edénypamat, edényrost, edényrostnyaláb, rostedénynyaláb v. r.-köteg (növ., fasciculi vasorum), a növények belsejében az edényekből s hosszura nyult rost-, vagyis prosenchyma sejtekből alakult szövetnyaláb, vagy keményebb szálas rész, melyhez mint szilárdabb vázhoz a puhább részek (l. Alapszövet) hozzátámaszkodnak. Azok a keményebb szálak, amelyeket a növényrészek szétszaggatásakor vagy szétdörzsölésekor észreveszünk (1. ábra). E.-nak nem azért hijuk, mintha csupa edények nyalábja lenne, hanem azért, mert az edények főkép ezekben vannak.
[ÁBRA] 1. ábra. A borsó szárának keresztmetszése, lent természetes nagyságban, fent a fele nagyítva-a a bőr, b a kéreg, c a háncs, d a kambium, e a fa, f a bél.
Az E. gyakran külön halad a növénytest parenchymájában, mint p. a levél erezete (a széles utilapuéból könnyen kihúzható), gyakran pedig, p. a fákban, úgy egymáshoz szorul, szövete is oly hatalmasan fejlődik, hogy végre a bélszövetet egészen elnyomja, s p. a fákban csaknem egymaga alkotja a növénysejtet. Az E. a gyökér vékonyszálacskáiból a gyökéren a szárban, innen az ágakba, levelekbe, a virágokba, valamint a gyümölcsbe is belép és összefüggően szétágazik. Különböző módon kiképződve, a legtöbb száras növényben megvan, csak a mohák testében nincs.
[ÁBRA] A ábra.
[ÁBRA] B ábra.
2-3. ábra. A Ricinus edénynyalábja: A kereszt-, B hosszmetszésben, r kéreg, m a bél parenchymája, b vastagfalu háncsrost, y a (kambiumforma) sejt, e a kambium, g nagy, tt' pedig kis gödrös edények, cb a bélsugárban keletkező kambiumsejt, gs nyalábhüvely, p háncsparenchyma, ss spiral edény, l fogas edény, hh fasejtek.
A kész E. anatomiai szerkezete a következő (2. és 3. ábra): kifelé, vagyis a növény bőre felé van a háncsrészlet vagy egyszerüen csak háncs (phloëma, Siebtheil), befelé a farészlet vagyis a xylema s gyakran a kettő közt a kambium vagyis a vastagító szövet. A háncsot vékonyfalu hasábos sejtek (y, kambiumalaku, cellula cambiformis) és rostás sejtek alkotják; a farészlet eleme: az igazi edény, a tracheida és fasejt. Kivülről az E.-ot jól különvált réteg a nyalábhüvely v. védőhüvely (endodermis gs), vagy pedig megvastagodott rostsejtek nyalábja, a háncsrost fogja körül, melyet régebben szintén az E. alkotó részének tartottak. A gyökérben eredetileg csak egyetlen egy központbeli E. van; a többi csak kivételes. A harasztok törzsében az E. vagy a tengely helyén van, vagy pedig a belet körítő záró cső, v. több koncentrikus nyalábgyürü és gyürüdarab, v. pedig elszórt nyalábok, egy egyszerü nyalábcséve mellett. Az egyszíküek E.-ja, a pálmatörzsé is, - a keresztmetszés képe szerint - szabálytalanul elszórt a törzs parenchymájában (4. ábra), de szabályszerü futását a szár hosszmetszésén láthatjuk (5. ábra). Némely vizi növénynek akár egyszikü, akár kétszikü, csak egy tengelyhelyzetü E.-ja van. A legtöbb kétszíkü és tobozos szárában, főleg a fákéban, az E.-ok egy körbe sorakoznak, a levélbe mindig egy egész v. több E. lép. A kétszíküek E.-ja közt maradt hézagot, ahol eleinte a bélsugár volt, uj E. tölti ki, mely a szomszédnyalábból válik ki. Igy gyürü-, ill. hengeralaku hatalmas szövettest támad s az ilyen szárat főkép az E. alkotja. Ez a csonka kupalak v. hengertest a szár alapszövetét a bélre meg a kéregre osztja, melyet a bélsugár kapcsol össze. A szár E.-ja a levélnek egész terjedelmében szétágazik, s a levélerezetét (nervatura) alkotja.
