Fenkő

v. fénkő, élesítésre szolgáló kő v. kaszakő, l. Fenőkő.

Fénkultura

a lápterületek telkesítésének egy Németalföldön alkalmazásban álló módja. A F. lényege abban áll, hogy a javitandó területet a felesleges nedvesség elvezetése céljából a szükséges csatornákkal és árkokkal látják el, az ilyen módon keletkezett körülárkolt telkekről a tüzelőként értékesíthető tőzegréteget eltávolítják s a visszamaradt földet homokkal, tengeri iszappal s városi trágyával (emberi ürülékek) való keverés utján termőképessé teszik. Az ily módon telkesített láp nagyon bő s biztos termésü.

Fennek

(állat, zerda, hosszufülü vagy sivatagi róka, Canis Cerdo Skjöld), a kutyafélék családjába tartozó ragadozó emlős. Testhossza 40, farkáé 20 centiméter, felálló fülei olyan hosszuak, mint a feje, lágy, tömött bundája sárgásfakó, mint a sivatag fövénye. Kisebb termetét s hosszu füleit nem tekintve, egészben véve a mi rókánkra emlékeztet s evvel megegyező életmódot él Afrika északi részének sivatagjaiban.

Fennena

Ziemomysl kujáviai és leszlaui (vladiszlávi) herceg és Salome leánya. Három fiutestvére helyett 1288. anyja mint már özvegy asszony vette át a gyámságot. Irodalmi, eléggé azonban nem igazolt hagyomány szerint, atyjának állítólagos számüzetése után Magyarországba menekült a lengyel hercegnő, hol különösen Németujvári Iván vette pártfogásába. Iván gróf nem akarván, hogy osztrák hercegnőt vegyen el a trónra kiszemelt III. András, reá vette ezt Klára görzi grófkiasszonnyal való eljegyeztetése fölbontására s F. nőül vételére. András csakugyan még a koronáztatás előtt egybekelt vele a 1290 julius 28. Székesfehérvárott őt is királynévá koronáztatta. Házasságuk megkötésének idejét és körülményeit az eddigi adatok alapján még nem lehet meghatározni; bizonyos p. hogy a király nem 1290., hanem 1292. került Németujvári Henrik (Iván fia) fogságába. Akkor a lázadók a királyné arany és ezüst öltözeteit is lefoglalták és csak Tivadar székesfehérvári prépost és alkancellár közbenjárására adták vissza, miért a király és királyné 1293 jan. 10. a csepelszigeti Halásztelekkel jutalmazták meg őt. Ebből a házasságból született Erzsébet hercegnő, kinek születését zajos ünnepséggel ülték meg a fővárosban. F. királynő 1295. szept. 8. még életben volt, az év végén azonban meghalt s III. András 1296. már Ágnes osztrák hercegnővel lépett második házasságra. V. ö. Wertner, Az Árpádok, 571-4., Szabó, III. Endre fogsága. Századok, 1884. 97-113. Nagy Iván, Fennena. L. Hölgyfutár, 1851., 247. sz.

Fenner von Fenneberg

Dániel, az 1848. évi bécsi és 1849-ki pfalzi népfelkelés egyik vezére, szül. Trientben 1820., megh. Bregenzben 1863 febr. 15. 17 éves korában osztrák hadapród-iskolába lépett, de már 1843. megint kilépett a hadsereg kötelékéből. Midőn a kormány 1847. az «Österreich und seine Armee» c. röpirata miatt üldözőbe vette, külföldre menekült, de az 1848. márc. felkelés hirére visszatért Bécsbe. A felkelés leveretése után Windischgrätz dijt tüzött ki fejére, F. azonban ekkor is jókor átsietett a határon. Azután Pfalzba indult, hol szintén serényen részt vett a felkelésben, melynek elvégül vezére lett. Landau várának sikertelen megrohanása után azonban lemondott állásáról és a felkelés elnyomása után előbb Svájcban, később pedig Amerikában keresett menedékhelyet. New-Yorkban megindította az «Atlantis» c. folyóiratot (1851), melyben élményeit is közzétette. További művei: Gesch. der Wiener Oktobertage (I. Lipcse 1849) és Zur Gesch. d. rheinpfälzischen Revolution u. des badischen Aufstandes (Zürich 2. kiad. 1850). 1858. a testileg-lelkileg megtört ember Európába tért vissza.

