Fabriano

Gentile da, olasz festő, a XV. sz.-beli umbriai iskola egyik jelesebb képviselője. Szül. Fabrianoban 1370 előtt, megh. Rómában 1450 előtt, valószinüleg Nuri Allegretto tanítványa volt, ifjuságát szülővárosában töltötte, azután Bresciában Malatesta Pandolfo udvari festője volt. Velencében (1421) résztvett a dogepalota kifestésében, Firenzében a festőcéh tagja lett, 1426 óta pedig Rómában V. Márton és IV. Jenő pápák megbizásából főleg a sz. Giovanni in Laterano templomot diszítette freskóképekkel, melyek ker. János életéből vett jeleneteket ábrázoltak. Falfestményei mind elpusztultak, csak az orvietói dómban maradt fönn egy, mely a Madonnát ábrázolja, az is rossz állapotban. Tempera-képei közül egy Mária megkoronázása a milanói Drera-gyüjteményben, egy Madonna a perugiai képtárban van, mig a firenzei Uffizi gyüjteményben egy gyönyörü szárnyasoltár egyes tábláit őrzik. Mindezeknél hiresebb a firenzei akadémiában levő festménye, mely a királyok imádását ábrázolja (1423).

Fabrica

(lat.) a. m. műhely, eredetileg kovácsműhely. F. ecclesiae az egyházi vagyon azon része, mely a templomok fentartására és az isteni tisztelethez szükséges szentelt tárgyak beszerzésére és fentartására van rendelve.

Fabrice

(ejtsd: -isz) György Frigyes Alfréd gróf, szász tábornok és hadügyminiszter, szül. Quesnoy sur Deule-ben (Lille-nél) 1818 máj. 23., megh. Drezdában 1891 márc. 25. Atyja, ki szász őrnagy volt, fiát a katonai pályára szánta, melyen F. aránylag rövid idő alatt a kapitányságig felvitte. 1849. részt vett a slezvig-holsteini háboruban, 1853. őrnagy lett a tözskarban és 1863-64. Holsteinban vezényelte a német szövetség részéről mozgósított csapatokat. Az 1866. háboru küszöbén a trónörökös törzskari főnökévé tették és ez állásban végig küzdötte az egész szerencsétlen háborut. A békekötés után a király őt szemelte ki a hadsereg ujjászervezésére és e célból okt. 1. hadügyminiszterré tette. Ez állásban rendkivül sok nehézséggel kellett megküzdenie és egyik főérdeme, hogy a gyakran ellentétes porosz és szász érdekeket tapintatosan ki tudta egyenlíteni. Az 1870. francia háboru kitörésekor a XII. hadtest hadjutaléki kerületének főkormányzójává tették, 1871 jan. 1. pedig térparancsnok lett Versaillesben. A frankfurti béke megkötése után is megmaradt Franciaországban, mint az okkupáló-hadak fővezére és a német birodalmi kancellár helyettese. Ez állásban közreműködött némiképen a kommün leveretésében. 1871 jun. 19. visszatért régi állására. 1876. Friesen b. leköszönése után az államtanács elnöke lett, továbbá pedig lovassági tábornokká meg báróvá tették. 1884. megülte katonai szolgálatának 50. évfordulóját és ez alkalommal Albert király az örökös grófi ranggal tüntette ki. V. ö. Dittrich General v. F., Drezda 1884. A szász hadsereg tisztjei szobrot emeltek neki Drezdában.

Fabricius

1. János, nyomdász, 1597. vette át előde és mestere Crato János nagyszebeni műhelyének vezetését. Mindjárt a következő évben közre is bocsátotta Civilitas morum Erasmi, Evangelia et Epistolae Dominicorum et Festorum Dierum graece et latina és Dicta Graeciae sapientum, interprete Erasmi Roterodamo cimü nyomtatványokat és felszerelte ujabb betükkel műhelyét. Mindezek dacára a már hanyatlásnak indult nyomdát uj életre ébreszteni nem volt képes többé, melynek rövid működése már 1598. véget ért.