[ÁBRA] 4. ábra. Egyszikü szár keresztmetszése.
[ÁBRA] 5. ábra. Egyszikü szár idealis hosszmetszése.
A háncs meg a fa kölcsönös helyzete szerint lehet az E. 1. Összoldaladzó vagy lapharántos (fasciculi vasorum collaterales), midőn a fa befelé, a háncs pedig kifelé van, de egy-egy lapjokkal egymás irányában vannak. Ez a legesleggyakoribb eset a fában meg a levelekben 2. Koncentrikus (fasciculi vasorum concentrici, 6. ábra). Ennek a fája a középpontban nyúlik végig sp, ezt a háncsrész s fogja körül. Lehet azonban e két rész helyzete fordított is. Ez a legtöbb harasztot jellemzi, van nyalábhüvelye, u is. 3. Sugaras (fasc. vas. radiales). Ennek a farészlete sugaras helyzetü (7. ábra g) s vele kifelé éppen annyi háncsrészlet, s váltakozik. Ilyen van némely harasztnak és valamennyi gyökérnek. A gyökerek E.-ját mindjárt környező réteg, a perikambium hozza létre az oldalgyökerek előképletét, ezentul szintén nyalábhüvely, u van. ha, mint gyakrabban, az E. a törzsből a levélbe is átlép, közös E.-nak mondjuk. Ennek a szárban lefutó része a levélnyomnyaláb. Kevesebb szárnak (Begonia, Orobanche) van a közös E.-on kivül saját E. vagy szárnyalábja. Ez. a száron végig halad, a tenyésző kupban végződik, de a levélbe nem hajlik ki.
A harasztok egyszíküek s a kétszíküek egynyári puha szára, valamint a levelek E.-jában a prokambiumjokból keletkező háncson és farészleten kivül semmi sincs, vagyis a prokambiumsejtek maradék nélkül fává és hánccsá változnak, azért ez az E. tovább nem is vastagodik. Ez a zárt vagy befejezett E. Ha pedig a prokambiumnak első osztódásából a középső réteg mint tovább vastagító kambium marad vissza a háncsrészlet belső oldalán, mint a kétszíküeknek több esztendőn át növekedő szárában, vagyis ha a kambiumnak osztódásból ismételten másodszövetek, vagyis kifelé a másodháncs, befelé az uj fa keletkezik: az ilyen E. a működő v. nyilt.
[ÁBRA] 6. ábra. A Polypodium páfrány koncentrikus edénynyalábjának keresztmetszése, sp a farészlet, s a háncs, u a nyalábhüvely.
Ilyen csak a kétszíküeknek, különösen a fás növényeknek van. A korosabb E.-nak tehát vagy van kambiuma, ekkor ez vastagodik, vagy nincs, p. a levélerezetében vagy a hamar elpusztuló puha szárban, ez tehát nem vastagszik.
[ÁBRA] 7. ábra. A Primula gyökerének sugaras edénynyalábja keresztmetszésben, g a fa, s a háncs, p a perikambium, u a nyalánhüvely.
A fák évenként, tavaszkor és ősszel és sok esztendőn át vastagodhatnak. Az egész E.-körön keresztben végighuzódó kambium végre összefüggő gyürü lesz. Ez a kambiumgyürü, ennek osztódása folytán új fa- és háncsrészlet támad. Ez a fa vastagodása. Hasonló kambiumgyürü növeszti vastagságban sok kétszíkünek a gyökerét.
Az E.-nak a növény életében legalább két nevezetes feladat jutott. A farészlet sejtjei vezetik fel a gyökér felszítta cseppfolyós táplálékot, vagyis a felszivárgó nedváramlást a növénynek egyes része felé. Ezért a fatest vizvezető elemeit hydromnak v. tracheomnak is mondják. A háncsrészlet ellenben a levelekben a nyers táplálékból átsajátított (asszimilált) szerves vegyületeket lefelé vezeti, a növénynek abba a részeibe, ahol rá szükség van. A háncs tehát a leszivárgó nedváramlásnak a vezető szövete. V. ö. A növény táplálkozása.
