Famatina

(Sierra F.), É-ról D-nek huzódó hegylánc Argentina Rioja tartományának Ny-i és San Juannak K-i részében a d. sz. 27° 35' és 31030' közt. A 29° alatt a Nevada F.-ban 6000 m.-nél nagyobb magasságot ér el; Innen D-felé azonban hirtelen alacsonyodik. A főrészében granitból, továbbá palás közetekből, porfirból és trachitból álló hegylánc K-i lejtőjét sok patak öntözi; a 30° 50' alatt van a Valle Fertil, amely a többi, puszta környékéhez képest igen termékeny. A F. arany-, ezüst- és rézércekben elég gazdag, különösen középső részében, ahol a San Tomas del Espino, a legnagyobb bányája van; egyéb bányák a Mexicana, Los Ballos, Campania stb. Legnagyobb városa: a Villa Argentina, 4000 lak. V. ö. Hünicken, Les Minerales du Nevado de F. 1876.

Famatinit

(ásv.), réz-szulfostibit (3 Cu2S + Sb2S5), rombos, az enargittal izomorf és vele együtt terem Argentinában la Riója tartományban (Sierre de Famatina). Rézvörös, gyakran acélszürkére felfuttatva. K. 2,5, fjs. 4,5. Tulajdonképen nem egyéb mint antimón-enargit.

Famegfordítás

(növ., fatótágas, gallygyökereztetés, koronaültetés, subversio). Már Linné említi, hogy egy kerti hársfának a gyökere ágakká nőtt ki, az ágai pedig meggyökeresedtek megfordítás következtében. A mult században Duhamel tett a fákkal ilyen tanulságos kisérletet s utána mások is ismételték. A fiatal fának felsőbb gallyait legörbítik s végökkel a földbe ültetik. A betemetett részeken csakhamar gyökérképző rügyek mutatkoznak, megnőnek és gyökér-rostokká fejlődnek. Midőn e járulékos gyökerek a fa táplálására már elég erősek, a fának eredeti régi gyökereit kiássák, a fát felegyenesítik, amelynek ilyenkor mind a két végén gyökerek vannak. Erre a légbe emelt régi gyökér rostszálai eltünedeznek, elszáradnak és elhalnak, helyettök e gyökérkoronán levélrügyek támadnak, s belőlük leveles ág lesz. Ezzel a F. befejeződött. Az, ami azelőtt feje vagy koronája volt a fának s a légbeli életet jellemző szerveket viselte, most gyökér lett; ellenben az előbbi normális gyökér, közegével jellemét is változtatva, nem hajt többé gyökérszálakat, hanem belombosodik.

Famenne

(ejtsd: famann), Belgium egyik vidéke Luxembourg és Nemur tartományokban, Condroz és Ardenne közt, Marche főhellyel. Az Ourthe, Homme és Lesse folyótól öntözött vidék nevét állítólag a phaemanoktól kapta, akik e vidéken Julius Caesar idejében Belgiumban laktak.

Famérés

A magasságmérés az elemi mértannak ama tételén alapszik, hogy hasonló háromszögekben a megfelelő oldalok hosszuságai közt a viszony egyenlő. Ugyanezen alapra van fektetve a fa átmérőjének távlati megmérése is; de ez részint igen hosszadalmas, részint a szokásos famérőeszközökkel igen tökéletlen, részint végre a fatörzs szabálytalanságai, zuzmóval, mohával való benőttsége, ágak által való eltakartatása stb. miatt nagyon bizonytalan lévén, az erdőbecslésnél a gyakorlatban nincs használatban. Az eddig feltalált famérők száma igen nagy. Sóltz és Fekete, Erdőbecsl. II. kiadásában 10-nél több van rajzban bemutatva, l. még Dendrométer.

Famester

Az erdei építkezéseknél, különösen a fa szállítására szolgáló vizi építkezéseknél, u. m. vizfogók, gátak, gerebek, parterősítések, hidak, usztató csatornák és facsusztatók építésénél, valamint a facsusztatás-, az uisztatás- és tutajozásnál, mint munkavezető alkalmazott altiszt, kinek feladata ezenkivül a mondott építkezések tervét és költségvetését elkészíteni, azokról számadást vezetni, s azt beterjeszteni; továbbá a fa szállításánál és az építkezéseknél szükséges anyagok, szerszámok és készülékek felett őrködni s azokról számolni.

