Epacris

Cav. (növ.), a róla nevezett család csinos, finom levelü, többnyire örökzöld cserjéje, 27 fajjal Ausztráliában. Virágfüzérje v. fürtje a karcsu ágakon sokvirágu, szépszinü, gyümölcse öt rekeszü, sokmagu. Sok faja, mint a fehér és harang virágu E. campanulata Cav., az E. grandiflora Sm (virága biborpiros, az eresze halaványsárga v. fehér), E.-longiflora Cav., hengerded, csüngő, piros, a csucsán fehéres szirmokkal, az E. impressa Labill., egyoldalra vorduló, számos, kissé csüngő, piros, szögletes csövü virágokkal, végre az E.nivalis Sm. tiszta fehér, hengerded, majdnem ötszögletü szirommal, üvegházi disz. Az első majdnem egész esztendőn át virit. Ugy ápolják, mint az Erikát.

Epagóga

(görög), a görögöknél az a büvös mondás, mellyel földalatti istenségeket, vagy gonosz szellemeket idéztek; gondolkodástanilag és a szónoklattanban a. m. indukció.

Epagomenek

(görög) a. m. a hozzácsatoltak, az az öt nap, mely oly népek naptárában van a 360 naphoz toldva, melyek 30 napos hónapokkal számítják az évet.

Epakták

(görög), általában az a felesleg, mellyel valamely időköz egy másik, tőle különbözőt tulhalad; majdnem kizárólag azonban a nap- és hold-év (l. o.) összehasonlításánál használták és E.-nak azoknak a napoknak számát nevezték, melyek az ó-év utolsó ujholdjától uj-évig folytak le, melyek tehát a Hold korát mutatják. Ha p. valamely év utolsó ujholdja dec. 28-án éjfélre esik, január l-éig 3 teljes nap mulik még el, vagyis a következő év E.-ja 3. Ha ezt az E.-t (3) a Hold szinodikus keringési idejéből 29 1/2 napból levonjuk, 261/2-et kapunk, az uj-év első ujholdja tehát 27-én délre esik és ha most egymásután 291/2 napot hozzáadunk, sorban kapjuk az ujholdakat, melyek azonban csak a közép-ujholdak; a valódiak csakis a Hold-táblák alapján számíthatók ki. Kronologiailag majdnem kizárólag a husvét kiszámítására szükséges egyházi E.-at értjük, mikor E.-tól beszélünk. Ezeknél a 12 szinodikus holdhónapból álló hold-év és a juliáni év közti különbséget kerek 11 napra tették és az ujhold kiszámítására a nicaei zsinat határozata alapján a Meton-féle ciklust (l. o.) használták és egyuttal a holdköröket a K. e. 1-ső évtől számították, melynek tehát 354-ik napjára esett az utolsó ujhold, ugy hogy az 1-ső év E.-ja XI. lett és minden következő évé 11-el több; XXIX-nél nagyobb E. nem lehetett; ha az ujhold éppen január 1-ra esett, az E.-t O vagy *-al jelölték. Ezen igy az E-at a Gergely-féle kalendariumjavításnál szintén javítani kellett, mit Lilius meg is tett. Ma - mikor a husvétszámítás Gauss szabálya szerint történik - az E.-nak csak kronologiai és kalendográfiai jelentőségük van.

Epaktisz

görög ősrégi város, l. Lepanto.

