Ferretti

Lajos, római dialektusban iró olasz költő, szül. Rómában 1836 febr. 26. Már gyermekkora óta barátságban élt Belli költővel; eleinte építész volt, 1871. a városi iskolák felügyelője lett. Római dialektusban irt szonettei révén őt tartják a dialektusban iró jelenlegi olasz költők legkiválóbbjának. Művei: La duttrinella (Firenze 1877); Centoventi sonetti in dialetto romanesco (u. o. 1878).

Ferri

és ferro, l. Vas.

Ferri

Ciro, olasz festő, szül Rómában 1634., megh. u. o. 1689., Pietro da Cortona tanítványa, mesterének halála után befejezte annak a firenzei Pitti-palotában megkezdett freszkóképeit, majd Rómába költözött és ott építészettel is foglalkozott. Művei rendkívül hasonlítanak Cortonáéihoz: ugyanaz az élénk képzelőtehetség, fölületesség, modorosság nyilatkozik bennök. Freszkóképei közül jelentékenyebbek Bergamóban a Sta Maria Maggiore templomban, Rómában a S. Ambrogio templomban stb. vannak. A firenzei Annunziata-templom fából faragott mennyezetét ő tervezte.

Ferricián

l. Ciánidek és Vérlugsó.

Ferriciánhidrogén

l. Ciánidek és Vérlugsó.

Ferriciánkálium

l. Vérlugsó.

Ferrieres

(ejtsd: ferrier), község Seine-et-Marne francia départementban egy kis erdős völgyben, (1891) 931 lak., csinos XIII. sz.-beli templommal, a Paxton angol műépítő által 1866. a Rotschildok számára épített pompás kastéllyal, amelyben 1870 szept. 19 és 20. Jules Favre és Bismarck a német-francia háborut befejező béke iránt sikertelen alkudozást folytattak.

Ferrieri

Piusz, olasz irodalomtörténész és szépirodalmi iró, szül. Ripe-ben 1853 ápril 2. Pisában tanult és jelenleg az olasz irodalom tanára a páviai egyetemen. Fontosabb művei: Ricordo di T. Giorgi; Il drama filosofico sociale; Arte e critica; Elvira Santerini; Gli Acarnesi di Aristofane (1881); De Sanctis e la critica letteraria (1888). Legujabb nagyszabásu műve a Storia della letteratura italiana (I. Milano 1893).

Ferriferrociánid

l. Berlini kék.

Ferrigni

(ejtsd: ferrinyi) Péter Ferenc (irói álnevén Yorick), az olaszok egyik legkiválóbb vezércikk- és tárcairója, szül. Livornoban 1836 nov. 15. Élénk részt vett az olasz szabadságharcban, egy ideig mint Garibaldi magántitkára is. 1860. óta Flórencben él, főkép ujságirással foglalkozva. E téren nincs is nála brilliánsabb tollu irója Olaszországnak. Számos tárcáját kötetbe is összegyüjtötte, igy egyebek közt szinházi kritikáit is, melyekben rendkivül finom művészi érzékről tanuskodik. Van egy éppoly alapossággal, mint szellemességgel megirt könyve a bábszinházakról is: Storia dei Burattini. Egyik leghiresebb prózája a Viktor Emánuel halálára irt cikke: Il Re e morto. Polit. röpirataival is hatott.


Kezdőlap

˙