Fagel

németalföldi család, melynek több tagja az oraniai ház szolgálatában kitüntette magát. - 1. F. Gáspár, szül. Hágában 1629., megh. 1688 dec. 15. 1672. Witt utóda lett mint a hollandiai államtanács elnöke s mint ilyen állhatatossága és tevékenysége által III. Orániai Vilmosnak kitünő szolgálatot tett, főleg a XIV. Lajos elleni küzdelmekben. 1688. nagyban közreműködött abban, hogy III. Vilmos Anglia trónját elérte. Öccse, Henrik követte hivatalában; ennek fia, Ferenc ötven évig viselte az államtanács elnöki méltóságát.

2. F. Ferenc Miklós br., előbbinek unokaöccse, altábornagy, született Nimvégenben 1645., megh. Sleysben 1618 febr. 28. Különösen a spanyol örökösödési háboruban tünt ki, melynek folyama alatt több ütközetben vezéri szerepet vitt. Hazájába visszatérve Tournay megszállásánál parancsnokolt és Malplaquet mellett is küzdött. Az utrechti béke után (1713.) visszavonult Flandriába.

3. F. Henrik, szül. 1765 márc., megh. Hágában 1838 márc. 22. 1794. mint államtitkár Hollandia, Poroszország és Anglia között szövetséget hozott létre s ennek révén 1809. Károly főherceg hadseregébe lépett, később I. Vilmossal visszatért Hollandiába s az Anglia és Németalföld között létrejött szerződést aláirta. 1829. tárcanélküli államminiszter lett.

4. F. Róbert, báró, az előbbinek öccse, szül. 1771 márc. 10., megh. Párisban 1856 dec. 26. Mint németalföldi tábornok kitünt az 1793-94-ki francia hadjáratokban. Hosszabb külföldi tartózkodás után 1813. visszatért hazájába. I. Vilmos 1815. párisi követté nevezte ki, mely állást 1852-54-ig is betöltötte.

Fagelyva

fagolyva v. fagörvély (növ.), l. Csomorosfa.

Fagerlin

Ferdinánd, svéd festő, szül. Stockholmban 1825., először hajóépitőmester akart lenni, majd az upsalai egyetemen tanult, azután katona lett, de 1854. teljesen a festészetre adta magát, a stockholmi akadémián, Düsseldorfban Lohnnál és Párisban Couturenál képezte ki magát; Hollandiában a tengerészéletet tanulmányozta és képeinek tárgyait nagyrészt abból merítette. Ismertebb képei: A pipázó fiuk (1862), a Féltékenység (1865), mindkettő a stockholmi nemzeti muzeumban, Az igen (1868), Remény nélkül, A visszautasitott kérő (1876), Időtöltés (1882), A szökevény (1883), A vetélytárs, A háztüznézés (1884), Hálót kötő halászleányok (1885, lipcsei muzeum), Kedélyes otthon, Hazatérés a tengerpartról (1886), mindkettő a berlini nemzeti képtárban, Házi ájtatosság (1887), Szerelmi jel (1889), Meglepetés a hazatérésnél (1892).

Faggot

Angolországban 120 font acél = 54431 kg.

Faggyu

az emlős állatoknak, különösen a szarvasmarháknak, juhoknak stb. szervezetében fordul elő és ezekből kiolvasztás által nyerik. Keménysége nem egyforma és attól függ, hogy milyen állatból nyerjük, és hogy milyen volt az illető állatnak a takarmányozása. A kiolvasztás a nyers F.-nak egyszerü melegítése által vagy pedig ugy történik, hogy a nyers F.-t nyomás mellett vizzel melegítjük. Friss állapotban a szine fehér, állásnál azonban sárga lesz, megavasodik; olvadási pontja 35-37° C. Kémiai összetételére nézve a zsirokhoz tartozik és a stearinsavnak s olajsavnak trigliceridjeiből áll, legnagyobb része, mintegy 75 %-a, a szilárd tristearin, amiből a F. szilárd állománya is kimagyarázható. Nagy mennyiségü F. jön forgalomba Oroszországból, Dél-Amerikából és Magyarországból. Használják szappanfőzésre és gyertyakészítésre.

Faggyufa

(növ.), kemény növényzsiradékot (faggyutermék) termelő több fa, nevezetesen a Stillingia sebifera, Vateria Indica, Hopea macrophilla és Myrica cerifera.

Faggyumirigyek

l. Bőr.

Faggyusérv

kövér egyéneknél előforduló alakja a sérveknek, melynél a sérv bennékét az elzsirododott cseplesz egy részlete képezi. Néha gyermekfejnagyságot érhet el, lefüződhetik (corpus liberum), elhalhat, vagy alkalmat ad bélsérvek keletkezésére. Főleg a lágyék, combcsatornában, a fehér vonalban stb., különösen azonban a hashártya kettőzetei között fordul elő, s a bélsérveknél aránylag kevésbé veszélyes.

Fagioli

(ejtsd: fadsóli), Ker. János, olasz költő, született Firenzében 1660 jun. 24., meghalt u. o. 1742 jul. 12. Nagyobbrészt burleszk lirikus költeményei Rime piacevoli cimmel jelentek meg (6 köt., Firenze, 1729-34, a 7. kötetet Brocchi adta ki, Lucca, 1743). Azonkivül irt 19 vigjátékot (Commedie 7 köt., Firenze, 1734-36; Velence 1753), melyeket egyszerü, természetes és korrekt nyelvük jellemez. Prózai munkái Firenzében 1737. jelentek meg. Költeményeiből 1823. (Bologna, 2 köt.) válogatott kiadást bocsátottak ki. V. ö. Bacdini: G. B. F. (Firenze 1886).

Fagocita

(Phagocyta), igy nevezi Mecsnikov azon fehér vérsejteket (leukocitákat), melyek azon képességgel birnak, hogy a szervezetbe jutott bakteriumokat bekebelezik és bizonyos fajta megemésztés utján megölik. Ezen elméletét Mecsnikov, aki eredetileg zoologus, a daphniák-on (górcsői kicsinységü vizi rákokon) tett azon észlelésére alapítja, hogy az ezeket fertőző egy bizonyos erjesztő gombát, ha a bélből a vérbe jut, az állat fehér vérsejtjei magukba kebelezik, megölik, s ez által az állatot a halálos kimeneteltől megvédik. A F.-k lényegben nem egyebek, mint a Recklinghausentől felfedezett u. n. vándorló sejtek, melyekről ki lett mutatva, hogy apró szemcséket (festeny zinober) bekebelezni birnak, lágy protoplazmájuk amiboid mozgásai által.


Kezdőlap

˙