Felfagyás

Ha nedves telek alatt enyhe és kemény napok hirtelen változnak, gyakran lehet tapasztalni, hogy az őszi gabonavetés, mihelyt róla tavasszal a hó eltünt, kihuzott gyökerekkel hever a szántóföldön; ezt a kárt nevezik a vetés F.-ának. Magyarázata az, hogy ha olvadó időre hirtelen kemény hideg áll be, a talaj felső rétegébe szivárgott viz megfagy s a talajrészecskéket nagy erővel felemeli, amidőn a talajjal együtt kihuzatnak a vetés gyökerei is, melyek ez alkalommal gyakran elszakadnak. Felengedés után a felemelt talaj visszasüpped, de a kihuzott gabona többé előbbi állását nem veheti fel, s fekve marad a talaj felületén. A F. különösen a kötöttebb, nedves talajokban tesz nagy kárt. Ellene ajánlható, hogy kora tavasszal, mihelyt a talaj annyira megszáradt, hogy munkába vehető, a vetést nehéz hengerekkel meg kell járatni. Ezáltal a gabona szárai jól hozzányomulnak a talajhoz, s a szárak alsó bütykeiből ujabb gyökerek fejlődnek, mely alkalommal a vetés megint lábra áll. Óvakodáskép a F.-ra hajló talajokban a sekély vetés ajánlható. (Ugyanez a jelenség tapasztalható a csemetekertekben, főleg az egy-két éves, gyengébb gyökerü csemetéknél is.)

Felfalu

község, l. Algyógy-Felfalu.

Félfedelesszárnyuak

(Hemiptera, Rhynchota), az izeltlábuak állatkörébe tartozó rovarok osztályának egy rendje, melyet szivó és szuró, izelt csőrré (rostrum) átalakult szájrészek, különböző v. hasonló szárnyak, néha azok teljes hiánya, tökéletlen v. éppen nem átalakulás jellemez. Növényi v. állatnedvből táplálkoznak, amiért is szájrészeiknek megfelelően kellett módosulnia. Alsó ajkuk ugyanis megnyult, csőalaku 2-3 izből álló s a felső állkapocs hozájárulásával szipókává, csőrré (rostrum) alakult át, amelybe a rágók- és állkapcsoknak megfelelő négy szuró serte illik be. Az előre tolható sertékkel szurják meg a növény v. az állati részeket s szipókájukkal szivják fel a folyékony táplálékukat. Az egész szivókészülék a mell felé behajlítható. Összetett szemeik középnagyságuak, gyakran pontszemekkel, csápjaik v. egészen rövidek és végsertével birók, vagy fonal-, áralakuak s hosszuak. A tor három gyürüje közül az első az előtor (prothorax), rendesen szabad és mozgatható. A 3 pár lábon ugyanazon részek találhatók, mint más rovarnál. Különben mászásra, járásra, némelyeké uszásra és ugrásra is alkalmas. Szárnyaik tekintetében nagyon eltérnek egymástól. Igy vannak teljesen szárnyatlanok (Aptera), mint az emberi tetvek, házi poloska stb., kétszárnyuak, mint a levéltetvek; vagy négyszárnyuak, mint a kabócák és a poloskák. Ez esetben ismét lehetnek felemás szárnyuak (Heteroptera), midőn a mellső szárnyak alapi része, a szárnyfedő részben megkeményedett, a másik félben pedig hártyás (innét a rend neve is), mint a poloskáknál, vagy egyféle szárnyuak (Homoptera), mint a kabócáknál. A potroh 6-9 gyürüből van alkotva. Belső szerkezetében és az egyes részek elhelyezésében általában ugyanazon viszonyokat találjuk, mint a többi rovaroknál. Igy a test közepén huzódik a különfalu tápláló cső, ez alatt van a hasducláncból és garat-ideggyürüből álló idegrendszer, és e felett foglal helyet a vérkeringés központi része, a háti edény. A tápláló cső azonban életmódjuknak megfelelően majd rövidebb, majd hosszabb s többnyire szivó gyomorral van ellátva. A hugykiválasztásra szolgáló és a tápláló cső utolsó részébe ömlő Malpighi edények száma rendesen négy. Sokan (földi poloskák) sajátságos kellemetlen büz által tünnek ki. Ez az előtorban fekvő s a hátulsó lábak között nyiló büzmirigy váladékától származik és általában védelmül szolgál (p. a madarak emiatt a poloskát nem eszik meg), másoknál ismét számos mirigy van a bőrben, melyeknek váladéka, fehér, viaszknemü finom anyag egész testük felületét bevonja. Nagyságuk változó, vannak köztük 8-10 cm. nagyok és egész mikroszkopi kicsinységüek. Némelyek rikító szinük (Graphosoma, Pyrrhocoris) által tünnek ki, mások ismét egész szintelenek (élősködők). Külön ivaruak. A himeket a nőstényektől némely fajnál igen jól meg lehet különböztetni. Igy p. a him bibortetü szárnyas, a nőstény szárnyatlan. Fejlődésük külömböző. Némelyek nem átalakulók, amint a petéből kibujtak, azonnal hasonlitanak anyjukhoz (állati tetvek); mások ismét félig átalakulók (poloskák, kabócák) v. bonyolult átalakulással és parthenogenissel fejlődnek (levéltetvek). Egyesek kifejlődésére pár nap elegendő (állati tetvek), mások ismét - mint a kabócák - több év alatt érik el csak teljes kifejlődésüket. Némelyek évenként csak egy generációban élnek, másoknál ismét több, egymástól eltérő nemzedék ismeretes (levéltetvek).

