Fenyőpálinka

l. Borókapálinka.

Fenyőpirók

(állat, Pinicola enucleator L.), az éneklő verébalkatuak rendjébe, a kupcsőrüek csoportjába tartozó madárfaj. A him téglavörös, a nőstény sárga, a szárnyakon két fehér szalag huzódik keresztül. Farka testénél rövidebb, csőre barna, lábai szürkésbarnák, szemei sötétbarnák. Nagysága 22 cm., a szárnyhossza 12 cm., farkhossza 8 cm. Egyenkint v. páronkint él Észak-Európa és Ázsia erdeiben és télen délre vonul, amikor ritkán nálunk is (Árva vmegye) található. Nagyon barátságos, kellemesen éneklő madár, fogságban csakhamar elpusztul. Fenyőmaggal és bogyókkal táplálkozik. A nőstény négy barnán pettyezett fehér tojást tojik.

Fenyőpohók

(állat, Lasiocampa pini L.), a pikkelyesszárnyuak, a fonólepkék és a Bombycidák családjába tartozó igen kártékony lepkefaj. A szárnyak vörösbarnák, a mellsőkön fehéres szürke, közép- és szegélyszalaggal és egy fehér ponttal. A him szárnyterjedelme 60 mm., a nőstényé 80 mm. Európa mindazon részén található, hol fenyvesek - erdei fenyők - vannak. A lepke rendesen julius közepén jelenik meg, nappal a fenyők törzsén ül, este felé röpköd. A nőstény körülbelül 200 drb. 2 mm. átmérőjü, világoszöld szinü petét rak a törzs alsóbb részeire, leginkább a héjrepedések közé. A három hét mulva kibuvó hernyók alapszine barna, vörös szőrökkel mezelt; hátán és oldalán barna sávval. Az erdei fenyő leveleivel táplálkoznak és amint az őszi hidegek beállnak - november elején - a fatörzsön lemásznak, moha alá rejtőznek és áttelelnek. A következő év tavaszán - március hóban - ismét felmásznak a fára és még fokozatosabb étvággyal pusztítják a fenyő leveleit. Juniusra a hernyó megnő és a fatörzsön, vagy vastagabb ágakon gubót sző magának és bábbá alakul át, melyből a lepke három hét mulva kel ki. A fenyőpohók egyike a legkártékonyabb erdei rovaroknak. Gyakran, ha nagyon elszaporodtak, egész erdőket kopaszra lerágnak. Irtásukra a tavasszal alkalmazott kátrányövek, a hernyók szedése téli tanyájukon, csalóárkok alkalmazása és a fáról lekopogtatás utján való pusztítása ajánlható.

Fenyőrigó

(Turdus pilaris L.), az éneklő verébalkatuak rendjébe, az árcsőrüek csoportjába és a rigófélék családjába tartozó madárfaj. Háta gesztenyebarna, hasa fehér, feje hamuszürke, farka fekete, melle és oldalai rozsdasárgák, hegyes, háromszögalaku sötétbarna foltokkal tarkázva. Csőre sárga, lábai sötétbarnák. Nagysága 26 cm., szárnyhossza 14 cm., farkhossza 10 cm. É.-Európa és Ázsia fenyveseinek, nyireseinek lakója és rovarokkal táplálkozik. Ősszel vagy tél elején felkeresi a melegebb tartományok erdeit is, igy hozzánk is ellátogat, amidőn különösen a gyalogfenyő bogyóival él, amiért husa füszeres izü. Télen ezrivel fogdossák össze és mint fenyves madárt árulják. L. Rigófélék.

Fenyőspárga

(növ., Monotropa L.), a róla nevezett növénycsalád sáppadt, nem zöld, spárganemü füve, 4 fajjal Európában, Ázsiában, É.-Amerikában, de az európai két fajt a Hypopithys Scop. külön génusz alá is foglalják. A M. Hipopithys L. Orobachéhoz hasonló szalmaszinü, pikkelyes. Árnyékos erdőkben, tölgy és fenyőfák alatt félig korhadt televényen él. Baromorvosságnak használatos.

Fenyőszender

(állat, Sphinx pinastri L.), a pikkelyesszárnyuak rendjébe, a szürkületi lepkék csoportjába és a szenderek családjába tartozó lepkefaj. Alapszine hamvasszürke, a mellső szárnyakon feketés hosszvonalakkal. A potroh fekete és hamvas övekkel diszített. Szárnyterjedelme 7 cm. Egész Európában, hol fenyvesek vannak, található. Május, junius és augusztus hóban röpül. Nappal nem ritkán a fenyő törzsén ülve találhatni. A nőstény petéit egyenkint vagy kisebb csomókban leginkább az erdei- v. luczfenyő leveleire rakja. A 10-14 nap mulva kikelő hernyók tűlevelekkel táplálkoznak. Megnőve 10 cm. hosszuságot is elérnek, zöldes hamvasszinüek, vörösbarna hátsávval és sárga hosszoldali vonalakkal. A hernyókat megérintve, sárgásbarna folyadékot bocsátanak ki. Szeptemberben a fáról lejönnek és a földben bábbá alakulnak át. A báb feketebarna, alig fénylő, tompa farktövissel ellátott és belőle az állat a jövő év tavaszán fejlődik ki. Ha hernyója nagyon elszaporodik, miként ez helyenként hazánkban is megtörtént, akkor nagyobb károkat is okozhat.

Fenyő-sziget

l. Pins és Pinus.

Fenyőtapló

(növ.), a Polyporus abietinus Fr. és P. pinicola Fr. Taplóértéke nem nagy.

Fenyőtömjén

(erdei v. vad tömjén), l. Fenyőgyánta.

Fenyőtűolaj

a fenyőtűkből vizzel való lepárolás által készül. Jellemző finom szagát bornilacetat tartalmától kapja. Az egyes fenyőfajokból külön-külön állítanak elő F.-at s ezek elsősorban különböző mennyiségü bornilacetat-, másodsorban pedig különböző más aromás-anyagtartalmuk szerint szagra eltérők egymástól s igy az illat finomsága szerint kisebb-nagyobb értéküek is.


Kezdőlap

˙