Etropol-Balkán

l. Balkán.

Etruria

(Hetruria, Tuscia, a görögöknél Tyrrhenia), az etruszkok földje középső Itália északnyugati részén a tenger és az Apenninek, márészt a Macra és a Tiberis folyó közt. Jelentése eredetileg sokkal tágabb; mert volt idő, a mikor az etruszkok uralma az Alpoktól a Vesuv aljáig terjedt. A szükebb értelemben vett E. északi részén a mészkő, déli részén a vulkáni kőzetek alkotják az emelkedéseket.

Földrajz

Nevezetesebb hegyei az Argentarius egy erősen kinyuló félszigeten, és az erdős Ciminius. A tengerpart helyenkint mocsaras és egészségtelen, de annál termékenyebbek és kellemesebb éghajlatuak a folyóvölgyek az Apenninek aljában. A folyók általában rövidek: leghosszabb még a keleti-déli határfolyó, a Tiberis, továbbá az Arnus, egy időben az északi határfolyó (most Arno), az Umbro (Ombrone) és a volsinii tó kifolyása, a Marta. Tavai: a Lacus Trasimenus (Lago di Perugia), Clusinus, Volsiniensis (L. di Bolsena), Ciminius (L. di Ronciglione), Vodemonius (L. di Bassano) stb. többnyire beomlott vulkáni kráterekben képződtek. Más tavakat hegyek oldalába vágott csatornák (emissarium) által lecsapolva termékeny földekké alakítottak át. Nevezetesebb terményei voltak: a clusiumi tönköly (far Clusium), melyből az etruszkok nemzeti eledele, a kása (puls) készült; a lunai bor, a volsinii olaj, az ilvai vas, a volaterrae-réz, a populoniai ezüst, az arretiumi agyag, a lunai márvány (most carrarai), számos ásványforrás stb. Az őstermelés terén kiváló volt a földmivelés, állattenyésztés és a halászat; az iparüzés terén keresett cikkek voltak az érc- és fazekasművek, valamint a szövetek len és gyapjuból.

A kereskedés, tengeri hajózás

jobb kikötők nélkül és az etruszk kalózkodás mellett is lassankint annyira föllendült, hogy Karthago szerződő félnek ismerte el az etruszkokat. A bevitel fő szükségletei voltak: a nemes ércek, elefántcsont, tömjén és a borostyán. Az etruszk kereskedés kiterjedtségéről tanuskodnak a fönmaradt pénzek, a melyek mutatják, hog y az etruszkoknak még a görög hatás előtt volt saját rézpénzrendszerök, melyet egész Itália, sőt a sziciliai görögök is elfogadtak. Az etruszk pénzek alakja eredetileg négyszögletes volt, és sulyában a szent 12-s számrendszer érvényesült.

Alkotmány

E. alkotmánya szerint 12 szövetséges köztársaságra oszlott arisztokrata szervezettel, közös szövetséggyüléssel Voltumna szentélye körül, mely valahol a vadimoni tó és a Tiberis közelében lehetett. A szövetséggyülések célja inkább vallásos volt, mint politikai; itt választottak közös főpapot és háboru esetére közös fővezért, akinek mind a 12 város egy-egy liktort küldött hatalma elismeréseül. Az egyes köztársaságok belső ügyeikben függetlenek voltak. A nemesi családok fejei (lucumones) maguk közül választották az államfőt, kinek méltósága régebben állandó, királyi volt, később évenkint megujuló választás alá esett. A királyi diszjelvények, u. m. a toga praetexta, bulla, aurea, a curulisi szék, lictor-kiséret stb. pompáját Rómában is megkedvelték. A lakosság nagyobb része politikai jogok nélkül rabszolgai vagy kliensi viszonyban állott a nemességhez.

Nevezetesebb városai

Volaterrae (ó-etruszk neve: Velathri) kiklopsz- falakkal körülvéve: Arretium (most Arezzo) hadi tekintetben fontos helyen; Populonia kikötőváros (etruszk neve Pupluna); Vetulonia (neve az etruszk pénzeken Vatl); Cosa (most Ansedonia) nagy sokszögü falakkal; Perusia a Tiberis völgye fölött 400 m. magasan; Clusium, Porsenna király városa a Clanis völgyében; Volsinii (etruszk néven Velsuna) a mai Orviete (Urbs vetus) közelében (a mai Bolsena helyén a rómaiaktól alapított uj Volsinii állott); a latin határnál feküdt a Rómánál kétszerte nagyobb Veii; Caere, görög kikötője Pyrgoi, a karthagói pedig Punicum; Caere közelében gazdag etruszk sirleletekre akadtak, a többi közt a «Tarcnas» vagyis a Tarquinius család siremlékére is; Tarquinii város messzebb, Caeretől északnyugatra terült el a mai Corneto mellett; Vulci, az előbbitől északra, szintén nevezetes etruszk-leletek, különösen váza-leletek helye.