1. 135 km. hossz mellékfolyója a Fuldának; a Rothaarhegységen ered; átfolyik Hessen, Nassan tartománynak és Waldeck fejedelemségnek egy részén és a Schwahn fölvétele után Guntershausen alatt torkollik. 2. Waldeck és Pyrmont fejedelemség egyik járása, 334 km2 területtel, (1890) 14 913 lak.
(Xaver), 1. Ferenc, magyar hittérítő, szül. Selmecbányán 1727., megh. 1773. Nagyszombatban tanult s már 16 éves korában jezsuitává lett. Tanulmányai befejezése után 1749. mint hittérítő Peruba ment, hol 1769-ig működött a moxoindiánok között, kikről terjedelmesebb művet is irt, mely Budán 1791. jelent meg e cím alatt: Descriptio provinciae Moxitarium in regno Peruano, (Térképpel és 7 tábla rajzzal) kiadta Makó Pál. Visszatérve Besztercebányán lett plébános s itt is halt meg.
2. É. György, szinész, szül. Szabadkán 1788. 1811-től kezdődőleg több évtizeden át vezetett elsőrangu művészekből álló társulatot a nagyobb magyarországi városokban. Ugy a fiatal szinészgeneráció nevelésével, valamint a németből fordított szinművekkel a magyar szinpadi műsor gyarapításában jelentős érdemeket szerzett. A 60-as évek elején Szatmártt mint városi tanácsos működött.
3. E. József Károly, magyar történetiró, szül. Brassóban 1760 jan. 20., megh. Nagy-Szebenben 1811 jan. 11. Budán végezte az egyetemet, egyideig Maros-Vásárhelytt volt kat. lelkész, azután 1787-től fogva a normalis iskolát igazgatta Nagy-Szebenben. Erősen hajlott József császár reformjaihoz és folytonos összeköttetésben állott Erdély tudós gubernatorával, gr. Bánffy Györggyel, kivel való nagyrészt tudományos kérdések körül folyó levelezése megvan a retemei levéltárban. Nagyobb irodalmi tevékenysége 1791. kezdődik, midőn a különböző nemzetiségek történeti alapon igyekezték jogaikat az erdélyi diétán érvényesíteni. Ekkor irta az oláhok folyamodását: Supplex libellus Valahorum cum notis criticis egy évvel, később a szászok eredeti jogait igyekezett felvilágosítani: De initiis juribusque primaeris Saxonum Transsilvanorum c. alatt. Magyarul irta Erdélyország ismertetésének zsengéjét (1796) és szintén iskolai használatra, bővítve kiadta Páriz Pápai s Molnár Albrt szótárát (1801). nagy kutfő-kiadás vállalatba is bocsátkozott a Scriptus Rerum Transylvanicarum-mal, melyekből 1792-1800-ig 2 kötet jelent meg. Szorgalmasan dolgozótársa volt a Zeitschrift von und für Ungarn-nak. Szorgalmasan gyüjtő is volt Oklevélgyüjteménye most a Nemzeti Muzeum birtokában van.
József Mária, német foto-kémikus, szül. Kremsben 1855 márc. 16. Tanult Bésben, 1882. ugyanott a felsőbb állami ipariskolában a kémia tanárává nevezték ki. 1888 óta a bécsi fényképészeti és sokszorosító kisérleti intézet igazgatója. Különféle munkái közül kiemelendők azok, melyek a fény kémiai hatására és a fényképészetre vonatkoznak. Munkái: Photometer mittelst Quecksilbersalzen (1879); Über die Reaktionen der Chromsäure in ihren Beziehungen zur Chrometophotographie (Bécs 1878); Photographie mit Bromsilbergelatine (Halle 1890); Ausführliches Handbuch der Photographie (u. o. 1882); Die orthochromatische Photographie (Bécs 1885); Die Momentphotographie in ihrer Anwendung auf Kunst und Wissenschaft (Halle 1886-1888); Anleitung zur Herstellung von Momentphotographien (u. o. 1887). 1887 óta kiadja Halleban a Jahrb. für Photographie und Reproduktionstechnik c. folyóiratot.
község, l. Balaton-Ederics.
édeskés (eszt.), a kellemes faja, melynek elnevezése az érzéki világtól, az íny gyönyöreiből van véve. Igy beszélheti «édes szerelemről». Az édeskés már tulságát jelzi az édes fogalmának és igy hibát jelent. Édes, édeskés a stilus, ha csupán csak a kellemes érzéseket hajhássza és némiképen hízelgően is esti a személyeket és tárgyakat.
