Fernando-Noronha

(ejtsd: noronnya) v. Fernao de Noronha, braziliai sziget, 350 km.-nyire a San Roca-foktól, a d. sz. 30° 50' alatt. A csaknem teljesen ovális alaku szigetnek területe 15 km2. Kisebb-nagyobb öblök és kikötők teszik a magas partokat szakadozottakká. É-on a vulkáni eredetü el Pico (190 m.) a legnagyobb magaslat. ÉK-en a Rata, Meio, Sella-Gineta és egyéb kis szigetek és zátonyok csatlakoznak hozzá. Klimája bár forró, de egészséges; a vörös agyagból álló földje, ha nincs hosszas szárazság, rendkivül termékeny és néha egy évben 3-szor és 4-szer is aratnak rajta. A kukorica, maniok, cukornád és ricinusz a főtermékek. A braziliai kormány deportáló helyül használja; egyetlen városa Remedios, amelynek 2000 lak., börtönében és erősségében pedig 1300-1500 fegyenc van, amely utóbbiak az ültetvényeken kényszermunkát végeznek. 1503. F. fedezte föl.

Fernando Po

(Fernao do Po), spanyol sziget a Biafra-öböl K-i részében, szemben a Kamerun-parttal, amelytől 30 km. széles csatorna választja el. Területe: 2071 km2. Komor, sziklás partjai magasak. Két hegycsúcs emelkedik ki belőle, amelyek közül a még mindig működő Clarence-peak (3365 m.) a sziget É-i részében a legmagasabb. Klimája rendkivül egészségtelen; még aránylag a legegészségesebb dec., jan. és febr. hónapokban, midőn a harmattan fuj. A felületet alkotó vörös agyagföld, mely vulkáni kőzeteken nyugszik, elég termékeny; banánát, kukoricát, rizst, maniokot, jamszgyökeret, sőt kávét, cukornádat, pamutot és dohányt is terem. Azonkivül nagy számmal vannak értékes fái: pálmák, ébenfák, akazsuk, Lignum vitae és egyéb kemény fák. Az edija v. bubia nevü benszülöttek száma a korcsokkal együtt mintegy 20000. A szigetet alkalmasint 1486. F. portugál hajós fedezte föl és Formosanak nevezte el. A XVI. században a portugálok a K-i parton egy kis gyarmatot alapítottak, melynek romjai máig is megvannak. 1778. a portugálok a spanyoloknak engedték át, akik azonban 3 évvel későbben szintén elhagyták. 1827. végre az angolok vették birtokba és az É-i parton egy kis kikötő mellett megvetették Clarence Townnak (ma Santa Isabel) a máig is legnagyobb helységnek alapját. 1845. a spanyolok az angoloktól visszakövetelték és e tekintetben ellenzésre nem találtak. Azonban a spanyolok csalatkoztak reményeikben és 1879-ben a szigetről minden tisztviselőjüket visszahivták. V. ö. San Javiar: Tres anos en F. 1875. Baumann: Eine afr. Tropeninsel 1888.

Fernan-Nunez

(ejtsd: nunyez), város Cordova spanyol tartományban, 7 km.-nyire Ramblatól, vasut közelében, termékeny sikságon (1887) 5483 lak., a F. hercegek kastélyával.

Ferney-Voltaire

(ejtsd: fernej-voltér), község Ain francia départementban, 3-4 km.-nyire a Genfi-tótól, (1891) 1200 lak. F., amelyet azelőtt egyszerüen Ferneynek és csak 1878 óta hivnak F.-nak, alapíttatását nagyrészt Voltairenek köszönheti, aki 1758-1778. lakott itt. A kastély, amelyben számos, reá vonatkozó emléket őriznek, valamint a templom, melyet ő építtetett és amelyen e felirat olvasható: Deo erxit Voltaire, maig is fennállanak.

