Elberfeld

város Düsseldorf porosz kerületben a Wupper széles völgyében, mely folyó a városon folyik keresztül, Barmen tőszomszédságában, 3 vasuti vonal találkozásánál, (1890) 125 899 lakossal. Barment és a vele csaknem egybefüggő kisebb helységeket is beleszámítva, 260 000 lak. E., amelynek 1816. még csak 21 710 lakosa volt, fölvirágzását virágzó, különösen szövőiparának köszönheti, amely a kontinensen ritkítja párját. Legjelentékenyebb a pamut-, gyapju- és selyemszövés, a gombkötés, a kartonnyomás, a sörfőzés, a kelmefestés, butorkelmekészítés és a kátrányfestékek előállítása, továbbá a vasöntés, gép-, papir-, tapéta-, hordógyártás, tégla- és mészégetés. A kereskedés a várost környékező sürü vasuti hálózaton igen élénk; 1890. az áruforgalom 839 028 t. volt. A forgalom tárgyai a város ipartermékein kivül a különböző nyerstermékek, amelyek az ipart táplálják. A régi város szük és szabálytalan utcákból áll; az ujabb részekben, különösen a Nützenberg lejtőin sok a szép nyaraló. Mivel E. nagyobb jelentőségre csak az ujabb időkben tett szert, történelmi emlékü épületei hiányzanak; a modern épületek közül kiválóbbak a városháza, a törvényszéki épület (előcsarnokát Baur düsseldorfi festőnek az «utolsó itélet» festménye diszíti), a vasuti igazgatóság háza, a városi szinház és a különböző iskolák. A Brausenwerth-téren I. Vilmos, a Neumarkton pedig Frigyes császárnak lovas szobra látható; mindkettőt Eberlein mintázta. Jótékonysági intézetei mintaszerüek; van árvaháza, őrültek-, szegények- és több rendbeli kórháza. A városnak halmos, fákkal beültetett, kies környéke van; a legszebb helyek az állatkert, tájképi szempontból Németországban egyike a legszebbeknek; a Hardt, Diemelnek, az ültetvények alapítójának szobrával; a Königshöhe, a Kiesberg stb. A XII. században E. helyén egy erősség állott, amely a kölni érsekeknek volt hübére és azután Berg hercegeinek tulajdonába ment át. Az erősség körül keletkezett telep 1610. kapott városi jogokat. A szárazföldi zár virágoztatta föl iparát. 1815. Berggel együtt Poroszországhoz került.

Elbert

county Georgia É.-amerikai államban, 1570 km.2 területtel, 12 500 lak. Elberton székhellyel.

Elbeszélés

általában valamely való vagy költött történetnek lefolyása szerint és körülményeivel együtt való nyelvbeli előadása, mely a leirástól abban különbözik, hogy nem szorítkozik a külső ténylegesség ábrázolására, hanem az események oki kapcsolatát tünteti fel. Mint irodalmi forma, az E. az események előadásának drámai formájától abban különbözik, hogy tárgyáról csak értesít a költő, azt mint elmult történetet közli velünk. Körébe tartozik a történetirás, az élet- és jellemrajzok, a regény, novella, mese, adoma, ballada, stb., s legfőbb célja az előadott történet világos, élénk, és a belső összefüggést érzékeltető ábrázolása.

