intézmény keretében csak másodrangu fontossága van az üzleti haszonnak. A D. két fajtáját kell megkülönböztetni, u. m. a) az önkéntes D.-at, v. munkás-mühelyeket, melyekben kellőleg képzett munkások, szabad elhatározásukból, nem megszabott munkabérek, hanem más szociális jelentőségü feltételek mellett foglalkoznak (l. Szociálizmus) és b) a kényszer-D.-at, a melyeknek munkásai részint a közigazgatás, részint a büntető igazságszolgáltatás hatóságainak rendelkezése alatt, nem szabad elhatározásukból munkálkodnak. Szorosabb értelemben csakis a kényszer-D.-at értik a cimbeli kifejezés alatt és megszokták különböztetni a szegények D.-it, a fegyintézeti D.-tól. Az előbbeniekben ugyanis a közigazgatási előljáróság rendeletére olyan munkabiró szegény emberek dolgoznak, akik saját szabad elhatározásukra bizatva, csak koldulásból vagy lopásból élnének meg, tehát azok a koldusok és csavargók, akik vagy anyagi eszközök hiján, vagy erkölcsi és értelmi sülyedtségüknél fogva máskülönben nem volnának képesek saját magukat fenntartani. Ezeket a D.-ban tanult mesterségük folytatására kényszerítik, vagy esetleg egy-egy iparágra megtanítják s ily módon egyfelől megmentik a társadalmat a dologtalan csavargóktól, másfelől nem egyszer megjavítják a máskülönben teljesen elzüllendő szegény embereket. A fegyintézeti D.-ban a büntető igazságszolgáltatási hatóságok rendeleteire hasonló eljárást követnek az elitélt fegyencekkel szemben. Néha e kétféle D.-at pénzügyi előnyök és adminisztracionális könnyebbségek kedvéért kapcsolatba helyezik egymással, ami azonban feltétlenül elitélendő, mert hiszen a sokszor teljesen megromlott fegyencek nagyon káros erkölcsi hatásokat gyakorolhatnak az amugy is ritkán szilárd erkölcsü koldusokra és csavargókra. A D. mindig preventiv célzatu intézetek s ezért az ott foglalkozó egyénekre nem a büntetés sulyosbítása gyanánt szabják ki elvégzendő munkáikat, hanem azt tartják szem előtt, hogy az illető annyira elsajátíthasson valamely ipari foglalkozást, hogy abból kiszabadulása után megélhessen. E szempontokon kivü a D. pénzügyi érdekeit is figyelembe véve, azt tartják, hogy a) az illető iparágak berendezéséhez ne nagy tőkére legyen szükség; b) az előállított cikkek olyan közkeletüek legyenek, hogy az illető D.-i munkás azok előállításával bárhol megkereshesse a kenyerét. Sokan vannak akik a dologházi munkálkodást a nemzeti termelés birálgatása közben kelleténél többre becsülik, pedig bizony ez alig jöhet e tekintetben szóba. Mennyiségileg ugyanis elenyészőleg csekély a szabad nemzeti munka termékeihez képest, mert szerencsére a termelő lakosság igen csekély hányada foglalkozik D.-i munkával.; minőségileg pedig még kevésbbé állja ki az összehasonlítást a szabad munka termékeivel, mert hiszen a dologházi munkásban a megfelelő képesség sokszor, az ambició pedig mindig hiányzik, ugy hogy készítményei az érdektelen, kinos, kényszermunka nyomait viselik magukon. A dologházi munkában a munkásra háramló anyagi előnyökön kivül főképen azon psichologiai hatások érdemelnek méltánylást, amelyeket azáltal ébreszt fel benne, hogy megismerteti vele a munka örömeit és önmagának értékét megmutatva neki, önérzetét kifejleszti.

Dologi jogok

(jus in re) azok, melyek a jogosítottat közvetlenül valamely önkényének és uralmának alávetett dolgon illetik. Ellentétök a személyi jogok (jura in personam, kötelmi jogok), melyek a jogosítottat csakis bizonyos meghatározott személy ellen illetik. A D. az abszolut jogokhoz tartoznak, minthogy mindenki irányában hatályosak, amennyiben azoknak az az általános tehát mindenkire kiterjedő, de egyuttal csak nemleges kötelesség felel meg, azokat elismerni, s a jogosítottat gyakorlatukban nem akadályozni. A személyi jogok ellenkezőleg viszonylagos (relativ) jogok, mert azok csak bizonyos meghatározott személy ellen érvényesíthetők, az ellen t. i., akit a jognak megfelelő, s vagy tevésben vagy nem tevésben álló kötelezettség terhel. Ehhez képest a jogok érvényesítésére szolgáló keresetek is dologi és személyes keresetek (actio in rem, actio in personam). A dologi jogok száma a római jogban szorosan meg van határozva, ezek: a tulajdon (dominium), a szolgalom (servitus); az örök haszonbérlet (emphytensis); a fölzék (superficies) és a zálog (pignus). A tulajdon kivételével a többi most nevezett jogok idegen tulajdonban levő dolgokra vonatkozván, jura in re alienanak neveztetnek. Az osztr. polg. tkv. a dologi (vagy dologbeli, dologbani) jogokhoz számítja a birtokot és az örökjogot; az előbbit helytelenül, mert a birtok nem jog, hanem tényleges állapot. Az emphytensis és a superficies ellenben a D. között nem szerepelnek.

Dologi kereset

(in rem actio) feltétlen jogból származó kereset, mely mindenki ellen indítható, ki felperesnek jogát sérti vagy megtámadja. Ellentéte a személyes kereset (in personam actio), mely valamely kötelem teljesítését célozza, s azért egyedül a teljesítésre kötelezett (az adós) ellen indítható. L. Kereset.

