Duff

(ejtsd: daff), 1. Montstuart Elphinstone-Grant, sir, angol iró és politikus, szül. Londonban 1829., tanulmányait, különösen a jogból, Oxfordban végezte. 1857. képviselőnek válsztották. Gladstone alatt (1868-74) indiai- és egy ideig a gyarmatok minisztériumában államtitkár volt, miután már előbb az aberdeen-i egyetem tanáraként működött volt; 1881-86. Madrasban szerepelt mint kormányzó. Jelenleg Londonban él. Többrendbeli munkát irt Kelet-Indiáról és nevezetesen annak növényeiről. Több művei: Studies in European politics. Elgin Speeches és Early printed books (Lond. 1893). Utolsó művét Rénan emlékének szentelte: E. R., in memoriam (London 1893). Neje, D. Anna Julia szül. Webster, sokat fáradozott Madrasban a nők jobb nevelése körül.

2. D. Sándor, angol misszionárius, szül. Skóciában, Pitlochrieban, 1808., megh. 1878 febr. 12. Egyetemi pályafutását fényes sikerrel St. Andrewsban végezve, 1829. mint a skót államegyház misszionáriusa Indiába ment. 1843. kiválván a szabadegyház a skót államegyházból, D. az előbbihez csatlakozott, s ettől kezdve ezen egyház védőszárnyai alatt folytatta törhetetlen eréllyel missziói munkáját. Hazáját mindössze kétszer látogatta meg, mielőtt 1863-ban végleg visszatért oda. A skót szabadegyház őt egyetemes gyülésének moderatorává emelte 1851 és 1873., s edinburghi teologiai kollégiumában az envagelistika, a missziótan előadásával bizta meg. A missziók ügyében nagyszámu művet irt. Ilyenek például: New Era of the English Language and Literature (1837); Missions the Chief End of the Christian Church (1839); India and Indian Missions; The Jesuits, their Origin etc. (2-ik kiadás 1845); Missionoary Addresses (1855); The Indian Rebellion, its Causes and Results (1858). A Kalkuttai Szemle (The Calcutta Review), e nagy értékü folyóirat, első sorban az ő fáradozásainak köszönhette létrejövetelét.

Duffek

Miklós, német vigjátékiró, álnéven Rosen Gyula (l. o.).

Dufferin

(ejtsd: dőf'rin) (Blackwood) Frigyes Temple Hamilton, gróf, angol államférfiu, szül. Firenzében 1826 jun. 21. Ir szülőktől származott s Etonban nevelkedett. Egyetemi tanulmányait Oxfordban végezte, mire Russell első miniszteriumának idején, valamint 1854-58-ig a királynő kamarása volt. 1846-47-ig meglátogatta Irországot a nagy éhhalál idején, miről a: Narrative of a journey from Oxford to Skibbereen during the year of the Irish famine c. művet irta. 1855. Bécsbe kisérte Russellt, 1859. pedig utazást tett Izland szigetére. Ez utóbbit leirta a: Letters from high latitudes c. művében (1879, 7. kiad.; ném. Braunschweig 1860). Palmerston 1860. biztosnak küldte Sziriába a keresztények ellen elkövetett kegyetlenségek megvizsgálása végett. 1864. helyettes államtitkár lett az indiai hivatalban, 1868. pedig, Gladstone alatt, a lancasteri hercegség kancellárja és a kabinet tagja. 1871. grófi rangra emelték, 1872. pedig Kanada főkormányzójává nevezték ki, mely hivatalát azonban csak 1878-ig viselte. Jóllehet hogy ő a szabadelvü párthoz szított, a konzervativ kormány 1879. mégis őt nevezte ki pétervári követnek, mely állását azonban 1881. jun. a konstantinápolyi követséggel cserélte fel. Miután 1882. hasztalan fáradozott, hogy Egyiptom közigazgatását ujjászervezze, a királynő 1884. India alkirályává nevezte ki. Működését siker koronázta: az angol befolyást Afghanisztánban megszilárdította, s az indiai császárságot Birmával növelte. Elismerésül a királyné D. marquisjává és Ava grófjává nevezte ki. 1888 dec. havában Rómába ment mint követ; jelenleg pedig Párisban képviseli Anglia érdekeit. Ez állásban különösen az 1893 aug. havában Franciaország és Sziam között támadt surlódások békés kiegyenlítésén fáradozott. Művei közül megemlítendők még a The Honourable Impulsia Gushinton c. szatirikus irata, továbbá Irish emigration and the tenure of land in Ireland (1867); Contributions to an inquiry into the state of Ireland (1866); Speeches and addresses (1882) stb. V. ö. Levinck, Lord D. explorateur. Revue de geographie 1892. Nejétől megjelent: Our viceregal life in India (London 1890, 2. kiad. 2 köt.) D. lord második fia, Blackwood lord, nőülvette Párisban 1893 okt. 16. Davis amerikai szenator és államférfiu leányát.

