Dreyschock

Sándor, cseh zongoraművész, szül. Zackban, Csehországban 1818 okt. 15., megh. Velencében 1869 ápr. 3-án. Már nyolc éves korában nyilvános hangversenyekben lépett fel. Prágában Tomascheknál elméleti tanulmányokat tett, 1838. művészeti célu utazást tett Orosz- és Németországban, 1842. Belgium, Angol- és Franciaország fővárosaiban adott hangversenyeket, később beutazta Hollandiát, Ausztriát, Magyarországot, mindenütt sikert aratván. Különösen balkezének technikai tökélyét bámulták. Mint zeneszerző v. 90 csillogó, hatásos, de nem mélyebb tartalmu darabot irt. 1862 óta mint a konzervatórium és szinházi zeneiskola igazgatója működött Pétervárott. - Testvéröccse D. Rajmund, hegedüművész, u. o. szül. 1824 aug. 30., megh. Lipcsében 1869 febr. 6., mint a Gewandhaus hangversenymestere.

Dreyse

1. János Miklsó, német technikus és iparos, a gyujtótüs-puska feltalálója, szül. Sömmerdaban (Thrüringia) 1787 nov. 20., meghalt u. o. 1867 dec. 9. Atyjánál tanulta meg a lakatos mesterséget, aztán Németország több városában, majd öt évig Párisban dolgozott. Később szülővárosában telepedett le és sokat foglalkozott a kézi lőfegyverek tökéletesítésével. Igy találta fel 1831. a gyujtótüfegyvert, melyet később hátultöltővé alakítottak át. Miuátn a porosz hadsereg ezt a fegyvert 1841. elfogadta, D. a kormány pénzbeli segítségével nagy fegyver- és fegyverhez való szergyárat alapított Sömmerdaban. 1846. bizottsági tanácsossá, 1854-ben titkos bizottsági tanácsossá nevezték ki, 1864. nemességet kapott. Később D. még több javítást tett a fegyvereken. V. ö. Nikolaus v. D. und die Geschichte des Zündnadelgewehrs (Ber. 1860). - 2. D. Ferenc, az előbbinek fia, szül. 1822 márc. 22. Atyja halála után átvette az üzletet; 1870. a fegyvergyárat gépgyárral nagyobbította, mely vasöntődével kapcsolatos.

Drezda

1. Kerületi kapitányság, a Szász királyságnak közepén, az Elbe mindkét partján a porosz szász tartomány, Bautzen, Zwickau és Lipcse kerületi kapitányságok és Csehország közt. 4336 km2 területtel, (1890) 950 530 lak. Szászországnak tájképi szempontból a legszebb része; D-i nagyobb fele felföld, amely az Érchegység ÉK-i nyulványaiból, az elbei homokkőhegységből vagyis szász Svájcból és a lausitzi hegységből áll; É-i kisebb fele Alföld. Az Elbe itt veszi fel balról a Bielát, Gottleubát, Müglitzet és Döllnitzet, jobbról pedig a Wesenitzet, Lachsbachot és Priesnitzet. 45%-a a területnek szántóföld és gyümölcsös. Nagyon virágzó az ipar, főképen a csokoládé, a malomipar, a fatárgyak-, szalmakalap-, a virág-, az agyagáru-, porcellánkészítés, bőr-, papir-, vas-, gép-, dohánygyártás, a szövő- és kémiai ipar. A kapitányság a következő járásokra oszlik: Drezda (31 km2), Dippoldiswalde (652 km2), Dresden-Altstadt (284 km2), Dresden-Neutstadt (367 km2), Freiberg (654 km2), Grossenhain (786 km2), Meissen (683 km2) és Pirna (906 km2).

