Duo si faciunt idem, non est idem

(lat.) a. m. ha kettő ugyanazt teszi, az még nem ugyanaz; azaz a cselekedetek aszerint különböznek, hogy kitől erednek s a szerint itélendők is meg.

Dupanloup

(ejtsd: düpanlu) Félix Antal Fülöp, francia püspök, született Szavoyában a Chambéry melletti Saint-Félixban 1802 január 3-án, meghalt Lacombeban (Isére) 1878 október 11-én. A bölcsészetet és hittudományokat a Saint-Sulpiceről nevezett papnevelő intézetben végezte. Pappá szenteltetvén, egymásután több plébániára küldetett és nemsokára mint az orléansi hercegek hitoktatója, hitszónoklatai által nagy hirnévre tett szert. 1837-ben a párisi Saint-Nicolasról nevezett kis szeminarium előljárójává lett; 1838-ban mint a párisi érsek közhelynökée Rómába küldetett, honnan mint római prelátus és mint hittudor tért vissza. 1841. a párisi egyetemen a szónoklattan tanárává neveztetett ki. Élénk és érdekes előadása nagyszámu hallgatókat szerzett a Sorbonnenak. De előadásait nem koronázta siker, mert Voltaireról heves vitatkozást kezdvén, kénytelen volt előadásait idő elett befejezni. Talleyrand herceg halálos ágyán a már akkor mindenki által magasztalt D.-t hivatta magához és ő neki jutott az a szerencse megtéríteni az utolsó percben Antun egykori püspökét. 1849 április 9. orleansi püspökké lett és ezen idő óta még feltünőbb munkásságot fejtett ki. Vallási, egyházpolitikai, társadalmi, bölcsészeti vagy neveléstudományi téren nem volt fontosabb kérdés, melyben D. gyakorlott, tudós és szellemes tolla részt nem vett volna. Különös gondot fordított a nevelésügy felvirágoztatására. Rövid egymásutánban hagyták el a sajtót a nevelésről szóló és a nevelésnek minden ágát felkaroló művei és amit az elméletben hirdetett, azt a gyakorlatban is keresztül vitte az által, hogy egyházmegyéjének tanításügyét szigorral és lelkiismeretesen gondozta, sőt püspöki lakában iskolát is állíttatott saját költségén. Midőn az ötvenes években Gaume az ó-klasszikus auktoroknak kiküszöbölése céljából mozgalmat indított, a görög és latin remekirók tanítása mellett sikra szállott és a klasszikusok helyes tanulmányozásának szükségességét bizonyította. 1854. a francia akadémia az elhunyt Tissot helyébe tagjának választotta. Székfoglaló beszéde, mely Tissotnak és a tudományoknak szép méltatása volt, jó ideig beszéd tárgyát képezte a francia irodalmi körökben. 1781. önkényt kilépett az akadémiából, mert az ateista Littré tagjának választották. III. Napoleon idejében különösen nagy tevékenységet fejtett ki a katolikus ügyek érdekében; ő volt az, aki erélyesen védte szóval és irásban a szorongatott római pápát. A vatikáni zsinaton ő ellenezte legjobban az infallibitis kimondását; hanem midőn a dogma kimondatott, mint jó katolikus alázatosan alávetette magát a zsinat határozatának. A porosz-francia háboru alatt nem egyszer adta nagy hazafiságának szép példáját. 1875-ben, élte alkonyán, a nemzetgyülés élethossziglani szenátornak választotta és ez időtől fogva minden törekvését odairányozta, hogy a legitimistákat az orleánistákkal kiengesztelje és hogy Chambord grófot a trónra segítse. 1878-ban Délfranciaországba Hyéres-be vonult ahol még mindig szünet nélkül dolgozott és mivel hire árt, hogy Thiers műveit ki akarják adni, azért Falloux gróffal, régi jó barátjával, ki a 48-as években Thiers-rel közelebbi öszeköttettésben állott, élénk levelezést folytatott. Ezen és a tervezett Voltaire-centenariuma ellen irányuló munkája irása közben lepte őt meg a halál. Orléansban temették el a székesegyház mindenszentek kápolnájában, mint a becsületrend lovgját katonai pompával. Összegyüjtött műveit már ő maga kezdette kiadni és meg is jelentek: Oeuvres choisies (4 köt., Páris 1861); -Nouvelles oeuvres choisies (7 köt., Páris 1873-75). Legnevezetesebb művei: De l'éducation (3 köt., Orléans-Páris 1850-1857, eddig 10 kiadásban forog közkézen); De la haute éducation intellectuelle (Páris 1866); Lettres sur l'éd cation des filles et sur les études, qui conviennent aux femmes dans le monde (Páris 1879); Le mariage chértien (7. kiad. 1885); Histoire de N. S. Jésus Christ (1869); Méthode générale de catéchisme (1841, 2 köt., 2. kiadás, 1861, 3 köt.); Le Christianisme présénté aux hommes du monde (1844, 6 köt.) stb. V. ö. D.-ról Lagrange, Vie de Mgr. D. évęque d'Orléans (Páris, 3 köt., 1879); Purt, D. nevelési elvei (Budapest 1886). Magyarul megjelentek: A szeptember 15-iki konvencio és a dec. 8-iki enciklika. Ford. Füssy Tamás (Pest 1865); Az 1869-iki egyetemes zsinat. Ford. Ágoston Antal (Pest 1868). Életrajzát megirták: Pelletier (1876); Hairdet (1878); Lagrange (1886) és Hartwig (1884).