Az ember és a természet háztartásában felette fontos szerepet játszanak. Egyesek az ember, a házi állatok bőrén tartózkodva élősködnek (tetvek, házi poloska), mások ismét növényeken találhatók és azok nedvét szivják. Némelyek a növényeken gubacsszerü képződményekben élnek (levéltetvek) és igy közvetve vagy közvetetlen az embernek kárt okoznak. A kár nagyságára nézve elegendő csak a filloxera pusztításaira hivatkozni. Az egész földön el vannak terjedve, fosszil-maradványai már a juraképletekben fordulnak elő. Körülbelől 13-14,000 élő faj ismeretes, melyek négy nagy alrendre oszolnak: I. Állati tetvek (Aptera, Zoopthiria), melyek rövid, behuzható szipókával birnak, szárnyatlanok, át nem alakulók. Ilyenek a tetüfélék (Peculidae) és a szőrtetvek (Mallophaga) családja. - II. Növényi tetvek (Phitophthiria), melyeknek négy hosszu szájsertéjük van, szárnyakkal vagy azok nélkül, bonyolult átalakulók és parthenogenissel is fejlődők. Ide tartoznak a levélbolhák (Psyllidae), a levéltetvek (Aphididae) és a pajzstetvek (Coccidae) családok. - III. Kabócák (Homoptera, Cicadaria), egyenlőszárnyuak. Hosszu, tagolt csőrrel, négy többé-kevésbbé hasonló szárnnyal és félig átalakulók. Családjai: a paránykabócák (Cicadellidae), a pupos kabócák (Membracidae), a fénykabócák (Fulgoridae) és az éneklő kabócák (Cicadidae). - IV. Poloskák (Hemiptera, Genuina), felemásszárnyuak, félig átalakulók és szuró, izelt szipókájuak. Ezek lehetnek vizi poloskák (Hydrocores), mint a Notonectidák, Nepidák és Galgulidák családja és a földiek (Geocores), mint a Hydrometridák, Reduvidák, Acanthidák, Capridék, Lygaeidák, Coreidák és Pentatomidák családja. A F. közül a nagyobbakat türe szurva igen könnyen lehet élethü alakban konzerválni, a kisebbeket pedig mint mikroszkopikus készítményeket lehet állandósítani. A hazai F. faunájának megismertetése körül különösen Horváth Géza dr., a rovartani állomás főnöke szerzett magának nagy érdemeket, akihez azután Friváldszky János, Friváldszky Imre dr., Mocsáry Sándor, Brancsik Károly dr., Szépligeti Viktor stb. csatlakoznak.