Dolo malo

(lat.) a. m. csellel, l. Dolus.

Dolomieu

(ejtsd: - mjö), Déodat Guy Sylvain Tancrede Gratet, de, francia mineralogus s geologus, szül. Dolomieuben (Isere) 1750 junius 24., megh. Chateauneufben (Saône et Loire) 1801 nov. 26. Sok irányu működésében legnevezetesebbek utleirásai Dél Európa vulkáni vidékeiről s nagyszámu olyan vulkáni s földrengési tüneményekre vonatkozó észleletei, melyeket előtte tévesen ismertek. Gyermekkorában lett máltai lovaggá, 1767-ben kezdette meg a katonai szolgálatot, de tudományszomja más pályára vitte. 1777-1783. Dél-Európát utazta be, 1789-90. években Olaszország, Tirol s részben Svájc hegységeit kutatta át, néhány évvel később pedig hazáját utazta be geologiai tanulmányok végett. 1796. az ujonnan felállított bányászati iskolán tanár, s mint geologus vett részt Napoleon egyiptomi expediciójában, de amint 1799. haza kellett térnie, Tarentben elfogták. Kevéssel halála előtt nevezték ki a Musée histoire naturelle ásvány-földtani tanszékére. A Journal de physique-ben közölt nagyszámu kisebb-nagyobb értekezésein kivül nevezetesebb munkái: Recherches sur la pesanteur (1775); Voyage aux îles de Lipari (Pár. 1783); Sur le tremblement de terre de la Calabre (Róma és Páris 1784); Mémoires sur les îles Ponces et catalogue raisonné d’l’Etna (Pár. 1788). Fogságában egy biblia oldalaira irta halála után megjelent két művét: Sur la philosophie minéralogique és sur l'espece minerale (Pár. 1802). Svájci utjáról irt naplóját halála után Brum-Neergard adta ki. Ő volt az első, ki a dolomitra figyelmessé lett, azért nevezték azt a kőzetet az ő tiszteletére.

Dolomit

(ásv.), (barnapát, gyöngypát). Mészmagneziakarbonát és pedig ebben az arányban CaCO3 + Mg CO3. (CaCO3 = 54,3 MgCO3 = 45,6). Kristályai a hatszöges rendszerbe tartoznak, uralkodóan a romboeder alakban; néha e kristályok nyereg- v. lencselakuak is; legszebb kristályokat a Szt.-Gotthard, Tirol, Freiberg, Joachimsthal, Traversalla szolgáltatják; a leggyakoribb előfordulási féleségek a szemcsés, tömött v. földes szövetüek. Alkot a D. pseudomorfózisokat is. Szinük többféle: fehér, vereses, barna (barnapát), zöldes, szürke sőt feketés is, mi a vas- v. mangán-tartalomtól ered. Keménysége s tömöttsége a kalcittól valamivel nagyobb (K. 3,5-4, Töm. 2,8-2,9). Savval hidegen csak pora oldható, melegen azonban egészen felolvad pezsgéssel. A lángot sárgáspirosra festi (Ca) kivált a HCl oldata, s egy fehér maradék marad vissza, mely Kobaltoldattal megcsöppentve s ismét lángba vive, husveres lesz (Mg). A D. izomorf a kalcittal s az izomorf elemek (Fe, Mn, Zn) részben helyettesítése által keletkeznek a válfajok is. A szemcsés és tömött féleségek egész hegyeket alkotnak s ilyenkor a D.-ról mint egyszerü kőzetről beszélünk. Magyarországon a D. nagyon ki van képződve (Budán a Gellérthegy, Sashegy, Mátyáshegy, Háromhatárhegy, továbbá a Vértes, Bakony s Selmec vidékén s legjobban az Alpokban). A D. azon kőzet, mely a porlódást nagyon szépen mutatja, szétesvén a romboederek miriadjaira, képezvén a D. homokot (Buda Gellérthegy), s mivel ezen D. kovasav-erektől is át van hatva, az visszamarad s ez mint likacsos quarc vagy uszó quarc neve alatt ismeretes; ha pedig a D. földes s ez porlik szét, akkor D.-hamu keletkezik. Találni a D.-hegyekben barlangokat is. Használják a D.-t épületköveknek, porát surolásra vagy utak behintésére, tisztább féleségét keserüsó készítésére is, néhol még szódaviz gyártásához, kiégetve, de csak vörösizzáson alul (300°-490°), még jó cementanyagot is szolgáltat.

Dolomitesedés

a mészkő átváltozása dolomittá. Ez az átváltozás különféle módokon történhetik. Igy p. ha a magnéziumtartalmu szénsavas meszet szénsavas viz járja át, ez a szénsavas meszet, mely sokkal könnyebben oldható, mint a szénsavas magnézium, feloldja s a kőzet gazdagabbá lesz szénsavas magnéziumban. Elérkezik eképen egy stádium, amikor az illető kőzet a dolomit összetételével bir, vagyis dolomittá változott. Az ilyen dolomit rendesen likacsos és likacsaiban gyakoriak a szép dolomitkristályok. Beállhat a D. vulkáni behatás következtében is, amikor urgyanis a magnéziumot tartalmazó szénsavas mész anyaga megbontatik s a szénsavas mész meg a szénsavas magnézium közt amaz arány áll elő, mint a dolomitban. A tiroli triász mészkövek igy váltak dolomittá a közelükben levő bázisos eruptivkőzetek feltörésekor. Meg kell jegyeznünk, hogy majdnem minden mészkőben van több-kevesebb szénsavas mágnezium; a mennyiség alig 1 %-tól 21 %-ig ingadozhatik.


Kezdőlap

˙