Ehrenfeld-kódex

a Halotti Beszéd és Königsbergi töredék után legrégibb összefüggő nyelvemlékünk, a XV. század közepéről való, Ehrenfeld dr. bécsi orvos birtokában, ki Nyitrán jutott hozzá gimnáziumi tanuló korában. Azelőtt egyszerüen Ferenc-legendának is nevezték, mert sz. Ferenc és társai viselt dolgait foglalja magában, mint a kódex maga mondja: «Némi irások Bódog Ferencről és társairól; ő nekik csodálatos mívelkedetekről.» Volf György tette közzé a Nyelvemléktár VII. kötetében 1881., egy lapjának hasonmásával. Nyelvét ismertette Szarvas Gábor a M. Nyelvőr I. kötetében (leginkább a szókincs szempontjából) és Simonyi Zs. a Magyar Nyelv c. munkában (inkább nyelvtani szempontból); nyelvjárásáról szólt Balassa J. a Hunfalvy-Albumban. Ennek a kódexnek, melyre nézve csak azt kell sajnálnunk, hogy helyesirása nem gondosabb, becsét még emeli az a körülmény, hogy nyelve jóval régiesebb koránál, tehát a fönmaradt kézirat sokkal régibb eredetinek a másolata. E másolatban azonban sok nyoma maradt a régi eredetinek. Ilyen p. a régibb, zártabb magánhangzók gyakori előfordulása (mint a Halotti Beszédben, l. o.): Fugván, urvus, husszú, lossan, adjonak stb. Az i végü melléknevek tárgyesetében megvan még az eredetibb a e: községbeliet, ez világiat (mint a többes számban ma is: községbeliek, ez világiak). Csak az E.-ben van mindig magánhangzó a befejezett cselekvés jele előtt a tárgyatlan alak 3. személyében: fordólott, lőlött, jelenett (fordult, lelt, jelent) stb. A többesszámu és személyragos tárgyesetnek zártabb magánhangzója van: barátokot, fiadot, őköt (mint ma is a palóc vidéken, ahol az E.-t irták). Az igeragozásban sajátságos, hogy az ikes igék elbeszélő alakjában s föltételes módjában az egyes 3. személy csak magashangu igékben végződik ék-en, mélyhanguakban ák-on; lakozák (lakozék ő), haraguvák, nyugonnák, laknák (laknék ő). Az ít-féle igéket ugy ragozza, mint a Bécsi kódex (l. o.). A ból-ből rag mindig eredetibb kéttagu alakjában van irva: helybelől, számábalól stb. Ritka szók benne: leuzat, lewzat (lévzat? a. m. scandalum), fiasztalni (fiadzani), törlöjteni (csinálni, szerkeszteni), csittehenedni (elhallgatni), csittehenet, csittenet (hallgató) stb.

Ehrenfeuchter

Frigyes Ágost Ede, német protestáns teologus, szül. Leopoldshafenben (Baden) 1814 dec. 15., megh. Göttingában 1878 márc. 20. Heidelbergában tanult. 1835-41. a mannheimi liceumon tanított, 1841. városi vikárius volt Karlsruhéban. 1845. a teologia rendkivüli tanára, egyetemi prédikátor és a göttingai homiletikai szeminárium egyik igazgatója, 1849. u. o. rendes tanár, 1855. szentszéki tanácsos, 1856. bursfeldi apát, 1859. szentszéki főtanácsos lett. 1864. nyugalomba vonult. Művei: Theorie des christlichen Kultus (Hamburg 1840); Zur Geschichte des Katechismus (Göttinga 1857); Die praktische Theologie (u. o. 1859, 1 köt., bevégzetlen); Christentum und moderne Weltanschauung (u. o. 1870).

