Duletsah

l. Dauletsah.

Dulfalva

(Dulova), kisközség Mármaros vmegye técsői j.-ban, (1891) 1079 rutén lak.

Dulházy

Mihály, szerkesztő és fordító, szül. Kassán 1786 febr. 2., megh. mint vásárbiró u. o. 1856 nov. 10. Jelentősége irodalomtörténeti szempontból az, hogy mint Dessewffy József gróf titkára, az ő megbizásából szerkesztette az 1825. megalapított Felső Magyarországi Minerva c. tudományos és szépirodalmi folyóiratot 1835. Ebben jelentek meg kisebb történeti és irodalmi cikkei és más dolgozatai, melyek mind csekély jelentőségüek. Kiadott egy erkölcsi irányu munkát is a következő cimen: Életpéldázó regék és lélekesmertető ábrázolások. Kassa 1821. Mint a F. M. M. szerkesztője, levelezéáben állott korának számos nevezetesebb férfiával.

Dúlia

(gör.) a. m. tisztelet, szentek imádása.

Dulk

Albert Frigyes Bennó, német költő, szül. Königsbergában 1819 jun. 17., megh. Stuttgartban 1884 okt. 30. Legismertebb drámái: Lea (1848); Jesus der Christ (1865); Simson (1859); Konrad II. (1867); Willa (1875); Die Wände (politikai vigjáték, Seermann Ottóval, 1848); Enzio király (opera, zenéje Alberttől); Das Mädchenkleeblatt (vigjáték 1865) stb., melyek mind kiváltó tehetségéről tanuskodnak, de a szinpad igényeit nem veszik figyelembe. Prózai művei: Der Tod des Bewusstseins (1863); Thier oder Mensch (1872); Stimme der Menschheit (1875-80, 2 köt.); Was ist von der christlichen Kirche zu halten? (1877); Der Jahrgang des Lebens Jesu (1884-85, 2 köt.) stb. radikális és kereszténységellenes felfogását hirdetik. Politikai radikálizmusa folytán kénytelen volt 1848. hazáját elhagyni; beutazta a keletet, 1872. Lappországot, melyet vejével, Hartung Györggyel leirt: Fahrten durch Norwegen (1877). Világnézetének sarkpontja, hogy a kereszténység tulélte magát, s hogy az emberiségnek uj vallásra van szüksége.

Duller

Ede, német iró, szül. Bécsben 1809 nov. 18., megh. Wiesbadenben 1853 jul. 24. Szabadelvü politikai gondolkodása miatt kénytelen volt 1830. Ausztriát elhagyni. Előbb iró és szerkesztő (Phoenix 1834) volt Münchenben, Trierben, Darmstadtban, amig végre 1851. a mainzi német-katolikus község lelkésze lett. Modern gondolkodásu, a szabad eszméket lelkesedéssel hirdető költő és történetiró. Ifjukori kisérletei: Meister Pilgram (dráma 1829); der Rache Schwanenlied (tragédia 1834); Die Wittelsbacher (balladák 1831); Franz von Sickingen (dráma 1832). Költői művei: Der Fürst der Liebe (1842) és Gedichte (1845, 1877); regényei: Kronen und Ketten (1835, 3 köt.); Loyola (1836, 5 köt.); Kaiser und Papst (1838, 4 köt.) stb.; történeti művei: Vaterländische Geschichte (1852-57, 5 köt., legjobb műve); Geschichte des deutschen Volkes (1840, 6 kiad. 1877. átdolgozva Piersontól); Geschichte der Jesuiten (1840, 3 kiad. 1861); Maria Theresia (1844, 2 köt.); Erzherzog Karl von Oesterreich (1847); Männer des Volks (1847-50, 8 köt.).

Dulló

a régi székely székekben a szolgabiró hatóságával felruházott tisztviselő, a cselédtörvény 1876. XIII. t.-c. még említi.

Dullwich

(ejtsd: döllics), falu Surrey angol grófságban, 7 km.-nyire a londoni Sz. Pál templomtól, vasut mellett mintegy 5000 lak. A God's Gift vagyis College of D., amelyet Alleyne E. szinész alapított 1619., hires képtárt tartalmaz, amelyben Giulio Romano, Guido Reni, Rubens, Murillo, Claude Lorrain, Ruysdael, Rembrandt és más nagy mesterek vannak képviselve.