2. F. János, ev. tanár, szül. Dobrán (Arvam.) 1635., megh. Nagyszebenben 1675 szept. 22. Vitnyédi István pártfogásával először a tübingai, 1664 jan. 21. a wittenbergai s az 1667. nyári félévben a jénai egyetemet látogatta. Hazatérve Breznóbányán, majd Kassán kapott tanári állást. Itt nem sokára viszályba keveredett a jezsuitákkal, főleg Sámbárral és Debrődivel, akik ellen több munkájával szállott sikra. Miután saját előljáróival is összeütközésbe jutott, 1672. végre is elhagyta Kassát s Erdélybe vándorolt, hol 1673 ápr. 24. a nagyszebeni gimnáziumban kapott tanári állást. 1675 ápr. 15. ez intézetnek igazgatója lett. Nagytudományu, de heves természetü ember volt. Munkái: Die Ubiquitate Universalium (Magdeburg 1665). De unitate sensus literalis Cujusque dicti Scripturae Sacrae (Lőcse 1667.) Examen discursus P. Helovitii. (u. o. 1667). Dissertatio apologetica.... in qua Theses... Matthiae Sámbár... examinantur... (u. o. 1669). De distinctionibus voluntatis Divinae (u. o. 1669). Solidissimus coelestis Veritatis Malleus. (Kassa, 1670). II. kiad. (Brassó. 1674.) Adamas coelestis Veritatis (Brassó, 1674.).

3. F. (Tolnai) Tamás, prot. lelkész, megh. Sárospatakon 1599. 1581. iratkozott be a wittenbergai egyetemre, honnan hazajövén eperjesi tanár, 1595, a Thökölyek késmárki udvari papja, 1595. pedig sárospataki református lelkész lett. Munkái: Disceptatio de quaestione an imagines in templis vel etiam privatim ad usum sacrum sint tolerandae? (Debrecen 1593); Exarmatio Scuti Laniani (Debrecen 1597).

Fabricius

Gaius F. Luscinus, római hadvezér, Kr. e. 282. és 278. konzul, 275. cenzor, 285. követül ment Tarentumba, ahol letartóztatták; 282. Thurlit fölmentette a lukánok és bruttiumiak ostroma alól, s ezért a város szobrot emelt neki; 280. és 279. mint alvezér harcolt Herakleiánál és Asculumnál Pyrrhos ellen, s ennek távozása után győzött a lukánok, bruttiumiak, tarentumiak és a szamnitok fölött. Pyrrhoshoz követül küldve megvesztegethetlen és rettenthetlen maradt (elefánttal akart az epirusi király ráijeszteni). Egyenes jelleme, mellyel Pyrrhos orvosának mérgezésre kész ajánlatát visszautasította, a királyt annyire megillette, hogy a római foglyokat váltságdij nélkül kiadta s ő maga ajánlott igen előnyös békét a rómaiaknak. Szegényen hagyott árva leányainak kiházasításáról az állam gondoskodott. Az epikureizmusról ugy nyilatkozott, hogy elfogadását csak hazája ellenségeinek kivánja.

Fabricius

1. Dávid, friz teologus és asztronomus, szül. Esensben (Ostfriesland) 1564., megh. Ostelben 1617 máj. 7. 1584. resterhaavei, 1603. osteeli pap lett, hol egy paraszt azért, mert azt a szószékből lopással vádolta, megölte. Meteorologiai és asztronomiai megfigyelései a maga idejében jók voltak s azokat Kepler is figyelembe vette. F. a cethal csillagképében egy változó és az Ophiuchus csillagzatában egy uj csillagot fedezett fel.

