Dzaisza

tó Ázsiában, l. Zajszán.

Dzialynski

Titusz gróf, lengyel politikus, szül. Pozenben 1795., megh. 1861 ápr. 12. Tanult Berlinben, majd Párisban; 1812. visszatért hazájába, melyet az oroszok bevonulása után ismét le kellett hagynia, minek folytán Párisba ment, hol a műegyetemet látogatta. A párisi béke után Pozen melletti jószágán, Kurnikon gazdag könyvtára rendezésével és a dédanyjától, Leszuzynszkától örökölt levéltár rendbeszedésével foglalkozott, hogy nemzeti közkönyvtárt alapíthasson. 1830., a forradalom kitörése után Varsóba sietett, mint önkénytes a pozeni légióba lépett, és a Dembe melletti ütközet után mint Skrzynecki hadsegéde működött. Később a galiciai tartományi gyülésen vett részt s 1850. az egyedüli lengyel képviselő volt az erfurti országgyülésen. Azóta kizárólag irodalmi céljainak élt és több fontos történelmi munkát tett közzé. Ilyenek: Liber geneseos illustris familiae Schidlovieciorum (Páris 1848); Acta Tomiciana (9 köt., Pozen 1852); Lites ac res Gestae inter Polonos Ordinemque Cruciferorum (4 köt., u. o. 1885). Fiával, Jánossal (szül. 1832., megh. 1880 márc. 30.), aki az 1863-iki lengyel felkelés alkalmával a pozeni lengyel felkelést szervezte, kihalt a D.-család férfi-ága.

Dziatzko

Károly, német filologus és bibliografus, szül. Neustadban 1842., jelenleg Göttingában rk. egyetemi tanár és egyuttal a könyvtár másod őre. Sok művet adott ki Terentius- és Plautusról. Uttörő munkát irt továbbá a könyvnyomdászat kezdeteiről, nevezetesen: Beiträge zur Gutenbergfrage (1889). Gutenbergs frülheste Druckerpraxis auf Grund einer Vergleichung der 42. zeil. u. 36. zeiligen Bibel (1890). Számos szakfolyóirat munkatársa.

Dzieduszycki

(ejtsd: cjedusicki), 1. Adalbert, gróf, lengyel bölcselő és költő, szül. 1845. Olszaniccin, Galiciában 1845. Lenbergben és Bécsben filozófiát tanult, 1879-86-ig tagja volt a bécsi képviselőháznak és jelenleg Jesupolei birtokán él Galiciában. Főművei: Athen (1878); Aurelian cimü regénye (1878); Aesthetische Studien (Lemberg 1881, 2 köt.); Die Geographie der polnischen Länder im Altertum (Krakkó 1887); Basń nad baœniami népéposza (Lemberg 1889). Azonkivül számos becses bölcseleti és művészettudományi értekezést irt.

2. D. Móric, gróf, lengyel történetiró, szül. 1813., megh. Lembergben 1877. Tarnopolban a jezsuitáknál, majd Lembergben az egyetemen tanult. Később u. o. cs. kir. helytartótanácsos lett. Műveit erős katolikus szellem lengi át. Ezek: Piotr. Skarga und sein Zeitalter (2 köt., Krakkó 1850, 2. kiad. 1868); Zbigniew Olesnicki, (2 köt., 1853). Megirta azonkivül a császárnak a harminéves háboruban volt lengyel párthiveinek történetét: Kritki rys dziejów i spraw Lisowczyków (2 köt., Lemberg 1843) cimen.

Dzierzkowski

(ejtsd: cjerkovszki) József, lengyel iró, szül. Xawerowban (Galicia) 1806., meghalt Lembergben 1865 jan. 13. Az ujabb lengyel novellisták közt a legkedveltebb volt. Elbeszélései főképen Volhyniában és Galiciában játszanak s bennök a nép-élet van igen elevenen rajzolva. Ilyenek: Powiésci žícia towarzysiego (1842); Kuglarze (1845); Obrazy žycia i podróžy (1846); Znajda 81854); Szkice (1855); Król Dziadów (1856); Skarbiec (1856); Universal hetmański (1859); Salon i ulica (1847); drámája is van: Iskra poezyi (1860). Összes művei Lembergben 1875. jelentek meg öt kötetben.

Dzierzon

(ejtsd: dzjerson) János, nemes méhész, szül. Lowkowitzban (porosz-Szilézia) 1811 jan. 16-án. Boroszlóban teológiai tanulmányait befejezte, 1834. Schalkowitzi káplán és egy év mulva Brieg melletti Karlsmarktban katolikus plébános lett, hol terjedelmes, 360 kasból álló méhtelepet állított föl. 1869. nyugalomba vonult és 1884-ben szülőhelyére ment, unokaöccsével szövetkezve egész odaadással a méhészetnek élt. D. a méhészet terén mint buzgó apostol és azáltal vívott ki magának maradandó nevet, hogy a nevéről elnevezett okszerü kaptárt szerkesztve, uj irányt adott a méhészetnek. Ugyancsak D. fedezte fel a méhek partenogenezisét, hogy t. i. a méhkirálynő meg nem termékenyítve is petéket rakhat, s egyáltalában nagy mértékben előmozdította a méhészetet ugy elméleti, valamint gyakorlati irányban. D. az olasz méhfajta elterjesztése mellett buzgólkodott. Néhány, több kiadást ért művet irt a méhészetről, melyekre számos magy. méhészeti munka is támaszkodik. Legfőbb munkái: Theorie und Praxis des neuen Bienenfreundes (Berlin 1848) és Rationelle Bienenzucht (Brieg. 1861. 2. kiad. 1878). D. nagyszámu rendjelt és kitüntetést kapott és neve a legszélesebb körben ismeretes.

Dzierzon-kaptár

l. Kaptár.

Dzjeja

az Amur mellékfolyója, l. Zeja.

Dzumelau

hegy Bukovinában, l. Giumaleu.

Dzvonkovszki

József, lovag, lengyel és magyar szabadsághős, szül. Gromnikban (Galiciában) 1795., megh. Budapesten 1882 aug. 2. Az 1830. lengyel felkelés kitörése után tanácsos volt a nemzeti kormány közoktatásügyi minisztériumban, azután a seregbe lépett, hol mint őrnagy vitézül végigküzdötte a szabadságharcot. Ennek leveretése után Galiciában s innen Magyarországba menekült, hol 1832 óta barátja, gróf Károlyi György kastélyában lakott. 1848-49. a honvédek sorában küzdött Klapka alatt és azután Komáromban volt majdnem a vár kapitulációjáig. De tartván az oroszok boszujától, álruhában gróf Károlyi Lajos tótmegyei birtokára menekült, hol szerencséjére ellenségei nem találták meg. Két unokatestvére is résztvett a magyar szabadságharcban, D. Ede, ki Percel alatt harcolt és azután Törökországba emigrált, és D. László, ki Csornánál (1849 jun. 13.), harcolt a Vilmos huszárezredben mint hadnagy, de rendkivüli bátorságát életével fizette meg, amint ezt Kmety ezredes sajátkezü levelében elismerte. (Sirja a téti temetőben jeltelenül áll). Maga D. József az oroszok elvonulása után visszatért a Károlyi palotába Pestre és különösen az akkori festők meg művészekkel kötött közelebbi ismeretséget. Sirja a kerepesi temetőben van, nem messze Woroniecki heg. sirhalmától (Vasárn. Ujság 1885, 36. szám).


Kezdőlap

˙