Fabliaux

(franc. ejtsd: fablió), helyesebben Fableaux (ebből: Fablel, ami a fable kicsinyítése), a régi francia irodalomban olyan elbeszélések és tréfák, melyet a játszó személyek ünnepi lakománál, vagy más társaságokban adtal elő, amelyeket később (a XII. sz. közepe óta) pedig párosan rimelő, többnyire 8 szótagu verssorokban leirtak.Ez elbeszélés eredete a Keleten keresendő s a Keresztes hadjáratok alkalmával hozták be Franciaországba. A F. többnyire tréfás természetü s komikuma gyakran a szinte illetlenségig menő cinizmusban van, de vannak erkölcsi és szentimentalis, sőt vallásos tárgyu F.-k is. Minthogy nemes urak és polgárok számára irattak, szereplő hőseik parasztok, a galans kalandokban pedig főképen a «clercs». A nőket rendesen igen kedvezőtlen világításban tüntetik fel. A F.-k eleinte csak férfitársaságok számára voltak szánva. A legrégibb F. (Richeut) 1156 táján keletkezett; igen sokat irtak a XIII. sz-ban, de szerzőik neve ismeretlen. A legutolsó F.-k a XIV. sz.-ból valók Watriquet-től és De Condé Johantól. Régebben a F.-közé sorozták a Dits-eket is; de ez utóbbiak csak bizonyos nevek vagy dolgok versifikált foglalatjai voltak, később azonban kiméletlen szatirává fejlődtek, igy pl. Ritebeufe. V. ö. Histoire littéraire de la France, 22. köt.; Contes orientaux (Páris 1877); Mentaiglon és Raynaud: Recueil général et complet des fabliaux des XIII. et XIV. siecles, (6. köt., u. o. 1870-90). Bédier J. (Parls Gaston tanítványa) 1893. uttörő munkát tett közzé: Les F.

Fabó

András, egyházi és szépirodalmi iró, szül. Losoncon, 1810 márc. 10., megh. Agárdon, 1874 márc. 18. Tanulmányait szülővárosában kezdte s Poszonyban az evangelikusok főiskolájában fejezte be. 1833. losonci tanár lett, onnan azonban két év mulva az agárdi tót egyház papjának választották meg, s ott is maradt élete végéig. Papi kötelességeinek végzése mellett fáradhatatlan munkása volt a magyar tudományos és szépirodalomnak: az akadémia is kifejezte iránta elismerését, midőn 1864 jan. 20. levelező tagjának megválasztotta. Munkásságának tulnyomó része az egyházi irodalom terére esik, de több folyóiratba és napilapba ismeretterjesztő és szépirodalmi cikkeket is irt. Nevezetesebb munkái: Vallásos elmélkedések protestánsok számára 1861.; Monumenta Evangelicorum Aug. conf. in Hungaria historica 1861-73 (legnagyobb műve, a magyarorsz. Luther-egyház történ. emlékeinek gazdag forrásgyüjteménye); Rajzok a magyar protestantizmus történetéből 1868; A magy.- és erdélyorsz. mindkét vallásu Evangelikusok okmánytára I. 1869; Vitnyédy István levelei 1652-64. két köt. 1871. Az 1662-iki országgyülés, Bpest 1873; Beythe István életrajza (akadémiai székfoglaló értekezés), Bpest, 1864; Cigány adomák, közli Vigh Dezső, Pest 1858. Az irodalomtörténeti életrajzirás után nevezetes cikksorozata Adalékok Czvittingerhez Abafi Figyelőjében. Egyik álneve Garády anagramma Agárdiból.

Fabova hegység

az Osztroski-Vepor hegység ÉK-i tagja, mely Zólyom és Gömör vármegyék határán emelkedik. E-on a Garam völgye, K-en a Sumjác-Murány-Tiszolci völgyelés, Ny-on a Rokozna patak völgye határolja s az utóbbi és a Tiszolc felől nyiló Furmaniec völgy közti nyereg (865 m.) választja el a Vepor hegységtől. A hegységet a Hronovec és Sreberni völgyei közti 1007 m. magas nyereg két részre osztja, a Ny-iban a legmagasabb csúcsok a Fabova hola (1441 m.), Lesnik (1398 m.) és Szkalka (1379 m.), a K-inek legjellemzőbb része a Murányi fensik (l. o.), melynek legmagasabb pontja (Kljak) 1391 m. magas. Tömeges, de mély völgyektől szeldelt hegység, melynek belsejében csak kevés emberi lakás van. A hegységet nagyobbára erdőségek borítják, de a magasabb tetőkön és gerinceken havasi legelők is találkoznak. A F.-et leginkább a mész tömeges fellépése jellemzi.

