Fibroid

l. Rostdaganat.

Fibrolit

(ásv., sillimanit, bucholcit), némely kristályos palában mint gnajsz, csillámpala, vagy granulitban akcesszorikus elegyrészként tűs kristályu halmazokat képez. Vegyi összetétele Al2O3SiO2 (aluminiumszubszilikát, SiO2 = 36,8Al2O3 = 63,2). Szine szürkésbarna, szürkészöld, halavány olivazöld, üvegfényü. K. 6-7. Töm. 3,23-3,24. A kőkorszakban a F.-ból szerszámokat is készítettek.

Fibroma

(gör.), kötőszöveti rostokból álló daganat. Igen gyakori, többnyire csomós, élesen határolt, néha kocsányos daganat. Rendszerint kemény inszerkezetü, vérszegény, máskor nedves, lágy; górcső alatt vizsgálva mindig sejtszegény, rostos szerkezetü. Többnyire ideglobból, csonthártyából, méhből, bőrből stb. indul ki. Művi eltávolítása nagysága és elhelyezése miatt javallott, közvetlen veszélyt az életre nem képez. L. még Rostdaganat.

Fibrosus

v. fibrillosus (lat.) a. m. rostos.

Fibulák

Fibula szó alatt mindazt értették a rómaiak, ami megerősítésre, összekapcsolásra szolgált. Igy Caesar, mikor leirja, hogy a Rajnán hidat veretett, a hidat is fibulae névvel jelöli. Az ujabbkori régészet azonban megszorította a F. szó fogalmát. Manapság egyesegyedül azon régi kapcsokat nevezik igy, melyeknek tűjök van, mint a nők mai u.n. broche-ainak. E F. -nak négy főrészük van, u.m. 1. a tű, melyet a szövetbe szurnak, hogy azt összetartsa; 2. a tűtok, vagyis egy kis csatorna vagy tok, melybe a tű végét akasztják bele, hogy annak a szövetből való kicsuszását megakadályozzák; 3. egy külső rész, mely a tűvel párhuzamosan fut, s mely többé-kevésbbé ékített s igen sokféle formája van. Ez a F. teste, melyet némelyek ismét két részre osztanak. Felső részét, mely leggyakrabban félkör- v. köriv-idomu, kengyelnek, alsó részét pedig lábnak nevezik; 4. a rugó, mely a test felső végén van s arra szolgál, hogy a tűt a tűtokban feszesen tartván,, annak kihullását megakadályozza,némelyek ezt a fibula fejének is nevezik, holott rendesen éppen ez a rész feküdt lefelé. A F. a vaskorban tünnek fel általánosan, jóllehet a bronzkor végéből is ismerünk különösen a mi hazánk területéről és az északi bronz régióból példányokat, elterjedésük azonban rendkivül gyors volt s számuk a leletekben rengeteg nagy. Tischler O.: Über die Formen der Gewandnadeln (Fibeln), Zeitschrift für Antropologie u. Urgeschichte Bayerns IV. A magyarországi formákkal külön foglalkozik Undset Ingvald: Etudes sur l'age du bronze de la Hongrie. (Christiania 1880). L. még Bronzkor és magyarázó szöveg a bronzkori emlékek magyarországi alakjai cimü melléklethez.

Ficamodás

(Luxatio), az izületben találkozó csontvégeknek olyan helyzetváltoztatása, melynél egymással érintkezésük megszünik. Külső erőszak szokott legtöbbnyire oka lenni. De lehet világra hozott is és eredhet izületi gyuladások lefolyásában külső ok nélkül is mintegy önkéntesen. Ezen okokra tekintettel a sebészetben megkülönböztetünk: a) veleszületett, b) traumatikus (erőszak okozta), c) patologikus izületi gyuladásokat, F.-okat. A F. lehet tökéletes (complet), ha a két izületvég egymással érintkezésben nincs és tökéletlen vagy félficamodás (subluxatio), ha a két csontvég érintkezésben maradt ugyan, de más részleteik érintkeznek, mint rendes körülmények között. A F. egyszerü, ha a lágy részeken folytonosság megszakadás nincs és komplikált, ha a F. mellett csonttörés, vagy a lágyrészek folytonosságának megszakadása van jelen. Leggyakoribb a F. a vállban, csipőben, könyökben, térdben, kézizületben és lábizületben. A F. legfetünőbb tünete, hogy a sérült izületben mozgás nem végezhető, hogy az izület helyén az izület ürege tapintható s e körül valahol a helyéből kitért csontvég tapintható ki. A ficamodott csont a hozzátapadó izmok által félrehuzva, hajlítva, vagy tengelye körül fordítva tartatván, a végtag rendesen rövidebb, némely F.-nél hosszabb, mint az ép oldalon. Ezenkivül az izület körül duzzadás, erős vérönlés, kékes vagy kékespiros szinváltozás a bőrön s az izmokban, mint az erőszak hatásának közvetlen nyomai. E mellett igen heves fájdalmak vannak minden legkisebb mozgási kisérletnél. Öregebb egyéneken ritkább a F. mint fiataloknál, mert azoknál a csontok törékenyebbek s igy az erőszakos behatás inkább csonttörést okoz.

