Engedélyes

l. Engedélyezés.

Engedélyezés

A vasutak építésének engedélyezése a közmunka- és közlekedésügyi m. k. miniszternek 1868. évi 4973. sz. a. országgyülési jóváhagyással és az ugyancsak tőle 1885. 40003. sz. a. kiadott szabályrendeletek alapján történik. Alapul vétetnek az előmunkálatok alkalmából készített és a közigazgatási bejáráskor megállapított tervek és költségvetések. Az engedélyező tárgyalást az államtitkár elnöklete alatt a kereskedelemügyi miniszterium vasuti és dijszabási ügyosztálya, továbbá a m. k. vasuti és hajózási főfelügyelőség, a pénzügy- és hadügyminiszterium képviselőinek részvételével tartják meg. A tárgyaláshoz meghivják az engedélykérőket, és ha az államvasutak veszik majd át a vasut kezelését, ezek megbizottjait is. Az engedélyező tárgyaláson első sorban a műszaki részt tárgyalják. Az alépítményre, felépítményre, épületekre, állomásokra, felszerelésre és a jótállásra vonatkozó megállapodásokat függelékül csatolják az engedélyirathoz. E megállapodásokhoz képest állapítják meg most már az építő-tőkét véglegesen és szövegezik az engedélyokiratot. Az engedélyokirat elsorolja a kötelező törvényeket és szabályrendeleteket. A pálya építésére és üzletberendezésére nézve a kereskedelemügyi minisztertől egyidejüleg kiadott és az engedélyokirat kiegészítő részét képező építő föltételeket jelöli ki irányadóknak. Meghatározza az építő- és részlettervek benyujtására vonatkozó határidőt és a módozatokat, kikötvén, hogy az engedélyes köteles a pálya építése közben a kereskedelemügyi minisztertől elrendelt módosításokat és kiegészítéseket foganatosítani, köteles továbbá a jóváhagyott tervektől való eltéréshez a miniszter engedélyét előzetesen kikérni. Megállapítja az időpontot, mikor az engedélyezett vonal a közforgalomnak átadandó; kimondja a kisajátítás jogának engedélyezését. Intézkedik a szomszédos pályákhoz való csatlakozásról. Meghatározza a tényleges tőkét és kimondja, hogy: «az ezen tényleges tőkének beszerzésére szükséges névleges összeget (alaptőke) a kereskedelemügyi m. kir. miniszter a pénzügyi m. kir. miniszterrel egyetértőleg állapítja meg». A tartaléktőke csakis az előzetesen kikérendő engedély alapján használható fel. Az engedélyokirat külön pontja továbbá az engedélyest arra kötelezi, hogy a forgalmi eszközöket, sineket és egyéb, az építéshez használt anyagokat a belföldön szerezze meg; szabályozza a felülvizsgálat idejét, a biztosíték letételét és a visszafizetések módozatait. Intézkedik a katonaság és a katonai javak szállítása iránt, a postai és telegráf-ügyekben, az éjjeli forgalom berendezéséről és a második vágány fektetésének esetleges szükségéről. Nevezetes, és az érdekeltséget kiválóan érintő határozmány a 20. pont, mely szerint az engedélyes köteles az engedélyezett vasut üzletéről a számadásokat az érvényben levő számlázási minta szerint vinni s a lezárt üzleti számlákkal, a vagyonmérleggel, nyereség- és veszteség-számlával együtt, legkésőbb a számadási évet követő május hó végéig a kereskedelemügyi m. kir. miniszternek bemutatni. Az engedélyes köteles továbbá a forgalom és üzlet eredményeit részletesen kitüntető évi jelentést szerkeszteni és közhirré tenni, s a felügyeleti hatóságtól kivánt mindennemü statisztikai adatot beszolgáltatni. Az óvadék letétbe helyezése után a törvény idevágó határozata szerint kiállítják az engedélyokiratot és ő Felsége jóvhagyása elé terjesztik. Az engedélyokirat azonban még nem jogosítja fel az engedélyeseket az építés megkezdésére. Az építőengedély csakis a részletes építő-tervek felterjesztése és a törzsrészvénytőke 30 %-a befizetésének igazolása, illetőleg a megfelelő építő szerződés bemutatása után kérelmezendő a kereskedelemügyi minisztertől. Az engedélyokirat a törvényhozás elé terjesztetvén, törvénybe iktattatik.