Fametszet

(xilográfia), falemez sima fölszinén akként kimetszett rajz vagy mustra, hogy a vonalak kiemelkedő éleket képeznek, amelyek festékkel bekenve és papirra vagy kelmére lenyomva, a rajz vagy mustra mását hiven visszaadják. Az ilyetén módon metszett lemezt ducnak nevezzük. Vele több lenyomatot állíthatunk elő, vagyis a rajz hasonmását tetszés szerint számos példányban sokszorosíthatjuk. A F. tehát egyike a sokszorosító eljárásnak. Eredetére nézve a vélemények eltérők. Vannak XI. sz.-beli okiratok, amelyekre a fejedelem kézi jegye, monogrammja, fába metszett bélyeggel van lenyomva. Utóbb igy nyomták a mustrákat a kelmékre, sőt a kezdő betüket is a kéziratokra. Bizonytalan ideje, hogy a kinaiak metszett faducokkal könyvet nyomtatnak. A XIII. sz.-ból maradt fönn egy feszület lenyomata, enek a formája nem fába, hanem puha fémbe volt metszve. A XIII. sz.-tól kezdve általánosan elterjedtek a metszett faducokkal nyomtatott szent képek, játszó kártyák, gyónó cédulák stb. Abban az időben a fametszés teknikája a következő volt: körte vagy szilvafa törzséből annak a tengelyével párvonalos irányban hasogatott lemez fölszinét késsel kivájták, ugy, hogy abból a rajz vonalai élesen kiállottak. Akkoriban az ábrázolt alakoknak csak is a rajzolatát állították elő a ducon és vele készített lenyomatokat vizfestékkel szinezték. E metszeteken a rajzolat vonalai széletek voltak, árnyékvonalak gyéren fordultak elő és azok is rövidek voltak és hirtelen vékonyodtak. A ducot tintaféle fekete folyadékkal, vagy enyves fekete festékkel bekenték, a megnedvesített papirlapot ráfektették és azt vászonból való labdával vagy effélével addig nyomogatták és veregették, mig a fölszinén a metszetnek éles vonalai kidomborodtak.

A legrégibb fametszeteknek, amelyeket sajtó nélkül nyomtak le, egyik ismertető jele, hogy hátsó oldalukon simítva vannak, annak dacára észrevehetők az élek kidomborodásai. E régi metszetek azonkivül barnás szinüek. A XV. sz. eleje körül a barnás festéket sötét fekete festék váltja föl. Az évszámmal megjelölt legrégibb fametszet a brüsszeli muzeumban van, 1418-ból való és Máriát ábrázolja négy szent között. 1423-ból való egy metszet Szent Kristófot ábrázolja. Ez Spencer lord könyvtárában van. A legrégibb fametszetek leginkább szentképek voltak, melyeket a templomok előtt és a vásárokon árultak. Ezeket nemsokára a bibliából és legendákból vett jelenetek sorozata követte, majd különféle világi tárgyu, sokszor tréfás ábrázolások, ujévi üdvözletek stb. A XV. sz. közepe táján a faducba a képeket magyarázó mondásokat is metszettek (duckönyvek). Ilyen ducokkal nyomták a lelki szegények, vagyis az olvasni nem tudók bibliáját (Biblia pauperum). A ducokba metszett, tehát nem mozgatható betükkel való e nyomtatás megelőzte a mozgatható betükkel való, tehát a tulajdonképeni könyvnyomtatást (1454), azonban ez utóbbinak föltalálása után is még sokáig divott. A XV. században a faducok mellett használatosak voltak a sörétesen metszett fémducok is. Az utóbbiak a faducoktól abban különböztek, hogy árnyékvonalaik sürün át voltak metszve, s a lenyomatnak fekete alapján fehér pontokat, söréteket képeznek. A sörétes metszettel lenyomott legrégibb kép 1454-ből való és Szent Bernátot ábrázolja. A sörétes metszetek fölötte ritkák és a XV. sz. utáni időben már nem fordulnak elő. A F. a XV. sz. végén és a XVI. sz.-ban érte el a művészeti fejlettség legmagasabb fokát. A korábbi F.-ek durva kimunkátságuak, sokszor esetlenek voltak; a XV. sz. végétől kezdve a metszők mindnagyobb jártasságra tettek szert, megtanulták a rajz finomabb árnyékvonalait is metszeni, s igy az alaknak megadták a domboruság, a testiség látszatát. Németországban Wolgemut, Dürer, Burgkmair és Holbein müvelték a sokszorosítás e népszerü ágát, fametszeteik a rajzoló művészet kiváló alkotásai közé tartoznak. Majd Olaszországban, a Németalföldön és Francaországban is jelentékeny mesterek keletkeztek.

