Episcopus

(gör.-lat.), a. m. püspök - E. oecumenicus a konstantinápolyi patriarka cime. E. universalis, a világ összes egyházainak püspöke, a pápa cime.

Epispastica

l. Hólyaghuzó szerek.

Epistaxis

l. Orrvérzés.

Epistola

(lat.), a. m. levél. Egyházi E. vagy szent lecke, az apostolok leveleiből, az apostolok cselekedeteiből, az apokalipszisből vagy az ó-testamentumból vett s a misénél felolvastatni szokott rész. Az elnevezés onnan származik, mert hajdan az istenszolgálatnál olvasmányképen, csaknem kizárólag az apostolok leveleit, E.-it használták. Amily bizonyos, hogy már az apostoli időkben felolvasták a hivek gyülekezetében az apostolok leveleit, éppoly bizonytalan, hogy mikor lett a lecke-olvasás a miseszertartással összekötve. Justin bölcsész, Tertullián és Dumasus pápa irataiból csak annyi világlik ki, hogy az ő idejökben szokásos volt a szentirást a templomokban felolvasni. Azonban a IV. sz.-ban a lecke-olvasás már megállapított részét képezte a misének. Az E. mintegy bevezetésül szolgált az evangeliumhoz. A IX. sz.-ig a lektor olvasta a szent leckét, onnan kezdve az alszerpap, a kit ennélfogva epistolariusnak is hivtak, mig az evangelium felolvasása a diakonus tiszte lőn. A lecke felovasására a nép «Deo gratias», hála Istennek szavakkal felel.

Epistolae formatae

vagy informantes (literae formatae), ajánló levél, bizonyítvány, amelyet a kat. pap, ha más joghatóság alá tartozó egyházmegyébe v. városba megy, felmutatni tartozik, hogy papi karakterét igazolja s neki a misézést megengedjék. E leveleket a püspök vagy az egyházmegyei hatóság állítja ki. Eredete az ősrégi egyházból származik. Nevét a régebben abban használt titkos jegyektől nyerte.

Epistoleae laureatae

v. litterae v. tabulae, (lat.), babérlombokba burkolt levél-küldemény. Ilyenekben szokták a római hadvezérek győzelmökről tudósítani a szenatust.

Epistolae Obscurorum Virorum

(lat.) a. m. zavaros fejü emberek levelei, egy szatirikus levelekből álló gyüjtemény cime. E gyüjtemény a XVI. sz. elején jelent meg s mint több kölni, s más rajnavidéki Németországból való egyházi férfiu és tanár műve akart szerepelni. A skolasztikusok és a szerzetesek ellen irányult e levelek éle, s könyörtelen gunnyal ostorozta azok tanait, iratait, erkölcsiségét, beszéd- és életmódját, extravagánciáikat, és igy nem csekély mértékben járultak a reformáció előidézéséhez. Reuchtinnak és Pfefferkornnak a zsidó Talmudról való vitája adott első alkalmat az E. irására s valószinü, hogy nevét az EpistolaeClarorum Virorum ad Reuchlinum, Phorcensem cimü, 1514. megjelent műből kölcsönözte. Deventeri Ortuin Gratiushoz voltak e levelek intézve, aki azonban egyáltalában nem volt olyan zavaros fejü tudatlan, mint ahogy azt ezen levelekből következtetni lehetne, de aki gyülöletessé tette magát kora liberális irányu gondolkozói előtt, követelő modora s a korszellem elleni határozott elfogultsága miatt. A művet, amint az megjelent, először Reuchlinnak tulajdonították, majd azután együtt Reuchlinnak, Erasmusnak és Huttennek. Ujabb kutatók pedig azon nézet felé kezdenek hajlani, hogy az első rész, mely 1515. tényleg Hagenauban (kiirva azonban Velencében) jelent meg, Anget Wolfgangnak, egy ottani tanult és élces könyvnyomdásznak a műve, de más oldalról vannak, kik kétségbe vonják, hogy neki egyáltalában lett volna valami köze az E.-hoz. Az 1519-ben megjelent második rész szerkesztésében Hutten Ulrich után Crotus Rubianusnak volt legnagyobb szerepe. Azon körülmény, hogy egy pápai bulla e könyvet a tiltott könvek lajstromába helyezte, nem csekély befolyással volt annak széles körben való elterjedésére. A salutes plures quam sunt in Polonia fures cimü bekezdése egyik verses episztolának erdélyi tréfás közmondás gyanánt máig is hallható. Számos kiadásai közül, mint legnevezetesebbek, fölemlítendők a frankfurti (1643); Mettaire-é Londonban (1703); Münch-é Lipcsében (1827); Rotermund-é Hannoverában (1827) és Böcking E. 2 köt. Ujabb időben Schwetschke adta ki a Novae O. V. cimü leveleket, Frankfurt és Halle (1849 és 1882); az első kiadásban az 1848-49-iki frankfurti parlament, az utóbbiban pedig az 1870. vatikáni zsinat ellen fordult.

Epistolae Pilati

(lat.), Pilátusnak Tiberius császárhoz intézett apokrif, legendaszerü értesítései Krisztus kivégeztetéséről. L. Acta Pilati.

Epistolarius

l. Epistola.

Episzillogizmus

(gör.). Logikai műszó. Vannak összetett következtetések, azaz közös tagok által egybekapcsolt egyszerü következtetések sorozata. Ha a sorozat minden egyes tagja teljesen van kifejezve, akkor a poliszillogizmus származik. Ebben minden egyszerü következtetés zárótétele a következőnek előtétele. Az a következtetés, melyben a közös tétel zárótétel: proszillogizmus (előkövetkeztetés), az pedig, melyben előtétel: E. a. m. utánkövetkeztetés. A proszillogizmusból az E.-hoz való haladás episzillogisztikusnak neveztetik, vagy progresszivnek, szintetikusnak; az episzillogizmustól a proszillogizmushoz való haladás proszillogisztikusnak, avagy regresszivnek, analitikusnak. L. Következtetés.


Kezdőlap

˙