Erkölcsi világrend

Ama törvények foglalatja, melyek az emberek erkölcsi életében nemcsak kötelező erejüek, hanem érvényesülnek is. Valamint a természetnek megvan a maga rendje, melynek értelmében minden ami történik, bizonyos rend, bizonyos törvények szerint megy végbe, akkép az erkölcsi életben is erkölcsi rend uralkodik, azaz erkölcsi törvények, melyek megszabják, hogyan cselekedjünk s melyek, ha ellenük vétünk, megbosszulják magukat. Ez a felfogás metafizikai folytatásában azon nézethez visz el, hogy az erkölcsi rend a világ mivoltában gyökerezik, azaz a világ olyan, hogy az erkölcsi rend érvényesítése legfőbb célja, az erkölcsi törvény a világ legfőbb törvénye. - Az E. a költészet egyik legmagasabb fogalma, amennyiben a költőnek nem lehet megelégednie a jelen perc tüneteinek visszatükröztetésével, hanem a tünetek mögött az igazgató, állandó törvényt kell kitalálnia és kifejezésre hoznia. Az egyén szabadsága mögött állnak a társadalom parancsa, az állami törvények, a közérzület, a nyilvános lelkiismeret, a közvélemény. Ezek a korlátok, melyekbe az egyéni szabad akarat hovatovább beleütközik. De a társadalmi és állami rend mögött még valami magasabb áll, a természet rendje, melyet állam és társadalom néha félreértenek, néha elnyomni iparkodnak. Kegyesebb felfogás égből származtatja azt az erkölcsi világrendet, mely a bünt előbb-utóbb maga által buktatja meg. A költő választhat fölfogása szerint, a földi erkölcsi világrendet nem tagadhatja, de küzdhet ellene a természet nevében. De akárhogy, tudatában van egy magasabb hatalomnak, mely az egyéni szabadságot korlátolja. A görögök, ámbár pogányok voltak, isteneik mögé is legmagasabb hatalomnak helyezték az Anankét, a kényszerítő, személytelen világrendet, melynek törvényei örökkévalók és hajthatatlanok.

Erkölcsnemesítő Egyesület

(országos jelzővel). Irányi Dániel kezdeményezésére alakult 1886. Célja az erkölcsiségnek és vallásosságnak, nemkülönben a hazaszeretet és a testvériségnek ugy a magán- mint a közéletben előmozdítása és terjesztése. Különösen arra törekszik az egyesület, hogy a) az említett erények az irodalomban - ideértve a hirlapokat - a szinházakban és egyéb mulatóhelyeken s általában minden nyilvános gyülekezetben tiszteletben tartassanak; b) az ifjuság számára önképzőegyesületek keletkezzenek; c) mértékletességi egyesületek alakuljanak; d) a takarékossági szellem fejlesztessék s a takarékosságot elősegítő intézmények létesüljenek; e) munkára ösztönző és munkaszerző egyesületek keletkezzenek; f) régi hü cselédek és mások életét saját életök veszélyeztetésével megmentő egyének jutalmazására célzó társulatok alapíttassanak; g) szegények gyámolítására, nemkülönben h) a rabok segélyezésére egyesületek alakíttassanak, a büntetést kiszenvedett raboknak munkaszerzés által a visszaeséstől való megóvása végett; i) a szerencsejátékok, különösen a kártyajátéknak ezek jellegével biró nemei kerültessenek; j) a társalgásban minden, ami az erkölcsiséggel s a mivelt és tisztességes hanggal és modorral ellenkezik, különösen pedig a káromkodás mellőztessék; végre k) a törvények iránti tisztelet ápoltassék, főleg pedig a választási visszaélések, az etetés-itatás és másnemü vesztegetések megszünjenek. Ezen célok elérésére az egyesület a felkarolt eszméket hirlapok, röpiratok és felolvasások utján terjeszti; az egyházi és világi hatóságokhoz, kormányhoz fordul; pályázatokat hirdet a mértékletességi és ifjusági egyesületek buzgó alapítói számára; jutalmakat tüz ki a régi, hüséges cselédek számára; erkölcsnemesítő irod. termékeket ingyen szétoszt; a vidéken fiókerkölcsnemesítő-egyesületeket alakít; céljaival egyező társulatokat segélyez stb. Eddig már az ország különböző részében sikerült ifjusági egyesületeket alkotnia, s tagjainak száma közel 200. Védnöke: József főherceg; elnöke: Csáky Albin gr. vallás- és közokt. miniszter; alelnöke: Péchy Tamás képviselő. A közlemények a vall. és közokt. miniszteriumba küldendők.