Dupapiatra

kisközség Hunyad vmegye bradi j.-ban, 2160 oláh lak. A megye északi határszélén, 8 km. hosszuságu völgy két oldalán elszórt 7 falurészből álló hegyi község. Az egyes krangok (falurészek) a település sorrendjét örökítik meg, s egymástól oly távol esnek, hogy a hirdetéseket hegyoldalról hegyoldalra kiáltják odább. A helység előtt megnyiló völgyszoros durva konglomeratumos homokköveiből háziiparszerüleg malomkövet készítenek és ezekkel a Fehér-Kőrös mentén, sőt a Maros mellett, le az Alföldig kereskednek. Ezen homokkőből kifejlő szarukő-lencséket Verespatak környékén a zuzó művekhez árulják el, hol a zuzónyilak fejeit azokkal vonják be. D.-n menekült át Abrudbányáról Hatvani szerencsétlen expediciója 1849 május 13-14 közti éjjel.

Dupaty

(ejtsd: düpati), 1. Károly Margit János Baptiste Mercier, francia kriminalista, szül. Rochellében 1746., megh. Párisban 1788 szept. 17. 1770. egy irata miatt, melyben Aiguilion hercegnek bretagnei kormányzóságát megtámadta, elfogták és az országból kiutasították. De XVI. Lajos visszahítta s a bordeauxi parlament elnökévé nevezte ki. De ez az állás liberális gondolkozásával nem fért össze s ő visszavonult Párisba, ahol a tudományoknak élt. Érdekes egy emlékirata, mellyel 1786. három ártatlanul halálra itélt embert mentett meg a kerékbetöréstől. Reflexions historiques sur les lois criminelles (Páris 1788) c. művével felvilágosította a közönséget a titkos törvénykezés helytelensége felől. Lettres sur l'Italie en 1785 (Páris 1788) c. névtelenül kiadott műve szerint D. finom műértő és lelkes emberbarát volt.

2. D. Lajos Emánuel Felicité Károly Mersier, francia szinműiró, szül. Blanquefortban 1775 jul. 30., megh. Párisban 1851 jul. 30. Vigjátékai és vaudevillejei nagyon tetszettek. Les valets dans l'antichambre (1802) c. operájában a kormány szatirát látott s emiatt D.-t rövid időre számkivetette. 1836. akadémikussá választották. Figyelemre méltó Les délateurs (Páris 1819) c. szatirája, valamint L'art poétique des demoiselles et des jeunes gens, ou lettre á Insaure pour la poésie (u. o. 1823-24) c. műve.

3. D. Lajos Mária Károly Henrik Mercier, francia szobrász, szül. Bordeauxban 1771., megh. Párisban 1825. Eleinte festő akart lenni, de utóbb Lemob báró műtermében a szobrászatra adta magát. 1799. Perikles látogatása Anaxagorásnál c. domborművével elnyerte a római nagy dijat, 1803. Olaszországba ment és nyolc évig ott maradt. Elkészítette I. Napoleon anyjának és Leclerc tábornoknak márványszobrait. 1816., mikor az Institut tagja lett, elkezdte XIII. Lajos lovasszobrát, de csak a mintát fejezte be, a párisi Place des Vosges-on álló márványszobrot Cortot készítette el.

Duperré

(ejtsd: dü-), 1. Károly, francia tengernagy, D. Viktor Guy unokaöccse, szül. 1832. Részt vett az 1866. osztrák hadjáratban, majd szárnysegéde lett a császári hercegnek, 1878. pedig ellentengernagy. Azután a francia hajórajjal Kinában meg Japánban járt. 1884. altengernagy lett, 1890. meg a Földközi-tenger flottájának parancsnoka, 1891. nyugalomba vonult.