Epaminóndas

(Epameinondas) a jeles tebai polgár, szül. Kr. e. 420 körül, vagyontalan, de előkelő családból. Atyja, Polymnis, E. neveltetésére a legnagyobb gondot fordította és maga az ifju E. is korán azon volt, hogy magát azon irányban tovább nevelje, melyet atyja kezdeményezett. Az akkori szokás szerint zenében és bölcsészetben s ezek mellett a testgyakorlatban nyert oktatást, s habár a zenében is kiváló oktatói voltak, mégis legjobban kedvelte a tarentumi Lyrist, aki őt a pitagorasi bölcsészetbe bevezette, dacára annak, hogy az komor és szigoru ember volt. Negyven éves koráig nem látta szükségesnek hazája politikájába befolyni, sőt annyira nem mutatta fényes politikai és hadászati tehetségeit, hogy Téba akkori politikai pártjai még számba sem vették, s csak barátja, Pelopidas, kivel azonban nem mindenben értett egyet, szerette és becsülte benne a jeles hazafit. Életének legfontosabb, de egyszersmind legelső nagy politikai eseménye az volt, midőn Phoebidas a spártai vezér azon alkalomból, hogy Beocián keresztül egy spártai sereget vezetett, a tebai arisztokrata párt által biztatva, a népjog durva megsértésével, Teba városát elfoglalta s ennek fellegvárában, a Kadmeában spártai őrséget helyezett el (Kr. e. 383.). Midőn négy év mulva barátjai, különösen Pelopidas és Mellon, az oligarkák élete ellen összeesküdtek, hogy ekként hazájukat felszabadítsák, E. ezen eljárást nem tartotta helyesnek, Pelopidas és hivei azonban E. ellenzése dacára végrehajtották tervöket, az oligarka párt vezéreit meggyilkolták s polgártársaikat a szabadság védelmére szólították fel. Most állhatott elő E. azon ifjakkal, kiket a lefolyt négy év alatt a hazának nevelt; a polgárok hozzá csatlakoztak, s helyreállították a demokráciát, melynek értelmében ujból a népgyülésre ruházták a fölségjogokat, melyet ez a tanács által gyakoroltatott s e mellett választottak 7 boeotarkát, jeléül annak, hogy Teba nemcsak a saját függetlenségét tartja fenn, hanem igényt tart vezérszerepre egész Beociára nézve. Ezen ujjáalakulás alatt sikerült E.-nak a demokratákat az oligarka párt hiveivel szemben minden erőszakoskodástól és bosszuállástól visszatartani. A spártai őrséget csakhamar elvonulásra birták s a bekövetkezendő támadás ellen a tebaiak Athen segítségét keresték s ezt meg is nyerték; ezen kivül a beociai városok is legnagyobbrészt Teba pártjára állottak. Hogy mi része volt E.-nak ezen dolgokban, azt nem tudjuk, de tekintélye mindenesetre emelkedett, mert mikor végre 371. a hadakozó felek Spártába követeket küldöttek, hogy az annyira óhajtott békét megkössék, Teba ugy is mint a beociai szövetség feje, E.-t küldé követnek. A béke feltételei azok voltak, hogy Spárta ismerje el a görög államok függetlenségét és hivja vissza hivatalnokait (harmostákat) a görög városokból. Spárta kénytelen volt ezen feltételeket elfogadni s erre az egyes államok követei egyenként letették az esküt, mely őket ama feltételek megtartására kötelezte. E. azonban nemcsak Teba, hanem az összes beociai városok nevében akarta az esküt letenni s egyszersmind kijelentette, hogy Teba addig nem mond le a Beocia feletti főhatalmáról, mig Spárta hasonlót nem tesz Lakoniára nézve. Agesilaos az akkori spártai királyok egyike, ki a békealkudozásokat vezette, erre kitörülte Téba nevét a szerződők sorából s azonnal hadat is üzent Tebának. Kleonbrotos, a másik spártai király, ki seregével még a Beociával szomszédos Fokiszban tartózkodott, azonnal utasíttatott, hogy támadja meg Beociát. Ilyen hirtelen támadásra nem voltak elkészülve a tebaiak, de E. éppen ezen válságos pillanatban mutatta ki azt a tulajdonságát, melyet addig benne még nem is sejtettek: a hadvezéri tehetségét. A tebaiak a beociaiakkal együtt, tehát a boeotarkok hozzájárulásával egy körülbelül 6000 főnyi sereget állítottak talpra, mellyel E. és vezértársai a sokkal nagyobb számu spártaiakkal - ezeknek serege állítólag 24000 harcosból állott - mertek szembeszállni. A döntő ütközet Leuktra mellett történt és a spártaiak teljes megveretésével végződött. Ezen győzelem által E. nemcsak hazájának nagy és fontos szolgálatot tett, hanem a spártaiak