2. D. fő- és székvárosa a Szász királyságnak az é. sz. 51°3' és a k. h. 13°44' alatt, 116 méter magasban, az Elbe mindkét partján, gyönyörü völgyben, több vasut összetalálkozásánál, 3100 ha.-nyi területtel, 8,6° közepes hőmérséklettel (maximum: +30,5°, minimum: -14,8°), 858 mm. átlagos esőmennyiséggel, (1890) 276 522, az 1892. bekebelezett Strehlen és Striezen nevü külvárosokat is beleszámítva pedig 289 844 lak., akik közül 258 994 luter., 22 650 r. kat., 2671 izrael., a többi különböző felekezetü. Jelentékenyebb iparágak a gépgyártás, különösen malomfelszerelések és varrógépek gyártása, zongora-, bádogáru-, kőedénykészítés, hajó- és csolnakgyártás, arany- és ezüst tárgyak, továbbá világításhoz szükséges szerek készítése, tinta-, lakk-, firnájsz-, papir-, szappan-, cukor-, csokoládé-, sör-, bőr-, konzerv-, szivargyártás, butor-, szalmakalap-, gummiáru- és mesterséges virágkészítés; nagy virágzásnak örvend a mű- és kereskedelmi kertészet és a fotografia. 1891. a különböző gyárakban a gépek 4899 lóerővel dolgoztak és 28 342 munkást foglalkoztattak. Kereskedelme nem oly élénk mint más hasonló nagyságu német városoké. A különböző vasuti vonalakon kivül azt előmozdítja az elbei hajózás, amelyet a cseh-szász gőzhajózási társaság, a német Kette nevü elbei hajós társaság, a Vereinigte Schiffer nevü gőzhajózási társaság és az osztrák észak-nyugati gőzhajótársaság tart fenn és amelyek 1891. közel 3 millió személyt és több mint 600 000 tonna árut szállítottak a városba, illetőleg a városból. (A vasuti és hajó áruforgalom együtt véve mintegy 3 millió tonnát tett ki).

Fekvés, felosztás, főbb terek, épületek és emlékművek.

D. a déli Altstadtból és ennek külvárosaiból, továbbá az érseki, az 1686-iki tűzvész után ujra fölépített Neutsadtból és ennek külvárosaiból áll. A kettőt három hid köti össze; ezek: a régi hid (433 m. hosszu, 12,5 m. széles és 16 iven nyugszik), amelyet a XIII. században építettek, 1727-31. restaurálták, 1813 márc. 19. pedig Davoust francia marsall visszavonulásának fedezésére részben légberöpített, s ezóta ujra helyreállították; az 1852. befejezett mintegy 1000 lépéssel alantabb fekvő Mária-hid, amely 231 m. hosszu, 20 m. széles, 12 iven nyugszik és vasuti hidul is szolgál; az Albert hid, amelyet Manck mérnök épített és 1877. adták át a forgalomnak, 316 m. hosszu, 18 m. széles és 4 a vizben álló pilléren nyugszik; a Pirnai külvárost köti össze a Neustadttal. A régi és az Albert hid közt 1892. egy negyediknek építését kezdték meg. A balparton az Elbe völgye szélesebb, ellenben a jobb parton a magaslatok a város tőszomszédságában emelkednek és lejtőiket a villáknak hosszu sora és számos festői fekvésü falu lepi el. D. terekben, nyilvános kertekben és sétahelyekben gazdag. Szabad tereinek száma 41 (a Freibergi-, a Pirnaitér, a Schlossplatz, az Altmarkt, Neumarkt, a Bismarck, Moltke-, Szinháztér stb.); nyilvános kertek az Altstadtban a Hercegnő-kert, a Neustadtban a Palota-kert; az Altstadti régi erődítmények helyén a Johannes-, Friedrichs-, Maximilians stb. alléek huzódnak el. A kiválóbb épületek: az Elbe balpartján, a régi hid tőszomszédságában van a Brühl-féle palota és mellette a Brühl-féle terrasz, amelyet 1738. Brüh gróf III. Ágost mindenható minisztere alapított; a Schlossplatzról 41 széles lépcső vezet reá, amelyeket 4 homokkőből készült allegorikus csoport (az éj, a reggel, dél és este), Schilling műve ékesít; a város felől a művészetek akadémiája és a kiállítási épület határolja, mellette van a kat. udvari templom, amelyet 1737-56-ig az olasz Chiaveri tervei szerint építettek, a homlokzatán 64 szentnek szobrával, Mengs Rafael egykoru hires oltárképével és a sekrestye alatt a királyi kastély, 1534. megkezdett és a XVIII. század elején tetemesen kibővített 1300 lépés kerületü épület, amely két udvart zár körül; az udvari templom felőli homlokzatán az ugynevezett Grünes Thor fölött 110 m. magas torony emelkedik; a Georgen-kapunk kivül csinos renaissance oszlopok állanak. A nagy udvarban, a kapu fölött érdekes, a XVI. századból való galeria vezet el. Belsejében, a bálteremben mitologiai képek, a trónteremben a négy rendet ábrázoló alakok láthatók; mindezen freskók Bendemanntól valók. Az egész kastélyt 1889 óta alapos restaurációnak vetik alá. A királyi kastélytól ÉNy-ra van a szinház-tér és ezen az uj udvari szinház, pompás renaissance-épület, amely 1869. leégett; Semper Gottfr. tervei szerint ujra fölépítették és 1878 febr. 2. nyitották meg 4636 m2 területet foglal el. A főbejárat toronyszerü épületben, az exedraban van, amelyet Schilling bronzquadrigája koronáz. A felső vesztibült és felső foyert tarka márványból készült oszlopok és Choulant, Preller, Rau stb. festményei diszítik. Az 1848-1854. szintén Semper tervei szerint épült muzeumot Rietschel és Höhnel szobrai (Raffael, Michel Angelo, Giotto, Holbein stb.) ékesítik. A muzeum a már egy századnál tovább hiányzó befejezése a Zwingernek, amelyet Pöppelmann, II. Ágost műépítője tervezett s amelyet 1711-22-ig építettek, de be nem fejeztek. A Zwinger hat, galleriák által egybekötött pavillonból áll és 117 m. hosszu, 107 m. széles. Egyes részeiben a rokoko izlés nyilvánul, de egészben a barokkizlés legszebb és legvonzóbb épületének tartják. A Zwingerrel szemben, tőle K.-re van a P. hercegek palotája és ettől Ny.-ra a Zsófia-templom, a XIII. és XIV. századból való gót épület. A Neumarkton áll a boldogságos szüzről elnevezett templom a XVIII. századból, magas kupolával; a térnek ÉNy-i felében, a kövezeten egy kereszt jelöli azt a helyet, amelyen 1601. Crell kálvinista kancellárt kivégezték. Egyéb jelentékenyebb épületek még az Altstadtban a fő-őrség hat jóni oszlopon nyugvó előcsarnokkal és a Saxonia és Mars szobrokkal, az orvosi akadémia, az országház és a városháza. A Neustadt kiválóbb épületei: a japáni palota, amelyet 1715. Flemming gróf építettetett és később II. Ágost megvett, s amelyben most gyüjteményeket őriznek; az Albert-szinház, Menzel és Henze által készített szobrokkal és sgraffito képekkel, végre a városi kórházul szolgáló Marcolini-féle palota, amelyben 1813. Napoleon lakott.

