Douglas

(ejtsd: döglesz), Skótország egyik leghiresebb és legrégibb nemzetsége. Ôse (a hagyomány szerint) az a hős, aki 770. Solvathius skót király oldala mellett harcolva, Donaldot, a nyugoti szigetek királyát legyőzte, s akit fekete arcszine miatt kelta nyelven dhuglas-nak azaz fekete ember-nek neveztek el. A történelem azonban Theobaldot, ama Flandriából bevándorlott vitézt tekinti a család ősének, aki a D. birtokokat 1160. kapta hűbérül. A család legnevezetesebb ivadékai a következők: 1. D. Vilmos, («a merész») hősiesen védelmezte Berwicket (1296) I. Eduárd király ellen, mely alkalommal fogságba is került. Szabadságát visszanyervén, azonnal megint fegyvert fogott Wallace bajtársával s 1302. mint az angolok foglya halt el. - 2. D. Jakab, az előbbinek fia, Bruce Robert királynak hűséges bajtársa és barátja. Pusztító hadjáratai, melyeket hazájának felszabadítása érdekében Angolország ellen intézett oly félelmetessé tették nevét, hogy még a késő unokák is gyermekeiket a «Jön a fekete D.»-féle fenyegetéssel ijesztgették. Végre hosszu küzdelmek után szükségesnek tartotta a northamptoni béke megkötését (1328 márc. 1-én). Azután utra indult, hogy barátjának, a megboldogult Bruce Robert királynak szivét - utolsó kivánsága szerint - a Szt. földre vigye; utközben azonban, harci vágytól ösztönöztetve, XI. Alfonz kasztiliai király szolgálatába szegődött és Sevilla mellett a mórok elleni csatában (1330) elesett. - 3. D. Archibald, az előbbinek öcsse, Bruce Dávidnak, Robert fiának kiskorusága alatt Skótország kormányzója vala. Baliol Eduárdot, az angolok által az országra ráerőszakolt királyt szerencsésen elüzte, de a Halidonhill mellett vivott csatában (1333) az angolok elfogták és haláláig többé szabadon nem bocsátották. - 4. D. Vilmos sir, liddesdale lovag, a 2. D. természetes fia, hősiesen harcolt az angol királyok ellen s Edinburg megerősített várát csellel vette be. A Nevilscross mellett (1346 okt. 17) vívott csatában az angolok ismét elfogták s most III. Eduard csak nyolc év mulva bocsátotta szabadon, miután D. különféle szolgálatok teljesítésére kötelezte volt magát. Ugyanabban az évben azonban unokaöccse, D. Vilmos lord, az Ettrick-erdőségben, azon a helyen, melyet még ma is «Williams-cross»-nak hivnak, megölte. - 5. VI. Vilmos gróf, Archibald fia, győzedelmesen harcolt az angolok ellen, kik azonban két izben foglyul ejtették. 1356. részt vett a Poitiers melletti csatában a franciák soraiban, amiért VII. Károly 1357. grófi rangra emelte. Családja vagyonát a gazdag Marr és Angus családokkal kötött családi összeköttetések révén nagyban növelte. Meghalt 1384. - 6. D. Jakab gróf, az előbbinek fia, pusztító hadjáratot intézett Northumberlandba s zsákmányul ejté Percy Henriknek zászlóját; azonban visszavonulás közben, aug. 10. Otterburne táján Percy vitézeitől megöletett. A grófi cimet Archibald, a 2. D. természetes fia örökölte, aki 1401. halt meg. - 7. D. Archibald, teljes életén át küzdött az angolok ellen. 1402 szept l4. ezek ugyan Homildon mellett elfogták, szintugy 1403. Shrewsbury mellett. De mihelyest szabad lábra helyezték, ujra folytatta a harcot. Később Franciaországba ment s 5000 emberével VII. Károly király zsoldjában harcolt az angolokkal. Jutalmul a Touraine-i hercegséget kapta. Elesett 1424 aug. 17. a véres verneuili csatában. - 8. Archibald, az előbbinek fia és utódja, 1420 óta harcolt Franciaországban az angolok ellen s szolgálataiért a normandiai Longueville grófságot kapta. 1423. I. Jakab király kiszabadítása ügyében Angliába indult, befolyásra azonban csak II. Jakab kiskorusága alatt emelkedett. Megh. 1438. - Vilmos és Dávid nevü fiait, akik 1440. látogatást tettek volt Edinburgban, a II. Jakab nevében kormányzó Livingston Sándor és Crichton Vilmos u. o. megölették. A családi cimet azután Jakab 7. D. másodszülött fia örökölte, aki 1443. halt meg. - 9. D. Vilmos, II. Jakab királynak kegyence, megbuktatta Crichtont és Livingstont s maga lett Skótország főkormányzója. Nemsokára azonban Crichton megint felül kerekedett, mire Vilmos kénytelen volt családi birtokaira, Ny.-Skóciába vonulni vissza. Itt huzamos időn át hatalmas ellenállást fejtett ki, miglen 1452. a király Stirling várába csalta s ott sajátkezüleg - az adott királyi szó dacára - megölte. - 10. D. Jakab, az előbbinek öccse, többi testvéreivel együtt összeesküvést forralt a gyilkos II. Jakab király ellen. Stirling városát hamuvá égette, de midőn főembere, Hamilton lord cserben hagyta, kénytelen volt 1455. Angolországba menekülni. 1484 jul. 22. a skótok végre Lochmaben mellett elfogták és erre II. Jakab a lindores-i kolostorba záratta, ahol 1488. mint szerzetes halt meg. Vele együtt kihalt a D. ház idősebbik ága. A birtokok egy részét a korona foglalta le; a másik része örökség utján a család ifjabbik ágára szállott, mely 1389 óta az Angus grófi cimet viselte s melynek őse György, IV. Vilmos másodszülött fia volt.