2. D. Viktor Guy báró, francia tengernagy, született La Rochelleben 1775 február 20., meghalt Párisban 1845 nov. 2. Belépvén a haditengerészeti szolgálatba (1792), több ütközetben vett részt a forradalmi háboruk alatt. 1786. angol fogságba került, melyből csak 1799. szabadult ki. Mint kapitány 1809. az indiai oceánon cirkált s több angol kereskedelmi hajót, négy korvettát és egy portugál naszádot ejtett prédául. 1810 áprilisban ujabb utra kelt három hajóval, elfoglalta az angol-keletindiai társaság két nagy hajóját, győzedelmesen harcolt Grand-Portban (aug. 23.), de Ile de France szigetének kapitulációját még sem tudta megakadályozni. Franciaországba visszatérve, báróvá, ellentengernaggyá s a földközi tenger flottájának, 1812. pedig az árdriai tengeren működő francia és olasz haderőnek fővezérévé nevezték ki. A száz nap alatt Toulont védte a Marseilleben kikötött angol-sziciliai csapatok ellenében. 1818. átvette a francia állomások parancsnokságát az Antillákon. 1823. a Cadix ostromára rendelt hajóhadat vezérelte, 1830. pedig részt vett Algéria elfoglalásában. 1830 aug. pairré és tengernaggyá, okt. pedig a tengerészeti főhivatal elnökévé nevezték ki. 1834-36-ig tengerészeti miniszter volt és ugyanezt a tárcát 1840 okt. 29. óta rövid ideig a Guizot-féle miniszteriumban is megtartotta. V. ö. Chassériau, vie de D. (Páris (1848).

3. D. Viktor Ágost báró, francia tengernagy, az előbbinek fia, szül. Párisban 1825 aug. 4. A tengerészeti iskola végeztével Kinában tett nagy utazást, mire 1851. hadnaggyá nevezték ki. A krimi háboru idejében a keleti tengerben működő flottán szolgált. 1865. kapitány és Chasseloup Laubat tengerészeti miniszternek irodafőnöke lett; 1873. ellen-, 1879. altengernaggyá nevezték ki. Mint a tengerészeti főhivatal tanácsának alelnöke, ismételten vezette a flotta hadi gyakorlatait.

Du Petit-Thouars

(ejtsd: dü p'tituar), francia család, mely több jeles tengerészt adott Franciaországnak. 1. D. Ábel (1793-1864), tengernagy, körülhajózta a földet és megszállotta a Tahiti szigeteket. V. ö. Voyage autour du monde sur la frégate La Vénus c. művét (11 köt.). - 2. D. Arisztid Aubert, felfedező (1760-98), kitünt 1778. az angolokkal vivott tengeri háboruban, elesett az abukir-i csatában. - 3. D. Lajos Mária Aubert, franc. botanikus, szül. Boumois várában (Anjou) 1758 nov. 5., megh. Párisban 1831 máj. 11. Eleinte katonaságra szánta magát, 1792. testvérével, Arisztiddel mint hajóstiszt Isle-de-France, Madagaszkar és Bourbon vidékein utazott. 1802. visszatért s 1807. a roule-i kir. faiskola igazgatója lett. Művei: Histoire de végétaux recueillis dans les îles de France, de Bourbon et de Madagascar (Páris 1804); Histoire des végétaux recueillis dans les îles australes drót Afrique (u. o. 1806); Histoire particuliére des plantes orchidées recueillies sur les trois îles australes d'Afrique, de France, de Bourbon et de Madagascar (u. o. 1822); Mélanges de botanique et des voyages (u. o. 1811); Cours de phytologie ou de botanique générale (u. o. 1819). Ellenben Histoire d'un morceau de bois (Páris 1805) és Essais sur sur la végétation considérée dans le développement des bourgeons (u. o. 1809). c. munkája növényfiziologiai teoriáira vonatkozik. Nevének rövidítése növénynevek mellett Pet. Th. v. Thou. Tiszteletére vonatkozik az Aubertia Bory rutaféle növény.