Fabr.

természettudományi nevek mellett Fabricius János Keresztély és Fabricius Otho (l. Fab) nevének rövidítése.

Fabre

(ejtsd: fábr), 1. Ferdinánd francia iró, szül. Bédarieuxben 1830. Első munkája egy kötet vers: Feuilles de lierre (Páris 1853); ezzel igen kevés sikert ért el. Jobban sikerült első regénye: Les Courbezon; scenes de la vie cléricale (1862), melyet az akadémia is megkoszoruzott; ezután következtek: Julien Savignac (1863); Mademoiselle de Malavieille (1865). De hiressé csak a papi életből vett mesteri jellemzése által kitünő L'abbé Tigrame, candidat a la papauté c. regénye által lett. Tőle valók még: Le marquis de Pierreure (1874); Barnubé (1875); La petite mere (1878); Le roman d'un peintre (1878); L'hospitaliere, drame rustique en cinq journées (1880); Le roi Ramire (1884); Lucifer (1884), melyben a gallikán szabadelvüségnek az ultramontanizmus elleni küzdelmét festi; Un illuminé (1890); Xaviere (1890); Silviane (1891); Genry (1891); Ma vocation (1889) c. alatt a papsággal folytatott vitáját irta meg; 1883 óta a Biblotheque Mazarine őre. - 2. F. Xavér Ferenc, francia festő, szül. Montpellierben 1766 ápr. 1-én, megh. u. o. 1837. Coustou és Dávid tanítványa, 1787. Nabukodonozor megöleti Szedékias gyermekeit c. festményével elnyerte az akadémia nagy diját és Rómába, 1793. Nápolyba ment, azután pedig 1826-ig Firenzében a képzőművészeti akadémián tanár lett. Az 1824. megh. Albany grófnő örököse lett és részben a tőle örökölt műkincsekkel alapította meg szülővárosában a Fabre-muzeumot, melyet művészeti iskolával kapcsolt össze. Történeti, táj- és arcképeket festett, melyek szabatos rajzuak és gazdag szinezésüek. Kitünőbb festményei: Krotoni Miló halála és Philoktétés Lemnos szigetén (a párisi Louvreban) Zsuzsánna a fürdőben és a két aggastyán, Saul lelkifurdalásai (1803, a F.-muzeumban Montpellierben), Philopoemen halála; Albany grófnő, Alfieri, Da Feltre herceg (1810, Nantes) Canova (1812) és saját arcképe (1835, a F.-muzeumban).

Fabre d'Églantine

(ejtsd: fábr déglantin) Fülöp Ferenc, francia vigjátékiró és forradalmár, Danton barátja. Szül. Carcassonne-ban 1755., lefejeztetett 1794 ápr. 5. Diderot meg Beaumarchais szellemében számos vigjátékot irt (Le Philinte de Moliere, L'intrigue épistolaire stb.). A forradalom kitörése után titkár lett az igazságügyi miniszteriumban. A konventben a király halálára szavazott és a jólétbizottságnak is tagja volt. Ő indítványozta a maximum-ot és ő hozta indítványba a hónapok uj neveit a köztársasági naptár készítésekor. Életrajzát megirta ujabban Fournel a Revue des questions historiques-ben (54. köt.).

