Fénynyomás

(fotolitográfia), oly művészet, mellyel a fényképelés segítségével bármely képet kőre lehet átvinni és e kőről sokszorosítani. 1852. szabadalmaztatta Lemercier Párisban. Jelenleg az ily módszerrel kőre vitt képek ugy a kézi- mint a gyorssajtón is nyomhatók. L. még Fotográfia.

Fenyő

Sándor hirlapiró, szül. Budapesten 1864 márc. 11. Itt végezte középiskoláit és hallgatott orvostant; de már 16 éves korában hirlapirói pályára lépett. 1881-85-ig az Egyetértésnek és 1885-1891-ig a Pesti Naplónak volt belső dolgozótársa s az utóbbinak egyszersmind segédszerkesztője. 1891 óta a Magyar Hirlapnak felelős szerkesztője. Az 1886. Sport-Naptár ő szerkesztette.

Fenyő

(növ.), l. Fenyőfa.

Fenyőalja-gomba

(növ.), a Tricholoma fajai, p. a Fr. albobrunneum Fr. Fátyol- és perectelen gomba, a galóca alneme. Fátyola helyett a kalap szélén legfeljebb pehelynemü képlete van, erre vonatkozik a latin neve. L. Galóca.

Fenyőbalzsam

(növ., cedróbalzsam), a havasi fenyő szintelen, tiszta és hig terpentinje.

Fenyőfa

(növ., Pinus Tourn.), a róla elnevezett család s a tobzosok rendjének génusza. Fák, ritkán cserjék, tűlevelekkel, csillagos v. fogaras elágazással és tobozgyümölccsel. Az összes fenyőket majd egy génusz alá foglalják, majd külön génuszokra is választják. Magyarországon a legtöbb fenyőfa az Abies Tourn. nemből kerül ki s a fenyveseket leginkább ez alkotja, az igazi fenyő név eredetileg leginkább ezt illeti meg. Az Abiest meg Piceát célszerü egy génusz alá vonni, a Piceának 20, az Abiesnek 12 faja van (32) Európában, Ázsiában, meg É.-Amerikában.

