Duna-Dráva-közti Alpok

l. Dunántuli Alpok.

Duna-Egyháza

nagyközség Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye solti felső j.-ban, (1891) 2176 tót lak., postahivatallal és postatakarékpénztárral.

Duna-Földvár

nagyközség a Duna jobbpartján, Tolna vármegye D.-i járásában, (1891) 2155 házzal és 12 364 magyar lak., van járásbirósága, adóhivatala, közjegyzősége, Szt.-Ferenc-rendi szerzetháza, ipartestülete és iparostanonc-iskolája, takarékpénztára, gőzhajóállomása, posta- és táviróhivatala, postatakarékpénztára. D. fejez azon uradalomnak, mely a budapesti tudományegyetemé. Lakói földművelést, ipart, gyümölcstenyésztést s halászatot üznek. Az itteni Benedek-rendi (Szt.-Ilonáról cimzett) apátságot II. Béla király Anamatia római őrállomás helyén alapította. A kolostor közvetlenül az esztergomi érsek hatósága alá rendeltetett. 1119. Imre király a bencéseknek adományozta D.-t, akik azt 1494-ig birták. 1499. II. Ulászló király Péter kalocsai érseknek adományozta az apátságot; a török uralom idején elpusztult és a császáriak által erődül használt romjait Rákóczy hadvezére, Bottyán 1705. hiába ostromolta, mig végre a császári hadsereg onnan kivonatván, a kurucok által elfoglaltatott. Az Ilona-apátsági templom helyébe br. Mednyánszky László esztergomi kanonok és D.-i apát 1725. uj templomot építtetett; ugyan ő mint tulajdonos a várost többrendbeli szabadalommal ruházta fel, melyeket utódja, József hesszeni őrgróf és apát is megerősített. Mária Terézia 1769-ben az apátság fekvő birtokait a nagyszombati egyetemnek adományozta s igy kerültek azok a budapesti egyetem birtokába. D. határa 11 683 ha.

Dunagőzhajózási (I. cs. és kir. szab.) társaság

1823 ápr. 11. kaptak Andrews és Prichard angol hajóépítők kizárólagos szabadalmat az osztrák tartományokban javított rendszerü gőzhajóikkal való hajózhatásra, amelynek alapján részvénytársaság alapítását tervezték 200 darab 500 frtos részvénnyel. A részvénytársaság bécsi székhellyel megalakult s 1830 szept. 1. 15 évre kizárólagos szabadalmat kapott Ausztriára, 1831 ápr. 22. pedig a magyar korona tartományaira is, a fentnevezettekkel pedig gép- és hajórendszerük szabadalmának átengedése iránt megegyezett. Az első gőzhajó, a «Franz I.» 1830 szept. 4. tette meg első próbautját a Dunán Bécsből Budapestre 14 óra 15 perc alatt. A következő évben e gőzös az Al-Dunára Moldováig is lement, közben Bécstől Budapestre és Zimonyba tett utakat. A kezdet ezen szerény keretén Széchenyi István gróf érdeklődő közbelépése kezdette meg a bővítést. 1832 jan. 7. a társulathoz intézett levelében azt veti fel, hogy több hajót kellene beszerezni és a szabadalmat 50 vagy 99 évre kieszközölni; sürgetésére számos magyar főur tömegesen vásárolt részvényeket. Másfelől mint királyi biztos a hajózás utjának egyengetésén, az al-dunai szabályozási munkálatok előkészítésén fáradozott. Ösztönzésére a «Franz I.» a Tiszát is felkereste 1833 szept. 1.; ő maga ment azzal Török-Becséig. Még ebben az évben a második gőzös, a «Duna» (később Argó-ra keresztelték) elkészült s az a Tiszán Szegedig ment és a Szávában is megfordult. 1834. a harmadik gőzös (Pannonia) is elkészült s ebben az évben az al-dunai zuhatagokon és a Vaskapun keresztül az első kisérleti utat tették. Az «Argó» egész Galacig lement; ebben az évben egy tengeri gőzöst is szereztek be s azzal Odesszáig és Konstantinápolyig kezdtek közlekedni. 1835. a társulat az ó-budai szigetet a hajó téli kikötője és hajóépítő-telep s műhelyek berendezése céljából megszerezte. Az első forgalmi kimutatás 1835-ről maradt fen, e szerint volt a társulatnak 735 000 frt részvénytőkéje, 1 tengeri és 5 folyami gőzöse (1 építés alatt) összesen 296 lóerővel; szállítottak 17 727 utast, 2158 tonna árut, fizettek a részvények után 2,5% osztalékot.