Fabretti

1. Ariodante, olasz történetiró és régiségbuvár, szül. Perugiában 1816 okt. 1. Nyelvészettel, történelemmel és természettudományokkal foglalkozott s utóbb Perugiában a régiségtannak egyetemi tanára és a régiségi muzeumnak igazgatója lett Turinban. Tagja volt a parlamentnek is s 1889. az olasz királyság szenátora lett. Az olasz történetirás, nevezetesen a középkor és az etruszk feliratok kutatása terén elévülhetetlen érdemeket szerzett. Művei közül megemlítendők: Biografie dei capitani venturieri dell Umbria (Montepulciano 1842-46, 5 köt.); Corpus inscriptionum italicarum antiquioris aevi (Torino 1867); Analogia delle antiche lingue italiche con la greca, la latina e coi dialetti viventi (Firenze 1866); Il museo d'antichita di Torino (Torino 1872); Mosaico di Acqui (1878); Gli scavi di Caru (1879); Necropoli della Cascinetta. (1885); Cronache della citta di Perugia (2 köt. 1888).

2. F. Rafael, ol. régiségbuvár, szül. Urbinoban 1619, megh. 1700 jun. 7. Jogot tanult, majd a klasszikusokkal foglalkozott. Később a szentszék kincstárosa, majd pápai követ lett a madridi udvarnál. Rómába visszatérve, Judex Appellationum in Capitolio lett, VIII. Sándor pápa alatt Secretario de memoriali, XII. Ince alatt pedig az angyalvári levéltár igazgatója. Munkái: De aquis et aquaeductibus veteris Romae dissertationes tres. (Páris 1680); De columna Trajani syntagma (Róma 1683, 2. kiadás 1790); Inscriptionum antiquarum, quae in aedibus paternis asservantur; explicatio et additamentum (u. o. 1690). Életét Rivieri bibornok irta meg a Crescimbeni vite degli Arcadi illustri-jában és Marotto a Fabroni Vitae Italorum-jában.

Fábri

1. Gergely, ág. ev. szuperintendens; szül. Hrussón (Gömörm.) 1718 márc. 7., megh. Eperjesen 1779 ápr. 4. Tanult Osgyánban és Késmárkon, hol 1742 márc. a gymnázium aligazgatója lett. 1744. külföldön járt, legtöbbet a jénai és erlangeni egyetemen időzvén. Az előbbin 1747. poeta laureatussá avatták. Hazatérte után Eperjesen 1749. a kollégium rectora, 1767. tót lelkész lett. Mint ilyent 1774 aug. 3. a tiszai egyházkerület szuperintendenssé választotta. Számos alkalmi verset s egy pár egyházi irányu munkát irt, részint latin, részint tót nyelven.

2. F. (Faber) Tamás, a bártfai evangelikus iskolában Stöckel L. utóda 1560.; innen 5 év mulva Selmecre ment, de már 1567. ismét visszahivta a bártfai tanács s itt működött 1592. bekövetkezett haláláig. Munkái: Examen Thesium Zwinglianarum de coena Domini (Bártfa 1586); Apologia Examinis Ecclesiae et scholae Bartfensis (U. o. 1590); Historia Thuriana (1599).

Fabri

1. Felix (német nevén Schmid), az ulmi dominikánus kolostor olvasómestere s a bucsurendszer heves ellenzője, megh. 1502. Ismeretes volt a szent földre tett zarándoklásának leirása révén. Megjelent Frankfurtban 1884. Reysbuch des h. Lands cimen.

2. F. Gotthard Károly Frigyes, német luteránus teologus, hittérítő és egyetemi tanár. Szül. Schweinfurtban 1824. megh. 1891. jul. 18. Teologiai tanulmányai végeztével D.-Amerikában hirdette az evangeliumot, honnan 1889. tért vissza, amidőn a teologia tanárának nevezték ki Bonnba. Nagyszámu művei közül említendők: Briefe gegen den Materialismus; Die Entstehung des Heidenthums; Die Stellung des Christen zur Politik; Staat und Kirche (3. kiad.); Bedarf Deutschland der Colonien; 5 Jahre deutscher Kolonialpolitik (1889).

Fabriano

város és püspöki székhely Ancona olasz tartományban, 71 km.-nyire Anconától, a Giano mellett az Apenninek egyik kedves völgyében, vasut mellett, (1881) 7154 lak., papir- és puskaporgyártással; érdekes templomokkal; Gentile da F. festőnek szülővárosa.


Kezdőlap

˙