Dunois

(ejtsd: dönoá) János gróf, szül. Párisban 1402 nov. 23., megh. Lay-ban 1468 nov. 24. Természetes fia volt a burgundi párt által 1407 nov. 23. Párisban meggyilkolt Orleánsi Lajos hercegnek, V. Károly és szeretője de Cany Albertné második fiának. Mint kapitány és kamarás a dauphin, és később VII. Károly francia király szolgálatába lépett s egyideig mint kezes, a bretagnei herceg udvarában tartózkodott (1422), amiért a király nagy uradalmakkal ajándékozta meg. A VI. Károly halála után megujult francia-angol háborunak ő egyik legkiválóbb alakja. 1427. felmentette Montargist az ostrom alól s Orléans városát mindaddig hősiesen védelmezte, meg 1429. az orléansi szüz felmentésre érkezett. Legyőzte az angolokat Patay mellett (1429 jun. 18.), kiszorította az angol hadakat a nyugati tartományokból s közreműködött az angolok kiüzetésében Párisból. Ez időben nyerte Dunois grófságot, mely után magát ezután nevezte. A főnemesek szövetkezetének a király ellen 1440. az u. n. «praguerie»-nek ő is tagja volt, de társait hamar otthagyta és a király pártjára állott. 1442. kiragadta Talbot angol vezér kezéből Dieppe-t s ezért a király Franciaország tábornokává nevezte ki és Longueville grófsággal ajándékozta meg. XI. Lajos alatt ő is tagja volt az urak ligájának s ezért Lajos 1646. összes birtokai- s méltóságaitól megfosztotta, de a conflansi békében (1465) ismét visszanyerte azokat. Unokája, Fernc, 1505. a Longueville herceg cimet kapta s IX. Károly és XIV Lajos a D. család tagjait a királyi család hercegeinek jelentették ki, de e méltóságemelés törvényes becikkelyezése elmaradt. 1516. megszerezte a család a neufchâteli szuverén fejedelemséget s később Valenain grófság birtokát is.

Dunoon

(ejtsd: dönun), város Argyle skót grófságban, 46 km.-nyire Glasgowtól, a Clyde-öböl Ny-i partján, (1891) 4692 lakossal, látogatott tengeri fürdővel; az argylei hercegek kastélyának romjaival.

Dunoyer

(ejtsd: dönoajjé) Bertalan Péter János Károly, francia nemzetgazdasági iró, szül. Carennacban 1786 máj. 20., megh. Párisban 1862 dec. 4. 1814-től Comte Károllyal szerkesztette a Le Censeur c. lapot, amelyet a restauráció alatt számtalanszor betiltottak. A juliusi uralom alatt préfektséget viselt, majd 1838. az államtanácsba lépett, melynek 1851-ig, III. Napoleon államcsinyéig volt tagja. Rövid ideig a Bibliothéque royale-t is igazgatta. Az akadémia 1832. választotta tagjai közé. Művei közül a következők cimét iktatjuk ide: L'industrie et la morale considérées dans leurs rapports avec le société (2 köt. 1821); Esprit et méthode comparées d l'Angleterre et de la France dans les entreprises des travaux publics (1840); De la liberté du travail etc. (3 köt., 1845); Le second empire et une nouvelle restauration... (2 k. 1865); Notices d'économie sociale (1870). E két utóbbi munka csak szerzőjének halála után jelent meg.

