Eulitin

(bizmutfényle, ásv.), kovasavas bizmut (Bi4Si3O12), tetraëderes, igen apró, sárgásbarna kristályokban terem Szászországban (Schneeberg és Johanngeorgenstadt) kvarcon. Könnyen olvad s e tulajdonságát jelzi a név is (eulytos a. m. könnyen olvadó). Brauthaup (1828) Wismuthblende néven irta le először.

Eulizit

kőzet, olivin, zöld augit s barnásveres gránát elegye; uralkodó elegyrész benne olivin. Svédország Tunaberg vidéki gnájszban.

Eulogia

(gör.) a. m. szép-, jóhangzásu kifejezés, a liturgiában pedig megáldás s innét megáldott dolog. Jelenti az oltári szentséget, melynek szerzésénél az Üdvözítő a kenyeret előbb megáldotta (Máté ev. 26, 26. Marc. ev. 14, 22. I. Kor. levél 10, 16.). Később, kb. a II. sz.-tól kezdve, az áldozati adomány azon részét jelző szó, amely a mise alatt v. mise után megáldatván, szétosztatott azon hivek közt, kik az oltári szentséghez nem járultak. A görög egyházban ez utóbbi értelemben ma is szokásban van; a latin egyházban a husvéti kalács-szentelés emlékeztet az ősi E.-ra, valamint Franciaország nagy részében vasár- és ünnepnapokon a nagy mise alatt a kenyérszentelés és ennek kiosztása a hivők közt. Tágabb értelemben a régiek ezen szóval általában minden megszentelt dolgot (p. sót, olajat), sőt az ajándéktárgyakat is jelzik.

Eumaios

Homérosnál az Odisszeiában az «isteni» disznópásztor neve. Előkelő sziriai családból származott, de feniciai tengeri kalózok elrabolták s Odisszeus apjának Laërtésnek rabszolgául eladták. Szivesen fogadta Odisszeust hazatértekor, bár nem ismerte föl benne urát, s utóbb is segített a kérők megbüntetésében.

Eumélos

1. Admétos és Alkéstis fia, a tesszáliaiak vezére Ilion előtt. Hom. Fl. 2814, 23481 stb. 2. Korintusi ciklikus költő. Amphilytos fia a Bacchiadák családjából, mely valószinüleg Kr. e. a VII. sz. közepe táján virágzott. 3. Festő Rómában VI. sz.-ban Kr. e., kinek egy Helenája volt látható a fórumon. Philostr. vit. Sophist. 2, 5.

Eumenés

1. Nagy Sándor titkára és ügyes diplomatája a trák-kerszonésosi Kardiából, Sándor halála után Kappadokia és Paflagonia helytartója s mint ilyen 321. Perdikkas ellenfeleit, Kraterost és Neoptolemost megverte, kik holtan maradtak a csatatéren. Perdikkas halála (321 után katonáinak elpártolása miatt kénytelen volt Antigonos elől Kappadokia belsejében Nora várába zárkózni; de a következő években már elfoglalta Feniciát s miután Polisperchon birodalmi kormányzó hadvezérré nevezte ki, bámulatos ügyességgel tudta magához édesgetni az ezüstpajzsos királyi lovastestőrséget, másrészt összetartani az önző szatrapákat Seleukos babiloni és Peithon médiai helytartók lázadása ellen s meghiusítani velük a tulnyomó erejü Antigonos teljes diadalát, ugy hogy a sereg egyedüli vezérének óhajtotta őt. Ez volt vesztére; a szatrapák összeesküdtek a «kalandor iródeák» ellen s eltántorították tőle az ezüstpajzsosokat, akik, hogy elfogott nejeiket és kincseiket visszakaphassák, vezéröket Antigonosnak kiszolgáltatták s ez E.-t 316. börténében megölette. Életrajzát megirta Plutarchos és Cornelius Nepos.

2. E. (I) Pergamon fejedelme (263-241. Kr. e.), mindjárt uralkodása második évében sikeresen szembeszállott I. Antiochos seregeivel Sardesnél, s ezzel megszilárdította családja ifju uralmát a Szeleukidák ellenében, sőt utóda I. Attalos már a királyi cimet is fölvehette.

3. E. (II) Pergamon királya (197-159), I. Attalos fia és utóda, a rómaiak hü szövetségese Nabis spártai tirannus (195) az étól-szövetség és a sziriai Nagy (III) Antiochos ellen (Magnesiánál 190). A római senatus neki ajándékozta Antiochos tartományait a Taurosig Likia és Karia kivételével s megvédte őt a Hannibal tanácsával diadalmaskodó Prusias bitiniai és Pharnakes pontusi király ellen; de szándékosan szította viszálykodását a rhodosiakkal, hogy gyöngítse. E. 172. meglátogatta Rómát és ott elárulta Perseus terveit. A 2. macedon háboruban eleinte a rómaiak pártján állott azon reményben, hogy Macedoniát megkaphatja. De csalódott s azért egyezkedni kezdett Perseusszal, ez azonban elutasította. Csak halála gátolta meg a nyilt szakadást Rómával. Nagy pártolója volt a tudományoknak és művészeteknek s megalapítója a hires pergamoni könyvtárnak.

Eumenisek

l. Erinniák.

Eumenisek ünnepe

az eumenisek tiszteletére évenkint körmenettel tartott ünnep, melyen terses juhokat, de főleg bor nélkül való mézes italt, hüteményeket és tejet áldoztak. Az áldozatra az areopágtól kiküldött hieropoiosok, a hésychidák nemzetségéből való papok és papnők ügyeltek fel, kik a körmenetet is vezették.

Eumenius

a Kr. utáni III. sz.-ban élt római rétor, Constantinus Chlorus császár tanítója, majd titkára, később pedig szülőföldjén, Galliának Augustodunum (ma Autun) nevü városában az ékesszólás professzora. A 12 latin panegirikus (ünnepi szónokok) egyik kitünősége volt, s maig fenmaradt 4 beszéde (az iskolaügy érdekében) Cellariusnak, Arntznak és Jägernek régibb, valamint Bährensnek Panegyrici veteres Latini (Lipcse 1874) c. ujabb kiadásában olvasható. V. ö. Brandt, E. (Freiburg 1882).

Eumetria

(gör.) a. m. arány; eumetrikus, arányos.


Kezdőlap

˙