Félfedelüek

(Hemiptera, Rhynchota), az izeltlábuak állatkörébe, a rovarokosztályába tartozó rovarrend. Jelleme: a szivó és szuró izelt csőr, különböző vagy hasonló szárnyak, ritkán szárnyatlanok, tökéletlen átalakulás, vagy éppen nem átalakulók. Ilyenek: a kabócák, tetvek, poloskák stb. L. Félfedelesszárnyuak.

Felfedezés

megtalálása annak, ami már létezett, de még nem tudtuk, hogy létezik. P. felfedeznek egy uj világrészt v. országot, állat-, növény- v. ásványfajt, eddig ismeretlen bolygót, uj tényeket v. törvényeket a tudományok különböző mezején. A felfedezés, csakugy mint a feltalálás (l.o.), véletlen v. szándékos lehet. Ez utóbbi kitünő elmék sokszor lángeszü spekulációinak, sokszor fáradságos megfigyelési v. kisérleteinek eredménye; felfedező utazások nem eshetnek meg nagy etterő és vállalkozó kedv nélkül. Szólunk a felfedezések századáról is.

Felfedező eskü

a polgári perben akkor van helye, ha valaki okiratokat, adósságokat vagy értékeket tartozik felfedezni, amire az ellenfél kérelme folytán azzal a hozzáadással köteleztethetik, hogy bemondásának valóságát esküvel kell megerősítenie. F.-re a vagyonbukott is szorítható, l. Eskü.

Felfekvés

orvosi műszó, l. Decubitus.

Felférgel

(halászat), a horgot csalival halfogásra felszereli.

Felfogó tehetség

melynélfogva, amivel értelmünkre akarnak hatni, vagy ami értelmünknek megértésére hivatkozik, helyesen fogjuk föl, helyesen értjük meg. Nem külön tehetsége az elmének s inkább akkor jön szóba, ha elménket valami rendes működésében vagy akadályozza, vagy elősegíti. Aki haragszik, szenvedélytől van felizgatva, álmos, fáradt stb., annak elméje nincs abban az állapotban, hogy a dolgokat jól fogja föl, azaz helyesen működjék. A figyelem, előkészültség pedig kedvezően hat az elmére.

Felfolyamodás

a legfelsőbb birósághoz vagy hatósághoz az alsóbbnak határozata, eljárása vagy intézkedése miatt intézett panasz. A birósági eljárásban különösen a F. a felebbvitel (l.o.) egyik faja. Kizárólag végzések ellen van helye, és ezért a peren kivüli eljárásban a rendes jogorvoslatot képezi, amennyiben itt az ügyek végzés által nyernek elintézést. A peres eljárásban F.-sal azok a végzések támadhatók meg, amelyek, mint nem az ügy érdemét eldöntő határozatok ellen, felebbezéssel nem lehet élni. Másrészt az olyan végzések ellen is ki van zárva a F., melyek a per előkészítésére vonatkoznak. Az ezek által okozott sérelmek orvoslását az ügy érdemében hozott itélet elleni felebbezésben lehet kérni. Némely más végzés ellen F.-et egyáltalában nem lehet használni, különösen a végrehajtási eljárásban az olyanok ellen, amelyek lényegtelenebb kérdést döntenek el, vagy halasztást nem türő intézkedést tartalmaznak. A másodbiróság F. folytán rendszerint végérvényesen határoz. További F.-nak a peres eljárásban csak némely kivételes esetekben (1881. LIX. t. c. 59. §.), végrehajtási ügyekben csupán tüzetesen kiemelt kérdésben, és ekkor is csak amikor a másodbiróság végzését megváltoztatta, a telekkönyvi eljárásban pedig szintén csupán a másodbiróság megváltoztató végzése ellen van helye. A F.-nak halasztó hatálya rendszerint nincs, kivéve a pénzbeli marasztalást tartalmazó, birói letétet utalványozó, pénzbirságot vagy elzárást alkalmazó végzések elleni F.-t. A végrehajtási eljárásban a F. az árverésen befolyt vételár kiadását, az ingatlanok elárverezését, a lefoglalt követelés átruházását, készpénz utalványozását, a marasztalás tárgyának átadását, esetleg a lefoglalt ingók elárverezését is gátolja. A másodbirósági végzés ellen megengedett felfolyamodás a peres eljárásban halasztó hatállyal semmi körülmények között sem bir.


Kezdőlap

˙