Félhold

törökül áj-jildiz v. áj-jyldiz, tulajdonképen hold-csillag, a törökök nemzeti jelvénye. - F., lármás, zörgő rézhangszer, mely a török háboruk idejében honosult meg a német és osztrák ezredek katonai zenekarában, de későbben kiment a használatból s helyét a cintányér egyesülten a nagy dobbal foglalta el. Ezt a hangszert a törököknél zörgőfának s Mahomed-zászlójának is nevezik. L. még Hold.

Félhold-rend

alapította III. Szelim szultán Nelson 1799. abukiri győzedelme emlékére. Némelyek alapítási esztendő gyanánt 1801-et veszik. Megkaphatják oly idegenek, kik Törökország körül maguknak érdemeket szereznek. Jelvénye vöröszománcu gömbölyü arany pajzs, melyen egy gyémántokból alkotott sugaras csillag, szélén pedig gyémántos félhold van. Hátlapján III. Szelim névjegye, cifrázatokkal körülvéve. Három osztálya van. Szalagja vörös, melyen az első osztály a jobb vállon át a bal csipőn, a II. a nyakában, a III. a gomblyukban hordja. Az I. osztály azonkivül balmellén egy ezüst csillagot hord, mely a sugározó naphoz hasonló alakkal bir, közepén a csillag és félholddal.

Félhomály

l. Árnyékos fény.

Felhő

(felleg), a föld szine fölött nagyobb magasságban uszó vizhólyagcsák. Keletkezésöket a F. felszálló légáramlásának köszönhetik, melynek lehülése következtében a benne foglalt vizpárák megsürüsödnek. A F.-képződés tehát abban a magasságban indul meg, melyben a felszálló levegő hőmérséklete a harmatpontot eléri s igy a levegő nedvességi és hőmérsékleti állapotához képest a F.-képződés különböző magasságban kezdődik. Ha a F. sülyed, akkor a felmelegedés következtében megint láthatatlan vizpárává visszaalakulhat. A felső régiókban uralkodó szelek a F.-et vizszintes irányban magukkal ragadják s ezáltal a F.-k huzódási irányának a megfigyelése felvilágosítást ad a légkör magasabb rétegeinek az áramlásáról. Bár a F. mindennapi látvány, keletkezéséről, megmaradásáról és enyészetéről mégis hiányosak ismereteink. Maga az a kérdés, hogy a F.-et alkotó vizrészecsek, noha sokszorta sürübbek az őket környező levegőnél, miért nem hullanak le, csak hipotézisekkel oldható meg. Ujabban Aitken szerint a felhőképződésnél a levegő por-atomainak is igen fontos szerepök jutott, mert kísérletei igazolják, hogy még telített levegőben is köd v. F. csak porszemek jelenlétében létesül s hogy azok képezik a magot, mely körül a kondenzáció végbemegy. Dove szerint a F. nem kész képződmény, hanem csak a lecsapódási és párolgási folyamat szinhelye; ő a F.-t a patak tájékához hasonlítja, mely egy helyen megmaradt s mégis folyton más-más vizcseppekből származik. Amit felületes megtekintésnél változatlan felhőtömegnek nézünk, az Dove szerint tulajdonképen egy minduntalan átalakulásban levő képződmény, melynek részecsei hol párolgás által enyésznek, hol lecsapódás által szaporodnak. Legujabb időben a F.-ek megmaradásának a magyarázatára más elmélet kezd érvényesülni. E szerint még a levegőnek is volna szivóssága, jóllehet igen csekély mértékben, de amely még is elegendő arra, hogy ily parányi testeknél - mint a milyenekből a F. áll - számot tegyen és azok esését lassítsa. Stokes és Maxwell számításai szerint 0,025 mm. átmérőjü vizcsepp a nálánál 1000-szer ritkább levegőben körülbelül 2 cm.-t esik másodpercenkint; ámde mikroszkopikus mérések szerint a vizgömböcskék átmérője 0,001 és 0,04 mm. között változik, tehát a cseppek a felhőmagasságból csak nehény nap mulva érnének a földre, mely hosszu időtartam a felhők lebegésének magyarázatához elegendő. (V. ö. Czógler, A felhők megmaradása c. cikkét a Természett. Közlöny 1892. aug. füzetében).