Európa minden államában a törvényhozás, ill. a kormányzat tartotta fenn magának az engedélyezés jogát. Erről, valamint a hazánkban követett eljárásról v. ö.: Dobiecki, Helyi érdekü vasutaink alapítása, építése és üzlete címü művével. Kiadta a M. Mérnök- és Építész-Egylet 1892.

Engedélyhez kötött ipar

az 1884. évi XVII. t.-c. értelmében az az ipar, mely egyrészt kellő megbizhatóságot igényel azok részérők, akik üzni akarják, másrészt a hatóság ellenőrzésének is alá van vetve. E. iparok: a) fogadó, vendéglő, korcsma, sörház, pálinkamérés, kávéház és kávémérés tartása; b) a zsibáruskodás; c) a foglalkozást közvetítő és a cselédszerző üzlete; d) a kéményseprés; e) a rendes járati időhöz kötött személyszállítás; f) azok ipara, kik közhelyeken a közönség számára személyszállító eszközöket tartanak készen, vagy szolgálataikat ajánlják; g) az építőmester ipara; h) mérges anyagok és gyógyszerek készítése és a velük, valamint a gyógyszerfélékkel való kereskedés; i) robbanó-szerek készítése és a velük való kereskedés. Az a-f tételekben felsorolt foglalkozásokra nézve a hatóság kimondhatja a korlátozást s az illető ipari engedélyeket számhoz kötheti.

Engedi

az ó-testamentumban egy forrás és egy város neve a Holt-tenger mellett. Az E. szikláiba menekült Dávid Saul elől; E. még a IV. sz.-ban is jelentékeny falu volt. E név megmaradt a tóra alkalmazva Ein-Dsidi formában. Ennek édes vize (27° ) sok ritka növényt táplál, különösen az Esclepias procerát, valamint több különös fajtáju madarat és rovart. Egy meredek cikcakos ut mellette ma is közlekedési összeköttetést képez Jeruzsálem és el-Karek (Eloab-Edom) közt, mint a hajdankorban (2 krón. 20. és 16). E tó mellett néhány épület-maradvány mutatja még a régi helységet, melynek szőllőhegyei és pálmái hiresek voltak (ezért hítták régen Hayezon-Thamar-nak is; Thamar a. m. pálma).

Engedmény

(cessio), valamely követelésnek másra átruházása. Az átruházó: engedményező (cedens); az, akire az átruházás történt: engedményes (cessionarius); azt aki az átruházott követeléssel tartozik, átvett adósnak (debitor cessus) nevezik. Az E. történhetik visszteher mellett v. anélkül. Tárgya minden elidegeníthető jog; a személyhez kötött jogok nem engedményezhetők. Az engedményes jogai az engedményező jogaivel azonosak. Az átvett adósra nézve az E. uj kötelmet nem szül. Az adós eredeti hitelezőjének csak addig fizethet, mig az E.-ről nem értesült, az eredeti hitelező ellen őt illető kifogásait mindazáltal az engedményes ellen is érvényesítheti. Az engedményező felelős az engedményezett követelés valódiságáért és behajthatóságáért, de csak annyiért, amennyit érte kapott, s kivéve továbbá, ha az E. idejében behajtható követelés véletlen eset vagy az engedményes hibája folytán vált behajthatlanná. Visszteher nélküli, tehát ajándékozásképi E. esetében az engedményezőt semmi felelősség nem terheli.

Engel

1. Gábor, orvos-sebész-tudor, szülész, műtő. Szül. Maros-Vásárhelyt 1852. Orvosi tanulmányait végezte Budapesten és Lipcsében. Orvostudori oklevelet nyert a budapesti egyetemen 1875. Ugyanott a szülészeti kórodán 1874-1878-ig gyakornok; 1879-80. az első sebészi kórodán működő növendék; 1880-87. a kolozsvári egyetemen tanársegéd; 1881. magántanárrá képesíttetett szülészetből. 1887 óta a kolozsvári országos kórház igazgatója. 1893. egyetemi nyilv. rk. tanárnak nevezték ki. Dolgozatai megjelentek az Orv. Hetilapban; az Egészségben; Orv. term.tud. értesítőben; Centrbl. für Gynoekologie; Archiv. F. Gyn. és a Wien. med. Presseben.

