Drevet

(ejtsd: drövé), francia rézmetsző-család a XVII. és XVIII. sz.-ban. - D. Péter, szül. Loireban 1663., megh. Párisban 1738., Audran Gérard tanítványa, legtöbb rézmetszetet készített barátjának, Rigaud-nak képmásai után. (XIV. és XV. Lajos, Toulouse grófja, Villers herceg). - Fia, D. Péter Imbert, szül. Párisban 1697., meghalt u. o. 1739., a legkitünőbb francia rézmetszők egyike, atyjának tanítványa volt, nagyrészt Rigaud képmásai, azonkivül történeti és bibliai festmények után készített metszeteket, melyekben bámulatos finomsággal adta vissza az eredeti festmények fényhatásait. - Unokaöccse, D. Koloris, szül. Loire-ban 1697., megh. Párisban 1781., nagybátyjának és unokatestvérének nyomdokaiban haladt. V. ö. A Firmon-Didot et G. Pcoloroski: Les D. Paris 1876.

Drevjánok

(drevljek, drevljánok), régi szláv nép, melyet az orosz krónikák gyakran elmelegetnek. A D. a mostani volhyniai kormányzóságban laktak; sokat verekedtek az oroszokkal s 945. megölték Igor nagyherceget Iszkoroszcy városban, amiért Igor neje, Olga, a várost leromboltatta.

Drew

(ejtsd: dru), county Arkansas É.-amerikai államban, 2300 km2 területtel, 12 231 lak., Monticello székhellyel.

Drewenz

238 km. hosszu jobboldali mellékfolyója a Visztulának; a hohensteini-fensikon, K.-Poroszországban ered, átfolyik a Mühlen-, azután a 15 km. hosszu Drewenz-tón, Strassburg alatt egy ideig határul szolgál Porosz- és Lengyelország közt; 7 km.-nyire torkolatától ismét porosz területre lép és Thorn fölött Zlottorienél torkollik. 150 km.-nyi hosszuságban tutajozható.

Drewenz-tó

l. Drewenz.

Drewohostitz

(ejtsd: dsevohosztic), város Holleschau morva ker. kapitányságban (1890) 1282 lak., a XVI. század építkezési módjára emlékeztető tornyos kastéllyal és régies községházzal.

Drexler

Ferenc Vilmos, német régész, ki Pannoniáról és Dáciáról is irt több munkát. Született Halleban, 1858., jelenleg az ottani egyet. könyvtár tisztje. Művei közül említendők: Der Isis- u. Serapis- Kultus in Kleinasien (Numism. Zeitschrift 1889, 21. köt.); Âgyptische Gottheiten betreffende Inschriften Pannoniens und in den Donauländern (Lipcse I. 1890; egy rész az Ungar. Revoue-ben is megjelent 9 köt.).

Dreyer

1. János Mátyás, német költő, szül. Hamburgban 1716., megh. 1769 jun. 20. Gottsched hive volt s főleg éles szatirákkal támogatta mesterét a svájciak ellen folyt irodalmi harcában. Költeményei élcesek, de sokszor személyeskedők és trágárak. Leghiresebb gyüjteményét (Schöne Spielwerke beim Wein, Punsch, Bischof u. Krambambuli 1763) a hamburgi városi tanács nyilvánosan elégettette és szerzőjét számüzte (1766-ig) a városból. Deutsche Gedichte cimü gyüjteménye csak halála után jelent meg (1771).

2. D. Ottó, német protestáns teologus, született Hamburgban 1837 dec. 4. Mint szuperintendens él Góthában. Heidelbergában és Göttingában tanult, 1863-ban segédprédikátor Gothában, később u. o. az Ágoston-templom lelkésze lett. Irásai: Fester Glaube und freie Wissencshaft (Gotha 1869); Das einzige Erkennungszeichen religiöser Wahrheiten (Garmen 1874); Das Christenthum u. der Wunderglaube (Brema 1880); Undogmatisches Christenthum (Braunschweig 1888).

