Ex lex

(lat.), aki törvényen kivül helyeztetvén, jogvédelemben egyáltalán nem részesül (németül: vogelfrei).

Ex libris

(lat.) a. m. a könyvekből. Régebben a könyvészetben gyakran használt kifejezés, mellyel a tulajdonos saját könyvébe beirta azt, hogy a könyv az övé. A középkorban divatozó kézzel irott jelzéseket a XV. sz. vége felé fa- vagy rézmetszetü, ill. nyomtatott cédulák váltották fel. E cédulákon a tulajdonosnak némelykor csak a kezdőbetükkel jelzett v. más módon elrejtett nevén kivül többnyire jeles mondatok, cimerrajzok is voltak irva, melyeket némelykor hires művészek készítettek, s ezért sok E. művészeti tekintetben is becses; különösen fontosak azonban egyes könyvek v. könyvtárak történetére nézve. Ujabb időben gyüjtik is őket, különösen Német- és Angolországban.

Ex mandato

(lat.) a. m. parancs, megbizás folytán.

Exmatriculatio

(lat.) a. m. anya- vagy törzskönyvből való kitörlés.

Exmissio

(lat.), ingatlan dolog birtokából való birósági kihelyezés, a prot. egyházban a püspök v. esperesek által a lelkészi hivatalra való kibocsátás; exmittál, kihelyez, kibocsát.

Exmoor-Forest

(ejtsd: exmur-foreszt), alacsony fensik Angolország ÉNy-i részében Somerset és Devon grófságokban; területe 65, a határos pusztákat is beleszámítva 260 km2. A rendkivül gyér lakosságu, rövid füvel benőtt fensik legmagasabb dombjai a Dunkerry Beacon (518 m.), a Span Head (491 m.) és a Paracombe (479 m.). É. felé meredek lejtőkben ereszkedik le. D-en azonban a Stairt-Point és Bill of Portlandtól határolt félköralaku öböl felé a lejtők szelidek.

Ex more

(lat.) a. m. szokás szerint.

Exmouth

(ejtsd: exmöth), város Devon angol grófságban, 33 km.-nyire Exetertől az Ex torkolatánál a La Manche partján (1891) 8097 lak.; csipkekészítéssel, halászkikötővel és tengeri fürdővel. 1003. Sven dán király itt szállott partra.

Exmouth

Eduard Pellew, viscount, britt altengernagy, szül. Doverben 1757 ápr. 19., megh. Teignmouthban, 1833 jan. 23. 1770. a tengerészetbe lépett s résztvett a felkelt amerikai gyamratok elleni háboruban, hol Saratogánál Burgoyne tábornokkal együtt fogságba került, azonban becsületszóra szabadon bocsátották. 1780. mint hadnagy a franciák ellen harcolt, 1782. hajóskapitány lett s 1786-tól 1789-ig Uj-Foundland partjain állomásozott. A francia forradalom kitörése után Pitt a francia hajóhad ellen küldötte és ő foglalta el az első ellenséges sorhajót. 1794 óta a nyugati angol hajórajt vezényelte, melynek élén a La Rochelle ellen tervezett meglepetésben is részt vett. Érdemei folytán bárói rangra emelték, majd hajóezredes lett s 1802. a parlamentbe is beválasztották, hol a tory-párthoz csatlakozott. Midőn a háboru ujra kitört. az egyesült francia-spanyol hajórajt zárta körül Ferrol mellett, minek következtében ellentengernaggyá s a kelet-indiai tengeri haderő főparancsnokává nevezték ki, hol a dán gyarmatokat megszállotta s több ellenséges hajót semmisített meg. 1814. a középtengeren állomásozott s épen Genova és Livorno megszállására készült, midőn Napoleon lemondása a háborunak véget vetett. 1814. lord lett és peeri méltóságot nyert. Napoleon Elbáról való visszatérte után E. megint a középtengeren, és később mint az angol flotta főparancsnoka, a Bourbonoknak a nápolyi trónra való visszahelyezése érdekében működött; 1816. a németalföldi hajóhaddal egyesülten Algir kalóz-főnökét, tengeri erejének megsemmisítése s a főváros bombáztatásának terhe alatt, arra kényszerítette, hogy keresztyén rabszolgáit sazbadon bocsássa, a Jón-szigetek független köztársaságát elismerje, s a kalózkodással felhagyjon. E működéseért a parlament E.-nek köszönetet szavazott, a király pedig viscounttá tette. 1820-tól kezdve visszavonultan élt Teignmouthban. V. ö. Osler, Life of admiral Viscount E. London 1835.