A XVI. század elején találták föl a szines vagy helyesebben az árnyékos (cameien, chiaroncuro) F.-et. Ugo da Carpi 1516. a velencei szenátushoz intézett beadványában a fametszés e módjának föltalálásával dicsekszik. Kétségtelen azonban, hogy Németországban Kranach Lukács, Baldung Hans és Dürer már korábban készítettek ilyen F.-eket. Az árnyékos fametszethez több, rendesen legalább három duc használtatik. Először egy külön duccal nyomják le az ábrázolás rajzolatát. A második duccal barnás szinben nyomják a fő szint. E ducon az ábrázolás fényes helyei be vannak mélyítve, ugy hogy a lenyomaton fehér folt marad. Végül a harmadik duccal nyomják az árnyékokat. Minél több duc használtatik, annál több és finomabb a lenyomaton a fény és az árnyék közti fokozat. Önként értetik, hogy a ducokat különféle szinü festékkel is lehet lenyomni, vagyis, hogy ekként lehet szines fametszetet előállítani. Angolország a F. terén való elmaradását a XVIII. sz.-ban pótolta, tehát akkor, midőn az a többi népeknél hanyatlásnak indult. Bewich Tamás (1753-1828) adott uj lendületet a fametszésnek. Egyik ujítása volt, hogy a fát nem a törzs tengelye mentén, hanem keresztbe vágta, azután kés helyett vésővel állította elő a metszetet. Ugyanő művelte ki az árnyékos metszet egy uj faját. A duc fölszinét sürü, finom vonalakkal borította be és azután ebből metszette ki a fényt és az árnyékokat. Ámbár ez az eljárás a XVI. sz.-belihez mérten nem jelent haladást, sőt annak alatta áll, mégis általános elterjedést nyert. A XIX. sz. közepén ismét visszatértek a régi eljáráshoz, s azt a XVI. századi mesterek szemmeltartásával nagy tökélyre fejlesztették. Ujabb időben Magyarország is kiváló fametszőkkel dicsekedhetik. Köztük az első helyet Morelli Gusztáv, az iparművészeti iskolán a fametszés tanára foglalja el.

Mostanság kizárólag keresztbe vágott puszpáng (buxus-) lemezeket használnak ducul. Annak fölszinét finom krétaréteggel borítják és arra rajzolják, vagy gyakran fényképezik az ábrázolást. A kimunkáláshoz többféle formáju és nagyságu vésőt használnak. A duc minél finomabb kimunkáltságu, annál könnyebben romlik meg. Azért az eredeti ducot nem használják nyomásra, hanem azt galvanoplasztikai uton leformálják és ez utánzat szolgál lenyomatok készítésére. Ujabb időben a fotocinkografia veszélyes versenytársává lett a F.-nek.

Familia

(lat.) a. m. család.

Familiaris

(lat.), családias, bizalmas, házibarát; familiaritás, családias, bizalmas magatartás, viselet, családiasság.

Familisták

Igy neveztek egy vallásfelekezetet a XVI. sz.-ban, melynek alapítója Niklas v. Nikolai nevezetü egyén volt, ki Münsterben született, előbb Hollandiában élt, VI. Eduárd uralkodásának vége felé (1553 körül) Angliába ment át és ott Familia charitatis (a szeretet családja) név alatt egy külön felekezetet alapított. A F. felekezetét bizonyos foku miszticizmus jellemzi. Az istennel való benső egyesülés volt a főtörekvésük, és ez szerintük teljesedik a szeretetben. Mózes csak a reményt predikálta, Krisztus a hitet, de ő a szeretetet - mondá állítólag Niklas. Nyilvánosan csak Erzsébet uralkodása alatt lépett fel Nikolai mint Istentől támasztott s a Sz. lélektől felkent proféta; Erzsébet 1580. egy proklamációt bocsátott ki s vizsgálatot rendelt a F. ellen, kik ekkor jelentékeny hódítást látszottak tenni; I. Jakab ugy tünteti fel őket egyik királyi iratában: mint infamem anabaptiotarum sectam, quae familia amoris vocatur. Már ekkor enyészőfélben volt a felekezet. 1627. történt utoljára, hogy egy állítólagos familistát törvény elé állítottak, de ez is tagadta a felekezethez való tartozását.


Kezdőlap

˙