Faférgek

neve alatt foglalják össze általában mindazon rovarokat, rovarálcákat, melyek különböző fákban, gerendákban, butorokban és más fatárgyakban élve, azokban meneteket furnak. Ilyenek a bogarak közül: a szarvasbogár, a különböző szú- és cincérálcák, a hártyásszárnyuak közül a fadarazsak álcája, továbbá az üvegszárnyu és a farágó lepkék hernyói stb.

Fafesték

v. fák festéke (növ.), némely fában, különösen tropikus fajok sejtfalában nitrogéntelen festővegyületek halmozódnak össze. A F.-et éterrel ki lehet vonni s ekkor kristályosítható. Ilyen a berzsenyfa brazilinja, a kampesfa haematoxylinja, a szantalfa santilinja, a sárgafa morinja, l. Festőfák.

Fafestés

Kétfélét értünk ezalatt: 1. Azt, midőn valamely fából készült tárgyra vizi- vagy guache (födő-) festékkel bizonyos diszítményeket ráfestünk. 2. Midőn a fának természetes szinét vagy csak a fölületen vagy teljes anyagában más szinüre alakítjuk; utóbbit még pácolásnak, avatásnak vagy csávázásnak is nevezzük. A F.-nek (az első értelemben véve) tárgya rendesen valamely kisebb butor vagy diszműtárgy, ugymint asztallapok, könyv-, kép- v. rajztartó födelek, szekrénykék, ládikák, dobozok, kefehátak, kézitükrök stb., melyek lapjait, frizeit és egyéb nagyobb fölületeket nyujtó részleteit alaki vagy ornamentális diszitményekkel látjuk el és azokat aztán vizi- vagy födőfestékkel szinezve kitöltjük. Tekintve azt, hogy a festék eredeti szinét - hacsak az nem föd - csak fehér alapon tartja meg, legcélszerübb festésre oly fát választani, amely fehér szinü és amellett még finom és kemény is, mert puha fán a festék szétfolyik. Legjobb erre a szép fehér iharfa v. a nyár- és hársfa. Ha a fa nem elég fehér, tanácsos azt kéndioxiddal vagy kénsavval, esetleg hidrogénszuperoxiddal fehéríteni és csak aztán befesteni. A szétfolyás ellen hasznos, ha a fát festés előtt hig fehér sellakoldattal avagy kollodiummal beeresztjük és ennek megszáradása után a legfinomabb csiszolópapirossal (0000. sz.) lecsiszoljuk. Utólagosan megint finom politurlakkal óvatosan be kell vonni vagy pedig az asztalossal poliroztatni. L. Festett fabutorok.

Fáfnir

a skandináv mitológia alakja, Hreidmar fia, Otr és Regin testvére. Egy eddai dal, a Reginsmól, szerint Loki isten agyonütötte Otrt, mikor ez vidra alakjában egy vizesésben tartózkodott, s ezért annyi aranyat volt kénytelen Hreidmarnak váltságdijul adni, amennyi a vidra bőrébe belefért s azt kivül is befödte. Minthogy azután Hreidmar nem akarta ez aranyból másik kétfiának a kivánt részt kiadni, F. kardjával átdöfte alvó atyját s magához ragadta az egész kincset, amelyet azontul sárkány alakjában, fején az Aegishálmr nevü borzasztó sisakkal, őrzött. Minthogy most ő tagadta meg testvérétől Regintől a neki járó örökséget, ez kardot kovácsolt az ifju Sigurdnak (Siegfried) s F. megölésére unszolta. E tettet egy másik dal, a Fáfnismól, beszéli el: Sigurd megöli F.-t, megsüti szivét s mikor vérét megizleli, megérti a madarak nyelvét; majd megöli Regint is és birtokába ejti az átkos kincset. F. alakja példája annak, hogy a mitosz az óriásokat állati démonok alakjában is lépteti fel.

Fafog

A fogas kerekek működése közben fellépő apró lökések felvételére F.-at használnak. Leginkább olyan esetben alkalmazzák, midőn a két egymásba kapaszkodó kerék között az áttétel iránya igen nagy. Ilyenkor a nagyobb kerék kerületére vasfog helyett F.-at készitenek. Legalkalmasabb hozzá a gyertyánfa.

Fafoszlatás

l. Faanyag.

Fafurdancsok

a magyar iskolai tankönyvirodalomban néha a fúrókagylók, máskor a farontóbogarak és a farontólepkék megjelölésére használt kifejezés. L. Fúrókagylók.

Fafürész

l. Erdei fürész.

Fagát

(bány.), l. Ékrekesz.

Fagáz

l. Gáz.


Kezdőlap

˙