Exner

1. Adolf, osztrák jogász, szül. Prágában 1841 febr. 5. 1872 óta a bécsi egyetemen a római jog tanára s tagja az urak házának és a Reichsgerichtnek. Munkái: Die Lehre vom Rechtserwerb durch Tradition (Bécs 1867); Die Pränotation in Österreich (u. o. 1868); Die praktische Aufgabe der romanistischen Wissenschaft in Staaten mit kodificiertem Privatrecht (Zürich 1869); Das Publicitätsprincip. Studien zum österr. Hypothekenrecht (Bécs 1870); Kritik des Pfandrechtsbegriffes nach röm. Recht (Lipcse 1870); Das österr. Hypothekenrecht (u. o. 1876; 1881); Grundriss zur Vorlesungen über Geschichte und Institutionen des russ. Rechts (Bécs, 1882); Der Begriff der höheren Gewalt (vis major) im röm. und heutigen Verkehrsrecht (u. o. 1883); Erinnerung an Brinz (u. o. 1888); Über polit. Bildung (ugyanott 1891) és több értekezés szaklapokban.

2. E. Ferenc, osztrák filozofus, szül. Bécsben 1802 aug. 28., megh. Padovában 1853 jun. 21. Bécsben és Páviában jogot hallgatott, majd filozofiát; 1827. a filozofia helyettes tanára Bécsben, 1831 óta rendes tanár Prágában; 1848. miniszteri tanácsosnak hivatott meg a bécsi közoktatási miniszteriumba s ez állásában dolgozta ki a Poroszországból Ausztriába hivott hires Bonitz-cal a monarkia középiskolai uj szervezetét (Entwurf der Organisation der Gymnasien u. Realschulen in Oesterreich), mely eszerint nálunk is érvényben volt. Később Lombardiában miniszteri biztosként működött. E. érdeme, hogy Ausztriában a filozofiai tanulmányok föllendültek; a középiskolákban egyenesen ő honosította meg a filozofiát, még pedig a Herbart rendszerét, mely Ausztrában az iskolákban maig uralkodik. Az osztrák filozofusok: Lott, Zimmermann, Volkmann, Nahlowszky az ő tanítványai. Keveset irt, de minden művét nagy elmeél, izlés és tudás jellemzi. Nevezetesebbek: Was erwarten wir von der Philosophie? 1837; Die Psychologie der Hegel'schen Schule, 1842-44. 2 f.; Die Lehre von der Einheit des Denkens u. Seins, 1845. V. ö. Zimmermann, Fr. Exner, Akad. Monatschrift (Würzburg 1853).

3. E. Ferenc, osztrák fizikus, szül. Bécsben, 1849 márc. 24. Tanulmányait, Bécsben és Zürichben végezte s 1871. Bécsben elnyerte a bölcsészet doktori oklevelet. 1871-től 1874-ig Kundtnak tanársegéde volt Würzburgban, később Strasszburgban. 1874. megszerezte a bécsi egyetemen a magántanári cimet s 1879-től 1891-ig ugyanitt mint a kisérleti fizika tanára működött, s 1891. Loschmidt távozása után elnyerte a bécsi egyetem megürült egyik rendes tanszékét. 1886. a bécsi császári akadémia levelező tagjainak sorába választotta. Hirnevét a galvánelemek, illetőleg az u. n. érintési elektromosság kémiai elméletével s az idevonatkozó kisérleti kutatásaival, valamint a légköri elektromosság uj elméletével állapította meg. Az utóbbi kérdés végleges tisztázására szükséges kisérleti adatok kiegészítésére a bécsi akadémia támogatásával, de mindamellett tetemes személyes anyagi áldozatok árán 1888-1889-ben nagyszámu megfigyelést végzett Egyiptomban, az Indiai-oceán egyes pontjain, valamint Indiában. Kutatásainak eredményeit a Wiedemanns Annalen, Wiener akad. Bericht és Exner's Repertorium für Physik hasábjain közölte. Értekezéseit, valamint a bécsi egyetemen tartott előadásait őszinteség, pontosság s egyszerüség jellemzik. E munkái, valamint 1888. megjelent: Vorlesungen über Elektricität c. munkája a szakirodalomnak legkiválóbb jelenségei közé sorolandók. L. Exner-féle elmélet.