Dulo

Az első ismert bolgár uralkodóház neve, mely minden valószinüség szerint hunn eredetü volt. Mondai őseinek egy ó-szlovén lajstromtöredék (közölte Jireéek: Gesch. Bulg. 127) a 300 éves Avitokholt s a 150 éves Irniket mondja mely utóbbinak a nevében alighanem Attila fiának, Irnáknak maradt fenn emléke. Az idegen (Jermi nembeli) Gosztun két éves fejedelemsége után ismét a D. nemzetségre szállt vissza az uralkodás. Kurut, aki most lett fejedelem s az említett lajstrom szerint 50 évig uralkodott, már határozottan történelmi alak; az egykoru bizanciak is ismerik s Kuvrát néven említik, ezek szerint 634 körül egyesítve az Azovi tenger, Kubán, Volga és Don mentén tanyázó onogurokat v. onogundurokat, bolgárokat és kotragokat azaz a hun kuturgurok maradványait, lerázta az avar uralmat. Kuvrát halála után azonban a keleti turkok vagyis kozárok terjeszkedése következtében felbomlott ez a hatalmasnak igérkező állam. Batbaján, Kuvrát legidősb fia, meghódolt a kozároknak; a második fiú a Volga és Káma egybefolyásának vidékére költözött s ott alapította Nagy Bolgárországot, a másik három fiu nyugat felé nyomult, a Dunától észak felé elterülő vidékre s az említett lajstrom szerint előbb Bezmér uralkodott 3 évig, azután Iszperikh vagy Eszperikh, a bizanciak szerint Aszparuk (l. o.) 60 évig. Bezmér nyilván az a fia volt Kuvrátnak, ki a bizanciak szerint Pannoniába költözött az avarokhoz s 4 évig tartó uralkodása tulajdonképen csak azt az időszakot jelenti, amidőn Aszparuktól még nem vált el. Népének tetemes része magyarokból állt s az ő beköltözésének emléke maradt fenn hagyományainkban, midőn a magyarok v. hunnok első kijöveteléről beszélnek, szorosan megkülönböztetve azt az Árpád alatti honfoglalástól, mely krónikáink zavaros kronologiája szerint is hét nemzedékkel s valami kétszáz évvel később történt az elsőnél vagyis egy határozott dátumot is említve, 677. A következő évben lépte át Aszparuk az Al-Dunát s alapította az aldunai Bolgárországot, hol ő utána még 3 D. házbeli uralkodót találunk. Tervelt (21 évig), egy névtelen (28 évig) és Szevarr (5 évig) s ekkor a Vokil nemzetség váltotta fel. Kuvrát donmelléki onogurjainál azonban tovább is fennmaradt a D. dinasztia; alig lehet ugyanis kétségünk, hogy a magyarok gyula nevü fejedelmi méltósága teljesen azonos a hunnbolgár D. vagy Dula nemzetséggel; Ibn Daszta szerint a IX. század vége felé a magyarok királya a dsila volt ugyan, de a tulajdonképeni uralkodót Kendének vagy Kündünek nevezték, vagyis más szóval a gyulák dinasztiája ekkor már csak név szerint uralkodott, a hatalom azonban egy más nemzetség kezébe szállt át, ugyhogy a X. század közepén a gylasz Konstantin szerint is a második fejedelmi méltóság.

Dulon

Frigyes Lajos, német fuvolavirtuóz, szül. Oranienburgban 1769 aug. 14., megh. Würzburgban 1826 jul. 7. Már csecsemőkorában elvesztette szeme világát; korán nagy tehetséget mutatott a fuvolázásban és 1795 kir. kamara-zenész lett Pétervárott. Rendkivüli emlékező-tehetsége volt, amelynek segélyével képes volt a nehéz fuvola-koncerteket néhány óra alatt emlékezetébe vésni és még Bach-féle fugákat is zongorán szabadon előadni. Önéletrajzát Wieland adta ki (Zürich 1808, 2 köt.).


Kezdőlap

˙