2. F. György (voltakép Goldschmied), német tudós és latin költő, szül. Chemnitzben 1516 ápril 32., megh. 1571 julius 17. Meissenben, hol 1546 óta a fejedelmi iskola rektora volt. Lipcsében tanult, mire Chemnitzben s Freibergben tanárkodott és 1539-43. mint nevelő Olaszországban élt; 1544-46. Strassburgban működött. Polihisztor és zenész is volt s szabad óráiban a költészettel is foglalkozott, amiért II. Miksa császár a speieri országgyülésen 1570. poeta laureatussá koszoruzta s nemesi rangra emelte. Latin költői művei: Itinerum liber unus (1560, olasz utjának érdekes leirása), Róma (1551), Antiquitatum libri II. (1549), Poematum sacrorum libri XXV (1567). Mint filologus kiadta Horatiust (1555) és Vergiliust (1561), mint udvari történész főleg a szász hercegségek történetével foglalkozott: Res Misnicae (1569), Res Germaniae et Saxoniae memorabiles (1609) és Saxonia illustrata (1607, az utóbbi kettőt kiadta és kiegészítette fia Jakab). Levelezését kiadta Baumgarten-Crusius (1845), aki életét is megirta: De Gerogii Fabricii vita et scriptis (1839). Vezetése alatt a meisseni iskola a virágzás magas fokára emelkedett.

3. F. Hieronimus de Aquapedente, olasz anatomus és sebész, szül. Aquapedenteben 1537.; megh. 1619. Számos bontani fölfedezése és sebészi munkái nevét halhatatlanná tették. Legnagyobb érdemét azonban a fejlődéstan terén szerezte magának; ő volt az első, ki összehasonlító boncolástani, ill. összehasonlító fejlődéstani tanulmányokat végzett. Idevágó munkája: De formato foetu (Velence 1620) állandó értékü marad. Számos kitünő művei közül a legértékesebbek az említetten kivül: Opera Chrirurgica (Padova 1617), Opera anatomica (Frankfurt 1687) stb.

4. F. Hildanus, tulajdonképen Fabry Vilmos, német sebész, szül. Hildenben 1560 jun. 25., megh. Bernben 1634 február 14-én, mint oda való városi orvos. A sebészetet olyan magas fokra emelte, hogy sokan mentek Bernbe tőle tanulni. Munkái: Kurze Beschreibung der Fürtrefflichkeit, Nutz und Nothwendigkeit der Anatomey (Bern 1624); Observationum et curationum chirurgicarum centuriae (Lyon 1641; Genf 1669; Strasszburg 1713); De gangraena et sphacelo (Köln 1593); De conbustionibus etc. (Bázel 1607); Lithotomia vesicae (u. o. 1626), stb.

5. F. János Albert, német irodalomtörténész és polihisztor, szül. Lipcsében 1668 nov. 11., megha l736 április 30. Hamburgban, hol 1693 óta élt, 1699 óta gimnáziumi tanár és 1708-11. a Johanneum igazgatója volt. A filológiában, teologiában s orvosi tudományokban egyaránt igen jártas volt. Dolgozatait ismereteinek rendkivüli sokoldalusága és kiváló megbizhatóság jellemzik. Az irodalomtörténetnek egyik megalapítója. Nagyszámu munkái közül önálló becsüknél és történeti jelentőségüknél fogva a legfontosabbak:: Bibliotheca graeca (1705-28. 4 köt., 4. kiad. folytatva Harlesstől, 1790-1809. 12 köt., indexe 1838), Bibliotheca latina (1697, átdolgozta Ernesti, 1773, 3 köt.), Bibliotheca latina mediae et infimae aetatis (1734, 5 köt. befejezetlen, ujra kiadta s kiegészítette Mansi, Padova, 1754, 6 köt.), Bibliotheca ecclesiastica (1718), Bibliographia antiquaria (1713. 3. kiad. 1760), Codex pseudepigraphicus Veteris Testamenti (1713, 2 köt., 2. kiad. 1722-41) stb. Ő adta ki Sextus Empiricust is (1718) és irt becses jegyzeteket Dio Cassiushoz (vejének, Reimarusnak kidásában, 1752). V. ö. Reimarus, De vita et scriptis J. A. Fabricii (1737).

6. F. János Keresztély, dán természettudós. Szül. 1745. jan. 7., megh. 1808. márc. 3. A rovarok világában eszközölt kutatásai és buvárkodásai tárgyát képező anyag rendszerekbe osztásával a rovarvilág Linnéje nevet érdemelte ki. Nevezetesebb munkái: Systema entomologiae (1755, átdolgozva 1792-94), Philosophia entomologica (Hamb. 1778).

