Dudar

kisközség Veszprém várm. zirci j.-ban, (1891) 1268 magyar lak., postahivatallal és postatakarékpénztárral.

Dudás

(Muhoray), 1. Endre, városi tisztviselő, szül. Szegeden 1820 febr. 29., megh. mint adótiszt Zentán 1888 jun. 2. Volt tanító, jegyző, honvédhadnagy a szabadságharcban, majd rendőrkapitány stb. Az 50-es években a szerb vajdaság ellen irt politikai cikkeivel tünt ki. Munkája: A tiszán-inneni koronai kerület rövid multja, jogviszonya és a korona mind földesurávali dézsma-pere (Szeged 1868).

2. D. Gyula, bölcselet-doktor, keresk. iskolai tanár, szül. Zentán 1861 nov. 19. 1889 óta a zombori közép kereskedelmi iskola tanára, a bács-bodrog vmegyei történelmi társaság titkára. Történeti s vegyes cikkeket irt a Századokba (Három eltünt Bodrog vármegye hely; Bács- és Bodrog vármegyei főispánok; Mélykut község pecsétjéről; Péter, kalocsai érsek stb.), a Szabadkai Ellenőrbe, Bácskába, Zentai Hiradóba, Pesti Hirlapba, Fővárosi Lapokba, Arch. Értesítőbe, Pesti Naplóba stb. Munkái: A zentai csata, előszóval bevezette Szilágyi Sándor (Zenta 1885); Bács-B. vármegye régészeti emlékei (u. o. 1886); A zentai ütközet és Szeged visszavétele (u. o. 1886); A szabad hajduk története (Szeged 1887); Szerémi György emlékirata (Bpest 1886); A Szeged alsó városi templom műrégészeti szempontból (Szeged 1887); Kritikai jegyzetek Szeged történetéhez (Zombor 1890); Zenta város monográfiája (kéziratban).

Du Deffand

(ejtsd: dü deffan) Mária Anna, de Vichy-Chamrond marquise, francia szalonhölgy, szül. 1697. körül, megh. Párisban 1780 szept. 23., egy párisi kolostorban nevelkedett, s 1718-ban D. marquishoz ment feleségül, de nemsokára elvált tőle s attól kezdve szabad életet folytatott, szeretője volt állítólag az orléansi hercegnek is, hanem aztán viszonyt kötött Hénault elnökkel, mely ennek haláláig (1770) tartott. Szalonjában a nemzet legünnepeltebb emberei gyültek össze, még akkor is, mikor ő 1753. megvakult s a Szt.-József kolostorba vonult. Csak mikor 1758. társalkodónéja, l'Espinasse kisasszony tőle elvált s társaságának jó részét, különösen d'Alembertet magával vitte, maradt üresen a D. szalonja, s ekkor D. a Walpole Horacesszal folytatott benső viszonyban keresett vigasztalást. Dacára szellemi képességeinek, hiányzott nála a komolyság és igazi érzés. Mint irónő világos stilussal és találó itélettel tünt ki. D'Alemberttel, Hénaultal, Montesquieuvel s másokkal folytatott levelezései Correspondences c. alatt 1809. jelentek meg 2 kötetben, Lettres á Walpole cimü levelei pedig (melyek közt vannak a Voltairehoz irottak is) 1810-ben Londonban. Kiadatlan leveleit (Correspondence inédite) c. a. 1859. Saint Aulaire adta ki. V. ö. Mlle de l'Espinasse et la Marquise D. (Pár. 1877).

Dudek

János dr., nyitramegyei pap és teologiai tanár, szül. Aranyos-Maróthon 1858. Jelenleg a nyitrai teologiai intézet igazgató tanára. Irt cikkeket a vidéki lapokba, a Magyar Siónba, a Hittudományi Folyóiratba, a Religióba stb. Munkái: Katol. egyház szertartási nyelve (Nyitra 1883); Guizot, b. Eötvos, Trefort és a kereszténység. Apolegitikai tanulmány (Esztergom 1890); A ker. vallás apologiája (a Szt.-István-Társulat megbizásából, Budapest 1893).

