Ensival

(E.-les-Verviers), község Liege (Lüttich) belga tartományban, 16 km.-nyire Spatól, a Vesdre balpartja és vasut mellett, festői völgyben, (1890) 6855 lakossal, posztószövéssel és festőgyárral.

Ensomheden

sziget az Északi-jeges-tengerben a Novaja-Zemlya É-i végétől KÉK-nek, 202 km2 területtel; nyugati része meredek, itt a tengerfenék sziklás, K-i része lapos. 1878. Johannesen norvég kapitány fedezte föl.

Enstatit

l. Piroxén.

En suite

(franc., ejtsd: an szvit) a. m. sorban, ezután, kiséretében.

Ensztazis

(gör.), logikai műszó, a bizonyításnak ama módja, amidőn valamely tétel ellentétének igaztalanságát vagy alapokának megcáfolásával, vagy a belőle következő tételek igaztalanságával bizonyítják.

Entada

Adans. (növ.), az érzőkefélék fegyvertelen iszalagcserjéje, kétszer szárnyalt levelekkel, apró fehér v. sárga füzéres virágokkal s nagyon hosszu lapos és fás hüvellyel. A forró tartományokban 11 faja terem. Az E. Pursaetha DC. (Mimosa scandens Roxb. ) Keletindia, a Kanari szigetek és tropikus Amerika iszalagja. 4-5 méter magasságában sok kacskaót bocsát, melyekkel a szomszéd fák tetejéig felkuszik, vagy ha fatámasztéka nem akadna, a földön fut széjjel. Hüvelye 1,5-2,5 m. hosszu, magva (ny.-indiai mogyoró v. Sz.-Tamás szive) tyuktojás nagyságu, fénylő, sötétbarna v. biborszin; a forró tartományokban burnótszelencét, kanalat stb. alakítanak belőle, sőt az indiai bazárok sulymértéknek is használják. A Golf áramlása némelykor E.-Európa partjaira Novaja Semljáig is elsodorja, s a Gesztenye öblöt erről a gyümölcsről (tengeri gesztenye v. bab) nevezték el.

Entail

(ang., ejtsd: entél, lat. feudum talliatum), valamely ingatlan, melynek öröklési rendje meg van határozva. Az örökhagyót illető terjedelmes jogoknál fogva az E. gyakran hitbizományi jelleggel bir, ami az ingatlan vagyonnak tulságos megkötöttségét eredményezi.

Entari

(v. 'Anteri), a régi módu mohammedán öltözet rendszerében a hosszu felöltő alatt viselt rövidebb ruhadarab.

Entázis

(gör.), magyarul ujabban sudarosodás-nak mondják. Az ó-görög és római, ugyszintén a renaissance-építészet oszloprendjeiben az oszlop törzsének amellett, hogy fölfelé fokozatosan vékonyodik, egy harmadrész magasságban enyhe, majdnem észrevehetetlen kidomborodása. Alkalmazására az a körülmény vihette az építészeket, hogy alul és fölül egyenlő vastagságu magasabb oszlop optikai csalódás következtében fölül vastagabbnak látszik, dereka pedig olyan, mintha be lenne horpadva. Az oszlopok sudarosítása legtöbbször a törzs magasságának egy harmadrészében kezdődik; szerkesztése többféle lehet. Vitruv módszere a következő:

[ÁBRA] Entázis

Az oszlop magassága három egyenlő részre lesz osztva és az alsó harmadrész nem lesz sudarosítva. CB vonal fölött egy félkörivet irunk és E-ből EE merőleges vonalat huzzuk CB-re, mely a félkörivet D pontban metszi. Ugy a BD ivet, mint az FG magasságot tetszés szerinti - itt négy - egyenlő részre osztjuk, ugy, hogy

GH = HI = IK = KF és

B1 = 12 = 23 = 3II.

Most ha a H, I és K pontokból vizirányos, az 1, 2 és 3 pontokból pedig függőleges vonalakat huzunk, ugy az X, Y és Z metszési pontok adják meg az E. vonalának egyes pontjait, melyeket egymással összekötve, megkapjuk az E. vonalát. Az E.-t egy más módszer szerint is lehet megszerkeszteni, melynél a sudarosodás nem 1/3 rész magasságban, hanem mindjárt az alaptörzs aljánál kezdődik; e módszernél az oszlop legnagyobb átmérője nem alul, hanem a törzs 1/3 rész magasságában lesz. Az utóbbi szerkesztési módot leginkább a kompozita oszloprendszernél alkalmazzák. A görögök és rómaiak mindig sudarositották oszlopaikat; az arab, román és csucsives stilus az E.-t elhagyta, de ujra fölvette azt a renaissance és származékai.

Entelechia

(gör.), voltakép tökéletesség, mindannak a tényleges birtoka, ami a tökéletességhez tartozik. Aristoteles filozofiájában az E. v. energeia ellentéte a lehetőségnek (dynamis); ugy viszonylanak egymáshoz, mint lehetőség és valóság, mint anyag s forma. A forma az E., tökéletessége, kifejtése, teljesedése a lehetőségnek. A lélek a test E.-ja, mint ilyen annak formája (alakító elve), mozgató elve és célja. L. Aristoteles (II. köt. 105. l.)


Kezdőlap

˙