Dreyfus

(ejtsd: drefüsz), 1. Ábrahám, francia hirlapiró és drámairó, szül. Párisban 1847 jun. 20. Számos irodalmi közlöny és politikai lap munkatársa. Első drámai műve egy egyfelvonásos vigjáték volt: Un monsieur en habit noir (1873), melyet tetszéssel fogadtak. Egyéb vigjátékai: Potage á la bisque (1873); La Revue des Deux Mondes (Clairville-lel együtt, 1875); Mariages riches (1877); Chez elle (Narreyval együtt, 1878); Pour sauver jeune femme du monde (1878); La gifle (1880); La Victime (1880); Le Klephte (1881); L'institution Sainte-Catherine (1881); Une rupture (1885) stb. D. L'institution Sainte-Catherine c. vigjátékát, melyet az Odéonban nagy tetszés mellett adtak elő, Váradi Antal: A vén leányok cim alatt 4 felv. vigjátékká dolgozta át és ezt a darabot megcsonkítva és 2 felvonásba összevonva, 1891. márc. A kecskebánki fürdőn cimmel a nemzeti szinházban háromszor elő is adták.

2. D. Ferdinánd, francia iró és politikus, szül. Párisban 1849 máj. 5-én. 1871 óta mint hirlapiró működött, különösen a Siécle-nél. 1881-85-ig a rambouillet-i kerületet képviselte a kamarában. A Manuel populaire du conseiller municipal szerzője (Paris 1884).

3. D. Kamill, francia iró és politikus, született Párisban 1851 augusztus 19. Résztvett mint önkéntes az 1870-71. háboruban, azután a mennyiségtan tanulására adta magát. Ezek után hirlapiró lett, szerkesztette nevezetesen a L'Avenir de la Sarthe és a Libéral de la Vendée cimü vidéki lapokat. Később a Lanterne-hez került és 1884. a La Nation cimü radikális lapot alapította. Több önálló munkát is irt: Le tunell de Simplon (1879); Les traités du commerce (1881); Les budgets de l'Europe (1882), L'évolution des mondes et des sociétés (1888); La guerre nécessaire (1890) és franciára fordította Foublanque (angol műve nyomán): a L'Angleterre, son gouvernment et ses institutions cimü művét (1889). A képviselőházba 1885. és 1889. választották Párisban, szélső balpárti programm alapján. Számos reformot hozott javaslatba a pénzügy és kereskedelem terén. Ő kezdeményezte a most megjelenő Grande Encyclopédie-t, mely vilgáraszóló, az eddigi lexikonokat terjedelemre nézve fölülmuló tudom. vállalatnak D. a főszerkesztője. 1893. az antiszemita Drumontnal párbajt vívott, ki a Libre Paroleban D. családját megsértette volt. Ez alkalommal D. megsebesült.

Dreyfus-Brisac

Pál Ödön, francia iró, szül. Straszburgban 1850 nov. 26. Az 1870. háboruban élénk részt vett és Páris ostroma közben megsebesült. Aztán lapszerkesztő volt, 1874-75. pedig beutazta Németországot, ahol különösen a felsőbb oktatást és szellemi életet vette szemügyre, amiről a Siécle-be irt feltünő tárcákat. Visszatérése után Ricard miniszter titkárának fogadta. 1881 elején megindította a Revue internationale de l'enseignement c. tanügyi folyóiratot, mely hazai tanügyi viszonyainkról is szokott időszaki jelentéseket hozni. Egyéb művei: L'université de Bonn et l'enseignement supérieur en Allemagne (1879); L'éducation nouvelle (I. 1882., II. 1888); L'Enseignement en France et á l'étranger (1889); De l'obligation et des commissions scolaires (1889). A francia közoktatás terén egyike a legelső szakférfiaknak.


Kezdőlap

˙