Tudomány és művészet

dolgában jó hirök volt az etruszkoknak. Orvosaik nagy tekintélyben állottak a görögök előtt. Babonaságuk mellett a természeti erők nem csekély ismeretéről tanuskodik az, hogy értettek a viztalálás, esőcsinálás (aquaelicium) mesterségéhez. Időszámításuk korán pontosan volt szabályozva: minden év szeptember idusán az elmult év megjelölésére Nortia volsinii templomában szeget vertek be. Az évet, hónapot a hold járása szerint számították, a nap déltől-délig tartott. Költői termékek nem maradtak ránk; de Varro említ egy tusciai tragédiairót, s szinházak nyomai legalább görögből fordított szinművek előadásáról tanuskodnak. A zenét nagy kedvvel üzték. Fuvola volt a rendes hangszerök, de valószinüleg a huros hangszereket is ismerték. Rómában kedvelték a tusciai dalosokat s a római zene E.-ből származott. (Az etruszkok művészetét, nyelvét, vallását l. alább.)

Az etruszk vagy rasenna nép

valószinüleg a Réti-Alpesek déli aljáról tört be Felső-Itáliába, talán ugyanazon időtájt, midőn a Balkán félszigeten a tesszál-dór vándorlást előidéző népmozgalmak történtek (Kr. e. XI. sz. körül). A Padus völgyében Mantua, Melpum, Ravenna, Felsina stb. etruszk városok voltak. Négy század alatt a rasenna nép uralma Itália nagy részére kiterjedt, és három városcsoportot, 12-12 városból álló szövetséget alkotott. Az északi Pó-melléki szövetség fővárosa ugy látszik Felsina volt (a későbbi Bononia, most Bologna), a campaniai déli városok központja Vulturnum (a későbbi Capua); a tulajdonképeni E.-ban pedig Tarquinii, Clusium és Volsinii küzködött egymással az elsőségért. Az etruszkok hatalma Kr. e. a VIII-V. sz. állott tetőponton. A VIII. sz.-ban hódították meg Campániát s a IV. sz.-ban szorulnak vissza az Arnus és Tiberis közé, észak felől a ligurok és kelták, délről a szabellek, szamnitok és rómaiak fegyvereitől szorongatva. Róma harcait Veii, Fidenae stb. ellen már Romulus, Tullus Hostilius és Ancus Marcius alatt említik a mondák. De azért az etruszk befolyás csak ezután jutott uralomra Rómában a Tarquiniusok trónraemelésével, s tartott addig, mig a második Tarquiniust a rómaiak el nem üzték és a clusiumi Porsennát támadása sikertelenségéről meg nem győzték. A Veiivel való százados ellenségeskedés 396-ban a hatalmas etruszk város meghódításával végződött. Egy ujabb száz év mulva a vadimoni tónál ismételten szenvedett vereségek következtében E. 280. táján teljesen meghódoltnak látszott, bár a romanizálás még két századig is eltartott. A városok adót fizettek és csapatokat szolgáltattak, de belső szervezetöket megtartották. A szövetséges háboruban tanusított hüségök miatt L. Julius Caesar konzul a róla elnevezett Lex Juliával (Kr. e. 89.) megszerezte az etruszk «szövetségeseknek» a római polgárjogot. Még inkább siettették az elrómaisodást Sulla katonai gyarmatai. A római császárság idején a régi E. nevet Tuscia váltotta föl, amely név később Toscanára változott. A régi E. név még egyszer föléledt a lunevillei békében (1801), amely a pármai herceget akarta Hetruria királyságával kárpótolni; csakhogy ez ország 1807-ben már francia tartománnyá, 1809. pedig mint Toscana nagyfejedelemség I. Napoleon nővérének, Elisának lett birtokává az 1814-ik évi bécsi békéig, mely ezt is visszaadta a korábbi uralkodóháznak. L. Toscana.