Szoros értelemben E.-nek egy szépirodalmi műfajt nevezünk, mely legközelebbi rokonságban a regénnyel áll. Az emberi élet költői ábrázolása az E. is egyes személyek sorsában, élettörténetök egy jellemző szakaszában, mely az olvasó érdeklődését sajátszerüségével köti le; stilusa is ugyanaz, mi a regényé. A regénytől azonban az különbözteti meg, hogy csak egy bonyodalma van, hőse élettörténetének nem hosszabb szakaszára, hanem csak egy eseményére terjed ki, kevesebb személyt szerepeltet, kevesebb reflexiót bir meg, epizódokat nem vesz föl, s egyáltalán mind belső berendezése, mind külső terjedelme kisebb arányokban mozog. Egyszerü szerkezet, könnyü fejlesztés, természetes hang és piperétlen előadás legjobban megegyezik természetével. Az E. gyakran ölt verses formát is, ez az u. n. költői elbeszélés, mely leginkább abban különbözik a prózaitól, hogy több lirai elemet fölvehet (az ily lirai elbeszéléseket nagyon kedveli a modern költészet: Lord Byron, Moore, Puskin stb. után) s a nyelv benne költőibb, mint a prózai E.-ben. A költő E. neve alá foglalják különben az eposz és a ballada közé eső összes vegyes epikai műveket (Toldi, Katalin, Szent László füve, A fülemile stb. Aranytól, Kisfaludy Sándor Regéi, és sok más). Sokan megkülönböztetik az E.-t a novellától vagy beszélytől, azonban a kettő közt alig állítható fel pontos határvonal; mindössze azt lehet mondani, hogy az E. tágabb körü fogalom, s magában foglalja a szabadabb és szétterjedőbb szerkezetü E.-eket is, mig novellának csak a művészibb szerkezetü befejezettebb meséjü és általán drámaibb cselekvésü E.-eket szokták nevezni. Tárgya szerint lehet az E. történelmi, társadalmi, fantasztikus; hangulatára nézve pedig komoly és vig, humoros és szatirikus. Történelmileg az E. együtt fejlődött a regénnyel. Kiválóbb elbeszélőink: Kármán József, Kisfaludy Károly, Gaal József, Kovács Pál, Kuthy Lajos, Frankenburg Adolf, Jósika, Jókai, Kemény Zsigmond, Gyulai Pál, Vadnai, Vértesi Arnold, Vas Gereben, P. Szathmáry K., Abonyi Lajos, Baksay Sándor, Mikszáth, Beöthy Zsolt, Tolnai L., Justh Zsigmond, Herczeg Ferenc, Murai Károly stb. - L. még Novella, Regény, Széppróza.

Elbeszélő költészet

l. Epika és Epikai költészet.

Elbeteinitz

(csehül: Týnice Labská), város Kolin csehországi kerületi kapitányságban, az Elbe jobb partján egy magaslaton, vasut mellett, (1890) 2790 lak., gép-, lakk- és bőrgyártással.

Elbeuf

(ejtsd: elböff), város Seine-Inférieure francia départementban, Rouentól 21 km.-nyire, a Szajna közelében, amelyen itt két vasuti hid vezet át, Normandia egyik legiparosabb helye, (1891) 21 404 lak., igen jelentékeny gyapjuszövőkkel, fonókkal és festőkkel, shawl és különböző divatcikkek készítésével, kémiai iparral, természetrajzi muzeummal; az évenként előállított iparcikkek értéke felülmulja a 90 millió frankot. St.-Etienne és Saint-Jean (a XV. és XVI. századból) templomaiban szép üvegfestmények láthatók. E. a középkor végén marquisat volt a Harcourt és de Rieux családok birtokában. 1581. a Lorraine család számára hercegséggé emelték. Iparának felvirágzása körülbelül egy század előtt kezdődött.

Elbing

1. folyó Danzig porosz kerületben; a Drausen-tóból folyik ki, 18 km. hosszu és E. alatt a Frisches Haffba torkollik. Kisebb tengeri hajók E. városáig mennek föl rajta.

2. E. (lengyelül: Elblong), város és az ugyanily nevü járás székhelye Danzig porosz kerületben az E. partján, 8 km.-nyire a torkolatától, vasut mellett, (1890) 41 576 lak., nagy gépgyárakkal, amelyekben lokomotivokat, vasuti kocsikat, gőz- és gazdasági gépeket, torpedo- és egyéb hajókat, különböző gépfelszereléseket stb. készítenek, továbbá len- és vászonszövéssel, gőz- és fürészmalmokkal, bőr-, szesz-, dohánygyártással, élénk gabona-, fa-, szén-, len-, vaj-, hal- és gyarmatáru-kereskedéssel. A tiszta, nagyobbára csucsives házakból álló városnak rendes gőzhajóösszeköttetése van Danziggal, Königsberggel és Stettinnel. E.-t 1237. Lübeckiek alapították; 1454. lengyel fenhatóság alá került; 1772. porosz birtokká lett.

Elbingerode

város Hildesheim porosz kerületben, 11 km.-nyire Wernigerodetól, a Harz-hegységben vasut mellett (1890) 2936 lak., jelentékeny vasércbányákkal és egy erősség romjaival.