Dunquerque

(ejtsd: dönkerk), város, járási székhely, hadi és kereskedelmi kikötő Nord francia départementban, az É.-tenger partján, 76 km.-nyire Lilletől, vasutak és több csatorna mellett, (1890) 39 498 lak., tengeri fürdővel, osztrigatenyésztéssel, hajógyártással, kémiai iparral, vászon-, jutta- és pamutszövéssel, vitorlavászonkészítéssel, vasolvasztókkal, olajprésekkel és halszárítókkal, füstölőkkel és besózókkal. Beviteli cikkei: fa, pamut, kender, faggyu, bor és gyamatáruk; a kivitelé: szén, olaj, cukor és szesz, meg saját gyártmányai. 1891. a hajóforgalma 3024 hajó volt, 1,5 millió tonna tartalommal; a bevitel értéke kitett (1888) 409, a kivitelé 55,7 millió frankot. D.-nak rendes hajóösszeköttetése van Havre, Rotterdam, London, Southampton, Hull és Szt.-Pétervár városokkal. Lakói azonkivül cet-, fóka- és heringhalászatot is üznek. Saját kereskedelmi hajóraja 168 vitorlás és 47 gőzhajóból áll, összesen több mint 29 000 tonna tartalommal. Kikötője, amely egy előkikötőből és 6 medencéből áll, és amelynek mindkét moloján őrtüzek égnek és azonkivül egy 59 m. magas világító tornya is áll, 5-7 m. mély; 800 tonna tartalmu hajók is eljuthatnak bele. A rakodók, több mint 5 km. hosszuak. 1891. nyitották meg a Freycinetről elnevezett medencét (30 ha.). A város védelmére szolgálnak a körsáncokon kivül a Nevers, Risban, de l'Est és a Louis nevü erősségek. A berguesi, dunquerquei, furnesi és bourbourgi csatornák a várost Franciaország meg Belgium vizi utjaival kötik össze. D. egyike Franciaország legszebb és legrendesebben épült városainak. Terei közül a legnagyobbak a Champ de Mars és a Jean Bart-tér, a hires tengerésznek Dávid által 1845. készített szobrával. Öt temploma közül a legjelentékenyebbek: a Saint-Elois a XVI. századból, görög izlésü homlokzattal, Bart és családjának hamvaival és a Notre-Dame des Dunes nevü kápolna; nagyobb épületek még a városháza (a XVII. századból), a tengerészeti áru- és fegyvertárak stb. Közművelődési intézetei közül a kiválóbbak: a hidrografiai iskola, építő- és rajziskola, nyilvános könyvtár, régiség-, kép- és természetrajzi gyüjtemény, mezőgazdasági egyesület és a falamand nyelv tanulmányozására alakult társulat. D. a VII. században Saint-Eloi által épített templom körül keletkezett, de csak a IX. v. X. sz.-ban kapta a mai nevét. III. Balduin, Flandria grófja által megerősíttetvén, a középkorban tengerészeinek ügyessége és merészsége által tett szert hirnévre. A franciák 1299., 1558., 1538., 1648. és 1658. foglalták el, de mindannyiszor kénytelenek voltak az angoloknak, illetőleg a spanyoloknak azt visszaadni. Végre 1662. XIV. Lajos megvette II. Károly angol királytól 5 millió livreért és Vauban által keményen megerősítette. Az utrechti béke értelmében a franciák maguk kényszerültek az erődítményeket lerombolni és ezek ujra építésére csak 1783. a versaillesi békében kaptak engedélyt. Az 1793. York herceg fölött kivivott diadal emlékére 1893. szept. 10-én szobrot állítottak fel D.-ben. V. ö. Derode, Hist. de D. (1852); Almanach de D. (1877); Le port de D. (1878).

Dunsinane

(ejtsd: dönnszinnen), domb Perth skót grófságban 15 km.-nyire Perthtől. 330 m. magas csucsán Macbeths-Castle romjai láthatók. Itt vesztett Macbeth (1056) csatát, trónt és életet.

Duns Scotus

János, hires skolasztikus filozofus, kit éleselmüsége miatt Doctor subtilisnak neveztek, szül. Dunstonban, Northumberlandban (mások szerint Dunban, Irlandban), 1274., meghalt Kölnben 1308. A ferenciek közé lépett s Oxfordban tanult, ahol csakhamar annyira kitünt, hogy midőn tanára Párisba ment, ő helyettesített a filozofia tanításában. 1307. teol. doktorrá avattatott Párisban, hol még ugyanaz évben tanitani kezdett. Néhány hónappal később Kölnbe ment, ahol nemsokára meghalt. Külön iskolának, melyet az ő nevéről Scotismusnak neveztek, s mely ellentétben állot a Thomismussal, Aquinói Tamás filozofiájával, lőn alapítója. A scotizmus ereje inkább a kritika, mint a pozitiv alkotás; e kritika azonban nem lépi tul a skolasztika körét. Scotus is a filozofiát a teologia szolgájává teszi; szilárdan ragaszkodik a dogmákhoz, de szkeptikus a dogmák filozofiai bizonyítékai iránt. Jól mondották, hogy viszonya Aquinói Tamáshoz némileg hasonlít Kantnak Leibnitzhez való viszonyához. Scotus és Kant kritikai elmék, a teologiai tételek bizonyítékait lerontják, magukat a tételeket azonban elismerik. Mindkettő abba is egyezik, hogy ama tételeket, melyeknek bizonyításához az elméleti tudás gyöngének bizonyul, az erkölcsi akaratra alapítják, melynek elsőséget tulajdonítanak az elméleti ész fölött. Nagy a különbség is. Mert Scotusra nézve a legfőbb tekintély a katolikus egyház, Kantra nézve pedig a lelkiismeret szava. A teologia ezek után Scotusnak nem annyira tudomány, mint gyakorlati jellegü megismerés. Körét nagyon megszorítja és nemcsak a háromságot s az inkarnaciót s a többi keresztény dogmákat, hanem a világnak semmiből való teremtését s az emberi lélek hallhatatlanságát is azokhoz a dogmákhoz számítja, melyeket az ész nem bizonyíthat, hanem csak mint cáfolhatatlanokat és valószinüeket is föltüntethet, mig az isteni kinyilatkoztatás teszi őket bizonyosokká. A nominalizmus és realizmus harcában az utóbbinak fogja pártját. Az egyetemes a dolgok előtt van, mint forma isten elméjében, a dolgokban, mint lényegük (quidditas), a dolgok után mint elménk által elvont fogalom. De a részletekben függetlenebb Aristoteléstől, mint Tamás; sok platonikus és ujplatonikus eszme hatolt gondolkodásába, főleg Avicebron (l. o.) «Életforrása» c. műve révén. Máskép is meghatározza az egyetemesnek az egyénihez való viszonyát. Az egyetemeshez hozzá kell járulnia az egyéninek, vagy a skolasztikusok nyelvén a quidditashoz a haecceitasnak. Fontosabbak Scotus lélektani és etikai tételei, melyek közt a legfőbb: az akarat előbbre való az értelemnél. Tamás szerint isten a jót parancsolja, mert jó; Scotus szerint a jó azért jó, mert isten parancsolja. Elkeseredett harc tört ki a Scotisták és Thomisták közt, mely főleg az immaculata conceptio (Scotus ennek a védője) körül vált legerősebbé. A tanítványok közül megemlítendők Joh de Bassolis Antonius Andreae (doctor ordinatissimus), Franciscus de Mayronis (doctor illumanitus, vagy magister abstractionum) és a doctor planus et perspicuus Walter Burleigh. Összes műveinek kiadása, mely azonban mégsem teljese, megjelent 1639. Leidában 12 kötetben, kiadója Lucas Wadding, aki L. életrajzát is hozzácsatolta. Régibb művek a Scotismusról: Johannes de Rada, Controversiae teologicae inter S. Thomam et Scotum etc. Venet. 1599. és Colon 1620. V. ö. az ujabbak közt Erdmann, Grundriss d. Gesch. der Phil.; Prantl, Gesch. der Logik III.; Morus, l'Histoire de la philosophie scolastique (Lyon 1882); Werner, Johannes D. (Bécs 1880).

