Empszihikus

(gör.) a. m. lelkes, Empszichozis, a lélek ébredése a magzat testében.

Empusa

Cohn (növ.), az Entomophthorea gombák génusza. Egyszerü szervezetü, légyen és más bogáron élősködő penész. Az E. muscae Cohn okozta járványos betegség, mely ősszel számos szobalegyet pusztit el, az állatokon a mozgás lassankint való megszüntetésével jelentkezik. Kimulás után a potroh feldagad, gyürüi közt fehér karikák keletkeznek a kitóduló spóratermő fonalaktól. E fonalak csúcsán fehér spórák keletkeznek, megérve szétszóródnak, ugy hogy a döglött légy körül csakhamar fehér por látható. E sporák csirázva másodspórákat alkotnak. Ha az egészséges légy az ilyen helyre röpül, a spórát a potrohával felfogja, a bőrén csíratömlő lesz belőle. Ez az állat bőrét átfurja, bent nagy sejtet alkot, melyből számos apró sejt sarjadzik. Ezek a test zsiradékában sarjadzás után továbbszaporodnak, s a légy vérébe is eljutnak. Végre a sarjsejtekből tömlők támadnak, a légy bőrét áttörik, a potroh gyürüi közt a fehér karikát, azután a spórákat alkotják. Bail ezenkivül még számos más rovaron is észlelt E.-t, ezeknek megsemmisítése a mezőgazdáknak nagy haszon. V. ö. Brefeld, Untersuchungen über die Entwickelung der E. (Halle 1871) és Istvánffy, A rovarölőgombák. Természettudományi Közl. 1891, 514. lap.

Empusa

rém, Hekaté félelmetes környezeteből, ki az embereket ijesztgeti s különféle alakot ölthet; egyik lába érc, a másik szamárganaj. Az empusa-k közé számítják a lamiákat és mormolikeionokat, kik szép ifjak vérét szivták a husukat falták.

Empyreum

(gör.-lat.), a régi természetbölcselőknél a tüz-ég, azaz a világ legfelső része, ahol a tüz, mint a legfinomabb és legkönnyebb elem összegyülik s a honnét az ég fénylő tüneményei származnak. A keresztyén filozofusoknál az E. a világosság helye, az ég; Dante Divina Comediajában az E. az istenség örökké ragyogó székhelye, az üdvözültek lakása. Empyreumi a. m. égi, fényárasztó.

Ems

1. 378 kméter hosszu folyó Németország Ény-i részében; Hövelhofnál, Paderborntól 15 km.-nyire a Lippei-erdő lejtőjén ered; eleinte Ny-nak azután É-nak folyik; Rheinenél Hannover alföldjére jut; Leertől D-re kiszélesedik, vize sós lesz és innen kezdve 4,5 m. mély járatu hajók közlekedhetnek rajta; Pogum és Borsum faluk alatt a Dollartba szakad. Torkolatánál két ága a Borkum szigetet fogja körül. Az E. nagyobbára tőzeges területen folyik keresztül; mellette, mintegy 150 km.-nyi hosszuságban a tőzeges és süppedékes talajra fektetett római hidaknak (pontes longi) maradványaira akadtak. Vize iszapos és halakban szegény. Környékén sok a hajózási és a vizlevezető csatorna. Az előbbiekhez tartozik a 73 km. hosszu Ems-Jade-csatorna, a 26 km. hosszu Ems-csatorna Meppen és Hankenfähr közt és a hollandi csatornarendszerhez vezető Ems-Vechte-csatorna. - 2. Bad-E., régi ismeretes fürdőhely Wiesbaden porosz kerületben, a Lahn kies völgyében, a folyónak mindkét partján, 6 km.-nyire Nassautól, vasut mellett, (1890) 6356 lak., ólom- és ezüst-bányászattal. A városnak nagyobb részét a kisebb résszel, a hol a vaspályaház és a legtöbb villa van, a Lahnon átvezető négy hid köti össze. A királyi fürdőházban (Kurhausi) vannak a leghiresebb források és mintegy 60 fürdőszoba; itt vannak a Kesselbrunnen (460C.), a Krähnchen (35° ), a Fürstenbrunnen (39° ) és a Kaiserbrunnen (26° ), amely nagyobb szénsavtartalmánál fogva a legkellemesebb izü ivóvizet szolgáltatja. Az 1865 és 68 közt feltalált források, a König Wilhelms-, a Felsen-, Augusta- és Viktoria-források a részvény-társaság fürdőházában vannak. Ezek, valamint a többi források mindannyian natrontartalmu termák és egymástól csak a hőmérsékletre és szénsavtartalmukra nézve különböznek; mindegyiket krónikus idegbajok, a légzési szervek bántalmai, májbajok és női betegségek ellen használják. A fürdők, az inhaláló termek, a pneumatikus készülékek stb., a modern kivánalmaknak teljesen megfelelőek. A fürdőházból vasszerkezetü kolannád visz a gyógyterembe, amely parkban fekszik és a melyben fényes olvasó- és mulató-termek vannak. A Lahn balpartján szintén ültetvények közt van az uj fürdőház, E.-nek legmelegebb (57-58° ) forrásával. Környékén vannak a Malberg és a Bäderlei nevü dombok. 1892. 20000-nél több vendég fordult meg benne, akik közt 9519 volt a fürdővendégek száma. E.-t már a rómaiak is ismerték; a középkorban a XIV. sz. óta kezdték vizét használni. Történelmi szempontból fontossá tette az 1786-ki E.-i kongresszus és a Vilmos porosz király és Benedetti francia követ közti szóváltás1870 jul. 13-án, amely a német-francia háboru kitörésére szolgáltatott alkalmat; ennek emlékét a zene-pavillon közelében a földben elhelyezett márványtábla jelöli. 1893 máj. leplezték le I. Vilmos császár Ottó Pál által készített emlékszobrát V. ö. Döring: Bad. E. 1884. Kirchberger, Pfeffer Sommer Fremdenführerjei.