A szép épületekben gazdag D.-nak számosak az egyéb műemlékei is, a legjelentékenyebbek: a Zwingerben I. Frigyes Ágost ülőszobra Rietscheltől; a szinháztéren János király lovasszobra 3 m. magas alapzaton Schillingtől; a muzeum előtti ültetvények közt Weber szobra, Rietschel mintázata; a Neumarkton II. Frigyes Ágost szobra Hähneltől és az 1885. készült Luther emlék; a György-téren Körner szobra Hähnel mintája után; a Brühl-féle terrasszon a Rietschel-emlék, egy oszlop a mester mellszobrával; a Brühl-féle terrassz alján, a botanikus kert egyik szögletében a Morizt-emlék, az 1553. Sievershausennél elesett Móric választófejedelemnek emléke; a Neustädti piacon II. Ágost lovasszobra Wiedemanntól; a Weisseritz melletti ültetvények közt Antal királynak óriási mellszobra; végre a Brühl-féle terrasszon Semper műépítő bronz emléke Sempertől 1892-ből. Említésre érdemesek még a nagyszerü közkutak; a Marcolini-féle palota parkjában a hires Neptun-csoport Mattielli tervezete szerint; a nymphák kutja a Moltke-téren, Borssmann tervei szerint; végül a Zsófia-templom mellett a György-kut.

Műgyüjtemények, közművelődési intézmények.