Erkölcsös

erkölcsösség, l. Erkölcs.

Erkölcsrendőrség

l. Rendőrség.

Erkölcstan

(gör. étika, morálfilozofia), a filozofiának az a része, mely az erkölcsiséggel foglalkozik. Minthogy az erkölcsiség az erkölcsi itéleten alapszik, vagyis azon a tényen, hogy a saját magunk vagy mások cselekdeteiről oly itéletet mondunk, mely nem a cselekedet tényállását, hanem értékét illeti; az E. másfajta tudomány, mint azok, melyek a dolgok megismerésével foglalkoznak; mig azokat elméletieknek nevezik, az E. gyakorlati jellegü s némelyek egyenesen gyakorlati filozofiának nevezik. Az E.-t ezért normativ tudománynak is mondhatni; mert a cselekedetek értékét itélvén meg, szüksége van mértékekre, mintákra, normákra, melyek alapján itél; föl kell kutatnia az erkölcsi törvényeket, amelyek megszabják a cselekedet értékét, amelyek megmondják, milyen legyen a cselekedet. Az elméleti filozofia kutatja, ami van; a gyakorlati megszabja, mi legyen; pontosabban: az elméleti tudás a valóság megismerésére irányul, a gyakorlati pedig cselekedeteink értékére s mindarra, ami a cselekedetek értékével összefügg. Az E. ebből kifolyólag két főproblémával foglalkozik; az első vonatkozik azokra a normákra, erkölcsi törvényekre, melyek az erkölcsi itélet alapját teszik; a második arra az erkölcsi ideálra, amely ezeknek a normáknak legjobban megfelel. A két probléma természetesen szoros kapcsolatban van egymással, az erkölcsi normák s az erkölcsi ideál meg fognak egymásnak felelni.

Ami az erkölcsi törvények forrását illeti, két nagy ellentétes irányra akadunk a filozofia történetében. Az egyik az erkölcsi törvény forrását a cselekedetek hatásában keresi. A cselekedet erkölcsi értéke hatásától függ. Hogy mely hatás tesz valamely cselekedetet erkölcsileg értékessé, arra nézve ismét szétágaznak a nézetek. Némelyek abból indulva, hogy mindnyájan közvetetlenül a boldogságot keressük, a boldogságra alapítják az erkölcsiséget (endemonizmus); mások az élvezetet tekintik az erkölcsiség forrásául (hedonizmus); ismét mások a hasznot, ha nem is az egyesét, de a közösségét. Jó az, ami a közösségre nézve jó (utilitarizmus). Mindezeket a nézeteket azzal a kifogással illették, hogy nem felelnek meg az erkölcsi itélet tényleges mivoltának. Igaz ugyan, hogy természettől fogva mindnyájan az élvezet után járunk, a boldogság után törekszünk, a hasznunkat keressük, de mindezt nem tekintjük érdemnek; mindez természetes, de nem értékes. A lelkiismeret, amely nem egyéb mint közvetetlen erkölcsi itéletünk saját magunk vagy mások cselekedeteinek értékéről, nem fogja dicsőnek találni, ha valaki egész életében a legnagyobb hévvel az élvezetet, a boldogságot, a hasznot kergette; esetleg természetesnek, megbocsáthatónak, megengedhetőnek, sőt talán szükségesnek fogja találni, de erkölcsi értéket nem fog efféle cselekedeteknek tulajdonítani. Ezért egy másik iránya a filozofiának az erkölcsi törvény forrását, illetőleg kötelező erejét nem a cselekedet hatásában, hanem abban keresi, hogy mennyiben felel meg egy abszolut erkölcsi törvénynek. Más szavakkal: az erkölcsi törvénynek ne keressük forrását, mert az nem valami másból származik, hanem magában megáll, föltétlenül, mint mivolta az ember gyakorlati eszének, lelkiismeretének. Ily irányu a keresztény E. is, amely isten akaratát tekinti ily föltételnül kötelező törvénynek. Leghatározottabb s legkövetkezetesebb képviselője ennek az iránynak Kant, ki az erkölcsi törvényt kategorikus imperativus (azaz föltétlen parancs) formájában fejezi ki: Kövesd az észt, azaz cselekdjél olykép, hogy akarásod alapelve általános törvény gyanánt szolgálni alkalmas legyen. A kötelesség nem egyéb, mint az erkölcsi törvény iránt való engedelmesség. Az erkölcsi itélet nem a cselekedetet nézi, hanem csak az akaratot; csak az akarat lehet erkölcsileg jó v. rossz. Az erkölcsi itélet nem is a cselekedet hatásán méri erkölcsi értékét, hanem azon, hogy mely érzületből származik, mily mivoltu az akarat, melyből eredt. Az ez értelemben vett erkölcsi akarat szabad, azaz nincsen alávetve a természet kényszerének; a kategorikus imperativ nem képzelhető erkölcsi szabadság nélkül. Csak annak, aki szabadon választhat, aki ha akar, engedelmeskedni is tud neki, szólhat ama föltétlen parancs.