A tengeri hajójáratokat a társaság 1844. megszüntette, hajóit és berendezéseit az osztrák Lloyd-nak adván át 560 000 frtért. Egyidejüleg azonban megkezdette a vonatatásra alkalmas áruszállítóhajók építését. 1845. 4 200 000 frtnyi részvénytőkéje, 32 gőzöse 2442 lóerővel, 47 uszályhajója volt, 439 875 utast, 57 735 tonna árut szállított. Forgalma mindinkább fejlődött s a vállalat békés gyarapodásnak örvendhetett időközben meghosszabbított kizárólagos szabadalmának védelme alatt. 1853. megszerezte a pécsi kőszénbányákat 1761 hektárnyi területtel, melyeket szárnyvasutakkal kötött később össze a mohács-pécsi vasuttal, melyet szintén ő épített s ma is az ő tulajdona. Az 1856. évi párisi szerződés, illetve az 1857. évi Duna-hajózási okmány azonban a hajózás terén minden kizárólagos szabadalmat megszüntetvén, csakhamar nyilvánulni kezdett a Duna magyar szakaszán a verseny már az ötvenes évek végén. Ettől kezdve a társaság már nem egyedüli, de mindig a legnagyobb a magyar vizeken hajózó vállalatok között, sőt az egész Dunán és a kontinensen is. Üzeme kiterjed a Dunán Regensburgtól a torkolatig, sőt a Fekete-tengeren át Odesszáig és Batumig; a Tiszán Szolnoktól, a Dráván Légrádtól, a Száván Sziszektől, a Begán Temesvártól, e vizek egész hosszában közlekednek hajói s az utóbbi időben létesült m agyar államvasuti hajózási vállalattól és a révátkelésektől eltekintve, az összes személyszállító hajójáratokat ő tartja fen. Jelenleg, az 1892. évi záró kimutatás szerint, van a társaságnak összesen 189 gőzhajója 72 112 indic. lóerővel, 766 áruszállító vas uszályhajója mintegy 280 000 tonnányi hordképességgel; 316 állomást tartott fenn, 160 állandó rendes ügynökséggel; szállított 3 271 352 utast és 1 830 374 tonna különféle árut.

Dunai fejedelemségek

Moldva és Oláhország egykori neve, amelyek most Romániává (l. o.) egyesíttettek.

Dunai hajóhadak

Nem szólva a rómaiakról, akik pannoniai határaik védelmére a Dunán állandó hajóhadat tartottak, a magyar történetben is, első királyaink ideje óta, nyomait találjuk annak, hogy a Dunán hadi célokra használt hajók és hajósok védelmi szolgálatot teljesítettek. A dolog természeténél fogva leginkább a Felső- és Alsó-Dunánál volt e hadaknak nagyobb fontosságuk s főkép a török háborukban teljesítettek jó szolgálatot (Galambóc m. 1428, Nándorfehérvár m. 1456, Buda visszavételénél 1686 stb.). Mátyás király jól felhasználta támadó hadjáratainál is. S mert fontosságukat felismerte, ő volt az első, aki e hadaknak is állandó szervezetet adott. A mohácsi vész után a dunai hajóhad I. Ferdinánd pártjára állt, a bécsi hadvezetés alá került s idegenné vált a hazai hadszervezetben. A török kiüzése után a hajóhad az Alsó-Dunára szorítkozott csupán, ahol a török határok őrizetében teljesítette utolsó szolgálatait (l. Csajkások kerülete). A dunai hajóhadak kérdéseivel történeti irodalmunkban először Szentklárayi Jenő dr. foglalkozott tüzetesebben e munkájában: A dunai hajóhadak története. M. T. Akad. kiad. 1886.

