Dróthúr

lásd Húr.

Drótkefe

lásd Kefe.

Drótkerék

A messzefekvő transzmisszió-tengelyeket drótkötéllel szokás hajtani és ilyen esetben a tengelyekre a dót keresztmetszetének megfelelően bevágott koszoruju kereket ékelnek. Az ilyen D. lehet egy vagy kátvágányu. A 120 méterig távolra fekvő tengelyeket egy kötéllel forgathatjuk, ennél távolabb fekvők hajtására azonban két vagy több kötelet használunk és ilyenkor minden 100 méterre építenek egy állványt, melyre egy kétvágányu D.-t helyeznek. Az egyik vágányban fekszik az első kötél, mely az erőt idáig hozta a másik vágányban pedig az erő továbbszállítására való második kötél. A drótkerék rendesen vagy egészen öntöttvas vagy pedig öntött rézkoszoru és igy kovácsolt küllőkkel van egybekapcsolva. A kerék koszorujának vágyánát tisztára kiesztergályozzák s gyakran bőrrel vagy fával bélelik (l. Bélelt drótkerék). A transzmisszióhoz használt drótkötél átmérője rendesen az erő nagysága szerint 8-20 cm. között váltakozik. A vas drótkötelek átmérőjének ker esztmetszete

k = 1/4 ¸ 1/5 N/v az acél drótköteleké pedig k =1/8 ¸ 1/12 N/v-re vehető, mely képletben k a kötél keresztmetszete cm2-ben, N az átviendő lőerők száma és v a kötél másodpercenkinti sebessége meterb en. A kötél átmérője pedig, ha a kötél 36 drótból áll d = 17 Ö k, ha pedig 42 drótból d = 18 Ök. A drótkerék átmérője a kötél átmérőjének 180-szorosára vehető.

Drótkerék-állvány

hosszabb drótkötél-transzmisszióhoz való, fából, vasból vagy falazatból készült állvány, melyre az erő továbbvitelére szolgáló kétvágányu drótkerék helyeztetik. Az állvány rendesen széles négyszegletes alappal bir, felső része pedig csak olyan széles, hogy a kerék csapágyait felvehesse.

Drótkihajlás

a hosszu drótkötél-transzmissziónál a drótkötelet saját sulya mindig erősen kihajlítja és a kötél ily módon szenvedett kihajlása az alátámasztó pontok távolságával s a kötél feszülésével növekszik. A kötél huzó része rendesen kevésbbé hajlik ki, mint a laza ág, ezért különösen ha a kötél valamely uton megy keresztül, olyan elhelyezést adnak a drótkötélnek, hogy a nagyobb kihajlításu ág fölül fusson.

Drótkötél

vas, acél vagy más fém drótszálaiból készített gömbölyü vagy lapos fonadék. A D.-t mindenütt használják, ahol a kenderkötél hamar elkorhadna, vagy azt a szükséges szilárdság elérése céljából igen vastagra kellene készíteni. A D.t- különösen a bányaszállító gépekhez, kötélpályákhoz, függő hidakhoz, vontató hajózáshoz, kompokhoz, gépészeti berendezések munkaátviteléhez, elektromos kabelekhez stb. használják. A drótkötél első alkalmazása Albert bányatanácsos érdeme, ki az 1827-ben a Clausthali (Harz) Ferenc Ágoston aknában használta. Az illető, 1824-ben feltalált eljárása szerint 4 darab 20-45 méter hosszu drótszálat vesz, ezeket kiegyenesíti és egymás mellé fekteti, kihegyezvén a drótszálak végét, azokra 30-40 darab egyenletesen szétosztott 4 lyuku, négyszögletes deszkát C (1. ábra) huz, azután a drótszálak kihegyezett végét az A forgatókulcs áthuzása után satuba fogja. Ennek megtörténte után egyik munkás elkezdi a kulcsot csavarni és maga felé huzni, miközben 160 mm.-el a kulcsot visszahuzza.

[ÁBRA] 1. ábra. Albert drótkötélfonó készüléke.

