Erlangen

járás és j.-i székhely Közép-frank bajor kerületben, 20 km.-nyire Nünrbergtől, a Schwabach és Rednitz összefolyásánál, a Lajos-csatorna és vasut mellett. (1890) 17559 lak., pamutszövéssel, bőrgyártással, keztyükészítéssel, elefántcsont-, szaru- és fafaragással, nagy sörgyárakkal. Emlékszobrai: az egyetem előtti téren a Schwanthalertől mintázott ércszobra Frigyes őrgrófnak, az egyetem alapítójának, a Lajos-csatorna építésének emlékére fölállított emlék, amelynek faragványait szintén Schwanthaler mintázta; Herc orvos szobra Zumbuschtól. Legszebb épület az 1889. elkészített egyetemi épület. Az E.-i egyetemet 1742. Frigyes, brandenburg-bayreuthi őrgróf alapította, későbben Sándor őrgróf alapítványait tetemesen növelte. Jelenleg van 4 fakultása, könyvtára (150000 kötet, 1700 kézirat), fizikai, zoologiai- és zootomiai intézete, anatomiai, kémiai laboratoriuma, botanikai kertje, különböző kórházai stb. E. igen régi város, 1017. Würzburg püspökséghez tartozott, 1361. Csehországhoz, 1400. a nürnbergi várgrófsághoz, 1541. Bayreuth őrgrófsághoz, 1791. Poroszországhoz és 1810. Bajorországhoz került. V. ö. Lammers: E., ein Führer durch die Stadt u. ihre Sehenswürdigkeiten 1879.

Erlaucht

(német). Régebben az uralkodó birodalmi grófok cime volt. Az 1829 február 13. szövetségi végzés szerint a régebben közvetlen a birodalom fenhatósága alatt álló (reichsunmittelbar) most mediatizált grófi családok cime. Azonban minden német szuverén fejedelem bir azon joggal, hogy e predikátumot más kiváló egyéneknek is adományozhassa. E. és Durchlaucht eredetileg egy és ugyanazon jelentéssel birt, most az utóbbi csak fejedelmi személyeket illet meg. Az E. magyar értelme: főméltóságu. A magyar indigena-családok közül az aulendorfi Koenigsegg, Schönborn-Buchheim és Wurmbrand grófi család bir ezen cimmel, miután ők is mediatizált családok, melyek e cimet az 1829 szept. 21. legfelsőbb rendelet értelmében birják.

Erlenbad

fürdőhely Baden badeni járásban 3 km.-nyire Achern vasuti állomástól, (1890) 110 lak, 23° -os vas- és kéntartalmu ásványforrással, savó- és szőllőkurával.

Erlenmeyer

1. Adolf Albrecht, ném. orvos, szül. Wiesbadenben 1822. jul. 11., megh. Bendorfban, Coblenz mellett 1877 aug. 9. Marburgban, Bonnban és Berlinben tanult, Jacobi alatt a Siegburg-féle elme-gyógyintézet asszisztense volt, később Prágában továbbképezte magát és 1848. magán-elmegyógyintézetet alapított Bendorfban. Wie sind Seelenstörungen in ihrem Beginne zu behandeln? (5. kiad., Neuwied 1863.) művet pályadijjal tüntették ki és 7 nyelvre lefordították. Magyarul megjelent művei: Hogyan kell az elmezavarokat kezdetben orvosolni. Ford. Déry József (1868). A gyógyszerek bőr alá fecskendése. Ford. Lendvay Benő. Az agyüterek értömülése. Ford. Koller Gyula (Buda 1867).

2. E. Emil, német kémikus, született Cannstadtban 1826. Régebben heidelbergi, utóbb müncheni tanár. Különösen a szénvegyületek kémiájának fejlesztéséhez jelentékenyen hozzájárult. A Lehrbuch der organischen Chemie cimü munkáját 1867. kezdette meg; a munka befejezetlen maradt. 1890. azonban Hecht O. a munka átdolgozásához és befejezéséhez fogott.