7. F. János, friz asztronomus, F. Dávid fia, szül. Resterbaareban 1587 jan. 8., megh. valószinüleg 1615. Hiressé vált a napfoltok felfedezése által (1610 dec.). E felfedezését leirta következő munkájában: Narratio de maculis in sole observatis et apparente earum cum sole conversione (Wittenberga 1611).

Fabriczy

(Fabricius), 1. András ev. lelkész és iró; szül. Pazdicson (Zemplén vm.) 1751 aug. 20., megh. Poprádon 1830 jun. 23., a bölcsészeti, jogi és teologiai tanfolyamoknak Eperjesen és Soporonban bevégzése után a jenai egyetemen töltött egy évet (1774-75), 1784. N.-Lomnicra (Szepes vm.), 1789. Poprádra hivták meg lelkészül, mely utóbbi helyen uj iskolát építtetett, uj templom alapkövét tette le; 1805. Nikolai Sámuel szuperintendenssel az összes szepességi ev. egyházakat meglátogatta s ezen kánoni látogatásnak történeti adatokban gazdag jegyzőkönyvét megirta; majd Berzevicy Gergely vil. felügyelővel a tiszai evang. kerület egyházrendezését, az u. n. Fabricy-Berzeviciana coordinatiót készítette. 1810. megválasztatott a XIII szepességi város alesperesévé, 1813-25. főesperessé s mint ilyen ezen egyházmegye történetét megirta. Munkái: Das Verlangen der Frommen nach d. Hause des Herrn (1785 Lőcse); Lieder. Catechismus Dr. Martini Lutheri. (U. o. 1795); Gradus consangvinitatis et affinitatis Aug. et. Helv. confessioni addictis in Hungaria prohibiti. (Kassa 1814); Coordinatio rei religionalis ecclesiasticae aug. conf. (Lőcse 1815). Kéziratban maradt: Supplementa ad historiam executionis Eperiessiensis anno 1687.

2. F. János, mérnök, szül. Poprádon Szepesmegyében 1800 május 13., megh. Lőcsén 1869 május 13. A középiskolai tanfolyamot Késmárkon és Lőcsén, egyetemi tanulmányait pedig (1819-21) Budapesten és Bécsben végezte. 1823. az árvai uradalom mérnöke lett; 1830. Szepesm. főmérnöke. A szabadságharcban résztvevén, több hónapig fogságot szenvedett. Ezután nagyobb uradalmak tagosításával foglalkozott s szabad idejét a tudománynak és természetnek szentelte. 1860. ismét megválasztatott Szepesm. főmérnökének, de a Schmerling kormány bekövetkeztével erről leköszönt; visszavonultan élt. Több szakcikket irt különösen a Szepesi Lapokban, a bécsi Wandererben és az Erdészeti Lapokban. Legnevezetesebb, földrajzi szempontból is fontos dolgozata: A Közép-Kárpátok és vidékük megmért magassága (Uj Magyar Muezum 1856).

3. F. Kornél, mérnök és műtörténész, szül. Lőcsén 1840. Tanulmányait a bécsi, karlsruhei és zürichi politechnikumokon végezvén, eleinte a württembergi állami vasutak építésénél volt elfoglalva, később pedig a m. kir. államvasutak szolgálatába lépett. Itt rövid idő alatt felügyelői rangra emelkedett, 1876. azonban ezen állásától megvált és régi hajlamát követve, egészen a műtörténelemre adta magát. Több évig tartózkodott Olaszországban s bejárta Európának műtörténelmi szempontból minden nevezetesebb helyét. Jelenleg Stuttgartban él, ahol állandóan megtelepedett. Értekezése, amelyek egész Európában ismertté tették nevét a műtörténelemmel foglalkozók körében, német, olasz és francia folyóiratokban jelentek meg. Nagyobb munkái: Filippo Brunelleschi, Sein Leben und seine Werke (Stuttgart, 1892. Cotta); Il Codice dell'Anonimo Gaddiano; Il libro di Schizzi d'un pittore olandese nel museo di Stuttgart.