1. Albert, ref. lelkész, esperes és egyházi iró, szül. Csoóron (Fejér vmegyében) 1805., meghalt Tisza-Derzsen 1887 jul. 29. Elemi iskoláit Balatonfő-Kajáron és más balatonmelléki falvakban végezte, ide hivatván atyja, az irodalmi munkásságáról ismert É. Gergely (l. o.) lelkészül. Tanult Pápán, Sárospatakon. Közben nevelő volt Cecén, a Madarász-családnál; 1829. Miskolcon lett tanár, 1835. megválasztották Tisza-Keszibe, 1843. Tisza-Tarjánba lelkészül, 1858. az alsó-borsodi egyh.-megye esperesévé. 1864. mind lelkészi, mind esperesi hivataláról lemondott. Az 1865-1868-iki országgyülésen a mező-csáthi kerületet képviselte, ezentul birtokán visszavonultan élt. Első költői műve 1826 jelent meg a kassai Minervában; későbbi nevezetesebb művei. Egyházi beszédek (3 köt., S.-Patak 1856-79); Gyászbeszéd Apostol Pál superint. felett (Miskolc 1860); Horác levele a pisokhoz (Budapest 1876). V. ö. Uj M. Athenás II. füz. 110 l.
2. É. Gergely, költő és fordító, szül. Madaron (Komáromvmegye) 1763 jan. 24., megh. Tisza-Tarjánban 1847 okt. 20. Tanulmányait a sárospataki, debreceni és ismét a pataki kollégiumokban végezte. Itt kezdte verselgetését a leoninisták és mesterkedők modorában, s rendkivül nagy könnyüséggel osztotta rögtönzéseit, melyek külső mekanizmus tekintetében hibátlanok, de többnyire lelketlenek. Verseivel felkereste Ráday Gedeon grófot, ki jó tanácsokkal és könyvekkel látta el és az antik formák megrimeléséről leszoktatta, s megismerkedett Kazinczival is, kivel mindvégig jó viszonyban és levelezésben állt. Miután 1791-től kezdve Hetényben egy és M.-Szántón két évig rektoroskodott, s négy évig Nagy-Kinizsen lelkészkedett, 1797-től kezdve a Dunántul több apró helységében mint ref. lelkész élte le életét, u. m.: Veszprémben (1797), Nagy-Vázsonyban (1798), Csóron (1801), Litéren (1807), Balaton-Henyén Pápán, Kupon és Derecskén (1833), mig elaggva, 1846. megvált hivatalától és Albert fiához vonult. Kis János jellemzése szerint jó szivü, jó kedvü, de saját előmenetelével nem sokat gondoló s azért mindenben nagyon csekély szerencséjü ember volt, s szenvedélyesebb verselő alig lehet valaki, mint ő volt. Csekély jövedelmü állásaiban, ismételt csapások közben is (1824. leégett, később kirabolták) csüggedetlenül s halomra irta verseit, melyek közül a nagyobb rész kéziratban maradt. Megjelentek: Természet könyve (Kassa 1793); É. G. enyelgései, avagy időt töltő tréfás versei (Pozsony 1793; második jav. és bőv. kiadás, Vác 1803. Ebben vannak hires egyhanu és hangutánzó versei és rimes disztichonai); Rádai Gedeon urnak hamvaihoz (1793); É. G. Iramatai és danái (Vác 1803); Keservei és nyájaskodásai (u. o. 1803). Jelentékenyebbek fordításai Anakreonból és kivált Horatiusból: A Theosi Anacreon versei kétféle fordításban, egyenesen görögből fordítva (Vác 1803) és Quinti Hor. Flacci opera (Pest 1819, két köt., kétnyelvü kiadás). Kéziratban nagy halmaz eredeti versen kivül Ovidius és Theokritos fordításai maradtak. V. ö. Abafi Lajos: É. G élete és É. G. művei; Figyelő, Takáts Sándor: Kath. Szemle 1890, Kis János Emlékezései II. 105.
(Foeniculum offivinale), l. Ánizskapor.
(növ.), l. Batatas.
(növ.) a. m. cukorkóró (l. o.).