Fennománia

v. fennoman, a. m. finn-rajongás. Igy nevezik Finnországban azt a nemzeti irányu művelődési és politikai mozgalmat, mely a nagyfejedelemségnek Oroszországgal történt egyesülése (1809) után keletkezett, s arra törekszik, hogy a svéd nyelv és műveltség helyébe minden téren a finn nemzeti elem kerüljön. E mozgalom a finn nyelv és a régi finn hagyományok szorgos buvárlásával kezdődött s a legkitünőbb finn hazafiak, köztük számos olyanok, akik bár Finnországban, de svéd családból származtak, öntudatosan szegődtek a F. szolgálatába, s a mozgalmat mindinkább általánosították. A legnagyobb finn államférfi, a svéd születésü Snellman János Vilmos (1806-1881) volt a F. leghatalmasabb szóvivője, kimondván és egyre hangoztatván, hogy a művelt svéd elemnek Finnországban a finn nyelvü lakosság többségére kell hatnia, ezt pedig csak ugy érheti el, ha megtanulja e nép nyelvét, műveli irodalmát, érintkezik vele társadalmilag stb., szóval, ha elfinnesedik. Ez a vezéreszme az ország sajátos politikai helyzete miatt, melynél fogva Oroszország felé mentül egységesebb nemzeti erő kifejtésére van szükség. Snellman óta olyan mély gyökeret vert, hogy svéd születésü öreg emberek is a finn nyelv tanulására adják fejüket s ezzel is előmozdítják az egységes finn nemzet megalakulását. A F. viszont fölkeltette a kevesebb politikai belátásuak ellenkezését, s igy ennek a nemzeti szellem feléledéséből kiindult iránynak, a F.-nak reakciójakép megszületett a svédmánia (svéd-rajongás), mely a finn nemzeti irányu fejlődés ellenében a svéd műveltséghez és elem hagyományos politikai tulsulyához görcsösen ragaszkodókat egyesíti magában; ez ellenirány hivei közt, bár kevesebb számmal, finneket is találunk, akik a svéd nyelv- és műveltséggel való közösségben nagyobb biztosságot vélnek látni Oroszország hatalmi terjeszkedése irányában, mint amilyent az egységes nyelvü finn nemzet nyujthatna. Ez irány szóvivői közé a tulajdonképeni finnek sorából egy jelentékeny ember sem tartozik. Az egész küzdelem főleg az intelligencia közt foly az irodalomban és az életben, nevéhez méltó hevességgel; a nép alsóbb rétegeit a F. és a svédmánia nem igen érinti.

Fennőtt kristály

az olyan kristály, mely valamely anyagon ugy ül, hogy csakis szabad vége van kifejlődve. Azon anyag, melyen a kristály fenn van nőve: az anyakő, és ez rendesen azonos a F. anyagával. Ellenkezője a bennőtt kristály, mely valamely anyagban (rendesen idegen anyakőben) mindkét végével van kiképződve. Sokkal több a fennőtt, mint a bennőtt kristály.

Fenny-Stratford

(ejtsd: sztretförd), város Buckinham angol grófságban, fontos vasuti csomópont, a Grand-Junction csatorna mellett, (1891) 2500 lak., csipkekészítéssel és szalmafonással.

Fenolftalein

(Phenolphtalein) C20H14O4. Bonyolult szerkezetü szénvegyület, amely a benzol származékok közé sorolandó. Ugy készítik, hogy ftalsavanhidridet fenollal és ónkloriddal hevítenek. A kapott tömeget vizzel kimossák és a maradékot lugban oldják. Ez oldatból ecetsavval való megsavanyításkor a F. csapadék alakjában leválik. Alkoholos oldatából szintelen kristályokban is előállítható. Vizben e vegyület ugyszólván oldhatatlan, de alkohol és éterben jól oldódik. A térfogatos analizisben az alkálimétriánál, mint igen érzékeny indikátor használatos, ugyanis a lugok nagyon csekély mennyiségétől is gyönyörü piros szinüvé válik.

Fenologia

(gör.) a. m. jelenségtan, egy év lefolyása alatt a növények vagy az állatok élettüneményeit vizsgálja, hogy azokból általános törvényeket lehessen vonni, p. a fák lombosodására, a virágzásra, másodvirágzásra, lombhullásra, vagy az állatvilágban a téli alvás után való előbuvásra, a párzás, körítés stb. időszakára és más körülményeire nézve.


Kezdőlap

˙