Duden

Konrád, német filologus; szül. Bossigt birtokon, Wesel mellett 1829 jan. 3. Gimnáziumi tanár és igazgató előbb Soestban, és Schleizban, 1876 óta Hersfeldben. Leginkább a német helyesirás kérdéseivel foglalkozott s tagja volt az ezen ügyben 1876. egybehivott konferenciának. Főművei: Die duetsche Rechtschreibung (1872); Die Zukunftsorthographie (1876); Orthographisches Wörterbuch (3. kiad, 1887) stb.; Die neuhochdeutsche Etymologie (1893).

Duderhori-hegyek

160 m. magas magaslatok Szt.-Pétervár orosz kormányzóságban Zarszkoje-Szelotól D-re; rajtuk egy orosz cári villa áll svájci stilusban.

Duderstadt

az ugyanily nevü járás székhelye Hildesheim porosz kerületben, 18 km.-nyire Göttingától, a Brehme folyócska és vasút mellett, (1890) 4809 lak., flanell-, gyapju- és pamutkelme készítéssel, keztyü- és dohánygyártással; egy XIV. századbeli kat. és egy XIII. századbeli protestáns templommal.

Dudevant

Amantine Lucile Aurore, D.-i báróné s családi nevén Dupin, francia regényirónő, irói álnéven George Sand, l. Sand.

Dudich

v. Dudith András pécsi püspök, született Budán 1533., meghalt Boroszlóban 1589 február 15-én. Anyja velencei nő volt, az előkelő Sbardellatus-családból. Főiskolai tanulmányait is Olaszországban, Pádovában végezte, hol kivált a klasszikus irók tanulmányozásával művelte ki lelkét. Tovább képezte magát angolországi utjában, melyet mint Pole Reginald biboros kisérője tett meg, utóbb pedig Párisban, hol a görög és keleti nyelveket tanulmányozta. Nem is csoda tehát, hogy az alapjában is tehetséges és kiképzett ifju magára vonta Oláh primás figyelmét, ki gyors egymásutánban apostoli főjegyzővé, esztergomi kanonokká, budafölhévizi préposttá s tinni püspökké nevezte ki őt. Dacára fiatal korának, 1561-ben a nagyszombati tartományi zsinat Kolosváry János csanádi püspökkel együtt őt küldte el a trienti zsinatra a magyar egyház képviselőjéül. 1562 február 27. fogadták őket a pápai követek 10 napi ott tartózkodás után. A zsinat első napjain nem vehettek részt a tanácskozásokban, mint választott püpsökök; de miután a pápai megerősítés megérkezett, ápr. 6., Dudich megtartotta első beszédét, ecsetelve a magyar egyház állapotát s a magyar főpapok lelkes buzgalmát. Hogy a retorikailag nagyszerüen kidolgozott beszéd a szónoki alaku, hangu és előadásu lánglelkü ifju főpaptól előadva mily nagy hatást gyakorolt, eléggé jellemzi a pápai követek által Boromeo biboroshoz intézett levél, amelyben megirják, hogy bár más dolgokra szánt időt is igénybe vett már a beszéd, észre sem vették annak gyors mulását, annyira el voltak tőle ragadtatva. Amily fényes volt szerepének megnyitása, olyan jelentékeny volt egész zsinati működése, mely oda irányult, hogy Draskovitsnak, Ferdinand követének, az egyház javítására és a két szin alatti áldozás megengedésére törekvő tevékenységét teljes erővel támogatta. Tagja volt az ápr. 20-án megalakult bizottságnak, mely a zsinati határozatok fogalmazására választatott. 1562-ben csanádi, 1563-ban pedig pécsi püspökké és királyi tanácsossá neveztetetett ki. E minőségében hasznos szolgálatokat tett ugy Ferdinándnak, mint utóbb Miksának, ki őt 1565-ben a lengyel király udvarába küldötte követül. Itt azonban szomoru fordulópont állott be életében. A királyné egyik udvarhölgyének, Strass Reginának bájai annyira megragadták az ifju főpapot, hogy érte elhagyta egyházát. A protestantizmushoz csatlakozva nőülvette e hölgyet, ennek halála után házasságot kötött 1579. egy lengyel özveggyel, kinek vagyona megengedte, hogy gyermekével együtt jólétben töltse életét. Lelke nyugalmát a tudományokkal való foglalkozásban kereste, melyeknek sok időt szentelt. Gyakran váltott levelet kora több jeles embereivel, minők p. Besa Tivadar, Justus Lipsius, Sociccus, Melius Péter stb. E levelek szerint a gyüjteményes kiadásokban foglaltaknak, részint még kiadatlanok. A kéziratok a Nemzeti Muzeum kézirattárában őriztetnek. Több olasz és görög művet fordított latinra, s több munkát kiadott még életében. P. Commentarius de Commetarum significatione et Dissertationes novae de Cometis. Basel 1579. Más dolgozatai s költeményei később adattak ki, valamint beszédei is. (Dudich Andreae Orationes 5 in Con. Trid. habitae... Praelatus est ac Dissertationem vita és scriptis auctoris historicum adiecit Lorandus Samuelfy Schwarcz Gottfired) Halle 1743. D. A. Orationes in Conc. Trid. habitae, Apologia ad Maxim II. Commentarius pro Conc. libertate stb. V. ö. Magyar főpapok a trienti zsinaton (Esztergom 1862).