Fernezely

1. Alsó-F., kisközség Szatmár vármegye nagybányai j.-ban, (12891) 1626 oláh és magyar lak., postahivatallal és postatakarékpénztárral. - 2. Felső-F., (Firize), kisközség u. o., (1891) 1046 oláh lak. A két község határában tizenkét ezüstbánya van, melyekben 100 munkás dolgozik, a termelés (1892) 238,6 kgr. 21471 frt értékben. F.-en van továbbá kincstári kohó, arany- és ezüstlugozó mű, mely (1891) 228,05 kg. aranyat, 3090,41 kg. ezüstöt, 2763 q. ólmot és 1890 q. mázagot dolgozott fel, összesen 684218 frt értékben; a kohóban alkalmazott munkások száma 223. Felső-F.-en ezen kivül magántársulat tulajdonát képező arany-, ezüst- és kénbánya és érclugozómű van, mely évenkint 2000 q. ércet dolgoz fel s 0,77 kg. aranyat és 11,64 kg. ezüstöt dolgoz fel 2200 frt értékben.

Fernkorn

Antal Domokos, német szobrász, sz. Erfurtban 1813., megh. Bécsben 1878 nov. 16. Münchenben Stiglmayernél és Schwanthalernél tanult, 1840. Bécsbe költözött és hirnevét a Montenuovo gróf számára készített nagy Szt. György lovasszoborral állapította meg. 1860. készítette el Károly főherceg, 1864. szavojai Jenő herceg nagy lovasszobrait, melyek Bécsben a Burg előtt állanak, azonkivül a speieri székesegyházban eltemetett nyolc német császár szobrait, az asperni oroszlánt, Jellesics szobrát Zágrábban, Ressel Józsefét Bécsben, a bécsi tőzsdeépület diszkutjának alakjait, a lovarda tetjén álló lovat Budapesten stb.

Fernow

Károly Lajos, német művészettörténész, szül. Blumenhagenben 1763 nov. 19., megh. 1808 dec. 4. Weimarban, hol az özvegy hercegnőnek könyvtárnoka volt. Előbb irnok és gyógyszerész volt, de Lübeckben Carstens (l.o.) befolyása alatt festészettel és művészettel kezdett foglalkozni. Baggesen (l.o.), kivel Jenában megismerkedett, magával vitte Rómába, hol F., néhány tekintélyes műbarát pártolása folytán, behatóan tanulmányozhatta a művészetet és az olasz irodalmat. Midőn 1802. Németországba visszatért, a bölcsészet rendkivüli tanára lett Jenában. Carstens ráhagyta hagyatékát, amelyet F., Goethe tanácsára, a weimari hercegnek eladott. Főművei: Das Leben des Künstlers Carstens (1806, ujra 1867); Über den Bildhauer Canova (1806); Francesco Petrarca (1808); Ariostos Lebenslauf (1809); de különösen: Römische Studien (1806-1808, 3 kötet). Kiadványai: Raccolta di autori classici italiani (1806-10, 12 köt.); Winkelmann művei (I., 1808) és Tasso eposza (1809, 2 kötet). Életét megirta Schopenhauer Janka (1810).

Ferocitas

(lat.) a. m. vadság, durvaság, kegyetlenség.

Ferolia

Aubl. (növ.), a rózsafélék fája, egyetlen faja a F. Guianensis Aubl. Guyanában s az Antillákon terem. Törzse 13-15 m. magas, levele kerülékalaku, kihegyezett, épszélü, a visszája fehéres; gyümölcse száraz, gömbölyded, zöldes, kétmagvu; magva csontkeménységü, rücskös. Fája kemény, sulyos, sürü, sárgáspiros, szépen csiszolható és fényesíthető, verőfényben atlaszfényü (atlaszfa, szaténfa, szatineefa v. márványfa, bois satiné, bois marbre), butor s más diszmunka lesz belőle, ezért hazájában jelentékeny kereskedést üznek vele, l. Atlaszfa.

Feronia

szabin eredetü itáliai istennő, a vetemények s gabonák védője s azért Proserpinával azonosítják is. Kultusza nagyon elterjedt volt, különösen más istenekével kapcsolatban, minők p. Apollo Soranus, Jupiter Anxurus. Legkiválóbb szentélyei voltak Trebula Mutuescában, hol ünnepein Itália leghiresebb vásárait tartották, Soracte tövében, Tarracinában stb. Rómában november közepén voltak ünnepei. Virágokkal és zsenge áldozatokkal tisztelték. Ő volt a szabadosoknak is védőjök. Fején koszoruval s nyakékkel ábrázolták, de csak a szabin Petronia család pénzein találjuk. V. ö. Preller-Jordan, Röm. Mythologie és Roscher, Lexikon d. griech. u. römische Mythol.


Kezdőlap

˙