2. E. János József, magyar nyomdász, 1772. kezdte meg működését Pécsett. Közel negyedszázadon át maga vezette tekintélyes üzletét, mig 1796. bekövetkezett halála után özvegye, E. Krisztina vette át annak vezetését és folytatta majd 20 éven át, fokozatosan emelve a nyomda öröklött jó hirnevét.

3. E. János Keresztély, magyar történetiró, szül. Lőcsén 1770 okt. 17., megh. Bécsben 1814 márc. 20. A középiskolát Pozsonyban végezte, azután Göttingába, akkor az első német egyetemre ment, hol Schlözernek, a hires történettudósnak vezetése alatt különösen Európa délkeleti népeinek történetével foglalkozott. Két értekezésével: a spartaiak, krétaiak és kozákok katonai respublikájáról és Trajan hadjáratáról és az oláhok eredetéről (latin nyelven) dijat is nyert. 1791. a tudós gr. Teleki Sámuel az erdélyi udv. kancelláriánál alkalmazta, hol 1812. titkárságra emelkedett. Érdemeiért nemesi rangot is nyert. Tagja volt az evang. konszisztoriumnak is. Hivatalos elfoglaltsága közepett sem szünt meg Magyarországnak és melléktartományainak történelmét tanulmányozni, mely célból nemcsak a bel- és külföldi irodalomban kutatott, hanem a levéltárakban is. Előbb Halics és Lodomér, majd Ukraina történetét irta meg, azután a magyar birodalom történetét öt kötetben (német nyelven). Kiadta barátjának, Cornidesnek tanulmányait a régi magyarok vallásáról és Anonymus Belae regis Notariusról. A mi a történeti kritikát illeti, műve messze fölötte áll a többi akkori hazai történetiróénak. Kár, hogy fürkésző szelleme gyakran tulságos skepticismusra ragadta. Igen kiváló helyet foglal el mint kutfők kiadója is. Kiadott több értékes hazai forrást «Monumenta Ungrica» cim alatt. Kovachich, Sammlung noch ungedruckter Stücke cimü kutfőkiadásához külön bevezetést irt a régi magyar krónikáknak egymáshoz való viszonyáról, mely ilynemü régibb tanulmányaink közt kétségtelenül a legbecsesebb.

4. E. József, szobrász, szül. 1815 okt. 26. Sátoralja-Ujhelyen; atyja a papi pályára szánta s ez okból 1830. Pozsonyba külte tanulmányai folytatása végett. E. csak egy évet töltött itt s minthogy atyja időközben meghalt, abbahagyván a hittani tanulmányokat, Bécsbe egy esztergályoshoz ment. Az esztergályos azt tanácsolta neki, hogy lépjen be a művészeti akadémiába. Itt folytatta tanulmányait, 5 évig gyakorolva magát a rajzolás-, mintázás- és faragásban. 1836. Junó-főjével a második és egy évre rá Apollójával az első dijat nyerte el. Ekkor Párisba, majd Londonba ment, hol sok művet mintázott. A londoni parlamenti palota facadeján több cimertartó és pajzshordó, valamint János király alakja is az ő műve. Látogatta a londoni akadémiát s a többi között Viktória királyné és férje: Albert herceg mellszobrát készítette el viaszból. Ezután az Amazonok küzdelme cimü sikerült csoportját s Milton billikom-át készítette. E mű annyira megtetszett Viktoria királynőnek, hogy 1846 végén a királyi pár megbizásából Rómába utazhatott, hogy ott első életnagyságu csoportját márványban elkészítse. E. itt fejezte be az Amazonok harcát, melyért Albert király 6000 frttal jutalmazta. Ezután Leland kapitány számára: Achilles és Pentiseleia küzdelmét mintázta, s közben kisebb szobrokat mintázott: igy Fonópárkáját (Salamons lordmayor és Albert herceg számára); továbbá a Vadászat előtt és Vadászat után (1862) cimü szobrokat márványból, Amort egy nimfával és az Ártatlanság alakjait. E. mint arcképező is igen keresett volt. A többi között készíté Bright mellszobrát, gr. Nádasdy Ferenc tábornok életnagyságu márványszobrát (a bécsi Arsenal-épület homlokzatára) és gr. Pejacsevics szobrát 2/3-ad életnagyságban stb. Legszebb művének Éváját tekintik; ezt abban a pillanatban ábrázolta, mikor a világot megpillantja. A meztelen alak félgömbön áll s az almát tartó, felkapaszkodó kigyóra támaszkodik. Ez a mű a fejlődő magyar szobrászat egyik érdekesebb terméke. E. 1866-ban a Széchényi-szoborpályázaton az első dijat nyerte, minek folytán Rómából visszatért hazájába s itt nagy művén kivül számos kisebbet teremtett. Igy dr. Balassa János, Pázmány Péter, Mátyás király, Mária Terézia és Révay Miklós mellszobrait. Engel a klasszikai iskola hive s mint ilyen az utóbbi időkben meglehetősen háttérbe szorult fiatalabb pályatársai megett, kik kivétel nélkül a divatos realisztikus iránynak hódolnak.