A Picea Don magas fa, főbb gallyai örvesek, mellékága pedig kétsoros; tűje magános (egytűs fenyő), többnyire kétsoros, lapos, a visszáján, a főér mentén kékesfehér csikja van, toboza hosszukás, felálló. Fajai: 1. a fehér v. fehércsiku, szurkos, gyántás, puha, sima v. fésüs F. (v. szemerkefa, szurokfenyő, lucfa, fehér jegenye, Picea pectinata Lam., Abies alba Mill., Picea L., A. pectinata DC., A. excelsa Link., P. Albies Dur.), egyike a legszebb erdei fáknak, fiatal korában piramisalaku, megnőve csaknem hengerded, szabálytalan, a tetején gólyafészek módjára lapított koronával. 65 méter vagy magasabb, 1-2 m. vastag, kérge eleinte olajbarna, később fehér szürke. Tűje 2-3 centiméter hosszu, a teteje csorbított. Virágai legtöbbnyire a tető ágain, még pedig a tavali hajtásokon vannak. Himes barkái a jegenyefenyőnél hosszabbak, a 4-6 centiméter hosszu termőbarka sárgazöld, toboza 14-20 cm. hosszu, hengerded, világos zöldesbarna, fedőpikkelye nyelvalaku, a tobozpikkelyek közül kinyuló része hátragörbül. Magva őszre, gyakran csak a jövő ápr. érik meg, 3 élü, zászlós. Karógyökere meglehetős mélyre furódik, számtalan mellékgyökere a föld szinéhez közelebb halad. Rendesen 5-7 nagy tűvel csirázik. Fiatalabb korában sokkal lassabban nő, mint a jegenye fenyő (l.o.), 25-30 esztendős korában gyorsabban növekedik, s ez a növekedés a tölgy kivételével tovább tart, mint akármely más erdei fáé. Ezért hosszu ideig él. Általában későbben és ritkábban magvazik mint a jegenye F., elterjedése is sokkal kisebb. Közép-Európában többnyire 800-1200 m., Európa déli részén pedig 1200-1900 m. magasságban terem. A lapály áradmányos földjét kerüli, leginkább az őshegyek korhadásbeli talaját kedveli. Legtökéletesebbre csak erdőben nő, mert tetemes árnyékot eltür, fiatal korában pedig a vén fák árnyékára szorul. Leginkább a bükkel meg a jegenye fenyővel tenyészik vegyest. A viharnak keményen ellene áll, a hó megrongálásának, valamint a bogarak bántalmainak kevésbé van alávetve, de a vad jószág nagyon bántja. Tobozát szept. hónapban szedik, magva magától kihull. Egy hl. toboz 45 kg.-ot nyom s mintegy 3 kg. tiszta, v. 4 1/2 kg. zászlós mag lesz belőle. Egy kg. tiszta magra 16000 magszem esik. Magvát csak 0,8 cm. mélyre kell beásni. Tavaszkor vetni jobb, mert a fagytól meg az egértől nem kell annyira félteni. Tűje a fán 8, sőt 11 évig is rajta marad. 180-200 évig, sőt őserdőkben 400 évig is elél (2-3,8 méter vastag). Fája igen használatos. Belső szerkezete kemény és egyenletes, a hangnak mindennemü változatát és ingadozását intenziv módon ki birja fejteni; deszkájával hangtani tulajdonságokban egy fa sem vetekedhetik, azért hegedünek (a hires kremónai hegedü) és más hangszekrénynek nagyon jó, valamint dobozt, rostát, gyujtófát, esztergályos munkát is csinálnak belőle. Amati, Straduari és mások tapasztalásból tudták, hogy a havasok fenyvéből a legjobb visszhangzó szert kapják hegedünek. A Cseh-erdő fenyvéből az egész világ zenészeinek jutott zeneszerszám. Kérgének odvaiban éteres olaj képződik, e helyen a kéreg mintegy gumó-alakra feldagad. Ez a strassburgi terpentin (terebinthina argentoratensis). Tüzelőereje kevesebb mint a jegenye fenyőé, de nagyobb mint a répafenyőé. Épületfának épp oly alkalmatos, mint a jegenye-F., sőt nagyobb szivóssága, hasadása, szebb szerkezete és világosabb szine fölül is mulja.