Erler

Ferenc Kristóf, osztrák szobrász, szül. Kitzbüchlben Tirolban 1829. okt. 5., eleinte fafaragó volt, azután Innsbruckban és Bécsben a szobrászatot tanulta és a középkori német szoborműveket utánozva sok dekorativ munkát készített, különösen bécsi templomok számára. Ilyenek p. faszobrocskái az altlerchenfeldi, homokkőszobrai a vöslaui templomban, Salm Miklós gróf márványszobra az arzenálban, szobrok a brigittenaui és a fogadalmi templomban, a Szt. István domban, a városházán és a klosterneuburgi kolostorban.

Erlik-khán

mongol neve a pokol legelső birájának.

Erlkönig

téves német kifejezés az elfek királyának megjelölésére, amelyet Herder (Erlkönigs Tochter) a dán ellerkonge (a. m. elverkonge t. i. elfek királya) félreértésével alkotott. Goethe Erlkönig c. remek balladája utján polgárjogot nyert e tévedés a németeknél. Magyarra Törpe-, Rém- v. Villi-királyra fordították e nevet, melynek tehát az égerfához (die Erle) semmi köze, bár Goethe, ugy látszik, gondolt ily összefüggésre, mert balladáját eredetileg A halásznő c. bájos daljátékába szőtte be, ahol a szin magas égerfák alatt folyó partján van az Elfenliedchen (1780) c. dalában is az égerfákkal hozza kapcsolatba az elfeket.

Érlökés

l. Érverés.

Erman

1, Adolf, német egyiptologus, E. György Adolf fia, szül. Berlinben 1854 okt. 31. Lipcsében és Berlinben tanult, 1883. a berlini egyetemen az egyiptologia rendkivüli, 1892. rendes tanára lett, 1885; a Berlinben levő kir. muzeumok egyiptomi osztályának igazgatójává nevezték ki. Művei: Die Pluralbildung der Aegyptischen Grammatik (Lipcse 1878); Neuägyptische Grammatik (u. o. 1880); Bruchstücke der oberägyptischen Uebersetzung des Alten Testaments (u. o. 1880); Deutsche Medailleure des 16. u. 17. Jahrhunderts (Berlin 1884); Aegypten und ägyptisches Leben im Altertum (Tübinga, 1885). Egypt. Grammatik (1894). Brugsch közreműködésével adja ki a Zeitschrift für ägypt. Sprache u. Altertumskunde.

2. E. György Adolf, német matematikus és fizikus, szül. Berlinben 1806 máj. 12., megh. u. o. 1877. jul. 12., E. Pál fia. Berlinben kezdte meg természettudományi tanulmányait, később Königsbergában folytatta. 1828-ban nagy utazást kezdett meg. Szándéka az volt, hogy körülutazza a Földet azért, hogy a Föld egész kerülete számára lehetőleg pontos magnetikai meghatározásokat nyerjen. Ezért kezdetben Hansteen magnetometrikai expediciójához csatlakozott és vele ment Irkutzkig. Utazását Reise um die Erde durch Nordasien und die beiden Oceane cimü munkájában irta le, mely mű történelmi (1833-48, 3 kötet, Berlin) és tudományos részre (1835-41, 2 kötet és egy atlasz, Berlin) oszlik. Meghatározásai különösen azért nevezetesek, mert Gauss ezekre alapította először földmágnességi elméletét. E. 1839. a berlini egyetemen a fizika rendkivüli tanára lett. 1845-1848-ig Petersennel a saját mérései alapján a Gauss-féle földmágnességi elméletnek megfelelő állandókat számította. Még pontosabb eredményeket kapott 1874-iki számításai nyomán. Munkái a következők: Die Grundlagen der Gauss'schen Theorie; Die Erscheinungen des Erdmagnetismus im Jahr 1829 (Petersennel, Berlin 1874).

3. E. János Péter, német történetiró, született Berlinben 1735 márc. 1., megh. 1814 aug. 11-én. Mint egy genfi család ivadéka, eleinte a berlini francia egyházközség lelkésze, 1766 óta pedig a francia gimnázium igazgatója volt. 1792. a brandenburgi történet hivatalos irójává nevezték ki. Reclam közreműködésével megirta a Histoire des réfugiés cimü művet (Berlin 1782-99.).