11. D. Archibald, Angus gróf, kit a nagy grófnak szokás nevezni; jelen volt a nemesek fegyveres gyülésén a lauderi templomban 1482., s része volt Cochrannak, Mar grófjának, III. Jakab kegyencének meggyilkoltatásában is. Résztvett továbbá a nemesek második összeesküvésében (1488); mely III. Jakabnak megöletésére vezetett. 1498. skót államtanácsossá és főkancellárrá tették. 1513. elkisérte IV. Jakabot abba a szerencsétlen angol háboruba, melyben Flodden mellett két fia és kétszáz rokona vérzett el. Ő maga a király sértő viselkedése miatt a skót tábort a csata előestéjén ott hagyta volt. Megh. 1514. -12. D. Gavin, a legrégibb skót költők egyike, az előbbinek harmadszülött fia, szül. 1474 körül, megh.1522. Tanulmányait Párisban végezte s előbb hawicki rektor, azután pedig dunkeldi püspök lett és ez állásban békére intette királyát és népét. Főműve a: The palace of honour c. allegorikus költemény, melyet 27 éves korában szerzett és IV. Jakab királynak ajánlott (megjelent 1553. s ujabban 1827.). Megemlítendő még: King Hart (az emberi élet allegoriája), mely legelőször is Pinkertonnak: Régi skót költemények gyüjteményében, Lond. 1788. látott napvilágot. Hirnevét leginkább Vergilius Aeneisének fordításával alapítá meg (1513; nyomtatásban megjelent London., 1553; uj kiad. 1710. és 1839.). Összes műveit Poetical works c. alatt Small J. adta ki ujabban (Edinb. 1874, 4 köt.). - 13. D. Archibald, Angus gróf, 11. D. unokája, 1514. vette nőül IV. Jakab király özvegyét, az angol Margitot. Heves küzdelmek árán sikerült neki végre mint mostoha fiának, V. Jakabnak gyámnoka a kormányt magához ragadni. Hatalmával azonban annyira visszaélt, hogy neje elhagyta, Stirlingbe menekült fia pedig átokkal sujtotta. A. ugyan most is folytatta a harcot, de 1528. kénytelen volt Angolországba menekülni. Csak V. Jakab halála után (1543) térhetett vissza hazájába, a midőn vagyonát és cimeit is visszakapta. Megh. 1557. Egyetlen leánya: Margit Lennox gróf neje és Darnley, Stuart Mária férjének, anyja volt. - Az Angus cim pedig a glenbervie-i D. mellékágra szállott, mely család 1633. marquis-, 1703. pedig hercegi rangra emelkedett; 1761. azonban kihalt, mire cimeit Hamilton herceg öröklé (l. o.). - 14. D. Pittendrichi D. Jakab, aki házasság utján Morton grófja lett, nagy tehetségü, de gőgös és kegyetlen ember volt. Jelentékeny szerepet vitt Skótország történetében. Stuart Mária idejében ugyanis (1562) Skótország kancellárja lett, és mint ilyen résztvett abban az összeesküvésben, melynek Riccio áldozatul esett (1566 márc. 9). Miután azonban a királyné - bár csak látszólag -- Darnleyvel kibékült D. kénytelen volt Angolországba menekülni. De 1567. visszatért, közreműködött Darnley megöletésében, helyeselte a királynőnek Bothwell-lel folytatott viszonyát, nemkülönben a köztük való házasságot. Egy hónappal később azonban már a királynő ellen összeesküvést szőtt a Stirlingben gyülekezett nemesekkel és Murraynek, Mária mostoha testvérének meggyilkoltatása után ő lett az ország kormányzója és ez állásában Erzsébet, Angolország királynőjével szövetkezett. Skóciában ez időtől kezdve az angol befolyás volt a döntő, amiért a hazafiak végre Atholl és Argyll vezérsége alatt összeesküdtek és az elbizakodott Mortont megbuktatták. A tizenkét éves VI. Jakab összehivta a parlamentet, mely Morton-t lemondásra kényszeríté. A ravasz ember azonban már 1578. kibékült ellenfeleivel s miután Atholl 1579 ápr. méreg következtében meghalt, az államügyek élére megint D. állott. Ujabb szerencséje annyira felbőszíté versenytársait, hogy Darnley meggyilkoltatásában való részességgel vádolta. És a törvényszék ez ügyben csakugyan vétkesnek mondotta és halálra itélte. Erzsébet királynő iparkodott ugyan kegyelmet kieszközölni D. számára, de ezzel nem ért célt és D.- Edinburghban 1581 jun. 2. lefejeztetett. - 15. D. Archibald, az előbbinek unokaöccse, Morton ötödik grófja, Skótországból 1584. Angolországba volt kénytelen menekülni; nemsokára azonban visszatért s birtokait és méltóságait is visszakapta. Fiúutódok nélkül halt el 1588. Birtokait részben a lochleveni D., részben pedig a glenberviei D. mellékágak örökölték; cime pedig az előbbire szállott. - 16. D. Róbert, a D.-Whittingham ág sarja, szül: 1611., megh. Stockholmban 1662 máj. 28. Kora ifjuságában került Svédországba s Gusztáv Adolf király szolgálatába lépett. 1645. Jankovicz mellett harcolt, mire aztán jul. 3. Nagy-Tapolcsány mellett I. Rákóczi György fejedelemmel egyesült l646. részt vett a bajorországi és sváb hadjáratban, mire a svédek összes svábországi hódításainak kormányzójává és a németországi svéd lovasság altábornagyává nevezték ki. 1651, svéd báróvá, 1654. pedig gróffá tették. A lengyel háboruban (1655) Krakó bevételénél és a Golup mellett vivott győzedelmes csatában tünt ki. Svédországba visszatérve (1657), tábornaggyá nevezték ki. 1658. az oroszoktól és lengyelektől szorongatott Livlandba küldték, ahol több várost elfoglalt; azután Kurlandba tört, Mitauban elfogta a kurlandi herceget családjával együtt s megszállotta egész országát. Azonban a hadi szerencse nemsokára elfordult tőle: a lengyelek visszafoglalták Kurlandot s a svéd hadakat át szorították a Dünán. D., akit időközben Livland főkormányzójává neveztek ki, a tartománytól csapatainak ellátása végett a legnagyobb áldozatokat volt kénytelen követelni, ami nagy elkeseredést szült. Végre létrejött az olivai és cardesi békekötés, mire D. Svédországba tért vissza. Tőle származnak a Svédországban mai napig is virágzó D. grófok. V. ö. Hume of' Godscroft: ) History of D. (Edinbg. 1743. két köt.). (V. ö. Stephen, Diction of Nation. Biogr. XV. köt. 259-375. l.)