4. F. Sámuel, jogtudós, szül. Poprádon Szepesmegyében 1791 márc. 18., megh. Lőcsén 1858 márc. 18. Atyja András, evang. lelkész; anyja Abhortis Augusztini Klára, Abhortis Sámuel mineralogus leánya. Tanult Lőcsén és Késmárkon, jogi gyakorlatot végzett Miskolcon s Eperjesen. 1810. esküdött fel ügyvéddé. Előbb a tornamegyei főispán mellett mint titkár, majd mint megyei aljegyző, s ügyész volt alkalmazva. 1814. Kakas-Lomnicre ment ügyésznek, 1818. Szepes vmegye táblabirája lett, a megyei jegyzőséget 1828-ig viselte. Nagyobb törvénytud. munkája, az Elementa juris criminalis hungarici (1819) diák nyelven van irva, s a késmárki liceumban iskolakönyvül is használtatott. Az 1828, 1835. és 1841. mások által ismételve kiadott Manuale procuratorum is az ő tollából való. De nemcsak jogtudományi, hanem történelmi, bölcsészeti, esztétikai nemzetgazdasági s topografiai dolgozatokat is irt (Berzeviczy-nemzetség előideje 1819; Berzeviczy Gergely életirása 1822; Kárpáti vándorlások 1820; A vitézi költeményekről; Szepesmegyéről nemzetgazd. tekintetben 1823; Aesthetikai és philologiai eretnekségek 1826 stb). Eme tudományos érdemeiért 1832. a m. akadémia tagjává lett megválasztva. 1820. az ágost. hitvallásu szuperintendencia világi főjegyzőjévé, és 1826. a szepességi városok esperessége inspektorává választatott. Az 1848-iki m. miniszterium idejében pedig br. Eötvös közoktatási miniszter tanácsossá nevezte tárczája körében. A szabadságharc után visszatért Lőcsére, hol ügyvédkedéssel s irodalommal töltötte hátralevő napjait s 1854. a lőcsei ev. egyház felügyelőjévé választatott. Sok becses munka, értekezés, töredék maradt utána kézirásban, melyek összegyüjtése s kiadása ma is igen méltó vállalat lenne.

Fabrikál

(lat.), vmit elkészít, különösen furással-faragással, ügyeskedve gyárt valamit.

Fabritius

1. József, brassói főorvos, szül. Segesvártt. 1818 nov. 18. 1853 óta Brassóban működik, kezdetben mint törvényszéki, jelenleg mint városi főorvos. Önálló művei: Die Mineralquelle zu Zaizon in Siebenbürgen (Bécs 1845); Ist Kronstadt eine ungarische Stadt (Brassó 1887). A m. orvosok és természetvizsgálók 1892-ki brassói vándorgyülésének alelnöke volt.

2. F. Károly, erdélyi származásu német történetiró, szül. Szászvárosban 1826., megh. Budapesten 1882. Szerkesztette a Siebenbürger Bote-t, majd tanár lett szülővárosában, 1865. pedig pap Szász-Apoldon, de 1870 óta többnyire Budapesten tartózkodott egész haláláig. Volt képviselő is s a m. tud. Akad. levelező tagja. Munkái közt felemlítendők a Krausz-krónika kiadása és Pempflinger Márk szász gróf életrajza.V. ö. Kozma Ferenc, Emlékbeszéd F. felett. Akad. Emlékbeszédek I. 8.

Fábry

Ignác, kassai püspök, szül. Sátoralja-Ujhelyen 1792 jul. 28., megh. 1867 jan. 25. A hittudományokat Pesten, a központi papnevelőben végezte, majd püspökének oldala mellé került s 1821. monoki plébánossá lőn. 1834. Lonovics csanádi püspök vette magához s ennek egri érsekké történt kineveztetése után, a káptalan általános helyettessé választotta. Hazafias magatartásáért a szabadságharc leveretése után Nagyváradon a vértörvényszék elé került, a temesvári katonai törvényszéknél pedig minden befolyását közbevetette, hogy amennyi elfogott honfit csak lehetett, megszabadítson. 1852. lett kassai püspök, százezreket áldozott egyházi s hazafias célokra s a kassai székesegyház megujítását is ő kezdette meg.


Kezdőlap

˙