Engel

1. Eduárd, német iró, szül. Stolp pomerániai városban 1851 nov. 12., sokat utazott, 1875 óta a német birodalmi gyülés hivatalnoka. Megirta a francia 1882 és angol irodalom (1883) történetét, Lord Byron életét (1876); fordított olasz szerelmi dalokat (1876) stb. Értékesebbek kisebb dolgozatai: Die Übersetzungsseuche in Deutschland (4. kiad. 1879); Hat Bacon die Dramen Shakespeares geschrieben? (1883); Psychologie der französ. Literatur (1885) stb. Olvasott és szellemes, de felületes és megbizhatatlan iró. Legujabban a görög kiejtésről irt (Aussprache des Griechischen 1887., az uj görög kiejtés mellett) és vasuti szakkérdésekről Eisenbahnreform (1888) és Der Zonentarif (1891).

2. E. Ernő, német statisztikus, szül. Drezdában 1821 márc. 26. Eredetileg bányamérnökségre adta magát; 1850. a szász statisztikai hivatal igazgatója. Ezen állásból megválván, két évig a jelzálogbiztosító intézet igazgatója, mig 1860. a porosz statisztikai hivatal igazgatójává nevezték ki. Az ezen állásban kifejtett gazdag és sokoldalu működése e hivatalt mintaszerü intézetté változtatá át. Megindítá a hivatal nagytekintélyü folyóiratát (Zeitschr. des kön. preuss. statistischen Bureaus) és alapítója a hivatalban felállított statisztikai szeminariumnak. Működésének egyik fénypontja az 1863. Berlinben tartott nemzetközi statisztikai kongresszus szervezése és vezetése. 1882. a császári statisztikai hivatallal keletkezett surlódások következtében állásáról lemondott és azóta Drezda mellett él, agg korában is folyton statisztikai munkákkal foglalkozván. Működése a statisztika legkülönbözőbb terein ujjáalkotó és teremtő vala. Számos irodalmi munkáiban különösen az iparstatisztika, a népszámlálás, a népmozgalom, valamint a társadalmi statisztika feladataival foglalkozott. Legfontosabb dolgozatai: Geschichte des preussischen statist. Bureaus (1860); Methoden der Volkszählung (1861); Über Sterblichkeit u. Lebenserwartung (1861-62); Preis der Arbeit (1861); Reform der Volkswirthschaft und Gewerbestatistik (1870); Wohnungsnoth der Grosstädte (1874); Emlékbeszéd Quetelet fölött (a budapesti nemzetközi statisztikai kongresszuson); Der Werth des Menschen (1883).

3. E. Ferenc, német utazó, szül. Mecklenburgban, Röbelben 1834. 1857-63. Venezuela és Columbia nagy részét bejárta és visszatérése után az irói pályára lépett. A folyóiratokban megjelent nagyszámu értekezésein kivül Studien unter den Tropen Amerikas (2. kiad. Jena 1879); Aus dem Pflanzerstaate Zulia (Berlin 1881); Wegeblumen aus dem Ränzel eines Wanderburschen (költemények, u. o. 1883) cimü műveket tett közzé.

4. E. János Dániel Frigyes, német technikus, szül. Danzigban 1821 szept. 20., megh. Berlinban 1890 máj. 13. A mezőgazdasági építészetre adta magát. 1851. irta: Der Kalksandpisébau c. könyvét; 1852-56. nagyobb utazást tett külföldön s ezt Handbuch des landwirthschaftlichen Bauwesens c. munkájában irta meg (Wriezen 1851-53). 1857. Proskauban a kir. mezőgazdasági akadémia tanára lett, s ez intézet megszünte után (1881) Berlinben lakott haláláig. Munkái: Sammlung landwirtschaftlicher und ländlicher Bauausführungen (Berl. 1851-65); Hochbaumaterialienkunde (Wriezen 1863); Der Pferdestall (Berlin 1891); Der Viehstall (u. o. 1889); Album für ländliche, landwirtschaftliche und gärtnerische Bauausfürhungen (Lipcse 1879); Die Bauausführung, Handbuch für Bautechniker (Berlin 1881).