tekintélyét, a győzhetetlenség dicsfényét, mely eddig ezeket illette, végképen megsemmisítette. E. azonban nem akarta a megvert spártai sereget tönkretenni, s kieszközölte, hogy bünhődés nélkül hazatérhessen. De csakhamar kénytelen volt ujból fegyvert ragadni Spárta ellen; a leuktrai ütközet következtében ugyanis Spárta szövetségesei elpártoltak tőle, sőt az arkádiaiak egy közös várost, Megalopoliszt alapítottak, s midőn a spártaiak ezt nem akarták megengedni, az arkádiaiak a tebaiaktól kértek segítséget. E. erre egy nagy sereggel megjelent a Peloponnezusban, betört Lakoniába, anélkül azonban, hogy Spárta városát megtámadta volna, átmegy Messeniába, ezt felszabadítja a spártaiaktól, és az Ithoma hegy alatt Messena városát alapítja. Ezalatt az atheniek Iphikrates vezérök alatt sereget küldöttek a spártaiak segítségére, de E. anélkül, hogy azzal megütközött volna, hazatér. Itt azonban ellenfelei bevádolták, hogy a fővezéri méltóságát a törvényszabta időnél négy hónappal tovább viselte; védbeszédjének, melyet ez alkalommal elmondott, az volt a hatása, hogy felmentetett. A következő évben (369) ismét a Peloponnezusba tör, s már utközben az Isztmuson legyőzi a spártai sereget; de nagyobb eredményt nem tud felmutatni, mivel Dionysius, a szirakuzai kényur a spártaiakat támogatja s e miatt a tebaiak elmozdítják E.-t hivatalából. A legközelebbi hadjáratban, melynek célja volt Pelopidast kiszabadítani Jason, Pherae kényurának hatalmából, E. csak mint közvitéz vesz részt, de midőn a tebai sereg Kleomenes vezére ügyetlensége következtében veszélybe sodortatott, a sereg kivánságára E. vette át a fővezérletet s ezen tisztjében ujból fényesen kimutatta tehetségét, ugy hogy a következő hadjárat vezetése is reá bizatott s ő Pelopidast ki is szabadította. 367. ismét a Peloponnezusba vonul, de a szövetségesek megbizhatatlansága miatt csak annyira mehetett, hogy Achaia is a beociai szövetséghez csatlakozott. Ettőlfogva néhány éven keresztül E. ugy látszik nem tudott a tebaiakra hatni, s midőn barátja Pelopidas 364-ben egy tesszaliai hadjárat alkalmával elesett, még inkább csökkent E. tekintélye. Mindazonáltal rábirja Tebát, hogy egy 100 hadihajóból álló hajóhadat építsen s maga veszi át ennek vezérletét. Nem volt eredménye tengeri hadjáratának, melyben egészen Bizancig eljutott, legfeljebb annyiban, amennyiben megmutatta, hogy nemcsak az athéneiek, hanem a beociaiak is értenek, ha akarnak a tengerészethez. Ezalatt Teba szövetségesei a Peloponnezusban részben elpártoltak, részben pedig egymással kezdtek egyenetlenkedni, s miután Spárta is szította ezen viszályt, egy uj hadjárat - a negyedik E. részéről - vált szükségessé. Ekkor sikerült neki ugyan Spárta piacáig nyomulni, de itt ütközetet nem akarván kockáztatni, visszavonult Arkadiába, ahol Mantinea mellett vivta a döntő ütközetet; ebben is kitünt E. kiváló tehetsége; először visszaverte a spártai lovasságot s azután áttörte a spártai csatasort, de a győzelem pillanatában halálosan megsebesült. A győzelmi hir enyhitette halálkinjait s még utolsó perceiben azt tanácsolta a tebaiaknak, hogy kössenek békét a spártaiakkal. E.-szal együtt Teba dicsősége is sirba szállt.

Epaphos

Zeus és Ió fia, kit Ió hosszas bolyongás után a Nilus mellett szült. Héra parancsára a kurétok elrabolják, kiket ezért Zeus megöl, Ió Sziriában találja fel őt. Nemsokára király lesz, elveszi Nilus leányát, Memphist, s ennek nevéről várost alapít. Leányáról nevezték el Libiát.

Epárkia

(gör.) a görög nem egyesülteknél a. m. püspöki megye, epárkosz, előljáró, parancsnok, különösen valamely kerület helytartója.

Épaulement

(franc., ejtsd: épolman) a. m. fedező gát, a melynek rendeltetése csak az, hogy mögötte csapatok, főleg lovasság vagy tüzérség, az ellenség lövedékei ellen biztosítva felállíttathassanak.

Épaulette

(franc., ejtsd: epolett) a. m. vállvért (ujabb időben válldisz vagy vállrojt), több hadseregben a tisztek aranyozott fémből vagy ezüstből, a legénység többnyire csak posztóból, vagy zsinórfonadékból készített válldiszeket viselnek, melyekre a tisztséget jelző csillagokat, rojtokat stb. alkalmazzák.


Kezdőlap

˙