D. élénk szellemi életéről gazdag műgyüjteményei tesznek tanuságot. A «rococo hazája» nevet, mivel e várost illetik, különösen II. Ágost korában szerezte meg. A jelen században pedig Rietschel, Schilling és Hähnel ébresztették a művészetet és első sorban a szobrászatot uj életre. A műgyüjtemények között első helyen áll a képtár (Gemäldegallerie) a muzeum épületében. E képgyüjtemény keletkezését első sorban III. Ágost királynak (1733-63) köszönheti, aki az Estei Ferenc birtokában levő 100 képnek megvásárlásával elsőrangu ilynemü gyüjteménnyé tette. Jelenleg mintegy 2500 képet tartalmaz. A legkiválóbbak: Raffael sixtini madonnája; Tizian (Zinsgroschen) Palma Vecchio (a nyugvó Venus); Palma Veronese szentek életét ábrázoló képei; Correggio madonnája és szt. Györgye; Guido Remi Semiramisa, Caraveggio hamis játékosa; Jan van Eyck kis oltára, a Dürer-féle szt. kereszt; Rembrandtól Saskia arcképe; ifj. Holbein madonnája; Claude Lorrain néhány tájképe stb. (V. ö. Woermann, Katalog der kön. Gemäldegallerie zu D.). Ugyancsak a muzeumban van elhelyezve a részmetszetek és rajzok gyüjteménye, amely 350 000 darabnál többet foglal magában; a legkiválóbb darabok üveg alatt láthatók. A gipszöntvények gyüjteménye amelynek alapját a Mengs Rafael gyüjteménye vetette meg és amely a legkiválóbb göröt műemlékek másolatait foglalja magában, tofábbá a Rietschel-muzeum és az antik tárgyak gyüjteménye az Albertinumban van elhelyezve. (V. ö. Hetterer, Das königl. Muszeum d. Gypsabgüsse zu D.) Az ugynevezett Grünes Gewölbe a királyi kastélyban, kisebb műremekeket (különösen a kései renaissance és a rococo korszakból), a XVI. és XVII. századbeli német ötvösség készítményeit, limogesi emaillokat, kristály- és elefántcsont-tárgyakat stb. tartalmaz és Európa ilynemü gyüjteményei között egyike a leggazdagabbaknak. A lengyel rendek megbizásából Mária magyar királyné (Nagy Lajos leánya) számára készült, de utóbb Hedrig hercegnőnek ajándékozott serleget is itt őrzik. (V. ö. Grässe, Das Grüne Gewölbe zu D.). A museum Johanneumban van a történelmi muzeum, művészileg v. történelmileg nevezetes fegyverzeteknek, fegyvereknek, házi szereknek, ruháknak stb. gyüjteménye, továbbá a fegyvergyüjtemény és a porcellán- meg edénygyüjtemény. Említést érdemelnek ezenkivül: a királyi nyilvános könyvtár a japáni palotában (3-400 0000 kötet, 20 000 térkép és 2000 incunabulum), a zoologiai muzeum, az ásványgyüjtemény (mindkettő a Zwingerben), a fizikai és mathematikai szalon stb. Iskolái közül a legkiválóbbak: az 1828. alapított szász királyi technikai főiskola, az állatorvosi iskola, a siketnémák intézete, a vakok iskolája, a műipariskola, mintegy 8 nyilvános középiskola, a képzőművészetek akadémiája, a zenei főiskola. Egyéb közművelődési egyesületek: a száz régészeti, a D.-i történelmi társulat, az Isis (természettudományi társulat), a földrajzi, az irodalmi, az orvosi stb. egyesület.

Közigazgatás és a város környéke.

A város közigazgatásának élén a főpolgármester és a polgármester, 31 városi tanácsos (13 fizetéses), 72 városi képviselő és egy királyi rendőri főnökség áll. A bevételek voltak 1891. 7,5, a kiadások 7,4 millió márka. D. környéke számos kedves kirándulásra nyujt alkalmat. A legkedveltebb helek a közelben: a Nagy-kert, az állat-, az uj botanikus kerttel és a régészeti társulat muzeumával; Strehlen külváros, Albert király villájával és Räcknitz falu, Moreau emlékszobrával.

Története.

D. az Elbe partján fekvő kis szláv faluból keletkezett: német telepítvényről 1206. történik először említés azon okiratban, amelyet a meisseni őrgróf a dohnai Burggrafhoz intézett. 1216. már civitas a neve. Kezdettől fogva a meisseni őrgrófok tulajdona, Henrik a fenséges használta gyakrabban székhelyéül és ruházta föl városi jogokkal. 1485., midőn Ernő és Albert szász hercegek birtokaikat egymás közt megosztották, D. az Alberti ágnak jutott és ez állandó székhelyévé tette; ez időtől fogva kezdődik fölvirágzása. Az 1491. nagyobb részében leégett várost György, a szakálas, ujonnan megerősítette és uj kastélyt építtetett. Móric az erődítményeket kibővítette. II. János György alatt kezdődik D. fénykora, a két Ágost alatt pedig megkezdik építeni a város legkiválóbb épületeit; ekkor vetik meg alapját kiváló műgyüjteményeinek is. A 2. sziléziai háboruban 1745 dec. 15.porosz csapatok szállják meg és dec. 25-én itt kötnek békét. A 7 éves háboru D. fejlődéségnek véget vet. 1759. a poroszok egy részét lángba borítják. 1760. a poroszok ujra bombáztatják és mintegy 400 házát romba döntik. 1763 után III. Frigyes Ágost uralma alatt a város előbbi fényét csakhamar visszanyeri, ellenben a napoleoni háboruk alatt D. ismét sokat szenvedett. 1809. a braunschweigi herceg csapatai és az osztrákok szállják meg. 1813. Davoust, hogy a szövetségeseket föltartóztassa, márc. 19-én az elbei hid egyik oszlopát légbe röpítteti. Május 8. a franciák ujra megszállják és Napoleon főhadi szállásává teszi, aug. 26. és 27. pedig itt vivja ki német földön utolsó győzelmét a szövetségesek fölött. Nov. 11. azonban mégis ez utóbbiak hatalmába kerül. 1817. erődítményeit lerombolják; a város lassanként ujra emelkedni kezd, amit 1835. az elbei gőzhajózás megnyitása, 1839. pedig a vasutak építése jelentékenyen előmozdít. II. Frigyes Ágost uralma alatt ujabb műremekek keletkeznek. 1849 május 3-9-ig heves utcai harcok szinhelye volt a város. 1866 jun. 18. a poroszok minden ellenállás nélkül megszállják.