5. E. János Jakab, német iró, szül. Parchimban 1741 szept. 11., megh. u. o. 1802 jun. 28. Filozofiai s filologiai tanulmányainak befejezte után Berlinben gimnáziumi tanár, az Akadémia tagja, a későbbi III. Frigyes Vilmos király nevelője lett. Nehány évig (1787-91) a berlini szinház főigazgatója volt. A mult századi német népszerü bölcselők közt kiváló helyet foglal el; széles műveltségü, gondolkodó fő és első rangu stiliszta. Legnépszerübb, rendkivül elterjedt munkái: Der Philosoph für die Welt (1775., kis cikkek, elbeszélések, jellemrajzok stb.), Fürstenspiegel (1798., ugyanily tartalmu) és Herr Lorenz Stark (1801)., családi regény, mely először Schillernek Horen c. előkelő folyóiratában jelent meg), mely a mult századi szük polgári köröknek egészséges humorral rajzolt életteljes képét adja. Érdemes egyéb művei: Anfangsgründe einer Theorie der Dichtungsarten (1783) és Ideen zu einer Mimik (1785. 2 köt.); Lobrede auf

Friedrich II. (1781) c. beszédjét sokáig elsőrangu munkának tenintették. Szinművei: der dankbare Sohn (1771), és Der Edelknabe (1774); csinosan kicsiszolt, de élettelen filigránmunkák. Összes művei 1801-6. és ujra 1857. 12 köt.

6. E. József, osztrák orvostanár, szül. Bécsben 1816. 1844-ben a zürichi egyetem boncolástani tanára lett, majd 1849. mint prágai, 1854. mint a bécsi József akadémia korboncolástani tanára nagyban hozzájárult szakmája fejlesztéséhez. Az orvosi terminologia igen sokat köszönhet E.-nek. Számos kisebb közleményein kivül, melyek többek közt a csontok, haj és toll fejlődését tárgyalják, felemlítendők a következő munkái: Entwurf einer pathologisch - anatomischen Propädeutik (Bécs 1845); Die Leichenerscheinungen (1854); Specielle pathologische Anatomie (1856); Compendium der topographischen Anatomie (1860), mely korának legjobb tankönyvei közé tartozott: Das Knochengerüste des menschlichen Antlitzes (1850); egyik legszellemesebb munkája, melyben azon eszméje mellett érvel, hogy a rágóizmok erősebb fejlettsége mennyire befolyásolja az arccsontok alakját. 1874. Engel az akadémia feloszlatása után nyugalomba vonult.

7. E. Károly, német irodalombuvár és hegedüművész, szül: Oldenburgban 1824 feb. 21. Oroszországba szerződött 1842. mint hangversenymester nyugdijba lépve, Berlinben, Brémában, Oldenburgban s 1869 óta Drezdában élt. Hegedüre szerzett versenydarabokat; iratai és kiadványai: Deutsche Puppenkomödien (Oldenb. 1874-79; 8 rész); Das Volksschauspiel Doktor Johann Faust (u. o.1882); Zusammenstellung der Faust-Schriften von 16. Jahrundert bis Mitte 1884 (u. o. 1885); Die Don Juan-Sage auf der Bühne (u. o. 1887. 2. kiad. 1888); Das erste Faustbuch vom Jahre 1587. (u. o. 1887); Die beiden alten deutschen Volksschauspiele von Doktor Johann Faust und Christoph Wagner, Fausts Famulus (u. o. 1890).

Engelberg

falu Unterwalden svájci kantonban, 15 km.-nyire Sarnentől, az engelbergi Aa mellett 1010 m. magasban, a Titlis lábánál. látogatott nyaralóhely, (1888) 1973 lak., nagy vendéglőkkel. Közelében a Tötschbach, Schormettenbach szép vizeséseket alkotnak. Hires az 1121. Seldenbureni Konrádtól alapított bencés apátsága, amelyet a XVIII. században ujraépítettek és amelyben értékes, 20000 kötet könyvből, 210 kéziratból és 150 inkunabulumból álló könyvtárt őriznek.