Duffy

Gavan, sir, ir politikus és iró, született Monaghanban 1816. Mint Davis Tamás, a radikális v. ifju-ir párt testi-lelki barátja és utóbb a párt feje, élénk részt vett az 1840-60. évek politikai mozgalmában és együtt szerkesztették a The National-t. E mozgalom történetét két rendbeli műben irta meg: Young Ireland 1840-50 és Life of Thomas Davis, the memoirs of an irish patriot (London 1893). Az 50-es évek végén azonban szakított társaivalés Ausztráliába vándorolt ki, holl 1858. földmívelési miniszterré lett. 1871. miniszterelnökké nevezték ki, 1877. pedig, lemondása után, elnöke lett a képviselőháznak. Azonfelül a Victoria képtár igazgatója és a társadami élet egyik tipikus alakja.

Dufour

(ejtsd: düfur), 1. János Maria Leon, francia zoologus, szül. a Landes départementbeli St. Sever helységben 1782., ahol mint orvos működött 1865 ápr. 18. haláláig. Kiválóan az ízeltlábuak s ezek között a rovarok és pókok anatomiai viszonyainak tanulmányozásával foglalkozott. Ő fedezte fel a rovarokban élősködő Gregarinákat s a Félfödeles szárnyuakról Recherches sur les hémiptéres cimen nagyobb munkát irt.

2. D. Vilmos Henrik, svájci tábornok és geografus, szül. Konstanzban 1787 szept. 15., megh. 1875 jun. 14. Genfben szülőinek lakóhelyén sebészetet tanult, de katonai pályára szánván magát, szaktanulmányait a párisi műegyetemen végezte. Mint műszaki tiszt egyideig Korfu-szigetén szolgált; 1814. azonban visszatért Franciaországba s a száz nap alatt Lyon erődítési munkálatainak egy részét vezette. Napoléon bukása után Genfbe tért vissza s mint a műszaki hadosztály parancsnoka, mint mérnök s mint a mennyiségtan tanára szolgálta második hazáját; azután pedig a kezdeményezésére alapított thuni szövetségi katonaiskolánál a műszaki osztály vezetője lett, mely iskolában III. Napoléon is végzé tanulmányait. Ezalatt művei is ismeretessé tették nevét: De la fortification permanente (Genf és Páris 1824, 2. kiad. 1854); Géométrie perspective avec des applications á la recherche des ombres (1857); Mémorial pour les travaux de guerre (1820, 3. kiad. 1854); Instruction sur le dessin des reconnaissances militaires; Cours de tactique (Genf 1840, 2. kiad. 1851; ném. Tscharnertól, Zürich 1842) stb. 1827. ezredessé, 1831. pedig a táborkar főnökévé tették. 1833. megbizták Svájc nagy topográfiai térképének készítésével. Ezzel a feladattal csak 1865. készült el teljesen; mindamellett ezen munka a ferde világításnak alkalmazása által a kartográfia terén korszakalkotónak mondható. Mint a genfi képviselőtestület állandó tagja, heves pártviszályok közepette arra törekedett, hogy a törvények tiszteletben tartassanak s hogy polgárvér ne ontassék. 1847 okt. 21. a szövetségi tanács a szövetséges hadsereg fővezérévé nevezte ki, mely állásban a «Sonderbund»-ot, vagyis az elszakadt kantonokat gyorsan és győzedelmesen legyőzte, amiért diszkarddal és 40 ezer franknyi adománnyal tisztelték meg. Ekkor a külföldi hatalmak közül többen kedvező ajánlatokkal fordultak hozzá; ő azonban hű maradt hazájához s a szövetséges csapatok élén 1848. Svájc területét a badeni felkelők ellenében megvédelmezte. A neuenburgi viszály alkalmából a kormány Párisba küldötte, hol (1856. végén) a viszálynak békés kiegyenlítése érdekében működött. D. a savoyai kérdésben is járt Párisban, de ez izben eredménytelenül. 1864. elnöke volt a genfi nemzetközi kongresszusnak, mely a háboruban megsebesülteknek és az egészségügyi csapatoknak sérthetetlenségét mondotta ki. 1875. ujabb kitüntetés érte az érdemes férfiut, amennyiben a párisi nemzetközi földrajzi kongresszus tiszteletbeli elnökévé választotta. Halála után megjelent még a: Campagne du Sonderbund cimü műve (Neuchâtel 1875; németül a szerzőnek Sayous által irott életrajzával, Bazel 1876). Genfben 1883. emléket emeltek tiszteletére és a Monte Rosa legmagasabb csucsát is nevéről nevezték el. V. ö. Senn-Barbieux, Das Buch vom General D. (St.-Gallen 1878); Ochsenbein, Der General D. (Bern 1881).