Az erkölcsi ideálra nézve is nagyon eltérők a nézetek. Némelyek egy legfőbb jóban keresik, amelyet azután a különbözőn felfogott erkölcsi törvények értelmében különöbző módon határoznak meg; Aristoteles a boldogságban találja a legfőbb jót, mások a kéjt választják, ismét mások a semmire sem szorulást. Kant szerint csak egy legfőbb jó van: az akarat erkölcsisége. Azért csak az erkölcsi egyéniségnek van föltétlen erkölcsi értéke, méltósága; mindennek a világon van ára, az embernek van semmi által sem pótolható s meg nem fizethető méltósága. Az erények fogalma ezen az alapon alkotandó meg, amaz egyéb megfontolások tekintetbe vételével, melyek az erkölcsiség megvalósításában fontosak. Nagy különbség van az erkölci ideál s a tényleges erkölcsök közt. Amabban nincsen semmi hatalom; csak formáját állapítja meg cselekedeteinknek; emebben a való világra kell tekintettel lennünk, arra, hogy «cselekedeteinknek alapelve általános törvény gyanánt szolgálhasson». E részleges feladat megoldására igen fontos szolgálatot tesz az erkölcsi élet történeti fejlődésének megfigyelése. A történeti életben «az erkölcsök» és «szokások», amin azokat az erkölcsi parancsokat és törvényeket kell érteni, melyeket valamely közösség valamely időben magára nézve kötelezőknek ismert el. Ha ezeket vizsgáljuk, azt találjuk, hogy ezek a törvények és parancsok sok változáson mentek keresztül, hogy bizonyos fejlődést észlelhetünk, amely az «erkölcsöket» mindinkább közelebb hozza az «erkölcshöz», ámbár némelyek szerint erkölcsileg az emberiség nem igen haladt előre. Az E.-ra vonatkozó különböző felfogásokat az egyes filozofiai iskolák és irók cime alatt tárgyaljuk.

Ér-Körtvélyes

kisközség Szatmár vmegye nagy-károlyi j.-ban, (1891) 1818 magyar lakossal, vasuti állomással, postahivatallal és postatakarékpénztárral.