Dunastable

(ejtsd: dönnsztebl), város Beford ang. grófságban, 30 km.-nyire Bedordtól, vasut mellett, (1891) 4513 lak., szalmakalap és kosárfonással, csipkekészítéssel. Cramner érsek a D.-i templomban hirdette ki a VIII. Henrik és aragoniai Katalin elválására vonatkozó határozatot.

Dunstan

(ejtsd: dönnszt'n) szent, szül. a X. század elején, megh. 988 máj. 19. Előbb szerzetes és a hires Glastonbury apátság apátja, később több angol-szász királynak tanácsadója, worchesteri, londoni és végre kanterburyi érsek. Az egyházi téren a szerzetes életnek terjesztése, a papi nőtlenség helyreállítása, szigoru aszkétikus élet, a szentirás példányainak megjavítása, a tudományok fölvirágoztatása által stb. szerzett érdemeket. Befolyását az uralkodókra, a gonosztevők kiirtására, uj igazságos törvénykönyv szerkesztésére, a dán háboruk által megviselt országnak megerősítésére használta föl.

Dun-sur-Auron

(ejtsd: dön szür oron), v. Dun-le-Roi, város Cher francia départementban, az Euron partján, vasut mellett, (1891) 4123 lak., vasércbányával, vasolvasztással, gazdasági gépgyártással; szép gót templommal. Azon régi erősség romjai máig is láthatók, amelynek ablakából Richemont connetable 1426. Giacot, VII. Károly kegyencét az Auronba dobatta.

Dunyov

István, honvédezredes, szül. Gingán Temesvm. 1815., meghalt Olaszországban Pistojában 1889. Mint ügyvéd lépett be 1848. a honvédek közé, eleinte hadbiró volt, később Gál László segédtisztje kapitányi ranggal. Több csatában vett részt, a nagy-kátaiban megsebesült. 1852 aug. 14. az osztrák haditörvényszék Pesten tiz évi várfogságra itélte, melyből hatot Josefstadtban töltött, honnan 1859 őszén szabadon bocsájtatván, egyideig Pesten a magyar kertészeti társulatnál talált alkalmazást, azután Bukaresten át külföldre vándorolt; 1860. Garibaldi hadseregébe lépett, hol ezredesi rangot nyert. A volturnói ütközetben lábát vesztvén, olasz nyugdijból élt haláláig, részben Kossuth társaságában. 1859 óta számos cikket irt különböző, főkép nemzetgazdasági tárgyakról, magyar és olasz lapokba. Önálló műve: A föld és fokozatos meghódítása. A földrajz és kereskedelem története 24 előadásban. Boccardo Jeromos után ford., Pest, Atheneum 1872. Igen vonzó és tanulságos földrajztörténelmi mű.


Kezdőlap

˙