Elbing-oberlandi csatorna

a K-i és Ny-i Poroszország határán fekvő oberlandi tavakat a Drausen-tóval és igy Elbinggel összekötő csatorna, amelyet 1844. kezdtek el építeni és 1860. fejeztek be; hossza 169 km., amiből 154 a tavakra (Pinnau-, Samrodt-, Röthloff-, Bärting-, Krebs-, Zopf-, Duben-, Geserich- stb. tavakra) esik. Mélysége 1,9-3,1 m. Öt zsilip van rajta a Drausen-tótól Hirschfeldig; innen az oberlandi tavakhoz négy ferde sík vezet föl, amelyeken a hajókat vizi erővel hajtott vasut vonszolja föl és le. Az E.-án fát és mezőgazdasági termékeket visznek le a tenger mellékére, ahonnan iparcikkeket, szenet, tengeri halakat stb. szállítanak fölfelé.

Elbirtoklás

(Usucapio; longae possessionis praescriptio), a régibb elmélet szerint u. n. jogszerző elévülés (praescriptio acquisitiva), ellentétben a tulajdonképeni elévüléssel, melyet jogfosztó elévülésnek (praescriptio extinctiva) neveztek, az időnek, a jogok keletkezésére és megszünésére fontos tényezőkinti elismerésen alapszik. Az E. eredeti szerzésmód, mely által a dolognak birtokosa annak tulajdonosává válik pusztán azáltal, hogy a birtoklást bizonyos időszakon át és bizonyos körülmények között folytatta. A római jog szerint az ott igen érdekes fejlődési processzuson átment E.-nak kellékei: 1. res habilis (alkalmas dolog); 2. justus titulus (kellő jogcim); 3. bona fides (jóhiszem); 4. tempus (idő). Az első kelléknél fogva nem lehetnek tárgyai az E.-nak: az extra commercium (forgalmon kivüli) dolgok; az E. ellen kedvezményben részesített tulajdonosoknak dolgai, ily kedvezményezett tulajdonosok voltak a fejedelem, a fiskus, a városok, a kegyes alapítványok, a kiskoruak; a hozományi dolgok (res dotales) a házasság alatt; az u. n. res furtivae és vi possessae (lopott s erőszakkal hatalomba kerített dolgok), mindaddig, mig a tulajdonos hatalmába vissza nem estek, a res a malae fidei prossessore abalienatae, a rosszhiszemü birtokos által elidegenített dolgok, mig a tulajdonos az elidegenítésről tudomást nem nyert, tehát harmadik jóhiszemü birtokos kezében sem, s több más dolgok. A dolognak az E.-t gátló tulajdonságát vitium rei-nek nevezik.

A justus titulus (kellő jogcim) alatt oly jogcim értendő, mely tulajdonszerzésre alkalmas, tehát p. a vétel, ellenben nem a haszonbérlet vagy haszonkölcsön, mert ily módon tulajdont szerezni nem lehet; 3. a bona fides (jóhiszem) vagyis 4. hogy a birtokos az alkalmas jogcim folytán magát tényleg tulajdonosnak hitte és tartotta. Ez a hit természetesen mindig téved, mert ha nem volna ez, akkor a tulajdonszerzéshez az E.-ra sem volna szükség, s ép azért a tévedésnek menthető ténybeli tévedésnek kell lennie (error facti probabilis). A tiszta római jog szerint elegendő volt, ha a birtokos a birtok megszerzésekor jóhiszemben volt; a kánoni jognak befolyása alatt ez a szabály azt a helytelen s jogilag igazolhatlan módosítást szenvedte, hogy a jóhiszemnek az egész elbirtoklási időn át fenn kell forognia, amit igy fejeznek ki, hogy «mala fides superveniens nocet» (a későbbi fölmerült rosszhiszem árt), holott a tiszta római jog szerint: mala fides superveniens non nocet. Az idő, és pedig ingó dolgoknál 3 év, ingatlanoknál «inter praesentes» (ugyanegy tartományban lakók között) 10 év, inter absentes (különböző tartományban lakók között) 20 év, oly értelemben, hogy mindenki a maga elődjének birtoklási idejét a saját birtokához hozzá számíthatja, ha az előd «in conditione usucapionis» vagyis oly körülmények között volt, hogy a dolgot elbirtokolhatta volna. Ezt a hozzászámítást «accessio possessionis»-nak nevezik, s ez a jog az örököst is megilleti. Ez alatt az idő alatt azonban a birtoknak folytonosnak kellett lennie (ut possessio sit continua).