Douglas

1. István Arnold, északamerikai államférfiu, szül. Brandonban (Vermont) 1813 ápr. 23., megh. Chicagoban 1861 jun. 3. Előbb tanító volt, de 1834. ügyvéd lett, 1835. pedig Illinoisban államügyész. 1843. képviselővé választották, 1847. pedig a szenátus tagjává, hol mint szilárd jellemü férfi s kiváló szónok nagy befolyásra tett szert. Ő sürgette Texas bekebelezését és a mexikói háborut s Angolországgal szemben nagy határozottsággal érvényesítette az Uniónak Oregon-vidékre való jogait; elnöke és előadója volt annak a bizottságnak, mely az uj államok szervezéséről és uj államoknak az unióba való felvételéről szóló törvényjavaslatot készítette. A rabszolgaság kérdésében a déli államok mellett foglalt állást, kik 1852. hálából elnökjelöltté tették; de a választáson Pierce tábornokkal szemben elbukott. 1854 jan. a Kanzas-Nebraska-billt terjesztette a kongresszus elé, mely azt heves viták után máj. 31. elfogadta. 1856. megint fellépett mint elnökjelölt Buchanan ellenében. Ekkor azonban a déli államok rokonszenvét is eljátszotta; midőn D. ugyanis mint az egyes államok függetlenségének elvi védője, hevesen kikelt Buchanan ellen, aki - a többség határozott tiltakozása dacára - Kanzasra oly alkotmányt tukmált, melyben a rabszolgatartást megengedte: a déli államok D.-től elfordultak. Ellenben az északi államok ezóta nagyra becsülték D.-t. 1860. harmadszor lépett fel elnökjelöltnek. Az északi.államok demokrata párt emberei ő reá szavaztak ugyan, de a déli államok nem engedtek s Breckenridgest kiáltották ki elnökjelöltnek. E pártszakadás okozta a köztársaságiak győzedelmét s Lincoln Ábrahám lett az unió elnöke, ki a rabszolgaságnak véget vetett, mi azután a déli államok elszakadására és a polgárháboru kitörésére szolgáltatott okot. D. hiven ragaszkodván az unióhoz, tábornoki ranggal kardot fogott, de még a háboru kitörése előtt meghalt. V. ö. Sheahan: Life of D. (New-York 1860).