Dudik

Beda Ferenc, osztrák, ill. morva történetiró, szül. Kojeteinban 1815 jna. 29., megh. Raigern kolostorban 1890 jna. 18. Korán lépett a bencés rendbe, melynek egyik legtudósabb tagjává vált. 1840-54-ig Brünnben tanárkodott s azután a morvaországi rendek megbizásából hozzáfogott Morvaország nagyszabásu történetéhez, mely mű érdekében számos bel- és külföldi levéltárban kutatott. 1860. adta ki annak I. kötetét: Mährens allgemeine Geschichte cimen, melyből 1860-90. összesen 12. köt. látott napvilágot. Az utolsó kötet az Anjouk korabeli történetet tárgyalja. 1350-ig menő, vmint a korábban megjelent kötetek, hazai történetünkre nézve is fontosak. Ez okból a magyar akadémia és a magy. történ. társulat is kül. tagjává választotta D.-t. 1865-óta a bécsi akadémiának is tagja volt, 1866-ban résztvett (a táborkar kiséretében) az olasz hadjáratban, 1869-ben pedig Ferenc József királyunkat keleti utjára kisérte hisztoriograf minőségben. Nagyszámu egyéb művei: Mährens gegenwärtige Zustände vom Standpunkt d. Statistik (Brünn 1844. 4. köt.); Forschungen in Schweden für Mährens Gesch. (u. o. 1852). Iter romanum (Bécs 1855, 2 köt.); Waldsteins Korrespondenz (u. o. 1865-66); Des Herzogsthums Troppau ehemalige Stellung zu Mähren (1857); Waldstein, von seiner Enthebung vom Generalat bis zur abermaligen Übernahme des Armeekommandos (1858); Die Archive in Galizien u. Ladomerien (1867); Die Kleinodien d. deutsch. Ritterordens (1866); Erinnerungen an d. Feldzug in Italien 1866 (1867); Die Kaiserreise nach d. Orient 1869 (1870); Schweden in Böhmen u. Mähren 1640-50 (1879). Ezen munka különösen I. Rákóczy György fejedelem történetére nézve bir fontossággal. Szent Erzsébet ereklyéinek feltalálása c. munkáját a pesti növendékpapság magy. egyh. irod. iskolája 1864. magyarra fordította.


Kezdőlap

˙