Dunai-kerület

kerület Württemberg királyságban Hohenzollern, Baden, a Boden-tó és Bajorország közt, 6265 km2 területtel, 487 138 lak. É-i része a Neckar-vidékéhez és a Rauche Albhoz tartozik, D-i része pedig a Boden-tóhoz vezető lejtőn fekszik. A Duna és mellékvizei: a Riss, Roth, Iller, a Lauter és Blau öntözik. Területéből 49% szántóföld és kert, 20% rét és legelő, 25% erdő. Az állat-, különösen marhatenyésztés virágzó. Fővárosa Ulm. Járásai: Biberach (496 km2), Blaubeuren (369 km2), Ehingen (405 km2), Gislingen (393 km2) Göppingen (265 km2), Kircheim (208 km2), Laupheim (330 km2), Leutkirch (463 km2), Münsingen (554 km2), Ravensburg (445 km2), Riedlingen (429 km2), Saulgau (391 km2), Tettnang (274 km2), Ulm (415 km2), Waldsee (469 km2) és Wangen (357 km2).

Dunaiszky

1. László, szobrász, szül. Pesten 1822; fia D. Lőrinc akadémiai szobrásznak. Első kiképzését atyjától nyerte, 1848. a müncheni akadémiában ment s itt a hires Schwanthaler tanár vezetése alatt folytatta tanulmányait. Ezután még Bécsben töltött néhány évet, ahonnan Olaszországban tett egy nagyobb kirándulást és csak 1863. tért vissza hazájába. D. leginkább emlékszobrok készítésével foglalkozott, de emellett a klasszikai iránynak is hódolt. Ő készíté Holly János költő emlékszobrát Dobra Vodára 1854-ben, Katona József szobrát Kecskemétre, id. Lendvay Márton szobrát a budapesti nemzeti szinház számára 1860. Erdei nimfájával, Keresztelő Szt.-Jánosával (márványból) és a Tavasszal (márványból) az 1871-iki londoni világkiállításon kitüntetést nyert. Sámson és Deliláját a londoni kiállításon ottani kereskedők vették meg 100 aranyon. D. részt vett műveivel több műtárlaton és pályázatban. Szobrai közül fölemlítjük gr. Széchenyi István, Deák Ferenc, Liszt Ferenc, Szentpéteri, Erkel Ferenc, Petőfi Sándor, Jókai Mór, Jókainé stb. arcképeit. Klasszikai irányu műveiből: a Nimfa, Nessus, Dejanira és Andromeda érdemelnek említést.

2. D. Lőrinc, szobrász, szül. Zólyom vmegyében, Libetbányán. A kőfaragást először Besztercebányán tanulta, majd később Fischer és Zanner vezetése alatta bécsi képzőművészeti akadémián tökéletesítette magát, hol jutalmat is nyert. Művészetét előbb Nyitrán, majd Pozsonyban gyakorolta, mig végre Pestre telepedett, hol aztán haláláig dolgozott. Több emlékkövön kivül nevezetesebb művei: egy Madonna vörös márványból Atádon, hat élőnagyságu szentszobor a kecskeméti kalváriához, oltár négy képszoborral a hontmegyei szobi templomban s Krisztus feszülete a pécsi régibb Szt. Leopold-templomban. Mintázata I. Ferenc király, József nádor, Ferdinánd főherceg, B. Alvincy és br. Kray tábornokok mellszobrát s készített oltárt és szószéket, faragványokkal dusan díszítve, a mező-berényi templom számára.

Dunai tartomány

(törökül: Tuna-vilajet), egykori török vilajet, amely a mai Bolgárországból és Dobrudsából állott.

Dunai Trachit-hegység

geologiai elnevezése azon kiterjedt hegységnek, mely a Duna visegrádi szorosának mindkét pontján emelkedik s a Magyar Középhegység (l. o.) középpontját képezi. A geografiai felosztás ezen hegységben két csoportot különböztet meg, u. m.: a balparton a Börzsönyi-hegységet (l. o.), a jobbparton a Pilis-hegységet (l. o.); geologiai szerkezetük s eredetük szerint azonban a két hegycsoport egybe tartozik.


Kezdőlap

˙