2. D. Jakab, angol orvos, szül. Skóciában 1675., megh. 1742. Udvari orvosa volt az angol királynőnek. Nagyobb művei: Myographiae Comparatae specimen; Index materiae medicae, Nine anatomical figures representing the external parts, muscles and bones of the human body.

3. D. Róbert Kenneway, angol diplomata és orientalista, szül. Larkbear House-ban (Devon), 1838. aug. 23. .A keleti nyelvek elsajátítása után Pekinybe nevezték ki az angol követséghez (1861) s később helyettes konzul lett Takuban. 1864-ben visszatért Londonba, hol a Britisch muzeum őre lett. Jelenleg a Dulwich college igazgatója. Főbb művei: Two lectures on the language and litterature of China (1875); The life of Jenghiz Khan (1877); Confucianism and Taonism (1879); China (1882). Kiadta a British-muzeumban őrzött, Khinára vonatkozó művek katalogusát.

Douglasia

Lindl. (Aretia Gaud., Gregoria Duby pro parte, növ.) a kankalinfélék génusza négy fajjal Európa havasain és Észak-Amerikában. A D. v. Aretia Vitaliana L. Svajc granit havas csucsain terem, havasi részleteket diszítnek vele.

Douglasit

(ásv.), viztartalmu kálium s vasklorid (2KCl.FeCl2+2H2O), apró, zöld, valószinüleg egyhajlásu kristályok Stassfurt, illetőleg Leopoldshall kősóbányáiból.

Douglass

(ejtsd: döglesz) Frigyes, északamerikai szónok és iró, néger rabszolganő és fehér ember fia, szül. Marglandban 1817. Megtanulván irni, olvasni, számolni, 1832. eladták egy baltimorei hajóépítőnek, akitől 1838. New-Bedfordba (Massachusetts) szökött s itt munkát kapott. Felvette a D. nevet és csakhamar kitünt fényes szellemi tehetségeivel. Barátokra tett szert, akiknek segítségével tovább képezte magát és miután több, a rabszolgaság eltörlésével foglalkozó gyülésen mint szónok is kitünt, 1841. az American Anty-slavery-Society-ban lektori állást kapott, 1845. Angliába ment s itt nagy tetszés mellett előadásokat tartott, majd 750 dolláron törvényszabta módon megváltván magát urától, Rochesterbe költözködött, ahol 1847. Frederic Douglass' Paper cimen hetilapot adott ki, amelynek cimét később The North Star-ra változtatta. Multjához hiven Észak pártján állott az amerikai háboruban és a szinesbőrüek érdekében sokszor volt tanácsadója Linooln elnöknek. Grant, Hayes és Gorfield alatt számos, fontos állást töltött be. Munkái: Narrative of my experience in slavery (Boston,1844): My bondage and my freedom (Rochester, 1855); The nature, character and history of the antislavery movement (Glasgow, 1855). Life and times of Frederic Douglass cimen megirta önéletrajzát is. (Hartford, 1881).

Doullens

(ejtsd: dullán), járási székhely és 3-ad rendü erősség Somme francia départementban, 30 km.-nyire Amienstől, 149 m. magas domb lábánál az Authie és vasut mellett, (1891) 4631 lak., gyapotfonással, fürészmalommal, papirgyártással, bőrcserzéssel, gabona- és marhakereskedéssel. D. a rómaiak Dulincum-a.

Doulton-áruk

angol agyag-áruk, melyek Doultonban (Lambeth) készülnek; rendesen fayenceedények, sötétbarna vagy kék préselt diszítményekkel.

Douma

Poir (növ.), Dhumapálma.

Dour

város Hainaut (Hennegau) belga tartományban, 16 km.-nyire Monstól, vasut mellett, (1891) 10533 lak., kőszénbányákkal, kötélgyártással, cérnafonással és bőrcserzéssel.

Dourbie

festői vidéken folyó, 70 km. hosszu mellékvize a Tarnnak Franciaország D.-i részében, a Puy d' Aulas lábánál ered; Nantnál balról fölveszi a Durzont, azután jobbról a Trévezet-t; a Causse Noir és a Larzac közti hegyszakadékon átjutván, a Millaui szép medencébe ér és kevéssel Millau alatt torkollik.


Kezdőlap

˙