A folytonosság megakasztását előidézi a félbeszakítás (usurpatio), melynek 4 oka lehet: a) ha az elbirtokló a dolog birtokát elveszíti, b) vagy rosszhiszemüvé válik, c) vagy a dolog a tulajdon vagy d) az elbirtokolhatás alól kivétetik u. n. vitiumba esik. A félbeszakításhoz (praescriptio rumpitur) különbözik a nyugvás (praescriptio dormit), melyet eredményezhet vagy az, hogy az elbirtoklandó dolog oly személy tulajdonába esik, ki ellen E.-nak nincs helye, vagy az, hogy a tulajdonos jogi akadály miatt jogát nem érvényesítheti. A félbeszakítás és a nyugvás között az a fontos különbség van, hogy az elsőnél a félbeszakításig lefolyt idő az E.-ra nézve végleg elvész, tekintetbe többé nem jöhet; a másiknál ellenben, ha a nyugvást előidézett körülmény megszüntével az elbirtoklás ujra folyni kezd, az elbirtoklási időköz a nyugvás előtti idő hozzászámítandó. És ez a rendes E. A római jog azonfelül rendkivüli E.-t is ismert, melyhez a justus titulus nem, csak a jóhiszem volt szükséges. Az E.-i idő azonban itt 30 s illetve 40 év volt.

Az egyházjog is ismer elbirtoklási eseteket. E. által szerezhető jelesül a kegyuraság - patronatus - és pedig ugy az addig szabad adományozás alatt, mint pedig kegyuraság alatt álló egyházi javadalmakra vonatkozólag. Csakhogy mig amazoknál emberi emlékezetet meghaladó birtok (possessio immemoralis) szükséges a tridenti zsinat szerint, az utóbbi esetben egyházi kegyur ellen 40, világi kegyur ellen 30 évi birtok elegendő. A dologbeli patronatus, azaz valamely ingatlan birtokkal kapcsolatos kegyuri jog az ingatlannak elbirtoklásával birtokoltatik el, az osztr. polg. tkvnek ama további megszorító intézkedése (1471. §), hogy az E.-i idő alatt a kegyuri jognak gyakorlására legalább háromszor alkalom nyilt, s azt az elbirtoklásra hivatkozó mindannyiszor tényleg gyakorolta legyen, nálunk többé nem érvényes. Egyházi javak az egyházjog szerint csak 100 év alatt birtokolhatók el; más egyházi jogok és kiváltságok 40 év alatt, természetesen csak annyiban, amennyiben az illető arra való képességgel bir. Az egyházi javadalom üresedésének tartama alatt az E. nyugszik.

Hazai jogunk szerint az E. ideje a fiskus ellen 100 esztendő, a fenntartott felségi jogokra emberemlékezetet meghaladó idő, az egyháziak ellen 40, a nemesek között 32 év, a polgárok között 12 év, elidegenített birtokra s a falusiak között egy év és egy nap. A székelyek között 32 év; a jászok és kunok között ellenben földekre nézve 3 év; szőllők, kertek és épületekre nézve egy év és egy nap. A szászoknál a polgárok közötti elbirtoklási idő irányadó. Telekkönyvi bejegyzés tárgyát képező jogok elbirtoklásához az osztr. polg. tk. nálunk is érvényes 1467. §-a szerint három évi nyilvánkönyvi birtok szükséges és elegendő, holott különben a rendes elbirtoklási idő az osztr. polg. tkv. szerint ingóknál 3, ingatlanoknál 30 év. Nálunk is vannak oly dolgok, melyek E.-nak tárgyai nem lehetnek, ilyenek a földbirtok határai, a törvényes hitbér, a leányneged, a vérrokonok közötti örökösödési jog. A koronajavak magánosok birtokában nem lehetvén, magánosok által el nem birtokolhatók. Idegenek, amig ingatlan birtokszerzési képességgel nem birtak, ilyet E. által sem szerezhettek. Az E. soha tovább nem terjedhet, mint az alapjául szolgáló birtok, amelynek mindig jogszerünek, azaz tulajdonszerzésre alkalmas jogcimen alapulónak, továbbá jóhiszemünek és valódinak kell lennie. Az előbbeni birtokosnak rosszhiszeműsége azonban a jóhiszemü utódot vagy örököst nem gátolja az elbirtoklásnak megkezdésében. A birtok valódiságának kellékénél fogva nem birtokolható el az oly dolog, melynek birtokába az illető erővel, ravaszsággal, alattomosan, vagy csak precaris 8a tulajdonostól visszvonásig nyert engedelemmel) jutott birtokába (álbirtok, l. birtok) s ez a vitium rei az álbirtokosnak örököseire is kihat, de nem más harmadik jóhiszemü birtokosra is. A lopott dolog p. a tolvaj s örökösei által nem, de harmadik jóhiszemü birtokos által igen is elbirtokolható. Az «accessio possessionis»-nak hazai jogunk szerint is helye van. Az E. nyugszik: az árvák ellen 16 éves korukig; a hadi fogságban levőknek kiszabadulásukig; a számüzött atyjukat fiui tiszteletből a számüzetésbe követők ellen távollétök alatt.