A Picea v. Abies venusta Dougl. kaliforniai, barnakérgü, alsóbb gallyai hosszan lecsüngnek, a felsők szabálytalanul szétállanak, tűje kihegyesedett, fedőlevele háromkaréju, hosszan kihegyezett. 30 m. v. magasabb; disznek ültetik. Ily disz továbbá a Picea vagy Abies amabilis Dougl. is É.-Amerika Ny.-i partjáról. Kérge barna, fiatal tüje egészen kékesderü, végre pedig egyenletesen zöld, a csúcsa gyakran kicsorbított, fedőlevele fogas. 60 m. magas v. magasabb. A balzsamos F. (P. balsamea Loud., Abies balsamea Mill.) Észak-amerikai, dél-felé Virginiáig terjed. Kérge feketésbarna, tűje csorbított, csaknem négysoros, a visszája kékesfehérrel csikolt. Fedőlevele fogas, toboza tojásdad, kupalaku, lilaszin. Csak 15 m. magas, koronája piramisforma. Levele meg a hajtása dörzsölve kellemes illatu. Gyántája a kanadai balzsam. Fája használatos, disznek ültetik. A P. Nordmanniana Loud. (A. Nord. Link.) a Kaukázus meg a Pontus hegyein nő, 30 m. magas, többnyire a tövétől fogva ágas, ágai szabályosak; kérge feketésszürke, tűje köröskörül nő az ágakon, a teteje csipkés, legalább a felső részén fogas; fedőlevele többnyire meghosszabbodott csúcsu. Toboza nagy (13 cm. hosszu), többnyire sürüen borítja a gyánta. Egyike a legszebb és legmagasabb fajoknak, gyorsan nő, jól türi a külső viszonyokat, ezért gyakran disznek ültetik. A Picea v. Abies Pinsapo Boiss. (spanyol F.) Spanyolország déli és Afrika északi részén nő. 20-25 m. magas, kérge szürkésfekete, tűje köröskörül áll, áralaku, kihegyezett, egyszinü v. a visszája kékesfehérrel csikolt. Fedőlevele kurta, fogas, külön csúcsa van, toboza meglehetős nagy, a felső része kicsit be van nyomva. Védett helyen még Németország északi részén is meglehetősen kitelel. Későn hajt, ezért a fagy kevésbé viselheti meg. Az amerikai nemes F. (P. nobilis Loud., Abies nob. Lindl.) Kaliforniában 70 m. magas fa. Törzse gesztenyeszinü, tűje köröskörül áll, felfelé görbült, toboza 16-18 cm. hosszu, fedőpikkelye hosszu, lapátalaku, fent rongyos-fogas, s keskeny lándsás foggal végződik. Nagyon szép fenyő, hazájában nagy erdőket alkot, még Németország északi részén is kitelel. Az A. Sibirica Turtsch., a Volgától Kamcsatkáig terjed, disznek szintén ültetik. V. ö. Schuberg, Die Weisstanne (Tübing. 1888), tov. Jegenyefenyő, Apollófenyő, Omorikafenyő, Adelény.

Fenyőfakéreg, fenyőcser

l. Cserzőanyagok.

Fenyőfélék

(növ., Abietineae, Pineae), a tobzosok rendjébe tartozó növénycsalád; tülevelü fák v. cserjék. Virágjok egylaki, himes virága barkanemü, a termő virága fiatal toboz. A himgömb a himek alsó szinén páros. Petéjök visszafordult, t. i. a pete szája a tobozpikkely csúcsával ellenkező irányban van s többnyire páronként fejlődik a tobozpikkely tövén (l. Tobzosak). A tobozpikkely spirális helyzetü s alatta a fedőpikkely van, de ennél erősebben fejlődik, bőrnemü v. fás lesz. A fedőpikkely növekedésében visszamaradhat vagy egészen is megsemmisül. A toboz- v. magpikkelyt placentának s a hozzátartozó petével átalakult ágacskának, vagyis a fedőpikkelyek tövében levő satnya sarjnak tekintjük, mert a fedőpikkelyek (murva), mint levélképletek tövéből levél nem eredhet, hanem csak ág v. sarj. Magjok zászlós, ritkán zászlótlan; a csirának 3-15 szálas szikje van. Mintegy 112 faja az északi mérsékelt földgömbön terem. Némelyik a fatenyészetnek vertikális és horizontalis határáig terjed, több faja terjedelmes, sürü, de puszta erdőt alkot. Nevezetesebb génusza a Pinus, Abies, Larix stb.

Fenyő-fidónia

(állat), l. Fidónia.

Fenyőfürdők

régebben divatos fürdők, melyeket Scharnhorst doktor ajánlt krónikus bőrkiütések, köszvény, tagzsugorodások, skrofula ellen és számos fürdőhelyen (Schmalkalden, Rudolstadt, Ilmenau stb.) alkalmazva is voltak. E fürdők ugy készülnek, hogy a pinus sylvestris kivonatából 70-90 grammot tesznek a fürdővizbe; minthogy a kivonatban az illatos olajon kivül még hangyasav is van, jelentékeny bőrizgató hatást fejt ki. Nálunk is sok helyen készítenek ily fürdőket, p. Tátrafüreden. L. még Fürdő.


Kezdőlap

˙