A felhőzet nagysága vagy a borultság foka fontos klimatikus elem, mely rendszeres meteorológiai feljegyzések tárgyát képezi. A teljesen derült és a teljesen borus ég közötti fokozatokat rendesen szemmértékkel bizonyos skála szerint becsülik, aszerint, hogy az égnek felhőkkel borított része hányadrészét teszi az egész szemhatárnak. A felhőzetnek a levegő hőmérsékletére igen nagy a befolyása, mert nemcsak a Nap sugárzását, hanem a talaj kisugárzását is csökkenti. E szerint tehát a borultság télen mérsékli a hideget és nyáron a meleget, holott a derültség viszont ellenkező értelemben működik közre. Az u.n. barometrikus depressziók táján, hol párás levegő a magasba fölfelé tart, mindig nagy borultság található, ellentétben a barometrikus maximumok területével, hol a derült ég a tulnyomó.Teisserenc de Bort az egész földgömbön az egész hónapokban és az egész évben egyenlő borultsággal biró helyeket görbe vonalakkal (izonéfák) kötötte össze és az által a föld felhőzet viszonyairól áttekinthető képet adott. Európának északnyugoti részén, hol a barometrikus minimumok leggyakoriabbak, a felhőzet is aránylag nagy, de a szárazföldön befelé mindinkább csökken. Nyáron a legkevesebb borultságot találni a Földközi-tenger fölött; az olasz ég örökös kékje közmondássá vált, de télen ott is nagy a borultság.

Hazánkban a borultság nagyobb a téli hónapokban mint nyáron. Ha a teljesen derült eget 0-sal és a teljesen borultat 10-zel jelöljük, akkor a következő sorozat adja Budapestre nézve a felhőzet (20 év) átlagos nagyságát az egyes hónapokban és az egész évben:

jan.,

febr.,

márc.,

ápr.,

máj.,

jun.,

jul.,

6,3

5,7

4,9

5,1

4,8

4,4

3,6

aug.,

szept.,

okt.,

nov.,

dec.

évi

 

3,4

3,9

5,3

6,7

6,7

5,1.

 

Ezen számadatok körülbelül tájékoztatnak a felhőzet évi menetéről. A napi menet megállapítására mindeddig nincs még nálunk a kellő megfigyelési anyag, mert óránkénti feljegyzések egyáltalán nincsenek és önműködő napfénytartam-mérők (sunshine recorder, l. Aktinograf) csak ujabban kerültek használatba. Tapasztalás szerint azonban nyáron határozott periodicitás mutatkozik meg a F.-zet nagyságában, amennyiben rendszerint a déli órákra borulásra, este felé pedig derülésre hajlik az idő. E körülmény kétségtelenül összefügg a hőmérséklet menetével, mert nyáron délben nagy a felmelegedés, ez pedig felszálló légáramot idéz elő s abban képződik a gomolyfelhő, mely nyári napokon a legismertebb és legjellemzőbb felhőalak. Általában kétféle felhőréteget különböztethetni meg, alsót és felsőt, melyek ugy alakra, mint huzódási irányra nézve, egymástól lényegesen eltérnek. Az alsó F.-k a levegő alantabb rétegeinek áramlását sokkal tisztábban mutatják, mint a szél, amelyet hegyek vagy egyéb akadályok a maga irányából kitérítenek; viszont a felső F.-ek az egyedüli hozzáférhető módot adják arra, hogy a légtenger felső tájainak mozgását megharározhassuk. A felhőhuzódás megfigyelésére szolgáló műszer a néfoszkop (l.o.). A F. magasságának a meghatározására is ismernek mérési módszereket, a milyeneket Hildebrandsson és Ekholm Upsálában v. Vettin Berlinben alkalmaztak. A F. magasságából és szögsebességéből meg lehet határozni annak a huzódási sebességét is.