4. E. Pál, német fizikus, szül. Berlinben 1764 febr. 29., megh. u. o. 1851 okt. 11. Családjának neve tulajdonképen Ermendinger volt, és az Erman nevet csak egyik előde, aki Genfben telepedett le, vette föl. Tanulmányai végeztével a berlini francia gimnáziumon a természettant tanította, 1791. a hadiskolán nevezték ki tanárnak, mig végre 1810. az egyetemen a fizika rendes tanára lett. 1806. a berlini akadémia tagjai közé választotta és 1810-től 1841-ig az akadémia matematikai és fizikai osztályának titkára volt. Legnagyobb munkásságot az elektromosság és mágnesség terén fejtett ki. E. a testeket az elektromosságra nézve öt osztályba osztja, mely osztályok a következők: nem vezetők, teljes vezetők, bipolarok, pozitiv és negativ unipolarok és tökéletlen vezetők. Ezzel a beosztással összeköttetésben áll az unipolaritásról szóló elmélete, melyért az I. Napoleon által természettudományi célokra kitüzött 3000 franknyi jutalmdijat nerte el. Elmélete később azonban teljesen tarthatatlannak bizonyult, különösen Faraday cáfolta meg. E. a galván láncnak uj elméletét állította föl, mely a kontaktus-elmélettel egy alapon áll. Különösen említésre méltók a saját maga által szerkesztett elektromotorikus géppel tett kisérletei. A gép egy egyedüli galván elemből áll, amely a záródróttal együtt mozgathatólag egy szálon föl van akasztva és igy egy mágnes hatása alatt lengéseket végez. Ezen géppel tett kisérlete, valamint maga a gépet is, az: Umrisse zu den physischen Verhältnissen des von Herrn Prof. Oersted entdeckten elektrochemischen Magnetosmus (Berlin 1821) cimü munkájában irja le. Ezen munka még arról is nevezetes, hogy a Poggendorf-féle multiplikator szerkezete is benne van leirva. Érdekesek kisérletei a galvánáramnak a tapadásra való hatásáról, valamint az elektrokapillaritásról tett kisérletei. Ezenkivül E. érdemeket szerzett az optika és fiziologia terén. Számos fizikai tartalmu értekezése különféle tudományos folyóiratban jelent meg. V. ö. Du Bois Reymond, a berlini akadémia értekezéseiben.

Ermanrich

(Ermenrich, Ermrich, Ermanarich stb., az angol-szászoknál Eormanric, a skandinávoknál Jormunrekr és Ermenrekr), a német hősmondában a Délolaszországban lakó keleti gótok királya és Róma ura, aki egyik főtanácsosának, Sibichnek (északon Bikki a neve) szép nejét, Odiliát megbecsteleníti, mire a megsértett férj bosszuból megsemmisíti E. egész házát. Alaptalan rágalmakkal és gyanusításokkal ugyanis ráveszi a zsarnok királyt, hogy mindhárom fiát (Frigyes, Reginbald és Sámson) halálos veszélynek tegye ki vagy kivégeztesse, sőt Odilia tanácsára E. még testvérének, Harlungnak fiait (a Harlungokat) is felakasztatja és egy másik testvérének fiát, Berni Detrét is megakarja ölni, de ennek sikerül Hunországba menekülni. Etzel király segélyével Detre (l. o.) azután Ravenna mellett nagy csatában legyőzi és megöli a királyt és gonosz tanácsosát. E fővonások mellett a részletekben igen elágazók a különböző hagyományok; a Heldenbuch szerint p. a hü Eckart (l. o.), a Harlungok nevelője, öli meg a királyt; a skandináv monda szerint pedig általa meggyilkolt nejének, Swanhiltnek testvérei szurják le a zsarnokot. E. halálát tárgyalja a Konic Ermenrîkes dôt c., nibelungi szakokban irt alnémet eposz, melyet Goedeke (1851) és Hagen (1855) adtak ki. A mondai E. történeti alapja Hermanrich (l. o.), a gótok nagy királya, aki a hunok betörésekor 375. maga vetett véget életének, akinek alakjához talán Irminről, az ég istenéről szóló mitoszok kapcsolódtak. V. ö. Heinzel, Über die ostgotische Heldensage (1889).


Kezdőlap

˙