Etruria

(ejtsd: etrurie), város Stafford angol grófságban, 2 km-nyire Stoke-upon-Trenttől, (1891) 5300 lak., vasművekkel, jelentékeny keramitiparral, amelyet 1760. Wedgwood alapított.

Etruszk korszak

A történelemelőtti idők egyik periodusát, t. i. a vaskor első szakaszát nevezték igy egy darabig a régészek és pedig azért, mert az e korszakba tartozó leletek közt oly tárgyakat, különösen edényeket találtak, melyeket az etruszkoktól, az ó-kor e műiparilag fejlett népétől származtattak.

Etruszk mitologia

az etruszkok vallása v. vallásrendszere, általában keleties (lidiai stb.), különösen pedig egyiptomi jellemü s csak később változott, a görög és latin istenekkel társulva, itáliai alakuvá. Voltak természeti isteneik, minők: Vertumnus az átváltozás (igy: a gyümölcs és aratás) istene; Mater Matula a szülés és nap istenasszonya, kinek Caereben hires temploma volt; a Silvanusok az erdők és határok istenei (ezek is csak későbbi latin hatás alatt váltak ily nevüekké); Nortia a sors istenasszonya, kinek volsini templomában szöget szoktak beverni; Veiovis v. Vediovis, v. Veduis haragos, bosszuálló Juppiter (Ovid. Fast. 3, 4, 30.); Summanus, az éjjeli v. sötét ég villámait szóró v. harmatadó istenség (Juppiternek mellékalakja, de sokszor Plutóé is); Voltumna istennő, kinek temploma volt a 12 etruszk szövetséges város középpontja. Ugy látszik, Janus, mint a nap istene is etruszk eredetü, valamint a Lares nevü szellemek is. Az etruszkok tiszteltek 12 fő, de ki nem nyilatkoztatott istenséget, akikkel Jupiter csak akkor tanácskozik, ha a földi rendet meg akarja változtatni s ezt villámlással szokta jelezni; továbbá 12 látható istenséget (Consentes, akik közül a főbbek voltak: Tinia (Zeus, Juppiter), Kupra (Hera, Juno), Menrfa vagy Menerfa (Minerva, Pallas Athene; temploma Falerüben volt, ahol tiszteletére évenkint márc.-ban a Quinquatrus nevü ünnepet tartották), Volcanus, Apollon (Dianus, Janus) és Diana. Az etruszkok vallásossága fantasztikus, babonás, másrészt durva jellemü volt. Foglalkoztak a rideg számok titkaival, semmitmondó jelek magyarázatával, jövendöléssel (mantikával) és miszteriumokkal; de divott nálok az emberáldozat is. A halottak birodalmát borzasztónak képzelték és festették, a honnan a lelkeket kinzó ördögök és kigyók sem hiányzottak. Hittek továbbá az auspiciumokban (avis, spicere, madárjóslatok) és haruspiciumokban (belek vizsgálata) stb., amint hogy tudvalevőleg Rómába is tőlök származott át a kuruzslásnak számtalan faja. A jóslások szerzője és mestere egy «Nap» nevü szellem volt (v. ö. Mithras kultuszát), aki titkait a Lucumo nevü papi osztállyal közlé, ezek pedig iskoláikban árulták tudományukat. Az etruszk jóspapok sokáig nagy tekintélynek örvendettek mindenfelé s még Caesar és Augustus idejében is hozzájuk fordultak tanácsért. Tartottak vallási játékokat, amelyek zenéből, díszmenetekből, viaskodásból, táncból és szemfényvesztő mutatványokból állottak, hogy az etruszk histriók előadta látványosságokban kell keresnünk a római szinmű kezdetleges formáit.