Felhőalakok

(l. a mellékelt szines képet). A felhők tudományos elveken alapuló, pontos osztályozása mai napig nincs meg. Az osztályozás alapja mindeddig az alak, melyben a felhő megmutatkozik, mivel egyazon felhőképződmény más-más alakot ölt, amint azt elől vagy hárulról, jobbról- vagy balról a zenitben vagy a horizonton nézzük, könnyen átlátni, hogy a F. szigoru megkülönböztetése aránylag nehéz. A legrégibb és ma is legelterjedtebb osztályozás a Howard-féle: e szerint 4 főalakot: Cirrus (fodros), Stratus (réteges), Cumulus (gomoly) és Nimbus (esőfelhő) és az ezek összetevéséből származó kombinált mellékalakokat különböztetnek meg. A Howard-féle elnevezések világszerte el vannak fogadva, de sajnos, hogy nem mindenütt szolgál ugyanazon név ugyanazon alak megjelölésére. A nehézség egyik kutforrása kétségtelen az, hogy oly határozatlan és változékony alakok szavakban alig jellemezhetők kellően; felhőrajzok pedig a valóságot nem adják hiven vissza, másrészt fotográfiákban az ég kékje és a felhő körvonalai összefolynak. Ujabban tehát a felhők terminológiájához, melyet Abercromby és Hildebrandsson állapítottak meg, szines felhőképek gyüjteményét adták ki. (Atlas de nuages, Hildebrandsson, Köppen és Neumayertől, Hamburg, 1890.), melyet a nemzetközi meteorologiai kongresszus is ajánl arra a célra, hogy a felhők elnevezésében mindenütt egységes eljárás honosodjék meg, mert különböző helyeken eszközölt megfigyelések egyáltalán csak akkor hasonlíthatók össze, ha ugyanazon fogalom számára mindenütt ugyanazzal az elnevezéssel élnek. A mellékelt felhőképek az említett 3 szerző felhőatlasza után készültek, melyben egészben 10 felhőalak van elfogadva.

[ÁBRA] 1. Cirrus.

1. A Cirrus (fodros, fürtös F.), hol finom fehér fonalak alakjában jelenik meg, hol kuszált pókhálónak látszik, hol pedig szalag módjára huzódik a szemhatár egy bizonyos pontja felé. A Cirrus a legmagasabb felhő és megfigyelése igen fontos ugy az elmélet mint a prognosztika szempontjából.

[ÁBRA] 2. Cirro-Stratus.

2. A Cirro-Stratus vékony fehéres fátyol, mely az eget bevonja s azt néha párásnak tünteti fel, néha a nap és hold körül fényes gyürüket mutat. A Cirrus és Cirro-Stratus finom jégkristályokból állnak s átlagos magasságuk Abercromby és Hildebrandsson szerint 9000 m.

[ÁBRA] 3. Cirro-Cumulus

3. Cirro-Cumulus névvel azokat a fehéres kerekded felhőcskéket illetik, melyek hol csoportosan, hol pedig sorban rendezve mutatkoznak és melyek között az ég kékje kilátszik. Népies nyelven báránykáknak hijják.

[ÁBRA] 4. Alto-Cumulus v. Cumulo-Cirrus

4. Alto-Cumulus v. Cumulo-Cirrus nagyobb bárányfelhők, melyeknél az egyes felhők jobban összefolynak és főleg a csoport közepén vaskosabbak mint a szélén, hol nem ritkán Cirrocumulusba mennek át.

[ÁBRA] 5. Alto-Stratus (Strato-Cirrus)

5. Alto-Stratus (Strato-Cirrus) szürkés felhőfátyol, mely a nap és hold táján fényesebb foltot mutat ugyan, de nap- ill. holdgyürüt már nem. Az ábrán az altostratus alján alacsonyan járó, sötét felhőrongyokat látni (fractonimbus). A 3., 4. és 5. számok alatt elsorolt felhők középmagasságuak s átlagban 3000-7000 m.-nyire vannak a föld felett.

