Dubois

1. Ferenc, francia iró, szül. Rennesben 1795 jun. 2., megh. Párisban 1874 jun. 12. Cusin tanítványa, 1818-21. egymásután több kollégiumban volt tanár s Mignet-vel, Thiers-rel és Rémusat-val együtt a Tablettes universelles-ket adta ki és 1824. Leroux P.-vel együtt megalapította a Globe c. lapot. E lapnak öt éven át volt főszerkesztője s főkép a romantikus szellem mellett és a vallás-szabadság korlátozása ellen harcolt benne. 1830. a Globe-ban való munkálkodása miatt elvesztette a közoktatásügyi hivatalban elfoglalt állását és fogságba került, melyből a juliusi forradalom szabadította ki. Kiszabadulása után közoktatásügyi főtanfelügyelő, 1831. Guizot ujból kitette, de emennek a minisztériumból való kilépése után D. a politechnikai iskolán a francia nyelv s irodalom tanára lett. 1838. Németországban járt, hogy a porosz oktatásügyet tanulmányozza, 1839. a közoktatásügyi tanács tagja és 1840. Cousin után az École normale igazgatója lett. 1850. elvesztette ez állását, 1852. a közoktatásügyi tanácsból is elbocsátották. Azóta teljesen az irodalomnak élt. A Globeban megjelent cikkeit Vacherot: Fragments littéraires de P. F. D. cimen adta ki (Páris, 1879, 2 köt.).

2. D. Jenő, belga költő, szül. Antwerpenben 1827 márc. 5., megh. (öngyilkos lett) u. o. 1870 máj 5. Havreban kereskedőnek készült, aztán egyideig Párisban tartózkodott. Atyja halála után (1859) hat évig vezette annak üzeltét. Műve: Penser et oublier (Páris 1855). D. halála után barátai Oeuvres completes cimen (2 köt. Brüsszel és Páris 1873) kiadták hagyatékát.

3. D. Kelemen Tivadar, francia zeneszerző, szül. Rosnayban (Marne département) 1837 aug. 24. A párisi konzervatorium tanítványa: 1861. a római dijat nyerte el és 1871. a konzervatoriumon a harmonia tanára és a st.-madeleini templom orgonistája lett Párisban. Operái: La guzla de l'émir; Aben Hamet stb., irt több zongora- és orcheszter-darabot, Marche héroique de Jeanne d'Arc cimen indulót és az 1871. Páris városától megkoszoruzott oratoriumot Az elveszett paradicsom cimen.

4. D. Lajos, belga festő, született Brüsszelben 1830., megh. u. o. 1880., a Courbet-féle realisztikus irány hive volt, de a szinezésben a régi flamand festők voltak mesterei. Nagyon sokoldalu volt, festett táj- és genreképeket, képmásokat és csöndéleteket, tengeri képeket stb. Kitünő a Magány c. nagy, realisztikus tájképe (1863).

5. D. Ödön Paulin, francia hidrográfus, szül. Brestben 1822 jul. 12. 1851 óta u. o. a hidrográfia tanára. Szülővárosában a tengerészeti iskola növendéke volt, 1846 óta teljesen tanulmányainak él. Egy kettős tűjü kompaszt talált fel s a következő műveket irta: Cours d'astronomie (Páris 1855-1858); Cours de navigation et d'hydrographie (u. o. 1859, 2. kiad. 1869); Revue astronomique des années 1860-62; Étude historique et philosophique sur le mouvement de la terre (ugyanott 1861). Lefordította Gauss: Theoria motus corporum coelestium c. művét is és 1871 óta az Ephémérides astronomiques lapot adja ki.