Etruszk művészet

Az ó-kor népei között az etruszkok művészeti tekintetben nem az első helyen állanak. Aránylag legkiválóbbat alkottak az építészet terén (l. o.). A szobrászatban és a festészetben szintén részint feniciai, részint görög hatás alatt állanak, de mindig a kezdetlegesség fokán maradtak, amennyiben a szép formák iránt nem birtak érzékkel, s művészi alkotás helyett torzképeket hoztak létre. Kőből faragott szobor igen kevés maradt fönn, néhány szfinx és oroszlán, mely a sirok bejáratánál állott, továbbá istenségek szobrai, s domboru művek, melyek oltárokat és sirköveket diszítettek. A bronzöntést tehát már a legrégibb időtől fogva nagy tökéllyel üzték. Volsinii etruszk városban Kr. e. 260. nem kevesebb, mint kétezer bronz szobor volt. Ebből azt következtethetjük, hogy a bronzöntés volt egyik legelterjedtebb technikája a szobrászatnak. Etruszk bronz szobrok kisebbek és nagyobbak szép számmal vannak az európai gyüjteményekben, kivált Rómában a vatikáni, és Londonban a britt muzeumban, de ha nem is oly gazdagok, igen érdekes emlékekkel dicsekedhetnek a régi Etruria területén levő olasz városok: Perugia, Cervetri, Conato stb. gyüjteményei. A bronz után az agyagot kedvelte leginkább az etruszk szobrászat. E nembeli fönmaradt művei közül legkiválóbbak az agyag koporsók, melyeknek fedelét a koporsóban nyugvó halottnak életnagyságu, egyik karjára támaszkodó alakja foglalja el. Néha az alakok párosával vannak. Az etruszkok festészetének emlékei a falképek, melyek a földalatti nagyobb sirok kamráinak falait diszítették.

[ÁBRA] Etruszk sziklasir Norchia mellett.

Ilyen sirokat Vájban, Cervetriban, Cornetoban, Chinoiban, Valaiban (l. az ábrát), Orvietoban és egyebütt kerültek napvilágra. E képek is kezdetlegesek, durvák, valamennyit jellemzi a népnek sajátos hajlama, mely a komor torzképekben leli gyönyörét. Szebb formák csakis a görög művészet hatása alatt keletkeznek. Ekkor, t. i. a Kr. e. XIV. sz. kezdve a képek tárgya is megváltozik, amennyiben a halotti tisztelet ábrázolását a görög mitosz jelenetei váltják föl. Az iparművészet némely ágát nagy tökélyre juttatták az etruszkok. Kivált fémből, jelesül aranyból és bronzból befejezett műveket, ékszereket és egyéb használati eszközöket készitettek. Az etruszk ékszereket nemes formájuknál fogva érdemesnek tartották fölujítani és Olaszországban ma is általános kedveltségnek örvendenek. Az etruszk fémművességnek nevezetes emlékei a bronz szekrénykék és a homorú tükrök, melyeket bevégzett ábrázolások diszítenek. Az etruszk sirokban talált agyag edények nagy számából azelőtt azt következtették, hogy az etruszkok voltak az ó kor legkiválóbb agyagművesei. Ujabban e nézet megváltozott, a mennyiben bebizonyult, hogy a Kr. előtti VIII. századtól az V. századig az etruszkok maguk készítették ugyan kezdetleges edényeiket, a IV-ik századtól kezdve azonban a Görögországból hozott edények voltak divatosak. Az etruszkok saját készítményei azonban a fekete mázos, domboru diszítményü u. n. etruszk-kampániai edények, melyek a III. sz.-ból valók. Az etruszkok a római hatalom alá kerülvén, egyideig még üzték sajátos művészetüket, a romai köztársaság vége felé azonban lassankint beolvadt az a rómaiságba. L. még Caere.

Etruszk nyelv

Az etruszkok sajátságos népének helye az európai népek családjában még ma sincs egész biztosan meghatározva, bár alig történt a világnak bármely nyelvével annyi sikertelen kisérlet. Ama legrégibb törekvés, hogy a héberből vezessék le, teljesen dugába dőlt; összehozták a görök, kelta és germán nyelvekből s ma, mig a nyelvtudósok egy része a többi ital nyelvekhez közelállónak tekinti, sőt Deecke, a főbuvárok egyike, határozottan kimondja, hogy a többi ó-ital nyelvek közé tartozik, a másik rész még az indogermán nyelvekhez való tartozását sem tartja kétségtelennek. A feliratok tartalmának jelentéktelensége mellett ez nem is csoda; mert igaz ugyan, hogy mintegy 6000 feliratunk van, de köztük csak 30 kétnyelvü s a többiek közül is alig van 250, mely puszta névnél egyebet tartalmaz, más részök meg eddigelé megfejthetetlennek bizonyult.

Etruszkok

l. Etruria.

Etach

folyó, l. Adige.

Ettenheim

járás és az ugyanilyen nevü járás székhelye Freiburg badeni kerületben, 28 km.-nyire Freiburgtól, vasut mellett (1890) 2921 lak., szivar- és bőrgyártással, szép kat. plébániatemplommal. 1804 márc. 14. és 15-ke közti éjjelen Napoleon itt fogatta el Enghien hercegét.


Kezdőlap

˙