Dufrenoy

(ejtsd: düfrenoa) Péter Armand, francia mineralogus s geologus, szül. Sevranban (Seine et Oise) 1792 szept. 5., megh. Párisban 1857., mint a l'Ecole des mines igazgatója és az összes bányák főfelügyelője. A l'Ecole des mines-t ő szervezte. Legfőbb tudományos érdeme Franciaország geologiai térképének elkészítése Elie de Beaumonttal együtt. 1848. jelent meg az 500 000 méretü geol. térkép, ami nagy esemény volt, mert ugyanakkor még egy más országnak sem volt oly tökéletes földtani térképe. A magyarázatok hozzá 3 kötetben jelentek meg: Explication de la carte géologique de la France (I. k. 1841, II. 1848, III. 1873). Ezt megelőzte a Description géologique de la France (Páris 1836-38) Elie de Beaumonttal együtt. 1823. Angliában tett tanulmányutját Voyage métallurgique en Angleterre c. irta meg Elie de Beaumonttal, Costa és Perdonnettel együtt (Páris 1837-39). Mint mineralogus több ásványfajt fedezett fel és irt le. Ásványtani kézikönyve egyike a legnagyobbaknak s értékesebbeknek Traité complet de mineralogie (u. o. 1841-47, 3. köt., II. kiad. 4 köt. 1856-59).

Dufrenoysit

(ásv.), l. Binnit.

Dufresne

(ejtsd: düfrezn), 1. János, (igazi nevén Freund E. S.), orvos, a század egyik leghiresebb sakkjátszója, szül. Berlinben 1829., megh. u. o. 1893 április 15. Főbb művei: Grosses Schach Handbuch (Zuckertort-tal együtt). 1868. Paul Morphys Wettkämpfe (1858, 2. kiad., 1863). Kleines Lehrb. d. Schachspiels (5. kiad., 1887). Több német szépirodalmi lapban szerkesztette a sakkrovatot.

2. D. Károly, l. Ducange.

Dufresne Saint-Leon

(ejtsd: düfresn szén-leo) Lajos, francia nemzetgazda, szül. Párisban 1752 ápr. 15., megh. 1836 jan. 11. Necker alatt szolgált, majd ennek távoztával az államadósságok igazgatójává nevezték ki. A rémuralom alatt Svájcba menekült, a restauráció kormánya pedig államtanácsossá tette. Egy érdekes politikai röpiratot (Mémoire sur la liquidation 1890) és egy pénzügyi dolgozatot adott; ez utóbbi 1824. jelent meg Étude du crédit public et des dettes public cimmel, s 1828. második kiadást ért.

Dufresny

(ejtsd: düffresni) Károly de la Riviére, francia vigjátékiró, szül. Párisban 1654., megh. u. o. 1724 okt. 6. IV. Henrik La belle jardiniére d'Anet név alatt ismert szeretőjének unokája volt s ennek folytán XIV. Lajos pártfogolta őt. Vigjátékai nem voltak ugyan szellemesek, de L'esprit de contradiction, Le double veuvage és Le mariage fait et rompu a franciák akkori jobb conventionális darabjai közé tartoztak. Művei összegyüjtve többször megjelentek (Páris 1731, 1747, 1779); válogatott műveit Auger adta ki (Páris 1801). Megérdemlik még a felemlítést következő munkái: Poésies diverses, Nouvelles historiques (Páris 1892) és Les amusements sérieux et comiques (Páris 1707, uj kiadás 1869).


Kezdőlap

˙