6. D. Pál, l. Dubois-Pigalle.

7. D. Péter, tudós francia jogász meg teologus, szül. Normandiában 1250 kör., megh. 1310 kör. Aquinói Tamás és Brabanti Siger alatt végezte a Sorbonne-ban tanulmányait, azután a jogi pályára lépett és 1300 óta kir. ügyész volt Coutances-ban. Midőn 1300 után, IV. Fülöp király és VIII. Bonifác pápa versenyre keltek egymással a hatalomért, D. a király előjogait védte és mint a «legisták» egyik hirneves előharcosa összesen 12 munkában kelt ki a pápai teokrácia ellen. A mellett a templomos rend elnyomatását védelmezte. Valami nagy jutalmat azonban nem nyert és ujabban kitünt, hogy nem játszotta IV. Fülöp környezetében azt a fontos szerepet, melyet neki sokáig tulajdonítottak. Művei mindazonáltal az egyház meg állam közötti harc és a kor történetéhez elsőrangu forrásoknak tekintendők. Egyik érdekes, mondhatni fantasztikus művét, melynek fontosságára már Müller János figyelmeztetett (1798), csak legujabban adta ki Langlois. Cime: De recuperatione terre sanctae. (Traité de politique général Páris 1891).

8. D. Vilmos, biboros és francia miniszter, szül. Brive la Gaillarde-ban (Limousin) 1656 szeptember 6., meghalt 1723 augusztus 10., szegény gyógyszerész fia. 13 éves korában a párisi Szt.-Michel kolostorba került szolgának, hol egyszersmind valamit tanult is, s miután több helyt mint házitanitó volt alkalmazva, utóbb orléansi Fülöp herceg nevelője lett. Ügyes világfi létére a romlott udvarnál nagy befolyásra és tekintélyre emelkedett és ő vitte keresztül, hogy Orleánsi Fülöp XIV. Lajos és Montespan grófnő leányát jegyezte el. Az esküvő után a király a St. Justi apátságot adományozta D.-nak. Papi méltósága nem gátolta abban, hogy az udvari élet gyönyöreiben részt vegyen és nagyratörő céljai elérésében nem igen válogatta az eszközöket. Az orleánsi hercegnek regensherceggé való kineveztetése után 1715. államtanácsossá nevezték ki, mely állásában ravasz, cselszövő és erőszakos politikusnak bizonyult be. Ő sürgette a szövetséget Franciaország és Anglia között, és ő közvetítette az 1718 aug. 2. Spanyolország ellen létrejött u. n. hármas, ill. négyes szövetség alakítását. Külügyminiszter korában meghiusította a Cellamare-féle összeesküvést és közreműködött Alberoni spanyol miniszter megbuktatásában. XIII. Ince pápa annyira megszerette D.-t, hogy 1720. cambray-i érsekké s egyszersmind biborossá nevezte ki, a francia klérus gyülekezete pedig elnökévé választotta. 1722. első államminiszterré lett, mely állásban nagy tevékenységet fejtett ki, hatalmát vagyonának gyarapítására s kincsek gyüjtésére használta fel s a mellett a régens-herceg orgiáinak rendes tagja volt. A D. név alatt megjelent Mémoires-k (Paris 1829, 4 köt., uj kiad. 1857) nem hitelesek. V. ö. Seillac, L'abbé D. (1862); Aubertin-nek L'esprit public du XVIII. siécle (2 kiad., Páris 1873) c. műve D.-nek még kiadatlan levelezései nyomán készült. Jobez, La France sous Louis XV. (I. és II. köt.). Fontaine, de Rambouillet, La régence et le cardinal D. (Páris, 1886). Wiesener L., Le régent, l'abbé Dubois et les Anglais (1891). Perkins, D. (London 1892) Grande Encycl. XIV., 1157.

Du Boisgobey

francia iró, l. Boisgobey.

Duboisia

R. Br. (növ.), a burgonyafélék Salpiglossisnemüinek génusza egyetlen egy fajjal Ausztráliában és Uj-Kaledonián. A D. Hopwoodii F. v. Müll. (pituri) Queenland cserjéje; 2-5 m. magas, levele elliptikus, szirma tölcséres, bogyója fekete. Ágának megszárított csucsa a picsiri- v. pituri-méreg. A bennszólöttek külön zsebecskében magokkal hordják s mint hathatós izgató szert rágják. A D. myoporoides leveleinek vizes kivonatából a duboisin alkaloidot állították elé, mely a pupillára és a szem alkalmazkodására erősebben és gyorsabban hat, mint az atropin és hyosciamin, hatása azonban gyorsabban is muló. Előnye az atropin felett az volna, hogy nem okoz olyan erős kötő-hártyagyulladást; mérgezések azonban már elég gyakran előfordultak általa. Ujabban (Ladenburg) azt állítják, hogy a kereskedésbeli duboisin majd tiszta hyosciamin, majd hyoscin.