A csavaráskor a négyszegletes C-táblák segítségével az ott álló fiuk is csavarják a drótszálakat s amennyire az A-kulcsot forgató munkás hátrafelé megy, annyira huzzák vissza a deszkát, ugy hogy azokat a munka előrehaladása szerint rendre lehuzzák a drótszálak szabad végéről. A drótszálak szabad végének összebogozódását külön munkás akadályozza meg. Ha munka közben egyik drótszál fogyni kezd, ekkor a C-tábla megfelelő nyilásába bedugják az uj drótot annyira, hogy a két drótszál egymást 1000 mm. hosszuságban érintse. Midőn a munkás az A-kulccsal az uj dróthoz ért, ezt annak középnyilásába dugja és a munkáját 0,5 m. hosszuságban tovább folytatja, ekkor a kulcs megfelelő srófszegét kisrófolja és a régi drótszálat a középnyilásba, az uj drótszálat pedig a szabad oldalnyilásba dugván, a zárósróf visszahelyezése után munkáját a megkezdett módon folytatja. Az elkészített fonalakat háromszorosan fogják be a D-deszkák és a B-kulcs közé és a leirt módon kötéllé csavarják. A D. két végét vékony kötő dróttal kötik össze, v. pedig a szálakat egymásra csavarják és ónforrasszal elforrasztják.

[ÁBRA] 2. ábra. Bedson drótkötélfonó gépe.

A D. gyártás leirtuk egyszerü módja a fokozódó kereslet miatt lassanként leszorult a használatból s helyét a drótfonó-gépek foglalják el. Az első ilyen gépet szerkesztette Wurm bécsi mekanikus. Ujabban a Bedson R.-féle gépet használják, melynek veleje a Wurm-féle gép szerkezetére vezethető vissza. Bedson gépét a 2. ábra tünteti elő. A szerkezet főrésze az S és S1 tárcsa, melyek közül S az A-csapon forog, S1 pedig az r csigán gördül. A két tárcsát a és b rudak foglalják össze. Az utóbbiak tartják l1 csapágy segítségével az 1 korongot és a T-dobot, l2 csapágy segítségével az 2-vel jelzett drótvezetéket és l3 csapágy segítségével a 3-mal jelzett gerendelyt. Ezen a gerendelyen van az ide-oda mozgó rovátos N-henger, a K1 kupkerék és a W szijdob. Az S1 tárcsán van a megosztott 5 tengely, mely a K, K4 K2 kupkerekeket és az r1 bolygó kerekeket tartja, ugyancsak ezen van a 4 tengely, melyre a K3 kupkereket és a W1 vezető csigát ékelik. Az F1 állványon van a szilárd R-kerék és a lyukas p lap. Midőn a hajtó szijat a laza L szijdobról a felékelt V-szijdobra tolják, elkezd az SS1 tárcsa forogni s mivel az utóbbival r1 fogaskerék szorosan összefügg, az utóbbi a szilárd R-kerék körül forog és az összes forgatható géprészeket a nyil irányában forgatni kezdi. E forgatás következtében a T dobra erősített drótszálakat a K3 kerékkel hajtott W1 korong és a W szijdobajtott T dob előre huzza, az S1S1 tárcsa pedig összecsavarja. Hogy az O gyürün áthaladó kész kötél a T dobon egyenletesen tekeredjék fel, az O-gyürü tartására való 2 rudat N korong rovatába illő s2 kar fel és le mozgatja. E géppel 12 mm. vastag kötél fonható. A vastagabb kötelek fonására más gépet használnak; ez két főrészből áll. Az egyiket elkészítik a fonalat, a másikon a kész fonalat kötéllé egyesítik. A lapos D.-ket párvonalosan egymás mellé fektetett és dróttal, srófokkal v. szegecsekkel összeerősített drótkötelekből készítik. A dróttal való u. n. összevarráshoz külön gépet használnak. V. ö.: Japing E, Draht und Rahtwaaren (1884), Karmarsch u. Heeren, Technisches Wörterbuch (III. Kiad. 1877. 2. köt.). Némi tekintetben a D.-ekhez tartozik az u. n. tüskés drót, mely rendszerint két összefont drótszálból áll, melyek közé drótból vagy lemezből készített tüskéket dugnak. A tüskés drótot kerítésekhez használják. Európában ezeket a drótkerítéseket Felten és Guilleaume carlswerdi (Rajna mellett Mülheim) cég honosította meg. A 3. ábracsoport A-L ábrája a használatos alakokat tünteti elő.

[ÁBRA] 3. ábracsoport.