[ÁBRA] 6. Strato-Cumulus

6. Strato-Cumulus (réteges gomolyfelhők) nagyobb tömegü, sötétes, a szemhatár alján réteges felhőhalmaz, mely télen heteken át van az égen és annak egyforma szürke szint ad.

[ÁBRA] 7. Nimbus

7. Nimbus (esőfelhő) sötét, sürü és alaktalan felhőtömeg, melyből eső vagy hó hull le; hézagaiban gyakran Altostratus réteg látható. A 6. és 7. számuak alacsony felhők, 1000-2000 m. középmagassággal.

[ÁBRA] 8. Cumulus

8. Cumulus (gomoly) télen egészen hiányzik, nyár idején pedig leggyakoribb felhőalak. A délutáni órákban fejlődik a felszálló légáramlatban és rendszerint folyton növekedik, mire este felé megint eltünik. Teteje gömbalaku, alapja vizszintes és körvonalai élesen határolják; teteje vagy 1800, alja pedig körülbelül 1400 m-nyire van a föld fölött.

[ÁBRA] 9. Cumulo-Nimbus

9. Cumulo-Nimbus (zivataros felleg), mint hatalmas, égnek tornyosuló felhőtömeg jelentkezik, melyből zivataros jelenségek kiséretében zápor, jég esik; felül cirrus-szerü fátyolt, alul pedig nimbus-szerü képződményt mutat. Teteje 3000-5000 m., alja körülbelül 1400 m. magas.

[ÁBRA] 10. Stratus

10. Stratus (réteges felleg) alatt ujabban a magas (1000 m.) ködöt értik, tehát az alsó légrétegek kondenzációjának azt a termékét, mely sem esős időben, sem pedig közvetetlenül a földön nem létesül.

Felhő- és tüzoszlop

A szentirás elbeszélése szerint (Móz. II. 13, 21. s köv.o.) az izraelitákat Egyiptomból való kivonulásukkor nappal felhő és éjjel tüzoszlop vezette; a frigysátor felállítása után a F. mindig a frigysátor fölött lebegett, ugy hogy fölemelkedése jeladásul szolgált az indulásra, megállapodása pedig a pihenésre.

Felhőskövek

az olyan hibás drágakövek, melyekben szürkés, feketés, piszkos szinü, felhőforma foltok vannak. Különösen gyémánton s rubinon tapasztalhatók, de egyéb drágaköveken is. Mindenkor nagyon csökkenti az illető drágakő árát. A felhősség legtöbbször csak csiszoláskor mutatkozik, a nyers kőben rendesen meg sem látni. Felhős-nek szokták mondani a szabálytalanul foltos, elmosódott, zavaros szinü ásványt is; igy p. beszélünk felhős kalcedonról, achátról, gipszről, márványról stb.

Felhőszakadás

az a hirtelen nagy eső, mely a nyári időszakban (rendesen zivatar kiséretében) lezuhog, gyakran áradásokat okoz és a vetéseket elpusztítja. Ha nálunk 24 órában az esőmennyiség 50-60 mm.-re rug, az már szokatlan eső, de volt már eset rá, hogy az esőmennyiség annál is nagyobb. Igy Budapesten az 1875 jun. 26. felhőszakadás alkalmával 103 mm.-nyi eső esett. A budai hegyekről leomló viz az ördögárkot annyira megduzzasztotta, hogy a közelében lakók életét is veszélyeztette.

Felhuzni

(ném. Hissen, ol. Issare, ang. To hoist rise up, teng.), sulyos tárgyat v. vitorlát kötél segélyével felhuzni. Magyar folyamhajósok a F. helyett gyakran a hisszálni elnevezést használják.

Felhuzó

l. Elevátor.


Kezdőlap

˙