Ehrensvärd

1. Ágost gróf, svéd tábornok, szül. 1710 szept. 29., megh. 1772 okt. 4. Nagy Frigyes alatt küzdötte végig az 1745. csehországi hadjáratot, mely után tábornok lett; 1749. építtette Sweaborg erődöt, majd megalkotta a svéd hajóhadat s később Finnország kulturális emelkedését vizvezeték, műszaki találmányok s jótékony egyesületek létesítése által mozdította elő. A hétéves háboruban rövid ideig fővezér volt s grófi rangot nyert.

2. E. Károly Ágost, gróf, svéd tengernagy, az előbbinek fia, szül. 1745 máj. 5., megh. 1800 máj. 21. Brestben tanulmányozta a francia tengerészetet, majd atyjának segédkezett Sweaborg erődítésénél és a svéd hajóhad szervezésénél. A finn hadjárat kezdetén (1788) tengernaggyá nevezték ki s a Svensksund-i tengeri ütközetben (1789 aug. 24.) parancsnokolt. 1792. rövid ideig főtengernagyi cimmel az összes tengeri erő vezényletével bizták meg. Ez állásáról utóbb önként viszsavonult és ezóta a természettudományokkal foglakozott. Idevágó műveit azonban csak halála után részesítették elismerésben.

Ehrentraut

Gyula, német festő, szül. Frankfurtban az Odera mellett 1841., a berlini művészeti akadémián képezte ki magát, kőnyomatu rajzokat és könyvillusztrációkat készített, képeket festegetett a parasztéletből, majd XVI-XVII. sz.-beli apró alakokat, jeleneteket festett Meissonier modorában, folyton szorgalmasan tanulmányozván a németalföldi mesterek műveit. Ismeretes képei: A beteg bolond, Reveille, Zenés mulatság, A diszőrség, stb. 1878 óta a berlini művészeti akadémia tanára.

Ehrh.

növénynevek mellett Ehrhart Frigyes nevének rövidítése. Szül. Holderbankban (Bern) 1742 nov. 4., megh. mint a herrenhauseni kir. kert felügyelője Hannover mellett, 1795 jun. 26. Munkája Beiträge zur Naturkunde und den damit verwandten Wissenschaften, besonders der Botanik, Chemie etc. (Hannover és Osnabruck 1787-1792, 7 köt.). Szárított növényeket is adott ki.

Ehrhardt

Adolf, német festő, szül. Berlinben 1813., először Berlinben tanult, azután Düsseldorfban Schadow tanítványa volt, végre Drezdában résztvett Bendemann nagy dekorativ munkáiban. Sok vallásos, történeti és romantikus tárgyu képet és nehány kitünő képmást festett. Kiadta Bouvier, Handbuch der Ölmalerei für Künstler u. Kunstfreunde c. művét (6. kiad. Braunschweig 1882) és Die Kunst der Malerei. Eine Anleitung zur Ausbildung für die Kunst (Braunschweig 1885) c. könyvet irta. 1846. a drezdai művészeti akadémia tanára lett.

Ehrle

Ferenc, jezsuita, tudós bibliografus, egyházi és irodalomtörténész, szül. Isny-ben 1845. Königsbergában végezte tanulmányait s azután a jezsuita-rendbe lépett. Jelenleg Rómában tanulmányainak él. Ujabban megkezdte a Historia bibliothecae romanorum Pontificum felette fontos műnek kiadását (I. köt. 189. Az I. köt az avignoni könyvtárról szól). Szerkeszti az Archiv für Litteraturgeschichte c. folyóirat.