Dubois-Pigalle

(ejtsd: düboa-pigall), francia szobrász és festő, szül. Nogent-sur Seieneben 1829., először Toussaint tanítványa volt, majd 1859. Olaszországba ment, hol főleg a kora renaissance mesterei voltak reá nagy hatással. Már 1863. kiállított két műve: Narcissus és Ker. János (az első márvány-, az utóbbi bronzkivitelben a Luxembourg-muzeumban van) nagy tetszéssel találkozott, még inkább a hires Firenzei dalnok (1865. bronzból 1867.). A hetneves évek óta mint festő is szerepel a kiállításokon; különösen sikerült A müvész gyermekeit ábrázoló festménye. 1879. készítette el legnagyobb művét, Lamoriciére tábornok siremlékét a nantes-i székesegyházban. A tábornok fekvő márvány alakján kivül ott van négy gyönyörü allegorikus bronz alak: a Kegyesség, a Katonai bátorság, az Elmélkedés és a Polgári bátorság. Ezt követte 1886. Motmorency Anna, 1889. az orleánsi szűz lovas szobrának mintája. Kitünőek Baudry, Caba nel, Henner, Gounod, és Pasteur mellszobrai, 1876. az Institut tagja, 1878. a párisi művészeti iskola tanára lett.

Dubois Reymond

(ejtsd: düboa-remon), 1. Emil, német fiziologus, szül. Berlinben 1818 nov. 7., meghalt 1892. Eleinte filozofiát és teologiát tanult Berlinben, később azonban a természettudományokra szentelte magát. Bonnban geologiát, majd Berlinben fizikát és matematikát tanult s 1839. Müller János vezetése alatt orvostannal s főképpen boncolástannal és élettannal foglalkozott. Már 1841. kezdett az állati villamosság körül vizsgálódni s kutatásainak eredményeül az: Über den sogenannten Froschstrom und die elektromotorischen Fische (Poggendorff Annaleseiben, 58. köt., 1833. évf.) és a Quae apud veteres de piscibus electricis extanst agrumenta (Berlin 1843) c. értekezéseket adta ki. Évek hosszu során át tett kutatásainak végső és teljes eredményét azonban csak később: Untersuchungen über tierische Elektricität (1 köt., Berlin 1848; 2 köt. 1. rész; 1849, 2. rész; 1860-84) c. főművében tette közzé, amelyben az izmoknak és idegeknek működés és tétlenség idején való elektromossági viszonyát, amelyről a tudós világnak már száz év óta sejtelme volt, de amit bebizonyítania senkinek sem sikerült, nem várt módon megvilágosította. 1852, 1855. és 1866. e tárgy körébe vágó felolvasásokat tartott Londonban. 1851. tagja lett a berlini tud. akadémiának, amelynek 1867 óta titkára volt. 1849-55. a boncolástant tanította a műegyetemen s egyuttal az anatomia muzeum segédje volt. 1855. rendkivüli, s 1858. tanárának, Müller Jánosnak helyén, a fiziologia rendes tanára lett a berlini egyetemen. Ő alatta alapították meg Berlinben 1877. azt az élettani intézetet, mely a szükséges eszközök és tanítók dolgában a leggazdagabb egész Németországban.