Emscher

a Rajnának 98 km. hosszu mellékfolyója Vesztfáliában és a porosz Rajnai-tartományban; Schwertétől É-re ered és Ruhrort alatt torkollik. Jelentőssé a környékén levő szén- és virágzó ipartalepek teszik.

Emsdetten

falu Münster porosz kerületben, 1 km.-nyire Emstől, vasut mellett (1890) 5521 lak., vászon és jutaszövéssel, szeszgyártással és malomiparral.

Emse

Régi magyar személynév, mely E., Emze, Empsa, Empse és Emus alakban az alsóbb néposztálynál volt nagyon elterjedve; mindamellett a nemességnél sem volt ismeretlen, igy 1226. emlittetik Emos, «serviens regis», vagyis a király szolgája, a hogy az Árpádok korában a köznemességet nevezték. Mivel mindig férfinévnek találjuk, a mai «emse» szóval nem vehető egynek. Lehetséges azonban, hogy a régi «em» (elm, ilma) a. m. ég, levegő szóval függ össze s azonos a mondai Emesu névvel. - E. a mai gazdasági nyelvben a. m. koca.

Emser

Jeromos, német katolikus teologus, egyike a reformáció leghevesebb ellenzőinek, szül. Ulmban 1477 március 20., megh. Drezdában 1527 nov. 8. Tübingában és Bázelben jogot és teologiát tanult; 1502. az erfurti egyetemen tanított, 1505. Drezdában György herceg titkára volt. Eleinte jól megfért Lutherrel, de 1519., a lipcsei vitatkozás óta ellene kezdett harcolni. Luther biblia-fordítását is hevesen megtámadta s a maga Uj-Testamentum-fordítását állította vele szembe, a mely pedig lényegében a Luther fordítása után, a Vulgata értelményen készült. Több vitairatot intézett Luther ellen. Egyéb munkája: Vita S. Bennonis (Lipcse 1512. stb.). - V. ö. Waldau, Nachrichten v. E.-s Leben und Schriften (Ansbach 1783).

Emsi pontozatok

A kölni, mainzi, trieri és a salzburgi érsekek nem annyira a saját érdekükből, mint inkább a kor jozefinisztikus szellemétől késztetve, Emsben, 1786 nyarán, megbizottaik által tanácskozást tartottak azon célból, hogy a pápai kuria joghatósága, s a Zoglio müncheni pápai követ incidenséből, a nunciaturák ellen állást foglaljanak; panaszaikat Mária Teréziának is benyujtották, sőt II. József védelmét is sikerült megnyerniök, nem gondolva meg, hogy ezzel az egyház katolicitását és egységét bolygatják meg, a püspökök helyi egyetemes joghatóságának teljes függetlenítésére törekedtek, amennyiben követelték, hogy a pápa az ő joghatóságukat egyházmegyéjökben kivételek által, fölmentési hatalmukat fenntartások által, törvényhozó hatalmukat pedig önhatalmu rendeletek által ne korlátozza stb. Ezen határozatokat 23 pontba, az u. n. emsi pontozatokba foglalták össze; de minthogy e pontozatoknak ugy a pápa, mint a többi meg nem hivott főpap ellenszegültek s a császár is félre lett általuk vezetve, eredményre nem vezettek. VI. Pius az emsi pontozatokat 1789. Responsio ad Metropolitanos Mogunt, Trevir., Colon et Salisb. super nunciaturis cimü műben megcáfoltatta. V. ö. Münch, Geschichted. Emser Kongresses u. seiner Punktate (Karlsr. 1840); Mejer, Zur Geschichte d. römischdeutschen Frage (Rost 1871). Nippold, Handbuch der neuesten Kirchengeschichte. (I. kötet, 3-ik kiadás).


Kezdőlap

˙