Ehrlich

Henrik, német zenei iró és zongoraművész, szül. 1822 okt. 5. Bécsben tanult Henselt, Bocklet és Thalbergtől; hangversenyzett 1840-1844. Magyar- és Oláhországban is, 1840. az Augsburger Allgemeine Zeitung levelezője lett, 1852. pedig a hannoverai király udv. zongorázója. Bejárván Párist és Londont, 1862. Berlinben települt le, 1872-ig a Stern-féle konzervatóriumon tanárkodott. Még 1893. is adott hangversenyt. Ekkor jelent meg: Dreissig Jahre Künstlerleben c. könyve, melynek azt az állítását, hogy E. dallamaiból alkotta Liszt a 2. rapszódiáját, Ábrányi K. és Hevesi cáfolgatták. Könyvei még: Schlaglichter und Schlagschatten aus der Musikwelt (Berlin 1872); Musikästhetik in ihrer Entwickelungen von Kant bis zur Gegenwart (Lipcse 1881); Lebenskunst und Kunstleben (Berlin 1884); Aus allen Tonarten; Wie übt man Klavier (1879 óta új kiad.); Für den Ring der Nibelungen gegen Bayreuth; Musikstudien beim Klavierspiel; Rythmik im Vortrag; s névtelenül jelentek meg regényei: Abenteuer eines Emporkömmlings (Frankfurt 1858, 2 köt.); Kunst und Handwerk (u. o. 1862, 3 köt.); Berümte Klavierspieler (1893).

Ehrmann

Ferenc Emil, francia festő, szül. Strassburgban 1833., Glegre tanítványa volt. 1865. első érmet nyert a halászó szirént ábrázoló festményével. Többi festményei is klasszikus tárgyuak: A Theseustól elhagyott Ariadne (1873. a Luxembourg-muzeumban), Andromeda megszabadítása, Venus elvonul a Nap előtt, Az ifjuság forrása, A párkák. Dekorativ művei közül különösen sikerültek: A Muzsák, festmény a becsületrend palotájának mennyezetén, a görögöket, rómaiakat, barbárokat és a középkort ábrázoló művészettörténeti képszalag a párisi Giraud-féle palotában.

Éhség

(fames), az az érzés, mely táplálékfelvételre ösztönöz. Rendesen akkor áll be, hogyha a rendes étkezés ideje bekövetkezik, vagy ha ez elmult. A nyomásnak és égetésnek sajátszerü érzése ez, mely a gyomorban és vékonybelekben látszik székelni. Sokszor nyálfolyás és haskorgás is kisérik. Mind e tünetek csökkennek vagy eltünnek, mihelyt a gyomorba táplálékot juttatunk, sőt egy időre eltünnek akkor is, ha az idegrendszer ingerlékenységét csökkentjük, például ópium- vagy alkoholnak élvezete vagy dohányzás által. Nevezetes, hogy a jóllakottság érzete beáll, mihelyt a gyomor megtelt; beáll tehát még mielőtt az evett anyagokat megemésztettük és felszivtuk volna, sőt tapasztalták, hogy teljesen emészthetetlen anyagoknak a gyomorba való bevitele az éhségérzetet szintén képes megszüntetni. Innen következtetjük méltán, hogy ez éhségérzetet nemcsak lokalizáljuk a gyomorban, hanem hogy az tényleg ott támad, midőn a gyomor üres és eltünik, ha megtelik valamivel. Ez érzés valószinüleg a gyomorban okozott izomérzés. Nincs az É.-nek az az érzése, mely tartós éheztetés alatt bekövetkezik. Ha hosszasabban éhezünk, akkor a gyomorban és belekben erős fájdalom érzése jelentkezik, melyhez még általános gyengeség érzete is csatlakozik. Bár ez éhségérzetet is a gyomorba és belekbe lokalizáljuk, az mégis már az általános táplálék-szükségnek az érzése. A bizonyos összetételü vérnek az idegrendszerre való ingerhatásából származik és csak az által szüntethető meg, hogy ha testünket kellően tápláljuk. Ez éhségérzete eltünik akkor is, ha kellő mennyiségü táplálékot a gyomorba vagy vastagbelekbe juttatunk, valamint akkor is, ha oldott táplálékot valamely visszérbe befecskendezünk. Éheztetett állatok bolygóidegeik, valamint a zsigerideg átmetszése után is még mohón kapnak étel után, jeléül annak, hogy az É. e kinos érzetét a test s vele a középponti idegrendszer táplálékhiánya okozza. É. nemzetgazdasági szempontból, l. Inség.


Kezdőlap

˙