Dupin

(ejtsd: düpen) 1. Endre Mária Ján. Jakab, (az idősebb), francia politikus és jogtudós, szül. Varzyban 1783 febr. 1., megh. Párisban 1875 nov. 10. 1086. jogi doktor lett, 1815. Château-Chinonban képviselővé választatván, ellenezte azt, hogy a római királyt trónörökössé kiáltsák ki s kiadta De la libre défense des accusés (Páris 1815) cimü nagy feltünést keltett munkáját. A ét Berryvel együtt megbizták, hogy Ney marsallt védje s később (1825-29) a szabadelvü párt ügyvéde lett, 1827 óta tagja lévén a képviselőháznak, 1830. a 221-ek feliratának előadója volt. A juliusi forradalom után a bourgoisie pártjára állt, La révolution de 1830 (anonim, Páris 1832) c. munkájában a forradalom jogosultságát bizonyította s annál a kérdésnél, hogy a király VII. Fülöp nevet viseljen-e, azt állította, hogy az orléansi herceget nem azért hítták meg a trónra, mert Bourbon, hanem dacára annak, hogy Bourbon. Minthogy ellensége volt a klubnak, a kormány őt a minisztertanács tagjává, a királyi magántanács s a semmítőszék főprokuratorává nevezte ki. D.-t 1832. az akadémia tagjai közé választotta. A képviselőház nyolcszor ruházta rá az elnöki tisztet, melyet ő 1848 febr. 24-ig egész addig az időpontig viselt, mikor a nép berontott és a képviselőket szétkergette. Nem sokkal ezelőtt tett amaz indítványa, hogy az orléansi hercegnőt régensül proklamálják, a zavarokban nem volt foganatosítható. D. tagja volt a konstituáló és a törvényhozó testületnek; ez utóbbi által elnökké választatván, állásában ujra megérte a parlament erőszakos feloszlattatását a Napoleon-féle államcsiny által (1851 dec. 2.). Midőn az Orléans-vagyonok konfiskálására vonatkozó rendelet megjelent, beadta a semmítőszéknél lemondását és a nyilvánosságtól visszavonult. Mint az u. n. gallikán szabadságok erélyes pártolója, 1854. Montalemberttel nagy feltünést keltett vitába keveredett. 1857. Napoleon alatt a semmítőszéknél a főprokurátori tisztet ujra elfoglalta. Mint praktikus jogászt nagyra becsülték, jogi munkái: Libertés de l'Église gallicane (Páris 1824, uj kiad. 1860); Glossaire de l'ancien droit français (Laboulayejel 1846); Opuscules de jurisprudence (1851); Réquisitoires, plaidoyers et discours de rentrée (14 köt., 1834-73); Mémoires (1855-61).

2. D. Ferenc Péter Károly báró, francia államférfiu és nemzetgazdaság iró, az előbbinek öccse, szül. Varzyban (Niévre) 1784 okt. 6., megh. Párisban 1873 jan. 18. A párisi műegyetemen tanult s 1803-1807-ig mint tengerészeti mérnök szolgált Hollandiában, Belgiumban, Olaszországban és a Provenceban. 1808. mint önkéntes kisérte Ganteaume tengernagyot a jóni szigetekre s Korfuban az éppen akkor felállított felső tanintézetnek lett titkára és egyuttal tanára. Hazájába 1811-ben tért vissza, mire 1819. a Conservatoire des arts et metiers tanárának nevezték ki. 1824. bárói cimet kapott, 1827. képviselő, 1837. pair, 1848. az alkotmányozó, 1849. pedig a törvényhozó gyülés tagja lett s mint ilyen a királypárti többséggel szavazott. Az 1851-iki londoni világkiállításon mint francia meghatalmazott működött; 1852. Napoleon elnökszenátorrá tette. Az államcsiny és az orléansi család birtokainak lefoglalása után szakított a politikával és a tengerészeti főfelügyelőségről is leköszönt. Főműve: Voyages dans la Grande-Bretagne (Páris 1820-24, 6 köt.) c. alatt jelent meg. Egyéb művei közül megemlítendők: Développements de géométrie (1813); Discours et leçons sur l'industrie, le commerce, etc. (1825, 2 köt.); Géométrie et mécanique des arts et métiers (1825-27, 3 köt., 2. kiad. 1829); Le petit producteur français (1827, 7 köt.); Forces commerciales et productives de la France (1827, 2 köt.); Force productive des nations depuis 1800 jusqu'á 1851 (1851, 4 köt.).

3. D. Fülöp, francia ügyvéd, a két előbbinek öccse, szül. Varzyban 1795 okt. 7., megh. Pisában 1846 febr. 14. Legidősbik bátyjával együtt a restaurációnak leghevesebb ellenfeleihez tartozott, de a juliusi forradalom után az uj kormányhoz szegődött s megvédte Lajos Fülöp királyt több rendbeli gyanusítás ellen. Több izben képviselő is volt. Törvényszéki beszédeit Jenő fia adta ki Plaidoyers cimen (Páris 1868, 3 köt.).

4. D. Móric, George Sand apja, l. Sand.

Dupla

(lat.) duplum a. m. kettős; D.-virág a. m. teljes virág.

Duplaj

nagyközség Temes vmegye fehértemplomi j.-ban, (1891) 1049 szerb lak.

Duplazsoldosok

a XIV-XVII. sz.-ig a zsoldba fogadott csapatoknál azok a tapasztalt harcosok, akiknek kétszerannyi zsoldot adtak, mint a fiatal katonáknak; a D.-k többnyire jobb fegyverzettel és tökéletesebb vérttel voltak ellátva.


Kezdőlap

˙