Drezdai béke

melyet Poroszország, a II. sziléziai háboru végén, 1745 dec. 25. Ausztriával és Szászországgal Drezdában kötött. Föltételei: 1. Szilézia megmarad II. Frigyes porosz kir. birtokában. 2. Frigyes elismeri I. Ferencet (Mária Terézia férjét) római császárnak. 3. Szászország 1 millió tallért fizet hadisarc gyanánt Poroszországnak.

Drezdai konferenciák

Miután Ausztria és Poroszország megbizottja, Schvarczenberger és Manteuffel, Olmücben 1850 nov. 29. a holsteini s hesszeni kérdésre nézve nagyjában megállapodtak, a függőben hagyott német szövetség ujjáalakítása kérdésének megvitatását egy 1850 dec. 23. összehivott valamennyi német állam képviselve volt. Ez a bizottság a nevezett napon Drezdában összegyült és 1851 máj. 15-ig tanácskozott. Mivel azonban Ausztria- és Poroszországnak a főhatalomért való versengése mindennemü ujításnak utját elvágta, a konferencia eredménytelenül oszlott szét és nem maradt egy hátra, mint a régi Bund-ot égbekiáltó hiányiaval együtt ujra életre hivni. - 1893 márc. és ápr. a kolera-ügyben volt konferencia D.-ban. E konferencián valamennyi európai állam képviseltette magát. Ausztriát s Magyarországot Hengelmüller braziliai követ képviselte. A konferencia közös határozatokat hozott. E határozatok keresztülvitele nálunk, néhány hónappal később Máramaros- és Hajduvármeggyék részéről akadályokba ütközött.

Dreznica

(Gredah), község Horvát-Szlavonországban, Modrus Fiume vármegye novi j.-ban, (1891) 2005 horvát-szerb lakossal, postahivatallal és postatakarékpénztárral, nagy határral (17 612 ha.). Mint politikai községnek 5127 lakosa van (magyar nincs).

Dreznik

1. község Horvát-Szlavonországban, Modrus-Fiume v. sluini j.-ban (1891) 2310 horvát-szerb lak., postahivatallal és postatakarékpénztárral. Mint politikai községnek 4464 lakosa van (magyar egy sincs közte). 2. D., egykori zsupánság a mai Bosznia határán, a Mala Kapella hegységtől keletre, a XIII. század végén Brebiri Pál és testvérei, György és Mladen birták. (Pesty, Régi elt. vármegyék, II. 394.)

Driadok

(gör., drisz a. m. fa, különösen tölgyfa) v. hamadriadok, a görög mitologiában a fák védőistenei. Ugy hiszik, hogy a D. együtt élnek, együtt halnak meg a fákkal, hogy az aki a fát ülteti, ápolja, a D. különös védelme alatt áll.

Driburg

város Minden porosz kerületben, 19 k m.-nyire Paderborntól, az Aa és vasut mellett, az Egge-hegységtől körülfogott völgykatlanban (1890) 2499 lak., üveggyártással, vastartalmu ásványvizforrásokkal és körülöttük fürdőintézettel meg egy kastéllyal. 4 km.-nyire van a satzi kénes forrás, 4 km.-nyire a hersti kut, amelynek vize a seltersihez hasonlit.

Drid

egykori zsupánság, a mai Dalmáciában, mely 1185 óta a trani püspöki megyéhez tartozott. Kálmán király ezt helybenhagyta, szintugy II. András. (Pesty, Régi elt. vármegyék. II. 395.)


Kezdőlap

˙