Engelbert

szent, kölni érsek, Berg Eberhard gróf fia. Szül. 1185., megh. 1225 nov. 7. Nagy tudománya és erényei miatt már 21 éves korában a münsteri püspökséggel kinálták meg, de tapasztalatlanságára hivatkozva, nem fogadta el. 1215. kölni érsek lett. Mint ilyen 10 évig (1225-ig) erélyesen kormányozta tartományát, amelyben béke és rend uralkodott. Ellenségeivel szigoruan, de igazságosan bánt, helyreállította a kolostori fegyelmet, felvirágoztatta a földmívelést stb., miáltal mindenki dicséretét magára vonta, melyet még költők is megénekeltek. Nevelője volt Henrik császárnak, II. Frigyes fiának. Az unokaöccsével, gr. Isenburg Frigyessel keletkezett viszályban meggyilkolták.

2. E., Falkenburg fia, 1261-1274-ig kölni érsek. A városi előljáróság önálló jogáért a patriciusokkal szövetkezve vivott harcában 1267-ben elfogták és 31/2 évig fogva tartották, mely időben a város interdiktum alá volt vetve. 1271. Albertus Magnus közbenjárására visszanyerte szabadságát.

Engelbrecht

1. Károly, állatorvos és tanár, szül. Tatán 1837., megh. Keszthelyen 1875. Az állatorvosi tanintézet tanfolyamát Bécsben elvégezvén, katonai állatorvos lett és e minőségben Kisbéren és Bábolnán volt alkalmazva. Mint kiváló lóismerő, eredeti arab mének beszerzésére az Egyiptom- és Arábiában járt küldöttségben részt vett és külföldön többször tanulmányi utazást tett. Az 1868-69. tanévtől fogva mint az állattenyésztés és az állatgyógyászat rendes tanára, tulkorán bekövetkezett haláláig jeles eredménnyel működött. Az összes állattenyésztést és állatgyógyászatot tárgyazó számos, a szaklapokban megjelent cikkein kivül, következő művei jelentek meg: Az állatbonc- és élettan és az általános állattenyésztés alapvonalai, földmives- és fels. népiskolák számára (Pest 1871). Mily tenyészirányt kövessen jövőre a kisebb juhtenyésztő (Pest 1872); A szarvasmarha, ennek fajta- és külemtana, fogisméje, tenyésztése, takarmányozása, hizlalása, patkolása, a tej- és sajtgazdaság belső és külső szórványos és járványos betegségei és gyógyításuk. Tanuló és gyakorló gazdák számára (Pest 1872. 2 jav. kiadás, Bpest 1874); A gazda mint állatorvos a szükségben, vagyis táblázatos kimutatása a lovak-, szarvasmarhák, juhok, sertések és kutyáknál leggyakrabban előforduló külső és belső szórványos és járványos betegségeknek és azok orvoslásának (Keszthely 1874); A gazdasági állatbonc- és élettan. Tanuló és gyakorló gazdák számára (Bpest 1875). V. ö. Szinnyei J., Magyar Irók.

2. E. Károly, vincellérképző intézeti igazgatótanár, az előbbinek fia, szül. Bábolnán 1860. A keszthelyi gazd. tanintézet tanfolyamának befejezése után vonzalmának engedve, a szőllőszetet és borászatot tette különösebb tanulmánya tárgyává s az érdiószegi vincellérképző intézet segédtanára lett; az 1884-85. tanév elején pedig mint igazgató-tanár a pozsonyi szőllőmívesek egylete által Pozsonyban létesített, azóta az állam kezelésébe átment szőllőszeti és borászati intézet vezetését vette át, innét azonban az orsz. borászati kormánybiztos mellé a földmívelésügyi miniszteriumba berendeltetett, utóbb annak helyettese lett és jelenleg ugyanott mint szőllőszeti és borászati központi m. kir. főfelügyelő működik. Számos cikket irt a szaklapokba; a Pozsonyban megjelent magyar-német szövegü Szőllőmívesek lapjának és Winzerzeitungnak szerkesztője, utóbb a Budapesten megjelenő Borászati Lapoknak munkatársa és szerkesztője lett. V. ö. Szinnyei J., Magyar Irók


Kezdőlap

˙