D. az élettanban az ugynevezett fizikális irány legnevezetesebb képviselőinek egyike. Mint az akadémia titkárának, az egyetem két izben volt rektorának gyakran volt alkalma a nyilvános beszédek mondásához, melyekben szaktudománya körén messze kivül eső dolgokról is szokott vala véleményt mondani. E beszédek 2 kötetben összegyüjtve 1885-87. jelentek meg Lipcsében. Nevezetesebbek: Voltaire als Nautrforscher, Der deutsche Krieg, Über die Grenzen des Naturerkennens (e művéből való a hiressé vált Ignorabimus); Über eine Akademie der deutschen Sprache, La Mettrie, Darwin versus Galiani, Kulturgeschichte und Naturwissenschaft. (E beszédében D. az ujabb történetirásnak azt vetette szemére, hogy jóformán kizárólag háborukkal foglalkozik s a művelődéstörténet s nevezetesen a technikai vivmányok fontosságát semmibe sem veszi. E támadásra Lorenz Ottokár érdekes és föltünést keltő cikkben válaszolt.) Friedrich II. und J. J. Rousseau, Die sieben Welträthsel, Goethe und kein Ende, Gedächtnissrede auf Johannes Müller, Über die Übung, Chamisso als Nanurforscher, stb. Beszédei egynémelyikét a Termtud. Közlöny magyar fordításban is közölte. Szakmunkái összegyüjtve szintén két kötetben jelentek meg (Lipcse. 1875-1877). Untersuchungen am Zitteraal (u. o. 1881) c. kötete segédjének, a munka közben elhalt Sachsnak vizsgálatait egészíti ki; Reicherttel közösen D. szerkesztette 1859-1877 a Müller János alapította: Archiv für Anatomie und Physiologie (Lipcse) c. lapot, 1877 óta pedig egyedül szerkesztette az e lapból különvált Archiv für Phyisiologie-t (Lipcse).

2. D. Pál, német matematikus, az előbbinek testvére, szül. Berlinben 1831 dec. 2., meghalt Freiburgban 1889 ápr. 7. Előbb Zürichben orvostudománnyal, később Königsbergában matematikával foglalkozott. 1865. Berlinben magántanár, 1870. Freiuburgban, 1874. a berlini politechikumon magántanár lett. Dolgozatai különösen a parciális differenciálegyenletekre és a Fourier-féle sorokra, valamint a függvénytanra vonatkoznak.

Dubois-Reymondia

Kast. (növ.), amerikai fákon élő kosborféle; ritka üvegházi disz.

Duboka

község Horvát-Szlavonországban, Pozsega vmegye pozsegai j.-ban, (1891) 272 horvát-szerb lak., üveggyárral.

Dubos

(ejtsd: dubo) János Baptista, kiváló franc. esztétikus, szül. Beauvaisban 1660., megh. 1742. A külügyi hivatalban volt alkalmazva, s mint ilyen, sokat megfordult Németországban, Olaszországban, Hollandiában s Angolországban. Nevezetes műve: Réflexions critiques sur la poésie, la peinture et la musique (1719), a művészet eredetét kutatja, s ezt abban látja, hogy az emberi indulatoknak, a való életben hozzájuk füződő kellemetlenségek nélkül való ébresztésére van szükségünk; továbbá kifejti, hogy az izlés veleszületett hatodik érzéke az embernek s az esztétikai érzetek egyedüli alapja és mértéke. A mult század német esztetikusaira nagy befolyással volt.

Dubost

Henrik Antla, francia politikus, szül. Arbresleben (Rhône) 1842 ápr. 6. Már a császárság alatt is köztársasági eszméknek hódolt. 1870 szept. 4. rendőrfőnök és 1871. préfet lett L'Orne départementban. 1880. az államtanács tagjának nevezték ki. 1880 dec. 19. óta pedig mostanig a képviselő kamrának volt tagja. Miután már előbb is több fontos kérdésben, mint a tunisi protektorátus ügyében mint előadó szerepelt, 1893 jun. 1. a budget-bizottság előadóvá választotta. 1893 aug. 20. megtartotta képviselői mandátumát. Munkái közül említendők: Des conditions de gouvernement en France (1875); Danton et la politique contemporaine (1880); Un page d'histoire, Danton et les massacres de septembre (1885). Les suspects en 1885 (1885).

Dubova

1. kisközség Sáros vmegye makovicai j.-ban, (1891) 465 rutén lak., égvényes konyha-sós vasa forrással. 2. D. kisközség, Krassó-Szörény vmegye orsovai j.-ban, (1891) 416 oláh lak., kromércbányákkal.


Kezdőlap

˙