A ficamodott végtagrészt külön ezen célra irányított tervszerü kézfogásokkal kell rendes helyére visszavezetni s ezen kézfogásokat nevezik a sebészeti gyakorlatban a ficamodás helyretevésének (repositio). Minél hamarabb történik a helyretevés, annál kevésbé károsak a F. következményei, annál könnyebben helyretehető a végtagrészlet s annál kevésbbé fájdalmas ezen művelet. Minél később történik a helyretevés, annál sulyosabb változások állanak be a F. után. Az üresen maradt izületüreg ugyanis a reáfekvő tokszalaggal összenő, kitelik ujonnan képződő rostos kötőszövettel s végre mint üreg többé nem létezik; a kitért izületvég uj helyéhez odanő erős szalagos rostos szövettel, a nem használható izületvég elveszti simaságát, megkisebbedik s végre alkalmatlan lesz a helyretevésre. Ez oka annak, hogy a késői helyretevéshez nagyobb erő szükséges és nagyobb fájdalom is csatlakozik, mert az odanövéseket el kell előbb szakítanunk s igy lehet csak a szabaddá lett izületvéget visszahelyezni. 5-6 héten belül a helyretevés rendesen sikerül, ezen időn tul csak kivételesen. A helyre nem tett végtagrész azonban hónapok, néha évek mulva uj helyén mozgékonyabb lesz s más izomcsoportok segítségével a beteg képes lesz avval bizonyos határok között mozgásokat végezni, ami a ficamodott végtagrész használhatóságát tetemesen fokozza. A helyretevéshez szükséges kézfogások minden egyes izületnél s egyazon izületnek minden egyes ficamodási alakjánál különböző és csak hozzáértő orvos által végeztessék. A helyretevésnél ugyanis ugyanazon utat kell, de visszafelé a kitért izületvéggel megtenni, melyen az az izület üregéből kitért s igy, hogy a helyretevést jól végezhessük, ismernünk kell a F. módját a gyógyítandó esetben. A helyretevésnél rögzítenünk kell azon csontot vagy végtagrészletet, melyen az izületüreg van, és uj helyéről kiemelnünk vagy kihuznunk kell az izület végét a másik végtagrészletnek annyira, hogy az izületüreg elé kerüljön s akkor a rendes működési feltételeik közé jutott izmok maguk helyrehuzzák a kitért izületvéget. Ezen műveletet nevezzük: nyujtásnak és ellennyujtásnak (extensio et contraextensio). Ha a F. régibb vagy az egyén igen erős izomzatu, akkor a helyretevést bódítás alatt (narcosis) kell végezni, mert ez alatt az izmok ellenálló ereje bénítva van s kisebb erővel több hatást tudunk elérni. Ha az izületvég helyre van téve, az izületet 3-8 napra rögzitő kötésbe tesszük, hogy ez alatt a tokszalag repedésének gyógyulása zavartalanul történhessék. Ezen idő alatt az izületre alkalmazhatnak hüvös vizes borogatásokat a vérömlések, duzzanat, fájdalom csökkentése végett. A ficamodva volt izület mozgatását a 2-ik hét végén megengedhetjük, nehogy a hosszas nyugodtantartás az izület mozgékonyságát csökkentse. A F. felismerése néha igen nehéz, sok tapasztalatot kiván és az izületek közelében levő törésekkel könnyen lehet a F.-t összetéveszteni.

Ficaria

Dill. (növ., fügelevelü fü, fügegyökerü fü, figezöd), a boglárka közel rokona, melytől főképen a háromlevelü kehely meg a fedetlen mézfejtő különbözteti meg. Hazánkban két faja: a F. ranunculoides Moench (Ranunculus Ficaria L.) meg a F. calthaefolia Rchb. terem. Mind a kettő kis növény, tőkéje hosszu gumókból alakul, levele szivaralaku, virága sárga (ápril, máj.). Gumójában sok a keményítő, ehető (fügegyökér); friss füvét néhol salátául eszik, régen skorbut és fügesüly ellen használták, l. Boglárka és Buzaeső.

Fice

ficamodásról való ráolvasásainkban annak a segítő démonnak a neve, aki a kificamodott testtagot ismét beigazítja. Fice páter és Fice Márton néven is szólogatják ugyane ráolvasások. Az utóbbi nyilván szt. Mártonra, mint lovas szentre való célzás, mert az illető ráolvasásban ló lábának a kificamodásáról van szó. Másutt F. Márton az Üdvözítő szamarának a kificamodott lábát igazítja helyre. V. ö. Ethnographia II., 71. Wlislocki, Aus d. Volksleben d. Magyaren 147. s köv.

Ficedula

v. Fitiszmadár (állat), l. Poszáta-félék.

Fichel

(ejtsd: fisel) Jenő, francia festő, szül. Párisban 1826 aug. 30., Delaroche tanítványa, utóbb Meissonnier példájára rendkivül apró, finom képeket festett, melyekben virtuóz technikával ábrázolta különösen a XVIII. század életét. 1849. lépett föl Abd el Hamid bej arcképével és a szt. Családot ábrázoló festményével. Későbbi nevezetesebb művei: Harvey magyarázza a vér keringését I. Károly angol király előtt (1850), Megérkezés a korcsmába (1863, Luxembourgi muzeum, Páris), a Gordonkás, a Cipőfoltozó, a Bankár, Diderot és Rameau unokaöccse a kávéházban, I. Napoleon haditervet készít, 1572 augusztus 24-iki éjszaka (1869), a Haditanács, a Toast (1890), Csók a jég között (1891) stb.


Kezdőlap

˙