Érkövy

Adolf, gazdasági iró, jószágkormányzó és legutóbb min. tanácsos, szül. Ehrsteinban (Elzasz) 1818 szept. 28. hol atyja Ploetz P., mint osztr. dragonyoskapitány állomáson volt, megh. Keszthelyen 1883 dec. 13. Atyja É. születése után rövid idő mulva Keszthelyre helyeztetvén át, gyermekéveit itt töltötte s a 6-ik osztályig itt járt a gimnáziumba, további tanulmányait Zágrábban, Kaposvárott, Pécsett és Szombathelyen végezte. Szüleit korán elvesztve, korán lett önállóvá. A gazdasági pálya iránt vonzalmat érezvén, E. a keszthelyi Georgiconba lépett s annak tanfolyamát 1836-37. végezte, 1837. joghallgató lett a pesti egyetemen, később Bácsmegyében nevelősködött. 1838. Károlyi István gróf őt szolgálatába fogadva, annak uradalmaiban a számvevőségnél, a szeszgyárnál és a tiszttartóságnál kapott alkalmazást, 31/2 év mulva pedig Fóthra helyezték át mint jószágigazgatósági titkárt, mely állásában szélesebb körre terjedő tevékenységet fejtett ki. 1843. Károlyi István gr. közreműködésével a pestmegyei gazdasági fiókegyesületet hozta létre, melynek több évig titkára volt. Mint grófi titkár, Károlyi István gr. fia, K. Sándor gr. oktatásában is részt vett. 1848. a csongrádi és szentes-vásárhelyi uradalmak felügyelőjévé nevezték ki, mely alkalomból Derékegyházára költözött, 1851. pedig a királydaróci és pásztói uradalmak vezetését is rábizták. 1847 jan. 6-án a köztelki palota alapkőletétele alkalmával ő mondott hatásos emlékbeszédet Festetics György gr., a keszthelyi Georgicon alapítója fölött. 1848. az orsz. m. gazd. egyesület igazgatóválasztmányába választották s annak mindvégig előkelő és buzgó tagja maradt. 1852. a Tiszaszabályozó társulat elnöke lett. 1857. fiai neveltetése végett Pestre költözvén, ezentul az orsz. gazd. egyesület üléseit rendesen felkereste. 1864. Galgóczy Károly és Kocsi Sándorral szövetkezve, megvette a jóhirü Kozma Vazul-féle könyvnyomdát és az üzletet Érkövy, Galgóczy és Kocsi cég alatt több évig vezette. Mikor a m. kir. helytartótanács vezetése mellett Keszthelyen 1864-65-ben az orsz. gazd. és erdészeti tanintézet szervezése folyamatban volt, a közvélemény É.-t jelölte ki az intézet igazgatójául, de az általa kitüzött föltételek nem fogadtatván el, kineveztetése elmaradt. 1866. a Pesti népbankot alapította s annak éveken keresztül elnöke volt. A Károlyi gr.-tól kapott nyugdij élvezete mellett 1866. államszolgálatba lépett s a csákóvár-kövéresi alapítványi uradalmak főtisztje lett, 1867. pedig Lónyai M. pénzügyminiszter a pécskai kincstári uradalmak igazgatásával bizta meg, minek következtében Pécskára helyezte át lakását, hol a battonyai kerület 1869. orsz. képviselővé választotta. Életpályáján É.-t sok jól megérdemelt kitüntetésben és fáradhatatlan tevékenysége sok elismerésben részesült; a. m. tud. akadémiának 1864 jan. 20. lett levelező tagja, Csanádmegye táblabirája, Pest főváros képviseleti bizottságának, több külföldi és hazai gazdasági egyesület kül- és tiszteletbeli tagja volt. 1880. elvesztette szemevilágát, minek következtében állásáról lemondani volt kénytelen és miniszteri tanácsosi cimmel nyugdijaztatván, Keszthelyre vonult vissza. Önállóan megjelent művei: Robot és dézsma, erkölcsi és anyagi, mezei és státuszgazdasági tekintetben. Pest 1845. (Jutalmat nyert pályamunka). - Homokkötés, Pest 1846. - Haszonbérrendszer és népesítés, Pest 1847. (Jutalmazott pályamunka). - Az 1863. évi aszályosság a magyar Alföldön, Pest 1863. Az orsz. m. gazdasági egyesület által ugyane tárgyban 1864. a kormányhoz beterjesztett emlékiratot szintén ő irta. - A népbankokról, Pest 1865. - Die Locomotivbahn von Debrezin nach Marmaros-Sziget, das ist die Verbindung der reichsten Salinen Ungarns mit der Theisbahn, Wien 1865. (Szerző megnevezése nélkül). - Emlékbeszéd Török János akadémiai tag fölött, Budapest, 1875). - A telepítési kérdésről, tekintettel a kivándorlásra, bukovinai véreink visszatelepítésére, czélszerübb hazai néposzlatra s a mezőiparos nagy községek ellomhítására, Bpest 1883. (Jutalmazott mű). - Szerkesztette a Gazdasági literaturát 1840., a Falusi Gazdát 1857-től 1859-ig, kiadta és szerkesztette a Magyar Gazdát 1859-től 1861 végeig és a Gazdasági füzeteket 1862., melyből 8 füzet jelent meg. - V. ö. Galgóczy K., Emlékbeszéd É. A. fölött és Emlékkönyv IV. köt. és Szinnyei J., Magyar Irók.