Jogtörténelmi jelentőséggel bir, hogy a hazai törvényhozás a belzavarokra való tekintetből a XVI-XVIII. sz.-ban ismételten több évet vett ki az E. alól, mint olyat, mely alatt a jogok érvényesítésének lehetetlensége vagy rendkivüli megnehezítése miatt az E. nyugodott. Igy p. a mohácsi vész óta lefolyt 15 év 6 hónapot stb. Félbeszakítja az E. nemcsak a pernek megindítása (kereset beadás), hanem a birói intés; ünnepélyes ellenmondás; óvás, eltiltás. Fekvő birtokra nézve különben az E. teljes hatásában csak az ősiség eltörlése óta nyilvánul. Azelőtt, tehát 1853 előtt, E. alapján a birtokos a birtokot megtarthatta, s a tulajdoni kereset ellen az E.-t mint ügydöntő kifogást használhatta és pedig a tulajdonos ellen is, de tulajdon iránti keresettel föl nem léphetett. Mert előbbi jogunk szerint a valóságos fekvő tulajdonnak csak két neme létezett. az adomány által szerzett gyökeres örökjoggal, és az örökvallás utján szerzett egyszerü örökséggel birt tulajdon, melyet csakis az adományozót, illetve az örökvallásról kiadott ünnepélyes okmány által lehetett bizonyítani. Az E. a tulajdonjog bizonyításához nélkülözhetlen ünnepélyes okmányt pedig nem pótolhatta. Ugyanigy állott a dolog polgári javaknál is, amelyekben örökjogu birtokot - tulajdont - csak a város pecséte alatt kiállított ünnepélyes birtoklevéllel (litterae guerrales) - Gewehrbrief - lehetett szerezni.

E.-nak a nemzetközi jogban is helye van. A birtokszerzés (foglalás) habár jogcim nélkül, sőt erőszakkal és jogsértéssel történt is, E.-ra vezet s az eredetileg erőszakos állapot az időnek tisztító hatása alatt jogállapottá lesz, ha oly sokáig tartott, hogy további fennállásának szükségét a népnek tudata elismeri. A nemzetközi E.-hoz sem justus titulus, sem a magánjogi értelemben vett bona fides nem szükséges, a bona fidest itt a viszonyok akkénti alakulásának szükségébe vetett hit képezi. Az E.-hoz szükséges időnek évszámok szerinti meghatározása hasonlag lehetetlen. Az E.-nak ily értelemben elfogadása a történelmi államalakulás érdekében egyenesen nélkülözhetlen s ezért a kétségnek tárgyát nem is képezi. Helyesen mondja Bluntschli: «Nur in dem die reineigende und Recht bildende Macht der Zeit anerkannt wird, kann das Gefühl der Rechtssicherheit unter den Völkern befestigt und der allgemeine Friede gesichert werden». És ez annál kétségtelenebb, ha, amiről a világtörténelem kétségtelenül tanuskodik, tekintetbe vesszük azt, hogy uj államképződések erőszak nélkül alig történnek, hogy a háborunak, erőszaknak, bitorlásnak az álalmképződésekben sokkal nagyobb szerepe és része van, mint békés szerződéseknek. A nemzetközi jogban azonban az államoknak létezése az irányadó. Mert létezik, azért jogalany az állam, s mint ilyen elismerendő; s ismét helyesen mondja Bluntschli, hogy az állam létezésének kérdése születésének szeplőtlenségétől független.


Kezdőlap

˙