4. E. János Gyula, dán festő, szül. Kopenhágában 1825., Sund és Eckersberg tanítványa, Svéd-, Német-, Olaszországban és Svájcban fejezte be tanulmányait. Eleinte történeti és arcképeket festett, de utóbb egészen a skandináv népélet ábrázolására adta magát. Ilyen képei: Vasárnapi látogatás a nagyapánál, Parasztlakoma Amager szigetén, A nagyanya köszöntése, Kényes választás vagy Fekete Péter (mindannyi a kopenhágai kir. gyüjteményben), a Parasztlakodalom, Beteglátogatás és Háztüznézés.

5. E. Károly, osztrák matematikus és fizikus, szül. Prágában 1842 márc. 26. 1874 óta bécsi tanár. Munkái: Über die Fauenhoferschen Ringe (Bécs 1877); Über eine Machine zur Auflösung höhere Gleichungen (u. o. 1891); Über das Funkeln der Sterne (u. o. 1881); Wellentheorie des Lichtes (Braunschw. 1881-86); Über Verbeugungserscheinungen ( u.o. 1885); Vorlesungen über Elektricität (Bécs 1888); Über die polarisierende Wirkung der Lichtbeugung (Braunschw. 1890-92).

6. E. Vilmos Ferenc, osztrák technologus, szül., Gänserndorfban 1840 ápr. 9. 1875 óta a bécsi felsőbb földmivesiskola tanára. 1879. Banhans és Matscheko társaságában alapította a technologiai muzeumot, melynek ő az igazgatója. Tagja az osztr. képviselőháznak, hol a német liberálisok közt foglal helyet. Az osztrák költségvetési törvény tárgyalásakor 1894 márc.15. Lueger antiszemita képviselő élesen megtámadván Magyarországot, E. nagy beszédben erélyesen védelmére kelt hazánknak és igen rokonszenvesen nyilatkozott rólunk, vmint kulturális és különösen közgazdasági törekvéseinkről. Munkái: Werkzeuge und Maschinen zur Holzbearbeitung (Weimar 1878-1883); Das Holz als Rochstoff für das Kunstgewerbe (Weimar 1869); Die Tapeten- und Buntpapierindustrie (u. o. 1869; Die Kunsttischlerei (u. o. 1870); Der Aussteller und die Ausstellungen (u. o. 1873); Studien über das Rotbuchenholz (Bécs 1875); Holzhandel und Holzindustrie der Ostseeländer (Machettel együtt, Weimar 1876); Die mechan. Hilfsmittel des Steinbildbauers (Bécs 1877); Das moderne Transportwesen im Dienste der Land- und Forstwirtschaft (Weimar 1877). Szerkesztésében keletkeztek: Beiträge zur Geschichte der Gewerbe u. Erfindungen Österreichs (Bécs 1873); Die Hausindustrie Österreichs (u. o. 1890); Mitteilungen des Technologischen Gewerbemuseums (u. o. 1890); Ausblicke nach dem Osten (1891).

7. E. Zsigmond, osztrák fiziologus, szül. Bécsben 1846 ápr. 5. 1875 óta bécsi tanár. Munkái: Leitfaden bei der mikroskop. Untersuchung tierischer Gewebe (Lipcse 1878); Physiologie der Grosshirnrinde (u. o. 1879); Untersuchungen über die Lokalisation der Funktionen in der Grosshirnrinde des Menschen (Bécs 1881); Die Physiologie des Fliehens und Schwebens in den bildenden Künsten (u. o. 1882); Die Innervation des Kehlkopfes (u. o. 1884); Die Physiologie der facettierten Augen von Krebsen und Insekten (ugyanott 1891). Gad Jánossal együtt kiadja a Centralblatt für Physiologie c. folyóiratot.


Kezdőlap

˙