Erlach

járás és j.-i székhely Bern svájci kantonban, 15 km.-nyire Bieltől, a Bieli-tó Dny-i partján, a Jolimont lábánál, (1888) 703 lak., órakészítéssel, magasan fekvő, régi kastéllyal. Közelében a Bieli tóban cölöpépítmények maradványaira találtak.

Erlach

a legrégibb berni nemes családok egyike, melynek kiváló szerep jutott hazája történetében, s mely állítóleg a Welsch-Neuenburgi grófoktól származik. Nevét E. városától vette. A család nevezetesebb tagjai: E. Ulrik, a berniek vezére volt, mint a hagyomány tartja, az 1298. Dornbühl mellett vivott győzelmes csatában. - E. Rudolf, az előbbinek fia, Freiburg ellen vezetett egy expediciót 1340. Hogy a laupeni hires győzelmet, 1339., mely Svájc szabadsága felett döntött, ő vivta volna ki, az utóbbi időben kétségessé vált. 1360. veje, Rudeus Jost gyilkolta meg. - E. János Lajos, kiváló hadvezér és államférfi, szül. Bernben 1595., megh. 1650 jan. 26. Előbb anhalti Keresztély, majd 1623. Gusztáv Adolf, svéd király szolgálatába állott s a 30 éves háboruban azoknak oldala mellett előkelő szerepet játszott. 1626. rövid időre hazatért, de már 1637. mint tábornok a weimári Bernát szolgálatába lépett, küzdve a protestáns ügy diadaláért. Bernát halála után, az ő végrendelete értelmben E. a francia királynak adta át a hadsereget, ki őt tiszti rangjában meghagyta, sőt ujabb vitézi tetteiért 1647. altábornaggyá, 1650. pedig, kevéssel halála előtt, Franciaország marsalljává nevezte ki. - E. Jeromos, szintén nagy hadvezér, szül. 1667. megh., 1748. febr. 28. Először francia, azután osztrák szolgálatba lépett, hol Szavojai Eugénnal állott benső összeköttetésben. Résztvett a spanyol örökösödési háboruban. 1715. visszatért hazájába s 1721. Bern élére állíttatott. - E. Károly Lajos, szül. Bernben 1746., megöletett 1798. Francia szolgálatba állott, azonban a forradalom kitörésekor visszatért hazájába. 1798. a berni szövetségtanácstól megbizatást kapott, hogy a betörő franciák ellen a hadsereget és a népfölkelést szervezze, de, bár Frauenbrunnen mellett, majd Schauenburgnál hősiesen harcolt az előnyomuló franciákkal, azokat fel nem tartóztathatta s miután Bernt is bevették, E.-ot elkeseredett katonái meggyilkolták. - E. Rudolf Lajos, szintén Bernnek a franciáktól megmentésén, valamint a széthuzó kantonok közötti szövetség helyreállításán és a franciák elleni felkelés előkészítésén fáradozott. Ez sikerült is neki, mire ő 1802. a fölkelő sereg vezére lett. Ámde Napoleon a felkelést elnyomta. E. ezután a magánéletbe vonult s a tudományoknak szentelte idejét. Művei közül említésreméltó a Code du bonheur, melyet II. Katalin cárnőnek ajánlott.

Erlaf

(Erlaph), 67 kilométer hosszu jobboldali mellékfolyója a Dunának, Stiria északi határán ered, át folyik az E.-tavon és E. falu mellett torkollik.


Kezdőlap

˙