Drótkötél-hid

(v. kabel-hid), a függőhidaknak az a fajtája, melynek a hidpálya a pillérek között kifeszített drótköteleken (Kabeleken) függ. L. Függőhid.

Drótkötél-pályák

(Aerial tramways, Chemins de fer funiculaires, - l. a mellékelt képet), mindazok a pályák, melyeken a szállító eszközöket drótkötél vontatja; minthogy azonban a földön fekvő szilárd felépítménnyel ellátott drótkötél pályákat, nagy esési viszonyaik miatt, általában siklóknak nevezzük (l. Sikló), a drótkötél pályagyüjtő megnevezéssel ez idő szerint azokat a pályákat jelöljük meg, melyeknél csillék haladnak, a nagy távolságokban egyszerü oszlopos állványokra kifeszített köteleken. Végnélküli kötél alkalmazásakor a kötél mindig egy irányban megy, az egyszerü kötél azonban váltakozva ellentétes irányban halad. Hosszabb vonalaknál külön kötelet használunk a csillék vontatására és külön kötelet a felfüggesztésre, rövidebb pályáknál azonban ugyanaz a kötél vonja a csillét, amelyen csüng.

[ÁBRA] DRÓTKÖTÉLPÁLYA. Vajda-Hunyadon alkalmazott rendszer.

Mivel a D. pályákkal a magassági különbözeteket könnyen legyőzhetni és helységeket, völgyeket, hegyszakadékokat áthidalhatni (l. az ábrát), továbbá kisajátításra szükség nincsen, az idő viszontagságai pedig közlekedését nem igen zavarják, alkalmazásuk mindinkább terjed, különösen mióta szállító képességüket 10 tonnáig is tudják fokozni. Használatuk hazánkban a bányavidékeken nagyon elterjedt. Legtanulságosabb a Gömörben Likér és Vashegy között működö 13 km. hosszu drótkötél-pálya. Legnagyobb emelkedés 33%, legnagyobb magassági különbözet 332 m. A hajtóerőt a pálya két legmagasabb pontján felállított 2 gőzgép adja. Ugyancsak nevezetes a Vajda-Hunyad közelében épített ilynemü vonal, mely 32 km.-nyi hosszuságával (4 gőzgép állomással) a maga nemében páratlanul áll. Ujabban ily pályákat villamos erőre is készítenek.

Drótmérő

Régebben a drót vastagságának megjelölésére a legkülönbözőbb skálát használták. Majdnem minden gyár más-más számozást követett. 1872-73. a német és osztrák gyárosok az u. n. Kraft-féle egységes jelölésben állapodtak meg. Ez a jelölés a métermértéket vette alapul.

[ÁBRA] Drótmérő eszközök.

A Kraft-féle jelölés szerint a drót számának egy tizede a drót vastagságát is jelenti. Az alábbi táblázat ezt a skálát tünteti elő:

[ÁBRA]

A drót vastagságának mérésére sokféle mérőeszközt használnak. Az ábra a leghasználtabb drótmértőket láttatja. A legrégibb alak a fogasléc (A) és a tárcsa (B). Könnyen kezelhetők a Robinson-féle differencial mérők (E és D). Igen finom drótok mérésére ajánlható az F-fogó, melynek p ivén a c c fogószájba csiptetett drót vastagságát az l1 l2 kar áttevése révén nagy mértékben kapják meg. Finom drótok mérésére használnak hosszant felvágott gyürüket is (C), a vágásba csak bizonyos vastagságu drót dugható, tehát minden számnak más-más gyürü felel meg.

Drótostót

a magyar vándoriparosok egyik legtipikusabb és legrégibb alakja. Majdnem kivétel nélkül a felsőmagyarországi tót vidékekről származik s kezdetleges mesterségét, mely abból áll, hogy vékony drót segélyével egésszé illeszti az eltört fazekakat és edényeket, egy-két nap alatt megtanulja, s e mesterséget gyakorolva községről községre vándorol, sőt néha külföldre is elkerül szerencsét próbálni. Egyes vidékeken a tót tipikus alakjait kizárólag ez a szorgalmas vándorló iparos képviseli, aki jellemző külsejénél, módnélküli igénytelenségénél s nem mindig kifogástalan tisztaságánál fogva messze földön ismeretes. Különben szorgalmas, munkás és becsületes faj, mely egyszerü mesterségével nem ritkán tisztes vagyonra tesz szert.


Kezdőlap

˙