Epiblaszt

(állat), az ébrény fejlődése menetében a testet felépítő külső sejtréteg, illetőleg lemez, amelyből a köztakaró és idegrendszer stb. fejlődnek. Egyjelentőségü az ektodermmel, ektoblasztal és külső csiralemezzel. L. Fejlődés.

Epicaustorium

(gör.-lat.) előkelő rómaiak házában az a szoba, melyben illatos füstölőket égettek; később füstölőszobát, kéményt is értettek alatta.

Epicedium

l. Epikédeios.

Epicentrum

(gör.-lat.), azon földfelületnek a középpontja, mely földrengés alkalmával megrendült. L. Földrengés.

Epicharmos

melléknevén Sikulos (sziciliai görög vigjátékköltő, szül. Kr. e. 540 körül Kósz szigetén, ahonnan szüleivel még csecsemő korában a sziciliai Megarába, az attikai Megara gyarmatvárosba költözött. Később Szirakuzában, Hierón király udvarában volt, mint udvari költő, késő vénségében 90 éves korában (450 táján) halt meg. Műveinek fenmaradt töredékei előfutárai az attikai vigjátéknak s egyuttal emlegetett tipusai az ugynevezett megarai (dór) bohózatnak, amely mint szatirdrámaszerü vigjáték, bővében volt az aljas tréfáknak. Darabjainak tárgyát, amint a fenlevő töredékek vagy cimeik mutatják, részint a mitologiából (p. ily travesztiált mitoszi tárgyuak voltak: Kyklops, Prométheus, Hphaistos), részint a mindennapi életből (Paraszt stb.) vette, vagy a filozofusok mondásait és vitatkozásait gunyolta bennök, s talán az utóbbi körülményből származott amaz elbeszélés, hogy Pythagorasnak hallgatója volt. Horatius (epist. II. l) szerint Plautus szintén őt követte darabjainak kidolgozásában, s igy Epicharmos műveit a római comoedia motoria előképeinek lehet tartanunk. Töredékei Ahrens-nek a görög nyelvjárásokról szóló művében találhatók, életét pedig Lorenz irta meg (Berl. 1864).

Epiciklois

l. Ciklois.

Epiciklus

(gör.) a. m. mellékkör; a ptolemaiosi asztronomiában használatos kifejezés azon pálya jellemzésére, melyet körben egyenletesen mozgó bolygó leir, ha körének középpontja a Föld körül leirt nagyobb körben egyenletesen halad. Az E. célja volt a bolygók a Földről látott mozgásának magyarázatát adni, s e tekintetben zseniális és jogosult segédeszköznek bizonyult, amennyiben a bolygók előre- és hátrafutó mozgásának, hurokképzésének, továbbá megállapodásának első közelítésben csakugyan kielégítő leirását szolgáltathatja.

Epicoenum

(lat. t. i. substantivum, görögül: epikoinon), állatot jelentő oly névszó, amelynek a him- és nőnem (génusz) jelölésére egyetlen alakja v. végződése van.

Eéicurus

l. Epikuros.

Epidamnosz

(Epidamnus), a régi görögök igy nevezték a mai Durazzot; a latinok pedig ugyanezt Dirrhachiumnak nevezték, l. Durazzo.


Kezdőlap

˙